Karácsony — mint a keletiek ünnepe
ÓRIÁSI fenyőfák, ragyogó kivilágítások, díszes zászlók. Ezek láthatók az üzletközpontokban és áruházakban. A karácsonyi énekek melódiái harsognak a hangszórókból, és a reklámozások még több áru vásárlására buzdítják a vevőket. Télapónak felöltözött férfiak és nők járják az utcákat, és kínálják ajándékaikat leereszkedő modorban. Vajon az itt említett jelenet színhelye egy „keresztény” ország? Nem, hanem Japán, ahol az összlakosságnak nem egészen egy százaléka vallja magát kereszténynek.
A szomszédos Tajvan-szigetén is mind a „keresztények”, mind a nem-keresztények hagyományos ajándékozással ünneplik a karácsonyt. Malaysia kínai negyedeiben a durranócukorkák új színfolttal bővítik a „keresztény” ünnepnap megünneplését.
Miért ünneplik ezek az emberek a karácsonyt? Talán azért, mert hisznek a karácsonyban? Vagy azért, mert hisznek a karácsonyi ünnepekben? A bizonyítékokból az tűnik ki, hogy az, amit átvettek a karácsonyi ünnepekből, nem más, mint az „együnk, igyunk, és mulassunk” felfogás. Sokan „keresztények” december 24-én és 25-én, de már másnap visszatérnek a maguk buddhista, sintoista, taoista, vagy egyéb szokásaikhoz. Hogyan tudnak az ilyen különböző vallásos háttérrel rendelkező emberek részt venni a „keresztény” ünnepeken?
Amikor egy japán kisfiút megkérdezték, hogy hisz-e a Télapóban, ezt válaszolta: „Hiszek a Télapóban, mert sok ajándékot kapok tőle.” Válasza tükrözi sok keleti ember gondolkodásmódját. ’Légy előítéletmentes. Ne légy túl merev a vallás dolgában. Ha nyerhetsz belőle valamit, fogadd el. De tartsd a maga helyén, és ne engedd meg, hogy befolyásolja életedet más tekintetben.’
Ez a gondolkodásmód tükröződik abból a felmérésből is, amelyet egy nagy japán napilap készíttetett el. Az egyik kérdés így hangzott: „Japánban mindennapos dolog, hogy valaki egyszerre többféle vallásos ünnepségen, például omlyamairi [sintoista ünnep a felserdülő gyermekek számára], ohigan [az elhunyt emlékére félévenként megrendezett buddhista szertartás], és a karácsony megünneplésében is részt vesz. Az ön véleménye szerint, kifogásolható-e ez a magatartás?” Az embereknek csak 16 százaléka tartotta „kifogásolhatónak”. Még az úgynevezett keresztények 60 százaléka sem talált kivetnivalót abban, hogy részt vett különböző vallások ünnepeiben.
Ez a felfogás egészen sajátos vallási jelenségben nyilvánul meg: sok ember egyszerre több vallás híve is. Agency for Cultural Affairs (kulturális ügyekkel foglalkozó hivatal) szerint, Japánban a különböző vallási csoportok híveinek összlétszáma 1982 végén 207 080 000 volt, holott abban az évben a japán lakosság becsült létszáma csak 118 600 000 volt. Ez azt jelenti, hogy Japánban a különböző vallások híveinek száma az összlakosság 170 százalékára rúg.
De hát ez „lehetetlen!” — kiálthatna fel valaki, aki az egyistenhitű felekezethez tartozik. Pedig a karácsony megünneplése tekintetében ugyanez a kettősség érvényesül Nyugaton is az emberek vallásos felfogásában. Hogyan lehetséges ez? És ha ez így van, köteles vagy-e megünnepelni a karácsonyt?