Olvasók kérdései

● Mindig úgy értettem, hogy az Emlékünnep estéjén telihold van. De 1977-ben az Emlékünnep április 3-án volt, az én naptáram viszont április 4-re jelezte a teliholdat. Miért van ez a különbség?

Az Úr Vacsorájának megünneplése és a holdtölte gyakran egybeesik, de nem mindig. Időnként előfordulhat egy nap eltérés, attól függően, hogy hol laksz és milyen naptárt használsz.

Hogy ezt megérthessük, tisztán kell látnunk azt az alapvető módszert, melyet Jehova tanúi Vezető Testülete jelenleg alkalmaz az évenkénti Emlékünnep időpontjának meghatározásához.

A zsidó Nizán hónap 14-én, a Pászka napján utasította Jézus a tanítványait arra, hogy emlékezzenek meg a haláláról. (Luk 22:14-20) Ennek megfelelően az Emlékünnep időpontját úgy állapítjuk meg, ahogyan a zsidók akkor határozták meg a Pászka időpontját. Azt az időpontot tekintették a Nizán hónap kezdetének, amikor először meglátták az újholdat a napéjegyenlőséghez legközelebb eső tavaszi napon. A Pászka tizennégy nappal később volt. — És 66:23; 2Móz 12:2, 6.a

Jehova tanúi ma ezt az ókori eljárást követik az Emlékünnep időpontjának meghatározásában. Jegyezzük meg, hogy először is azt kell megállapítani, hogy a tavaszi napéjegyenlőséghez (körülbelül március 21) legközelebb eső újhold mikor lesz látható Jeruzsálemben. Ez nem esik egybe a csillagászati újhold időpontjával, melyet a naptárakon vagy csillagászati táblázaton adnak meg. Miért? Azért, mert az újhold első vékony sarlóját csak tizennyolc-harminc órával a csillagászati újhold beálltának pillanata után lehet látni.

Vegyük például az 1977-es évet. Hogy ezt hónapokkal előre meghatározhassák - ugyanis a gyülekezeteket világszerte értesíteni kell róla —, Jehova tanúi Vezető Testületének ki kellett számítani, mikor lesz az újhold látható Jeruzsálemben. Csillagászati szempontból az újhold beálltának pillanata 1977. március 19., 20 óra 33 perc volt jeruzsálemi idő szerint. Természetesen ekkor még az újhold nem volt látható, s nem is lehetett még látni hosszú órákon át. De vajon lehetett-e látni az újhold első sarlóját másnap este körülbelül a naplemente időpontjában? Bizonyos ezt érintő tényezők miatt nem látszott valószínűnek, hogy a holdat meg lehet látni Jeruzsálem igen fényes nyugati égboltján a naplemente időpontjában 1977. március 20-án. Következésképpen a Vezető Testület 1977. március 21-ben állapodott meg, mint abban az időpontban, amikor az újhold biztosan abban a helyzetben lesz, hogy láthatóvá válik Jeruzsálemben naplemente körül. Így Nizán hó 14-e április 3-án, naplementekor kezdődne. Ez az az időpont, melyen Jehova tanúi megtartották az Úr Emlékvacsoráját. De mi a helyzet a teliholddal abban a hónapban? Mikor volt?

A csillagászati táblázatok a telihold megjelenését április 4-re 04 óra 09 percre teszik, greenwich-i középidő szerint. De ha ugyanabban a pillanatban egy másik időzónában élsz, az órád nyilvánvalóan más időpontot mutatna. Például Stockholm (Svédország) és Róma (Olaszország) a Greenwich-től keletre eső következő időzónába tartoznak. Így náluk a telihold megjelenésének időpontja április 4-én 05 óra 09 percre esett. New York (USA) és Lima (Peru) viszont öt időzónával esnek nyugatra Greenwich-től, s így náluk a telihold 1977. április 3-án, 23 óra 09 perckor jelent meg. Az időzónák szerinti különbözőségek miatt néhány 1977-es naptár április 4-re teszi a telihold időpontját, míg mások április 3-ra.

