Mi a valódi lojalitás?

A Barbados-i (Karib tenger) „Advocate-News” című lap egyik rovatvezetője megkérdőjelezte bizonyos afrikai uralkodók nacionalista cselekedeteit Jehova tanúi ellen: „Az én lojalitásom az ország iránt nem éneklésben, kiáltásokban vagy tisztelgésben nyilvánul meg”, amint kijelentette, „hanem azáltal, hogy szorgalmas és egyenes vagyok polgári kötelezettségeim és munkám elvégzése során, amivel hozzájárulok a nemzet erejéhez. Sőt, könnyen lehet, hogy azoknak az értékeknek a még szélesebb körben való szétterjedése, melyek szerint Jehova tanúi Afrikában élnek, jó irányba ösztönözheti az ottani országokat.”

Hasonló módon nem sokkal azután, hogy az Argentínában élő 35 000 Jehova tanúja vallásgyakorlatát betiltották, a Buenos Aires-i „Herald” című lap rovatvezetője megjegyezte, hogy az ilyen tilalom minden bizonnyal befeketíti a kormány képét otthon és külföldön egyaránt”. Hozzáfűzte, hogy e cselekedete által a kormány felváltotta egy „helyi bíró bölcs [kedvező] uralmát, s olyan nevet szerzett magának, melyre a vallásos bizottság jellemző”. A tanúk „hitnézetei csak azokat sértik, akik azt gondolják, hogy a hazafiasság főként zászlólobogtatásból és himnuszéneklésből áll, nem pedig szívbeli ügy” — írta.

A „Herald” még megjegyezte a tanúkkal kapcsolatban: „Hitler és Sztalin emészthetetlennek tartották őket, s emiatt gyalázatosan bántak velük. Sok más diktátor is, aki egyezségre próbálta bírni őket, elnyomás alá helyezte őket. Mindegyik erőfeszítése kudarcot vallott. Velünk lesznek, amikor ennek a kormánynak a tagjai már kőből készült emlékművek.”