Gyülekezeti tanítókként képesítve
„Kicsoda bölcs és értelmes köztetek? Mutassa meg helyes magaviseletéből cselekedeteit bölcs szelídséggel.” — Jak 3:13.
1. Miért nagyon fontos, hogy képesített férfiak legyenek azok, akik tanítókként szolgálnak a keresztény gyülekezetben?
A TANÍTÓ hatása lehet jótékony, de lehet káros is. Különösen így van ez az imádat területén. A farizeusokra utalva Jézus ezt mondta: „Vakvezetők ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten verembe esnek.” (Máté 15:14) Mindazok, akik vakon követték a farizeusok Írás-ellenes tanításait szellemi romlás és halál felé haladtak, míg azok, akik az Isten Fiának egészséges tanítására figyeltek az életre vezető úton jártak. (Máté 7:13-20, 24-27) Az a tény, hogy életekről van szó, szükségszerűvé teszi, hogy képesített férfiak szolgáljanak tanítókként a keresztény gyülekezetben.
2. Miért mondhatta Pál apostol, hogy „én tiszta vagyok minden ember vérétől”?
2 Az, amit Pál apostol saját magáról mond az efezusi gyülekezet véneinek, rámutat, hogy az a mód, ahogyan a keresztény tanító kezeli felelősségét vagy vérbűnnel terheli meg őt, vagy mentesíti a vérbűn alól. Az apostol azt állapítja meg: „Tanúskodni hívlak ma benneteket, hogy én tiszta vagyok minden ember vérétől, mert nem vonakodtam attól, hogy közöljem veletek Isten minden tanácsát.” (Csel 20:26, 27) Ha bármelyik vén az efezusi gyülekezetben akármikor hűtlenné válik és elkezdi elferdíteni a Szentírást szellemi romlásukra és hívőtársaik sérelmére, azt nem lehet Pál számlájára írni. (Hasonlítsd ezt össze a Cselekedetek 20:29, 30-cal!) Ők maguk követnek el vérbűnt. Az apostol minden lehetőt megtett, elment a legvégsőkig, hogy közölje velük „Isten minden tanácsát”. Nem tartott vissza semmit, ami szükséges a megmentéshez. Nem vágyott népszerűség elnyerésére füleik csiklandozásával vagy annak a témának kerülésével, ami erőteljesen leleplezi a helytelen viselkedést, szavakat vagy tetteket. — Hasonlítsd össze a 2Timótheus 4:3, 4-gyel!
3. Pál apostol példájával összhangban mit várhatunk el attól az embertől, aki tanítóként képesített a gyülekezetben?
3 Pál példájával összhangban az a férfi, akit tanítónak minősítenek a keresztény gyülekezetben, ismerjen és értsen meg mindent, ami lényeges a megmentéshez, hogy tanítása ne legyen komolyan hiányos. Legyen készséges „Isten minden tanácsát” közölve, tekintet nélkül a gyülekezet magatartására. Lehetnek idők, amikor a gyülekezet jól fogadja a feddést és az Isten Igéjében feltárt helyreigazítást. De jöhetnek olyan idők is, amikor sokan nem akarják igazán megváltoztatni rossz magaviseletüket és útjaikat. A keresztény tanító azonban mindig szilárdan ragaszkodjon az Isten Igéjéhez a szellemi segítségnyújtásban. Ha némelyek helytelen beállítottságúak is, őrizkednie kell attól, hogy elveszítse a türelmét, és ki kell tartania az igazság kimondásában. E tekintetben figyeld meg, mit írt Pál Timótheusnak: „Prédikáld az igét, foglalkozz azzal szorgalmasan kedvező időszakban és nyugtalan időszakban. Feddj, dorgálj, buzdíts teljes hosszútűréssel és a tanítás művészetével.” — 2Tim 4:2.
