Igazságossá nyilvánítva mint Isten barátja
„’Ábrahám hitt Jehovában, és ez számított neki igazságul’, és ’Jehova barátjának’ nevezték őt” (JAKAB 2:23).
1., 2. Hogyan engesztelődnek ki Istennel a „dolgok a mennyben” és a „dolgok a földön”?
„ISTEN jónak látta, hogy benne [Krisztusban] lakozzék az egész teljesség, és hogy általa békítsen ki magával újra minden más dolgot azzal, hogy kínoszlopon kiontott vérével békességet szerzett, legyenek azok akár a földön levő dolgok, akár a mennyekben levő dolgok” (Kolossé 1:19, 20). Ez az isteni kiengesztelődési szándék a tetőpontjához közeledik.
2 „A mennyekben levő dolgok” nem szellemi teremtmények, mert az angyalokat nem váltotta meg Krisztus vére. Inkább azok az emberek, akiket a Bárány vérén vásároltak meg, hogy „királysággá és papokká” legyenek Krisztussal az „új egek”-ben. Ezeket már teljesen igazságossá nyilvánították Krisztus vére által. Azonkívül, mintegy 50 év óta Jehova békét köt „a földön levő dolgokkal”, azokkal az emberi lényekkel, akik az igazságos „új föld” részévé lesznek (Jelenések 5:9, 10; 2Péter 3:13). Ez a „minden dolog” egybegyűjtése, mind a földön levő dolgoké, mind a mennyekben levő dolgoké, „az ő [Jehova] tetszésének megfelelően történt, amit ő magában elhatározott” (Efezus 1:9, 10).
Isten szándéka fiára, Ádámra vonatkozóan
3., 4. Milyen helyzetben volt Ádám Isten előtt, de mégis milyen szempontból volt szüksége arra, hogy igazságossá nyilvánítsák?
3 Ádám Isten tökéletes, igazságos emberi fiaként teremtetett (Lukács 3:38). Igazságossága nem csupán neki tulajdonított igazságosság volt. Vele született tulajdonságként kapta. Jehova előtti bűnösség tekintetében Ádámnak nem volt szüksége arra, hogy igazságossá „nyilvánítsák”. Mindaddig, amíg alárendelte magát Isten törvényes uralmának, megmaradt helyes állapotban Teremtője előtt.
4 Nem bizonyította még be azonban azt, hogy feddhetetlen és még nem bizonyult méltónak az örökké tartó életre a földön. Ezért egy bizonyos ideig meg kellett mutatnia Jehova iránti hűségét és az igazságossághoz való ragaszkodását. Ha a próba alatt feddhetetlennek bizonyul, elnyeri a földi örökké tartó élethez való jogot. Ez annyit jelent, mintha Isten kijelentette vagy írásban megállapította volna, hogy Ádám kiérdemelte a vég nélküli életet. Ennek jelképeként Jehova kétségtelenül elvezette volna Ádámot az „élet fájához” és megengedte volna, hogy egyen annak gyümölcséből (1Mózes 2:9, 16, 17; 3:22).
5. a) Mit vesztett el Ádám önmaga és a leszármazottai számára? b) A bűntől és a haláltól való megszabadulás milyen reménységét adta Jehova az emberi teremtésnek?
5 Ámde Ádám nem állta ki a próbát és ezzel elvesztette tökéletességét, igazságosságát, és fiúi minőségét önmaga és leszármazottai számára (Róma 5:12). Következésképpen Ádám leszármazottai mindannyian Istentől elidegenedett állapotban, igazságosság nélküli állapotban születtek (Efezus 2:3; Róma 3:10). Az emberi teremtés így „hiábavalóság alá vettetett”, de „azon reménység alapján”, amelyet a bűntől és a haláltól való szabadulás reménységeként közvetlenül az édeni lázadás után kapott az ember (Róma 8:20, 21; 1Mózes 3:15).
Igazságossá nyilvánítás Krisztus előtt — Vajon hogyan lehetséges?