Mindenesetre az alapvető dolog, melyet az Úr Emlékvacsorája megünneplése időpontjának meghatározásánál figyelembe kell venni, az a Jeruzsálemben látható újhold, nem pedig a telihold. Az Emlékünnep viszont általában az újhold megjelenésétől számított tizennegyedik napra esik. Így az Emlékünnep csaknem mindig a telihold időpontja körül történik. Ezt jó tudni azért is, mivel előfordulhat olyan eset, melyben Jehova tanúi közül egyeseket elvágnak a Vezető Testülettel való kapcsolattól, s így nem tudják, hogy a Vezető Testület mely időpontot állapította meg az Emlékünnep megtartására. Ilyen helyzetben, ha az Emlékünnepet a naptár által jelzett tavaszi napéjegyenlőség utáni telihold időpontjának estéjén ünnepelnék, valószínűleg ugyanabban az időben tartanák meg, mint testvéreik, vagy legalábbis nagyon közel ahhoz.

● Vajon Pálnak az 1Korinthus 11:3-16-ban adott tanácsa előírja a fejbefedő viselését olyan testvérnő számára is, aki süketeknek tolmácsol?

Mivel a testvérnő mint tolmács működik közre, eredetileg nem tőle származnak a gondolatok, s így nem ő tanítja a gyülekezetet; márpedig csak a tanítás esetén kellene befednie a fejét. Ő csupán más nyelven továbbítja a felvilágosítást, ez esetben jelbeszéd formájában. Ugyanez a helyzet, ha imát közvetít. Lehetséges azonban, hogy a testvérnő jobban érezné magát, ha befedné a fejét. A tolmácsolás révén ugyanis bizonyos mértékben a hallgatóság felett áll, és nyilvánvalóan elvárják tőle, hogy a kívánalomnak megfelelően érzést és lelkesedést öntsön a tolmácsolásába, mivel csak így tudná hűen visszaadni a szónok érzéseit. Továbbá úgy érezheti, hogy a fejbefedő viselése megakadályozná azt a helytelen benyomást, mintha ő akár tanítana vagy imádkozna a gyülekezetben fejbefedő nélkül. Azok a testvérnők, akik mint tolmácsok működnek közre, saját maguk döntsék el minden egyes helyzet körülményeinek és saját lelkiismeretüknek megfelelően, hogy mit fognak tenni.

Előfordulhat, hogy a gyülekezeti összejövetelen az egyetlen önátadott testvér süket. Ha képes arra, hogy hallhatóan, tisztán és érthetően beszéljen minden jelenlevőhöz, akkor helyes volna, ha ő elnökölne és mondaná az imát, ha egyébként is alkalmas erre. Ha csak jelbeszéddel tud közreműködni, az imádkozás és elnöklés szolgálatát egyaránt elláthatja, ha van jelen olyan testvérnő, aki képes jól tolmácsolni a jeleket a hallgatóságnak. A fejbefedő viselése nem volna előírásszerű, de amint fentebb is kitértünk rá, a körülmények és az ő lelkiismerete talán mégis megkívánják, hogy így tegyen. Ha azonban a testvér nem beszél jól vagy erre egyáltalán nem képes, és nincs jelen jó tolmács, akkor egy képes testvérnő elnököljön és imádkozzék is, természetesen a megkívánt fejbefedő viselésével. Pál apostol azt tanácsolja, hogy aki valamilyen „nyelven” szól, melyet a jelenlevő többiek nem értenek, hallgasson addig, amíg nincs olyan jelen, aki tolmácsolni tud. (1Kor 14:27, 28) Az esetleges zavar vagy félreértés elkerülése érdekében a vének megfelelő intézkedéseket tehetnek meg előre, ahol látják, hogy ilyen természetű helyzetek kialakulására lehetőség van.

