Köteles vagy-e megünnepelni a karácsonyt?
A KARÁCSONY keleti és nyugati formában való megünneplésének hasonlóságát és különbözőségét érzékeltetve, két levelet idézünk. A két levelező, egy japán férfi és angliai barátja. Az itt feltárt ismeretanyag alapján lehetőségünk van megtudni a választ kérdésünkre: Köteles vagyok-e a karácsonyt megünnepelni?
Kedves Dávid!
Már újra kezdik! A kereskedők szerepe az emberek irányításában éppen olyan, mint a főpapoké. A Télapó köré összpontosul minden. Karácsonyfák az ünnep jelképei. És alatta ott vannak a karácsonyi ajándékok: a torták, játékok, stb. A kereskedők a fő reklámozói a karácsony vallásának Japánban. Küldetésüket az elmúlt három-négy évtizedben nagyon szép sikerrel teljesítették is. Sok japán áttért erre a „vallásra” — legalábbis az évnek ezen a néhány napján!
Ez felettébb kíváncsivá tett. Gyakran kérdeztem magamtól, miért ünnepel „keresztény” ünnepnapot oly sok japán, aki nem-kereszténynek vallja magát? Mikor lett a japánok számára a karácsony ilyen felkapott ünneppé? Mi húzódik meg mögötte?
A japán karácsony eredetét kutatva, egy érdekes történetre bukkantam. Nacume Szószeki, a Meidzsi korszak jeles írója (1868-1912) Angliából karácsonyi képeslapot küldött egy híres költőnek, Maszaóka Sikinek, és ebben ecsetelte, milyen elkápráztató volt az 1900. évi karácsonyi ünnep Londonban. Siki még egy haiku-t is szerzett (ez a japán költészet legrövidebb formája) egy karácsony napi kis kápolnáról. Japánban a századforduló idején még szemmel láthatólag teljesen újdonság volt a karácsony. De mikor ünnepelték egész pontosan először a japánok a karácsonyt?
Lehet, hogy meglepetéssel veszed tudomásul, de egy bizonyos szaktekintély szerint, a karácsonyt a japánok már a Meidzsi (i. sz. 1875) nyolcadik évében megünnepelték egy ginzai leányiskolában. De csak „1945 után kezdett igazán tért hódítani a karácsony megünneplése Japánban” — jegyzi meg a The Christian Century. A japánok akkor látták az amerikai katonák családjánál és a misszionáriusoknál a karácsony megünneplését. A második világháborúban elszenvedett vereségük és az utána maradt szellemi űr miatt a japánok szerették volna magukat valamivel felvidámítani.
A karácsony ezt a szellemi szükségletet pótolta. El lehet képzelni a kereskedőket, nem vesztegették feleslegesen idejüket. Máris hozzákezdtek az év végi kiárusítások propagálásához, mégpedig karácsonyi díszletekkel. A karácsonyi díszletek „varázserővel hatottak a vásárlókra, csalogatták őket” — mondja egy napilap rovatvezetője, Siba Kimpei. „Ezek — fűzte hozzá — díszítő elemeik miatt rendkívül vonzóak voltak és vidám hangulatot keltettek.”
De te, Dávid, aki Angliában élsz, bizonyára nem tudod, hogy a japánoknál már régen bevett szokás volt az évvégi ajándékozás egymás között. Ez a szokás jóval megelőzte a karácsonyi ajándékozási szokást. December mindig virágzó üzletet jelentett a kiskereskedők számára. Az évvégi jutalékból származó bevételtől dagadó pénztárcákkal kivonulnak az emberek, hogy kiéljék vásárlási kedvüket. „Ez a [karácsonyi] légkör az embereket vidámmá, adakozóbbá teszi és arra készteti, hogy a szokásosnál még több oszei-bo [évvégi] ajándékot vásároljanak. Így ment át a gyakorlatba és maradt is fenn a karácsonyi díszítések szokása” — fejtegeti Siba.
Ma az áruházak és a kiskereskedők próbálják legjobban kihasználni a „karácsonyi szellemet”, és ez sikerül is nekik. De nem maradnak el mögöttük a játékkészítők és cukrászüzemek sem. Élnek a karácsonyi szezon adta lehetőségekkel. Decemberben a Gyermekjátékország kiárusítása során (ez japán legnagyobb játéküzlet-hálózata) négyszer annyi áru kel el, mint más hónapokban. Becslések szerint, a Japánban készített évi összsütemény 5-10 százaléka „karácsonyi sütemény” néven kel el.