6., 7. a) Milyen mértékben jelentettek ki igazságosnak egyes embereket Krisztus áldozati halála előtt? b) Kik voltak Jehova Krisztus előtti szolgái közül néhányan, akik elnyerték az igazságos hírnevet?
6 Az emberiség számára a bűntől és a haláltól való megszabadulás reménysége a megígért „mag”, Isten egyetlen-nemzett Fia eljövetelétől függött (János 3:16). Krisztus áldozati halála előtt az emberek számára nem volt lehetőség arra, hogy „felmentést és életet” nyerjenek, vagy „igazságossá nyilvánítás”-ban részesüljenek (Róma 5:18, Revised Standard Version; New World Translation). Mielőtt Krisztus lefizette volna a váltságdíjat az emberért, néhány férfi és nő azonban hitt Isten ígéretében és hitét cselekedetekkel igazolta. Ezért Jehova kedvesen megbocsátotta bűneiket és szolgáiként fogadta el őket. Szeretetteljesen viszonylag bűntelennek minősítette őket, amikor az Istentől elidegenedett emberiség túlnyomó többségével hasonlította össze őket (Zsoltárok 32:1, 2; Efezus 2:12). Igazságos állapotot tulajdonított nekik, igazságosnak nyilvánította ki őket olyan mértékben, amely abban az időben helyesnek mutatkozott.
7 Ily módon, hit által nyert Ábel „bizonyságot afelől, hogy igazságos” (Zsidók 11:4). Noé „a hit szerinti megigazulás örököse lett” (Zsidók 11:7). Jóbot a fogyatékosságai ellenére is „feddhetetlen és becsületes” embernek jelentette ki Isten (Jób 1:1, 22; 7:21). Fineás buzgóságot tanúsított a tiszta imádat iránt, „és ez igazságosságul számíttatott neki” (Zsoltárok 106:30, 31; 4Mózes 25:1–13). A nem-izraelita parázna nő, Ráháb „hit” által és Isten népe iránt tanúsított kedvessége által nyert megbecsülést Isten előtt, vagy nyilváníttatott igazságosnak (Zsidók 11:31; Jakab 2:25).
Hogyan számított Ábrahám igazságosnak
8., 9. a) Kinek az igazságossága képezi a fő témáját Pál Rómaiakhoz intézett levelének? b) Milyen mértékben haladja meg a „szentek” igazságossá nyilvánítása az Ábrahámét?
8 Ábrahám esete különös figyelmet érdemel. A Keresztény Görög Iratok írói közül ketten is megemlítik, hogy őt igazságossá nyilvánította Isten, és mind a két író az első századi keresztényeknek írt, akik arra nyertek elhívást, hogy részét képezzék a 144 000 tagból álló szellemi Izraelnek (Róma 2:28, 29; 9:6; Jakab 1:1; Jelenések 7:4).
9 A Rómaiakhoz írt levelében Pál úgy érvel, hogy azok az „elhívott szentek” (1:7) mind zsidók, mind pogányok (1:16, 17) „a törvény cselekedeteitől függetlenül, hit által” lettek igazságossá nyilvánítva (3:28). Érvelésének bizonyítására Pál hosszabb fejtegetésbe kezd (4:1–22) és idézi a Genezis 15:6. versét, amely ezt mondja: „Ábrahám hitet gyakorolt Jehovában, és ez számított neki igazságosságul.” Majd a 4. fejezet utolsó versében Pál azt mondja, hogy Jézust ’halálra adták a vétkeinkért és feltámasztották a mi igazságossá nyilvánításunkért’ [mármint „a szentek” igazságossá nyilvánításáért (Róma 1:7)]. Itt a „mi” szóba nem foglalható bele Ábrahám, mivel ő jóval Krisztus halála és feltámadása előtt halt meg. Következésképpen, amikor Pál a következő fejezetekben azokról szól, akiknek ’királyokként kell uralkodniuk’ és akik igazságossá nyilváníttatnak „az életre” azzal a kilátással, hogy „Isten fiai” és „Krisztussal társörökösök” lesznek, nyilván egészen másról beszélt, mint amikor Isten igazságosságot tulajdonított Ábrahámnak (Róma 5:17, 18; 8:14, 17, 28–33).