4. Kinek volt szánva a Jakab 3:1 tanácsa?
4 Mivel az egészséges tanítás hatással van az egyén megmentésére, a tanítás oly felelősség, amelyet csak olyan férfiakra lehet bízni, akik képesítettek rá. Jakab, a keresztény tanítvány írta: „Ne legyetek sokan tanítók, testvéreim.” (Jak 3:1) Ez az ihletett figyelmeztetés nem a rátermett emberek elbátortalanítására adatott, hogy ne legyenek tanítók, mert az Írás azt is mondja: „Ha valamely férfi felvigyázói tisztség elérésére törekszik, nagyon jó munkára vágyik.” (1Tim 3:1) Jakab olyanok ellen irányítja szavait, akik tanítóknak tették meg magukat hívőtársaik között, noha nem voltak kinevezve és képesítve a tanításra. Ezek az alkalmatlan emberek a tanítással járó kiemelkedésre és tekintélyre vágytak, de figyelmen kívül hagyták a képesítéseket. Olyanoknak bizonyultak tehát, mint akikről Pál azt írta, hogy „törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit beszélnek, sem azokat a dolgokat, amiket erősen állítanak”. — 1Tim 1:7.
,SÚLYOSABB ÍTÉLET’
5. Mennyiben kapnak „súlyosabb ítéletet” a tanítók?
5 Mivel nem teljesen értik vagy értékelik „Isten minden tanácsát”, ezeknek az önjelölt tanítóknak szükségük van arra, hogy jól megértessék velük, milyen nehéz helyzetben találhatja magát a tanító. Jakab kimutatta, hogy a tanítók, saját magát is beleértve „súlyosabb ítéletet kapnak”. (Jak 3:1) Mivel a tanító mások előtt áll, mintegy vezeti vagy oktatja őket többet várnak tőle, mint a gyülekezet többi tagjaitól. Ez összhangban van az Írás alapelvével: „Akire sokat bíztak, attól a szokásosnál többet követelnek.” (Luk 12:48) Ezért a tanító szavai és tettei szigorúbb elbírálás alá esnek, mint más keresztényeké. Ezenfelül, ha egy ember téved tanításában és ebből baj származik a gyülekezet tagjaira, vagy ha jogos sérelemre szolgáltat okot, Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus szigorú ítélete alá kerül. Isten Fia mondotta. „Én mondom nektek, hogy minden haszontalan beszédért, amelyet az emberek mondanak, számot adnak majd az ítélet napján; mert szavaidból leszel igaznak nyilvánítva és szavaidból leszel elítélve.” — Máté 12:36, 37.
6. A Jakab 3:2 szerint milyen veszély jár a tanítással?
6 Jakab tanítvány így folytatja érvelését: „Mindannyian sokszor megbotlunk. Ha valaki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember.” (Jak 3:2) Mivel még a példás tanítók is hajlamosak arra, hogy szóban tévedjenek, sokkal nagyobb ennek a veszélye a képzetlen emberek esetében. És minél többször téved a tanító, annál nagyobb kára származik a gyülekezetnek és annál súlyosabb lesz az illető ítélete.
„KICSODA BÖLCS ÉS ÉRTELMES?”
7. Mit nyilatkoztat ki a Jakab 3:13-ban levő kérdés az ember tanítói képesítésére vonatkozóan?
7 Tekintettel a mások tanításával járó veszélyekre, joggal kérdezhetjük: Ki képes ezt valóban elvégezni? Jakab tanítvány is hasonló kérdést vet fel: „Kicsoda bölcs és értelmes köztetek?” (Jak 3:13) Érdemes megjegyezni, hogy Jakab nem egyszerűen azt kérdezi, hogy: ,Kinek van jó beszélő képessége?’ Ahhoz, hogy valaki jó tanító legyen, többre van szükség, mint arra, hogy az illető jól ki tudja magát fejezni. Bölcsesség és értelem elengedhetetlenül szükséges. A bölcs rendelkezik Jehova Isten helyes félelmével és tudja úgy használni a tudományát, hogy jó eredménye legyen. (Péld 9:10) Az értelmes férfi képes belelátni a dolgokba, felfogni azok értelmét, megkülönböztetni a helyzet vagy körülmény különböző szempontjainak összefüggéseit. Ez azt jelenti, hogy érett kereszténynek kell bizonyulnia, akiknek ,felfogóképessége használat által ki van iskolázva a jó és a rossz közti különbségtételre’ — Zsid 5:14.
