Bepillantás a hírekbe
A papság és az AIDS
„AZ AIDS-es esetek száma emelkedik a katolikus papok között” címmel egy cikk jelent meg az International Herald Tribune-ben. A tudósításban ez állt: „Jóllehet dokumentummal igazolni nem tudjuk, mekkora ez a baj, de országszerte az orvosok, lelkészek és a különböző városok gondozónői szerint a katolikus papok körében emelkedőben van az AIDS-megbetegedések száma. . . Az az egyre inkább elterjedő hír, hogy az [AIDS]-es betegek között katolikus papok is vannak, felvet az egyház számára egy kényes kérdést, azt ugyanis, hogy nagy valószínűséggel kikövetkeztethető: egyes papok és barátok nemcsak a cölibátusi fogadalmat szegik meg, hanem olyan homoszexuális cselekményeket is elkövetnek, amelyek az egyházi törvényekbe ütköznek.”
Önmagában a papi nőtlenségi fogadalom megszegésével nem magyarázhatjuk ezt a jelenséget, hiszen olyan egyházak lelkészei között is regisztráltak AIDS-es megbetegedéseket, amelyeknek nem tilos a házasságkötés. Ugyanebből a tudósításból kitűnik az is, hogy „az AIDS az amerikaiak széles rétegét érinti, többek között a rabbikat, az episzkopális egyház papjait, a baptista prédikátorokat és egyéb lelkészeket”.
Természetesen ezekről az AIDS kórokozójával fertőzött egyénekről nem állítható, hogy valamennyien homoszexuálisak lennének. Ma már az AIDS kórokozója a megszokott heteroszexuális nemi kapcsolat révén is terjed, de terjeszti a vérátömlesztés is. A papok közötti elterjedtsége mindenesetre szemléltető bizonyítéka annak, mivel járhat annak az első századi jeruzsálemi zsinat által világosan megfogalmazott döntésnek a megszegése, hogy „tartózkodjatok. . . a vértől, a fúlva holt állatoktól és a meg nem engedett nemi kapcsolattól” (Cselekedetek 15:29, Új Amerikai Biblia, [katolikus]).
Rossz csatorna
„Szeresd önmagadat; te vagy az Isten.” Furcsa üzenet —, mondanád erre. Valóban az, de azok között, akik egyre többen a hagyományos vallás helyett valami mást keresnek, ez az üzenet egyre népszerűbb. A Los Angeles Times tudósítása szerint ezek a szavak egy 27 éves kaliforniai háziasszony, Penny Torres „közvetítésével” állítólag Mafutól származnak, aki „egy ’hetedik dimenzióban élő közösség’ legfejlettebb tagja, és utoljára az első századi Pompejben öltött testet mint leprás”. Torres az Egyesült Államokban egyike azoknak a személyeknek, akiket a „halottak szellemei” „csatornákul” használnak fel, és akik azt tanítják, hogy mindenki önmagának az Istene.
A Times szerint „ezek a csatornák médiumok, akik szándékosan féltudatos vagy teljes öntudat nélküli állapotba, transzba esnek és a láthatatlan ’szellembirodalommal’ vagy a földönkívüliekkel kapcsolatba lépve üzeneteket közvetítenek”. Ebben az állapotban bárki hozzájuk fordulhat tanácsért és ezek a szellembirodalombeliek képesek bármilyen személyes természetű kérdésre válaszolni. Becslések szerint csupán Los Angelesben ezerre tehető azoknak a száma, akik állítólag ilyen csatorna szerepét töltik be. Mivel magyarázható ez a hirtelen támadt érdeklődés e csatornák iránt? A The Miami Herald című újságban Ronald F. Thiemann, a Harvardi Hittudományi főiskola dékánja ezt írja: „A teológia egyre nagyobb szerepet tölt be az amerikai intellektuális életben.”
Mózes sok évszázaddal ezelőtt így figyelmeztette Izraelt: „Ne találjanak közötted olyat. . . aki spiritiszta médiumtól tudakozódik, vagy aki az események hivatásos jövendőmondójától vagy a halottaktól kérdezősködik.” Miért? „Mert mindaz utálatos Jehova előtt, aki ezeket cselekszi” (5Mózes 18:10–12).
Sötétségben tapogatózva
Az ISSOL (Az Élet Eredetét Kutató Nemzetközi Társulat) tagjai tavaly Berkeley-ben, Kaliforniában, nyolcadszor jöttek össze értekezletre. Az ISSOL egyik alapító tagja, Klaus Dose professzor, miután elismerte, hogy szükséges „önkritikusan felülbírálni az eddig elért vívmányainkat”, egy német tudományos folyóiratban a Naturwissenschaftliche Rundschau-ban kijelentette, hogy a kutatás évei nem hozták közelebb az evolucionistákat az élet eredetének megértéséhez.
Dose professzor ezt írja: „Talán nincs még a természettudományok területének olyan ága, amelyet annyi ellentmondó elképzelés, feltevés és elmélet jellemez, mint az élet keletkezésének e szakterületét. 1986-ban, több mint 30 évvel az élet szimulálására irányuló sokat ígérő kísérleti korszak bevezetése óta, aligha tudunk több tényt felsorakoztatni az élet keletkezésének tényleges mechanizmusa mellett, mint Ernst Haeckel, 120 évvel ezelőtt. Fájdalom, de be kell ismernünk, az élet szimulálására irányuló kísérletekből származó termékek tulajdonképpen nem állnak közelebb az élethez, mint a kőszénkátrányból álló anyagok.” Irving Kristol, a New York Egyetem professzora úgyszintén ezt írta: „Egy faj populációjának egy másikba való fokozatos átalakulása nem biológiai tény, inkább biológiai feltevés.”
Míg az evolucionisták továbbra is csak vakon tapogatóznak és keresik a választ, a Biblia minden ismert tényt nagyszerűen megmagyaráz. A bibliaíró, Dávid meggyőződéssel írhatta le: „Mert nálad [Istennél] van az élet forrása” (Zsoltárok 36:9, [36:10, Károli]).