Persze azt is megállapítottam, hogy sok embernek bosszúságot okoz a kereskedelmi szellem eluralkodásának megfigyelése karácsony tájban Japánban. Például, The Daily Yomiuri idézi egy valamikor Japánban élt amerikai nyilatkozatát: „A japánok átvették a karácsonyi külsőségek majd minden formáját, de maga a karácsony szelleme nem honosodott meg Japánban.” Ő a karácsony vallásos megünneplésére gondolt.
Ez késztetett arra, hogy megvizsgáljam, mi a karácsony vallási szemszögből nézve. A templomba járó emberek azt mondják, hogy a karácsony (december 25-e) Krisztus születésnapja. De mennyire meglepődtem, amikor az Encyclopedia of Japanese Religions című műben azt olvastam, hogy semmivel sem bizonyítható, hogy Jézus december 25-én született volna. Az enciklopédia ezt mondja: „Bár Jézus pontos születésnapja nem ismeretes, a karácsonyt a harmadik század körül kezdték el december 25-én ünnepelni. . . Ez a dátum megközelítőleg a téli napfordulóra esik, és ez a Nap újjászületésének kereszténység előtt gyakorolt megünneplésének átvétele volt.” A Nap újjászületésének? Én mindig Jézus születése napja megünneplésének gondoltam. Nos, hogyan ünnepelhettek őszinte keresztények egy olyan ünnepet, amely eredetileg a téli napforduló pogány ünnepe volt? Ezen a napon nem Jézus születését, hanem a Nap újjászületését ünnepelték. Hogyan bírálhatják ezek alapján a nyugati templomba járó emberek a japánokat, hogy elvtelenül egy „keresztény” ünnepnapot ünnepelnek, ha önmaguk is lényegileg ugyanezt teszik?
Nagyon hálás lennék, Dávid, ha ezekre az engem nyugtalanító kérdésekre mielőbb válaszolnál.
Üdvözöl szeretettel barátod,
Icsiro.
Kedves Icsiro!
Nagyon köszönöm kedves leveledet, amelyben leírtad, hogyan ünneplik nálatok a karácsonyt. Felettébb érdekes volt megtudni nekünk, nyugatiaknak, hogy a keletiek hogyan ünneplik ezt a nyugati ünnepnapot.
Ha szabad nyíltnak lennem, tökéletesen igazad van, amikor azt mondod, hogy a karácsony pogány ünnepnap. Csaknem minden forrásmű szerint, a karácsony ünnepe a pogány Saturnáliákban gyökerezik. Ez a rómaiak ünnepe volt, amelyet a mezőgazdaság istene, Saturnus tiszteletére ünnepeltek.
Való igaz, hogy miként a japánok a karácsonyt beillesztették buddhista és sintoista kultúrájukba, a kereszténység egyházai is felvettek „keresztény” hagyományaik közé pogány ünnepeket. Ez bizonyos tekintetben, lehet, hogy sokkal bűnösebb, mint a ti esetetek, mert a japánok a karácsonyt idegen ünnepként ünneplik, a templomba járó hívek viszont a pogány saturnália ünnepét „keresztény” karácsonyként ünneplik.
Volt idő, amikor Angliában szigorúan tilos volt a karácsonyt akár világi, akár vallásos módon megünnepelni. Pogány szokásnak tartották. Ez a puritánok uralkodási idejére esett Angliában. Az észak-amerikai Massachusetts Bay (Öböl)-településen az Angliából hitmeggyőződésük miatt kivándorolt puritánok szintén nem ünnepelték a karácsonyt, sőt bírságot róttak ki arra, aki ebben az időszakban mulatozott.
Gondolom, azt tudod, mit tart a Biblia a krisztusi hit és a pogány vallások összevegyítéséről. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.” Pál apostol erre buzdította a keresztényeket a Korinthusiakhoz írt második levél 6:14–17 verseiben. Pál a továbbiakban idézi Ésaiás könyvét (Lásd az 52:11-ben): „Jöjjetek ki közülük, különüljetek el — mondja Jehova —, semmi tisztátalant ne érintsetek.”