8. Minek kell megmutatni, hogy vajon egy férfi rendelkezik-e a kellő értelemmel és bölcsességgel hívőtársainak tanításához?
8 Miből válik nyilvánvalóvá, hogy egy férfi rendelkezik a kellő bölcsességgel és értelemmel a hittársai tanításához? Az életének kell tanúsítania, hogy van Jehova Isten iránti őszinte tiszteletteljes félelemmel párosult bölcsessége és értelme. Jakab tanítvány így folytatja mondanivalóját: „Mutassa meg helyes magaviseletéből cselekedeteit bölcs szelídséggel.” (Jak 3:13) Ezért a többieknek meg kell látniuk, hogy a magatartása összhangban van Isten személyiségével, útjaival és eljárásaival.
9. Hogyan nyilatkoztathat ki az ember ,bölcs szelídséget’, és miért fontos ez, ha tanítóként kíván szolgálni?
9 Ez a helyes magaviselete magában foglalja a ,bölcs szelídséget’ is. Hogy tanításra képesített legyen, gyengédnek, szelídnek, nyugodtnak, békésnek kell bizonyulnia nem durvának, lármásnak és fontoskodónak vagy önteltnek. Nem lehet hajlamos arra, hogy erősen állítson olyasmit, ami mögött nincs józan érv vagy amit nem támogat szilárd bizonyíték. Az a férfi, akiben nincsen szelídség, nehéznek fogja találni, hogy Pál apostol Timótheusnak írt tanácsa szerint cselekedjen: „Az Úr szolgájának azonban szükségtelen civakodnia, inkább legyen mindenkihez nyájas, tanításra képesített, a rossz [körülmények] között uralkodjon magán, aki szelíden oktatja azokat, akik nem mutatnak jó szándékot.” — 2Tim 2:24, 25.
KIZÁRÓ JELLEMVONÁSOK
10. a) Mi mindent jelent az, ha valaki „keserűen féltékeny”? b) Mi a viszálykodás?
10 Jakab tanítvány a figyelmet először azokra a férfiakra irányítja, akik azt állítják, hogy tanításra alkalmasak a gyülekezetben, a következőkben pedig a kizáró jellemvonásokra mutat rá. Így olvassuk: „Ha azonban keserű féltékenység és viszálykodás van szívetekben, ne kérkedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.” (Jak 3:14) Ezek a szavak önvizsgálatra szólítanak fel. Az ember megkérdezheti önmagától: ,Vajon én ápolok-e keserű féltékenységet? Viszálykodó, veszekedő vagyok-e?’ A keserű féltékenységgel együtt jár az is, hogy az embernek mérhetetlen vágya támad önmagának és saját véleményének dicsőítésére. Ez megnyilvánulhat a saját nézeteinek fanatikus és makacs védelmezésében s más, az övétől eltérő vélemény hangos lehurrogásában, valamint annak el nem ismerésében, hogy másnak is lehet az övével egyenértékű, sőt annál nagyobb bölcsessége. Ami a viszálykodást illeti, ez olyan személyre utal, aki vitatkozó vagy veszekedő szellemű. Az ember hajlamos lehet igénybe venni olyan eszközöket, amelyek zavart keltenek mások nyugtalanítására, saját céljainak előmozdítása érdekében. Az ilyen viszálykodás a büszkeség és önző becsvágy terméke.
11. Miért utalhatott Jakab arra, hogy a keserűen féltékeny és viszálykodó tanító-önjelölt „kérkedik és hazudik az igazság ellen”?
11 Az elkeseredetten féltékeny és vitatkozó férfi valósággal hencegve vagy kérkedve a figyelmet tanítói képességeire irányítja. S mégis a krisztusi igazság, amelyet állítása szerint tanít, elítéli azokat a helytelen jellemvonásokat, amelyeket ő felmutat. Ezért a versengés megosztó szellemével eltelt férfi, ha mégis úgy érzi, hogy képesített keresztény tanító, elferdíti a Szentírásban lefektetett igazságot, vagyis hazudik ellene. Ezenfelül, mivel ilyen nemkívánatos tulajdonságokkal rendelkezik, nem volna alapja tanítói képesítéssel való kérkedésének. Ha mégis ezt teszi, hazudik. Az a tény, hogy önző és veszekedő a szívében, alkalmatlanná teszi őt arra, hogy keresztény tanító legyen.