10. Hogyan vet fényt Jakab Ábrahám igazságossá nyilvánításának a keretére?
10 Jakab is említést tesz Ábrahámról, mint példaképről, amikor azt akarja bizonyítani, hogy a hitet jó cselekedeteknek kell igazolniuk. Miután megállapítja, hogy Ábrahámot Isten igazságosnak nyilvánította, idézve a Genezis 15:6. versét, Jakab olyan magyarázatot fűz hozzá, amely segít meglátnunk Ábrahám igazolásának a keretét. Ezt írja: „Beteljesedett az Írás, amely azt mondta: ’Ábrahám hitt Jehovában, és ez számított neki igazságosságul’, és ’Jehova barátjának’ nevezték őt” (Jakab 2:20–23). Igen, hite miatt nyilvánították Ábrahámot igazságossá, mint Jehova barátját, nem mint fiat, akinek joga van a tökéletes emberi élethez, vagy a Krisztussal való királyi hatalomhoz. Érdekes módon, Robert Girdlestone Synonyms of the Old Testament című művében ezt írta Ábrahám igazságosságával kapcsolatban: „Ez nem volt abszolút [feltétlen] igazságosság, amely Ábrahámot olyan egyénként ajánlhatta volna Istennek, mint aki jogosan tarthat igényt arra, hogy a fiúságot örökölje.”
Jehova emlékkönyve
11. Kiknek a neve van feljegyezve Jehova emlékkönyvében, és miért?
11 A viszonylagos igazságosság beszámítása a Krisztus előtti hithű férfiak és nők esetében csupán jelképes jellegű volt a valóságos vagy tényleges igazságossághoz és tökéletességhez viszonyítva, amely az Isten igazságos új földjében való örök élettel kapcsolatban lesz elnyerhető számunkra. Életkilátásuk szempontjából úgy tekinthetjük őket, mint akiknek a neve be van írva egy emlékkönyvbe. (Vö. Malakiás 3:16; 2Mózes 32:32, 33.) Ez a könyv azoknak a nevét tartalmazza, akiket Jehova „igazságosaknak” tekint, akik igazságos cselekedetekkel igazolták a hitüket és akik számíthatnak arra, hogy örök életet nyernek a földön (Zsoltárok 69:28, [69:29, Károli]; Habakuk 2:4).
12. Mit kell tenniük majd a feltámasztott „igazságosaknak”, hogy a nevük ott maradjon Jehova emlékkönyvében?
12 Ezek a nevek azonban még nincsenek beírva Jehova „élet könyvébe” (Jelenések 20:15). Amikor ezek az ókori hithű férfiak és nők visszatérnek a földre ’az igazságosak feltámadásában’, kétségtelenül hittel fogadják majd Jehova élettel kapcsolatos gondoskodását Krisztus váltságáldozata révén (Cselekedetek 24:15). Így ők is részévé lesznek Jézus „más juhainak” a „nagy sokasággal” együtt, akik túlélik a „nagy nyomorúságot” (János 10:16; Jelenések 7:9, 14). Így megőrzik a nevüket Jehova emlékkönyvében.
Igazságosnak számítva mint barátok, a túlélésre
13. Kiket gyűjti be most a jó Pásztor, és hogyan nyerhetik el ezek, hogy a nevük be legyen írva Jehova emlékkönyvébe?
13 A jó Pásztor, Jézus Krisztus most egybegyűjti a „más juhokat”, akik nem tartoznak a „szentek” 144 000 tagból álló „kicsiny nyájához”, akik megkapják a Királyságot (Lukács 12:32; Dániel 7:18). Ezek a „más juhok” hallgatnak a jó Pásztor szavára (János 10:16). Hitet gyakorolnak Jehovában és az ő Fiában. Átadják az életüket Jehovának, Krisztus váltságáldozata alapján. Alámerítették őket „az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében” és ők elismerik, hogy szükséges megteremniük „a szellem gyümölcseit” (Máté 28:19, 20; Galata 5:22, 23). Nevük be van írva Jehova emlékkönyvébe.
