Hol voltak a lábai?

„A KIÁSOTT emléktárgyak szerint az áldozatot keresztre kötötték.” Láttad-e 1971 januárjában ezt a nagybetűs címet? Valószínűleg láthattad, mert sok újságcikk foglalkozott annak az új „bizonyítékával”, miként történt Krisztus kereszten való halála.

A fenti cím után így kezdődik a cikk: „Jeruzsálem, január 3. (Reuter) — Izraeli régészek, akik a keresztre feszítés első tárgyi bizonyítékát kiásták, elmondták ma, hogy a lelet alapján könnyen elképzelhető, hogy Jézus Krisztust más testhelyzetben feszítették meg, mint ahogyan a hagyományos keresztábrázolás mutatja.”

De ebből az új bizonyítékból csakugyan kiderül az, hogy hogyan hajtották végre a zsidók Jézus idejében a kivégzést: kereszten vagy kínoszlopon? Mit sikerült az archeológusoknak megállapítani az áldozat testhelyzetéről? És lehet-e ebből következtetést levonni Jézus halálára? És persze azt is kérdezheted: Mennyire volt megbízható a bizonyíték?

A sarkakban talált szög

1968-ban Jeruzsálem közelében egész véletlenül temetkezési barlangokat fedeztek fel. Bent, a kiásott csontok között volt valami, ami különleges leletnek látszott — egy sarokcsont, amit rozsdás hosszú szög szúrt át. Dr. Nico Haas, a Héber Egyetem-Hadassah Orvosképző Iskola anatómusa és antropológusa megvizsgálta ezeket a szóban forgó csontokat. A híres Israel Exploration Journal (1970, 20. kötet, 38–59. oldalon) ismertette következtetéseit, amiket az újságok szenzációs cikkekben le is közöltek. Mik voltak a következtetései?

Beszámolt arról, hogy olyan ember maradványára bukkantak, akit az első században kereszten végeztek ki. Tulajdonképpen úgy tűnt, mintha az áldozat két sarkát egy egyenes oszlophoz szögezték volna oda, de közben a szög feje elhajlott, amikor a fában egy görcsben elakadt. A kivégzett személy halála után a rokonok megpróbálták kihúzni a szöget, de nem sikerült, úgyhogy az eltemetéskor a szög a sarokban maradt. Mivel egyetlen szöggel szögezték át mindkét sarkat, és mivel úgy látszott, hogy a lábszárcsontok szöget képeztek, dr. Haas beszámolója szerint az áldozatot valószínűleg szokatlan testhelyzetben végezték ki. (Dr. Haas a karcsonton lévő karcolásból is arra következtetett, hogy a férfi karjait a keresztgerendához szögezték). Ezek után rengeteg embert kíváncsivá tett, hát hogyan is halt meg Jézus.

Megint csak joggal kérdezhetnéd: Megbízhatók voltak-e a bizonyítékok, és a valóságban kapcsolatba hozhatók-e Jézus kivégzésének módjával?

Újabb értelmezése a sarkaknak

Néhány évvel ezután neves tudósok, köztük pl. Yigal Yadin professzor, kezdtek kétséget támasztani Haas következtetéseivel szemben. Az Israel Exploration Journal (1985, 35. kötet, 22–27. oldalon) végül is ismertette Joseph Zias antropológus (Az Izraeli Múzeumok és Régiségek Osztálya) és Eliezer Sekeles (Héber Egyetem-Hadassah Orvosképző Iskola) tollából e sarkak „Újabb értelmezését”. Mindketten tanulmányozták az eredeti bizonyítékokat, a csontok fényképeit, mintáit és röntgenfelvételeit. Némely megállapításuk bizonyára téged is meg fog lepni.

A szög rövidebb volt, mint ami Haas jelentésében szerepel. Nem volt tehát elég hosszú ahhoz, hogy mindkét sarokcsontot átérje és a fához szögezze. A csontdarabok azonosítása is téves volt. Hiányzott a második sarokcsont; a szög csak az egyik sarokba ment be. Akadtak olyan csontmaradványok, amelyek tulajdonképpen nem ugyanattól az egyéntől származtak. A horzsolt karcsont „sem volt meggyőző” bizonyíték arra, hogy a kezet a keresztgerendára szögezték volna oda, ugyanis ’a lábszárcsonton is két hasonló jegy volt megfigyelhető, de egyiket sem lehetett összefüggésbe hozni a keresztre feszítéssel’.

Milyen következtetéseket vontak le az új elemzés alapján? „A [Haas-féle] keresztre feszítés elképzelt első és végső változata az új bizonyítékok tükrében sem műszakilag, sem anatómiailag nem lehetséges. A bal sarokcsontot sehol sem találták, és számításuk szerint a szög csak ahhoz volt elégséges, hagy az egyik sarokcsontot szögezze a fához. . . Az alsókaron és a kéznek a kézközéphez tartozó csontjain az erőszakos sérülés nyomainak hiánya nyilván azt sugallja, hogy az elítéltek karjait nem fához szögezték, hanem kikötötték.”

Mi a helyzet Jézussal?

Mit árul el mindez Jézus kivégzéséről? Tulajdonképpen nem túl sokat! Jézust a legnagyobb valószínűség szerint egy egyenes, keresztgerenda nélküli oszlopra szögezték fel. Ma már senki sem tudja pontosan, hogy Jézust hány szöggel feszítették a kínoszlopra. A The International Standard Bible Encyclopedia (1979, I. kötet, 826. oldalon) ezt a magyarázatot adja: „A szögek pontos száma. . . sok elképzelésre adott lehetőséget. A keresztre feszítésről készült legelső ábrázolásokban Jézus lábai külön-külön voltak átszögezve, a későbbiekben viszont már azt látjuk, hogy csak egy nagy szöggel szögezték a fához a keresztbe tett lábakat.”

Azt tudjuk, hogy Jézus kezét és karjait nem egyszerűen csak odakötözték, hiszen Tamás később ezt mondja: „Hacsak nem látom a szögek helyét a kezein” (János 20:25). Ez jelentheti azt, hogy egy-egy szöggel szögezték oda mindkét kezét, vagy a többesszámú „szögek” utalhatnak a „lábain és kezein” lévő szögek helyére. (Lásd: Lukács 24:39). Pontosan persze nem tudhatjuk, hova verték Jézusba a szögeket, bár értelemszerű, hogy kezeibe. A szentírási beszámoló egyszerűen nem részletezi pontosan ezt, de ez nem is lényeges. Ha azok a tudósok sem biztosak abban, milyen testhelyzetben feszítették fel Jézust, akik közvetlenül vizsgálták ezeket a Jeruzsálem közelében 1968-ban talált csontokat, akkor aligha tekinthetjük bizonyítéknak ezeket Jézus testhelyzetére vonatkozólag.

Azt készséggel elismerjük, hogy a kiadványainkban a Jézus haláláról közölt ábrázolások egyszerűen csak logikus művészi elképzelései annak, milyen lehetett az a jelenet, de nem tekinthetők anatómiailag kifogástalan ábrázolásoknak. Ezek az ábrázolások nem igazodnak a tudósok folyton változó és ellentmondó véleményeihez. A rajzok is kifejezetten kerülik azoknak a vallásos szimbólumoknak az átvételét, amelyek az ősi pogányságból erednek.