12. Milyen bölcsességgel rendelkezik a keserűen féltékeny és viszálykodó ember?
12 Az a bölcsesség, amellyel az ilyen önző, veszekedős ember állítása szerint rendelkezik, nem lehet mennyei bölcsesség. Jakab tanítvány így írja: „Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem ez földi, állati, démoni.” (Jak 3:15) Az isteni bölcsesség szemben áll a keserű féltékenységgel és viszálykodással. — Péld 6:16-19.
13-15. Mennyiben a) „földi”, b) „állati” és c) „démoni” az ilyen bölcsesség?
13 Az ilyen tanító-önjelölt állítólagos bölcsessége az Istentől elidegenedett világiakra jellemző. Olyan ő, akinek nincs szellemisége, hanem idejét és erejét saját kedvtelésének kielégítésére fordítja és arra, hogy elérjen valami tekintélyt és vagyont a dolgoknak ebben az állhatatlan, szüntelen változó rendszerében. (Fil 3:19; Kol 3:2) Az a vágya, hogy tanítóvá legyen rossz indítékból fakad. Mivel büszke, arra a tiszteletre és megbecsülésre vágyik, melyet az elméjében a pozícióhoz kapcsol.
14 A büszke, veszekedő ember bölcsessége állati vagy lelki, vagyis természetesen következik abból, hogy az ember érző teremtmény, amilyen a lélek. A Szentírás szerint mind az emberek, mind az állatok lelkek. (1Móz 2:7; 4Móz 31:28; Jel 16:3) Az emberek mint érző teremtmények (lelkek) fel vannak ruházva erkölcsi és értelmi képességekkel, az állatok viszont mint érző teremtmények értelmetlenek. (2Pét 2:12; Júd 10) Ezért tehát azzal, hogy ez a különleges bölcsesség „állati” vagy ,lelki’ jelölést kap, nem szelleminek bizonyul: testi érzékelések, vágyak és hajlamok terméke.
15 Aztán, helyesen nevezi Jakab démoni bölcsességnek is. Azért mert a démonok (gonosz szellemek) az isteni bölcsességgel ellentétes hajlamot nyilvánítanak ki. Ők nem szelídek, hanem durvák, gonoszok, mint ahogy azok állapotából látható, akiket megszálltak. (Márk 5:2-5) Ami pedig Sátánt, az Ördögöt, a démonok uralkodóját illeti, a Biblia feltárja, hogy önző gőg és nagyravágyás okozta a bukását. — 1Tim 3:6.
A MENNYEI BÖLCSESSÉGGEL PÁROSULT KÍVÁNATOS TULAJDONSÁGOK
16. Melyek a mennyei bölcsesség jellemvonásai?
16 Ahhoz, hogy valaki képesített tanító legyen, mentesnek kell lennie a földi, lelki és démoni bölcsesség jellemvonásaitól. Életének bizonyítania kell, hogy mennyei bölcsesség kormányozza. Jakab tanítvány a következőképpen írja le ezt a bölcsességet: „A felülről jövő bölcsesség mindenekelőtt tiszta, azután békeszerető, ésszerű, kész engedelmeskedni, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem tesz részrehajló megkülönböztetéseket, nem képmutató.” (Jak 3:17) Fontold meg, mit jelent ez.
17. Mit jelent „szűzies” (tiszta) és „békeszerető” lenni?
17 Akik tanítói képesítéssel szolgálni szeretnének, azoknak megmondják, hogy „szűziesnek”, szívben és elmében szeplőtelennek kell lenniük. „Békeszeretők” az olyan emberek, akik elősegítik a békét. Nem csupán őrizkednek attól, hogy veszekedők vagy harciasak legyenek, hanem arra irányulnak útjaik, hogy jó viszonyt alakítsanak ki másokkal és mások között. (Róma 14:19; 1Tim 3:3) Nem vesznek részt olyasmiben és nem helyeselnek olyasmit, ami megbontaná a békét. — Hasonlítsd ezt össze a Példabeszédek 16:28 és 17:9-cel!