14. Mi teszi lehetővé, hogy a „más juhok” tisztán állhassanak Jehova előtt, de miért kell Istenhez könyörögniük?
14 Most, a vég idején egybegyűjtött „más juhok” alkotják a „nagy sokaságot”, akiket János apostol látomásban látott, miután látta a szellemi Izrael 144 000 tagját (Jelenések 7:4, 9). Úgy írta le a „nagy sokaságot”, mint akik „megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében” (14. vers). A Bárány kiontott vérébe vetett hitükért bizonyos fokú igazságosságot tulajdonítanak nekik. Ezt fejezi ki a jelképes fehér ruhájuk. Tisztán állnak Jehova előtt, és „ezért” engedi meg nekik Isten, hogy ’szent szolgálatot végezzenek neki éjjel és nappal az ő templomában’ (15. vers). De naponta meg kell vallaniuk vétkeiket Jehovának és bocsánatát kell kérniük Jézus Krisztus által (1János 1:9—2:2).
15. a) Hogyan mutatja meg a juhokról és a kecskékről szóló példázat, hogy a „más juhok” igazságos helyzetben vannak Isten előtt? b) Milyen mértékben vannak jelenleg igazságossá nyilvánítva?
15 Az a tény, hogy a „más juhok” Isten barátai, sőt most bizonyos fokú, viszonylagos igazságosságban állnak őelőtte, világosan kitűnik Jézus próféciájából, amelyet ’jelenlétének jeléről’ mondott, s amelyhez hozzátartozik a juhokról és a kecskékről szóló példázata is. Mivel a „juhok” jót tesznek Krisztus 144 000 „testvérének” maradékával, akik még itt vannak a földön, Jézus Atyja megáldja és „igazságosaknak” nevezi őket. Ábrahámhoz hasonlóan, őket is igazságosnak számítja vagy jelenti ki mint Isten barátait. Igazságos helyzetük azt is jelenti, hogy túlélik a „kecskék” távozását az „örökké tartó levágásra” (Máté 24:3—25:46). Ők „kijönnek a nagy nyomorúságból”, amely a dolgok jelenlegi rendszerének a végét jelöli meg (Jelenések 7:14).
Tökéletességre juttatás
16. Honnan tudjuk, hogy a nagy sokaság a „nagy nyomorúság” előtt nincsen igazságossá nyilvánítva az életre?
16 A „nagy sokaság”, amely túléli a „nagy nyomorúságot”, még nem nyilvánítatott igazságosnak az életre. Ezt abból is láthatjuk, hogy az őket megemlítő fejezet így folytatódik: „A Bárány fogja legeltetni őket, aki a trón közepén van, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez” (Jelenések 7:17). Tehát, bár előzőleg igazságosaknak számította Isten őket és barátainak tekintette az emberiséghez viszonyítva nagy általánosságban, további segítségre van még szükségük, vagy további lépéseket kell még tenniük ahhoz, hogy igazságosakká lehessenek nyilvánítva az életre.
17. a) Mit jelent „a nemzetek gyógyítása”? b) Kiknek lesz szükségük arra, hogy beírják a nevüket „az élet könyvébe”?
17 Az ezeréves uralom alatt, a trónra emelt Bárány, Krisztus Jézus, 144 000 társkirályával és papjával együtt, a „nemzetek” szellemi és testi „gyógyításának” programját alkalmazza majd (Jelenések 22:1, 2). Ezek a „nemzetek” a nagy nyomorúság túlélőiből, a tőlük Armageddon után született gyermekekből, valamint a „feltámadásban” visszatérő „igazságosakból és igazságtalanokból” tevődnek össze (Cselekedetek 24:15). Mindazok, akik hisznek Krisztus vérében és megfelelő „cselekedeteket” visznek véghez, idővel ott találják nevüket beírva „az élet könyvébe” (Jelenések 20:11–15).