Hogyan különülhetünk el a hitetlenektől, ha egyidőben részt veszünk pogány eredetű ünnepeik megtartásában? Ez a kérdés sok őszinte keresztényt arra bírt, hogy abbahagyja a karácsony megünneplését. (Bizonyára érdekes volna, ha felütnéd a Bibliádat a Máté 15:3–6 verseinél, és elolvasnád Jézus ott megörökített szavait.) De nemcsak emiatt helyes kerülni az ilyen ünnepléseket.
Ha december 25 nem Jézus születésnapja, ez esetben hazugság lenne olyan napot megünnepelni, ami a valóságban nem az ő születésnapja. Ahogy leveledben említetted is, hogyan terjeszthet hazugságot egy keresztény, aki az igazságot szereti, és akinek Isten parancsa értelmében becsületesnek kell lennie? (Efézus 4:25). Az időponttól kezdve a Télapó történetéig, minden hazugsággal szövődik át a karácsony tekintetében. A keresztényeket a Jelenések 22:15. verse arra figyelmezteti, hogy „mindaz, aki kedveli és gyakorolja a hazugságot”, elpusztul és nem nyeri el az örök élet Istentől jövő áldását.
De hát akkor miért ünneplik az úgynevezett keresztények Nyugaton a karácsonyt? Egyrészt, mivel ebből a kereskedelemnek óriási haszna van, miként Japánban is. Olvastam egy baptista prédikátorról az Egyesült Államokban, aki így kesergett: „Ha teljesen megszűnne a karácsony üzleti jellege, a legtöbb ember azt érezné, hogy nem is volt karácsonya. De ha megfosztanánk a vallásos magvától is, sok ember akkor sem venne észre semmi különbséget.” Ezek a szavak Angliára is érvényesek.
Érdekes módon, a Biblia szoros kapcsolatot tár fel az üzleti szellem és a „Nagy-Babilon”-nak nevezett parázna nő között. A Biblia, miután leírja a „Nagy-Babilon” bukását (a Jelenések 18:11–19-ben), ezt mondja: „A föld kereskedői is siratják és gyászolják őt, mert nincs többé, aki teljes árukészletüket megvásárolja. . . Az ezekkel kereskedők, akik belőle [Babilonból] gazdagodtak meg, félelmükben távol állnak tőle, kínjától félve sírnak és gyászolnak.”
Fel tudod-e ismerni, mi ez a „Nagy-Babilon”? Vajon ki az, aki itt Angliában is és Japánban is óriási nyereséghez juttatja a „föld kereskedőit” azzal, hogy hamis tanítást terjeszt a karácsonyról? Vajon nem a kereszténység vallásai? Igen, a tanulmányaimból megtudtam, hogy „Nagy-Babilon” a hamis vallás világbirodalmát jelképezi, beleértve a kereszténységet is.
Véleményed szerint, mi a helyes teendőnk ezután? A Biblia „Nagy-Babilonról” szóló leírása segített helyes döntésre jutnom. A Jelenések 18:4. verse erre sürgetett: „Menjetek ki belőle, én népen, ha nem akartok részt venni bűneiben, és ha nem akartok kapni csapásaiból!”
’Kimenni belőle’, vagyis elhagyni azt a vallást, amely hazugságot terjeszt, határozott lépést kívánt tőlem. Nem volt könnyű szakítani a karácsonnyal összefonódó szokásokkal. Ugyanis a karácsony nálunk nemcsak vallásos ünnep, hanem családi ünnep is. Bátorság kellett ahhoz, hogy merjek más lenni, mint a többi ember. De a Példabeszédek 29:25. verse hasznosnak bizonyult számomra: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki Jehovában bízik, az oltalmat talál.”
Nos, én Jehova Tanúi segítségével tudtam ezeket a fontos igazságokat felismerni. Angliában több ezren megtették ezt a lépést, és kijöttek ’Nagy-Babilonból’ és szakítottak minden hamis vallásos szokással, így a karácsony megünneplésével is. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy nem tiszteljük Jézus Krisztust. Nagyon is tiszteljük, de nem úgy, hogy évente egyszer karácsony táján megemlékezünk róla, hanem úgy, hogy az év minden napján viselkedésünk tükrözi a krisztusi szellemet.
Őszinte barátod
Dávid.