18. Hogyan nyilvánít az ember a) ,értelmességet’, b) hogyan ,kész engedelmeskedni’ és c) hogyan lesz ,irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes’?
18 Az „értelmes” ember engedékeny, mérsékelt vagy elnéző, nem fanatikus céljai elérésében. Nem ragaszkodik saját útjához vagy a törvény betűihez, hanem emberileg vizsgálja az ügyeket helyes megfontolással. (Hasonlítsd ezt össze az 1Péter 2:18-cal!) A mennyei bölcsesség birtokosa, ahelyett, hogy makacs volna, „kész engedelmeskedni”. Rendelkezik az együttműködés szellemével, hajlandó figyelembe venni a helyes kívánságokat. Az ilyen ember enged annak, amit a Szentírás mond, s nem ragaszkodik a saját állásfoglalásához, akár helyes, akár helytelen az. Kész gyorsan változtatni, ha világos bizonyíték van arra, hogy rossz az állásfoglalása vagy helytelen következtetéshez jutott. A mennyei bölcsesség birtokosa „irgalmassággal és jó gyümölcsökkel [is] teljes”. Másokkal való bánásmódjában együttérző. Részvétet érez a lesújtottak és szomorkodók iránt és kész és vágyik is mindent megtenni, amire képes, hogy segítsen nekik. A „jó gyümölcsök” magukba foglalnak minden ténykedést, ami összhangban van a jósággal, igazságossággal és igazsággal. — Ef 5:9.
19. Mit jelent az, hogy valaki „nem tesz részrehajló megkülönböztetéseket”?
19 Akit mennyei bölcsesség vezérel ,nem tesz részrehajló megkülönböztetéseket’. Nem nyújt kedvezményes bánásmódot egyeseknek külső megjelenésük, állásuk, gazdagságuk, rangjuk vagy a gyülekezetben gyakorolt befolyásuk miatt. (Hasonlítsd ezt össze a Jakab 2:1-4-gyel!) Embertársaival való bánásmódjában pártatlanságra törekszik.
20. a) Milyen a képmutató? b) Hogyan mutatja meg a mennyei bölcsesség birtokosa, hogy ő nem képmutató?
20 A mennyei bölcsesség soha nem teszi „képmutatóvá” az embert. A képmutató olyannak akarja feltüntetni magát, ami nem ő. Aki mennyei bölcsességgel rendelkezik, hogy úgy mondjuk, nem visel álarcot. Minden vonatkozásban becsületes megbízható. — Ef 4:25.
21. Hogyan alkalmazhatjuk mi személyesen mindazt, amit a Biblia követelményként sorol fel azok számára, akik tanítóként szolgálnak a gyülekezetben?
21 Amit a keresztény tanítóktól megkövetelnek, az gondos önvizsgálatra kell indítson mindnyájunkat. Vajon szolgáltatunk-e bizonyítékokat arra nézve, hogy a mennyei bölcsességgel összhangban kívánunk élni? Ha talán nem is lehetünk tanítók a keresztény gyülekezetben, mint Krisztus tanítványai mindnyájan felelősséggel tartozunk abban, hogy tanítsuk másoknak az igazságot. Életfontosságú tehát, hogy magaviseletünk, szavaink és tetteink összhangban legyenek azzal, aminek valljuk magunkat. (Róma 2:21, 22) Bárcsak kitartóan törekednénk arra, hogy mennyei Atyánk jobb szolgáivá legyünk és örvendezzünk azoknak az áldásoknak, amelyeket Ő adományoz nekünk. — Hasonlítsd ezt össze az 1Timótheus 4:15, 16-tal!
[Kép a 17. oldalon]
„Ha . . . vak vezeti a vakot . . .” Máté 15:14.