18. Milyen állapotba kerülnek a föld lakosai az ezeréves uralom végére?
18 Krisztus ezeréves uralmának a végén, azok a földi lakosok, akik bebizonyították, hogy elfogadják Krisztus váltságáldozatát és Jehova irányadó mértékének megfelelően élnek, eljutnak a tökéletességre (Jelenések 20:5). Olyanokká lesznek, mint amilyen Ádám volt, mielőtt vétkezett. Hozzá hasonlóan, őket is próbára teszik majd az engedelmesség tekintetében.
„Isten gyermekeinek” „dicsőséges szabadsága”
19. a) Mi történik közvetlenül az ezer év után? b) Mi történik azokkal, akiknek a nevét nem találják beírva „az élet könyvébe”?
19 Közvetlenül az ezeréves uralom után, Krisztus átadja Atyjának a tökéletes emberi fajt (1Korinthus 15:28). „Sátánt szabadon engedik”, hogy döntő próba elé állítsa az emberiséget (Jelenések 20:7, 8). Azoknak a nevét, akik nem állják ki a próbát, ’nem találják beírva az élet könyvébe’. Jelképesen szólva, az ilyeneket ’bevetik a tűz tavába’, „ez jelenti a második halált” (Jelenések 20:15; 21:8).
20. a) Kiket nyilvánít Jehova igazságossá az életre, és miért? b) Hogyan töltötte be a célját Jehova irgalmas elrendezése az igazságossá nyilvánítás tekintetében?
20 Azoknak a neve viszont, akik lojálisnak bizonyulnak Jehovához, kitörölhetetlenül be lesz írva „az élet könyvébe”, mint akik tökéletesen feddhetetlenek és méltók az örökké tartó élet jogára itt a földön. Maga Jehova jelenti ki akkor őket igazságosnak a szó teljes értelmében (Róma 8:33). Igazolva lesznek az örök életre. Isten földi fiaivá fogadja őket, és bemennek „az Isten gyermekeinek” megígért „dicsőséges szabadságába” (Róma 8:20, 21). Az egész világegyetemben helyreáll a béke és az összhang. Teljes lesz az Istennel való kiengesztelődés a ’földi dolgok’ és a ’mennyei dolgok’ tekintetében (Kolossé 1:20). Jehova irgalmas megigazulási elrendezése elérte a célját. Arra a kérdésre: „Igaz vagy-e Isten előtt?”, minden teremtmény mennyen és földön igennel válaszolhat és hozzáteheti: „Az áldás, a tisztelet, a dicsőség és a hatalom örökkön örökké azé legyen, aki a trónon ül és a Bárányé!” (Jelenések 5:13).
A „más juhok” Isten előtti helyzetével kapcsolatban —
◻ Ádám miért nem volt igazságossá nyilvánítva?
◻ Milyen mértékben voltak igazságossá nyilvánítva Ábrahám és más, Krisztus előtt élt férfiak és nők?
◻ Kiknek a neve került bejegyzésre Jehova emlékkönyvébe?
◻ Milyen mértékben vannak a „más juhok” igazságos helyzetben jelenleg, és milyen mértékben lesznek igazságosak, amikor eljutnak a tökéletességre?
[Oldalidézet a 17. oldalon]
A „Bárány vérébe” vetett hitük alapján, a „más juhok” elismert állapotot nyernek Jehova előtt és igazságossá nyilváníttatnak a vele való barátságra és a „nagy nyomorúság” túlélésére. Az ezer év végére elérik a tökéletességet. A végső próba után igazságossá lesznek nyilvánítva az életre.
[Képek a 16. oldalon]
Az igazságosak neve be van írva Jehova emlékkönyvébe
Ábel
Jób
Ráháb
Mai „nagy sokaság”