● Hogyan alkalmazható az Ésaiás 21:11, 12 (UV) jövendölése, amely így hangzik: „Kijelentés Duma ellen: Seirből így kiáltanak hozzám: ,Vigyázó! Meddig még az éjszaka? Vigyázó, meddig még az éj? Szólt a Vigyázó: ,Eljön a reggel és az éjszaka is. Ha kérdezni akartok, kérdezzetek. És jöjjetek el újra!’”?

A jövendölés nyilvánvalóan Edom elleni kijelentés. A Duma szó valószínűleg nem utal a Duma nevet viselő egyetlen városra vagy helységre sem. Aligha utalhat az izmaelita Dámára (amely Izrael egyik fia után kapta a nevét; 1Móz 25:14), s amely féluton volt található Palesztina és Dél-Babilónia között, sem a judeai Dumára, amely az elszigetelt hegyvidéken feküdt. (Józs 15:52) A közvetlenül utána történő utalás Seirre arra mutat, hogy ezt a jövendölést ez ellen az ország ellen intézték. Seirt először a Horiták foglalták el, de Ézsau fiai elvették azt tőlük és mind Edom, mind Seir nevét kezdték az országra alkalmazni. — 1Mózes 14:6; 5Mózes 2:12.

Mind Ésaiás, mind Jeremiás bejelentette Edom (Seir) pusztulását, mert ellensége volt Jehovának és az ő népének. (És 34:5, 9-15; Jer 49:7-22) Duma szó jelentése: „csend”, „hallgatás” és így fordítják a Zsoltár 94:17 és 115:17-nél is. A „Duma” szó Edomra vonatkozóan azt foglalja magába, hogy Edom „csendessé” lesz, a halál, a nemlét csendességében.

Látomásszerű, jelképes módon a jövendölés arra utal, hogy valamelyik Edombeli egyént érdekli Edom sorsa. Az őrállóhoz intézett kérdés: „Vigyázó! meddig még az éjszaka?” olyan, mintha valaki azt szeretné, ha már véget érne a betegség vagy a nyomorúság hosszú éjszakája és felkiált a falakon őrködőnek: ,Hol tart az éjszaka?’ ,Mennyi telt már el belőle?’ ,Mikor jön el a reggel?’ A jövendölés valószínűleg először arra az ítéletre utal, amelyet Edom az asszír világhatalomtól szenvedett el. A vigyázó válasza: „Eljön a reggel és az éjszaka is”, valószínűleg azt jelenti, hogy lesz egy fényvillanás, mintha reggel lenne, de azután gyorsan leszáll ismét az éjszaka, amire sor került, amikor elesett az Asszír birodalom, hogy felváltsa azt a Babiloni birodalom, amely szigorú itéletet hajtott végre Edom felett, amint azt Jeremiás prófétailag bejelentette. (Jer 25:17, 21; 27:2-8) Majd jött a perzsa, görög, és római uralom és leigázta Edomot.

A római korban volt egy villanásnyi „reggel” a Heródesek uralma idején, akik edomiták voltak, de ez is elhalványult és eljött az éjszaka; és a Heródesek letünését általában úgy értelmezik, mint az Edomiták végét. Edom „Dumává” lett, csendes hellyé, és népe eltünt a nemzetek történelméből.

Egyes szövegmagyarázók úgy vélik, hogy a vigyázó szavai „Ha kérdezni akartok, kérdezzetek, jöjjetek el újra!” azt jelentik, hogy a próféta nem látta, hogy bármikor is véget érnének Edom éjszakái, de a kérdező később újra érdeklődhet, mert idővel több is feltárul majd Edom pontos jövendő sorsát illetően. Mások úgy vélik, hogy ez azt jelenti: az edomitáknak meg kell térniük a gonosz útjukról és Jehova elleni ellenségeskedésükből, és bűnbánatot kell gyakorolniuk, hogy kedvező választ kapjanak Istentől. Vissza kell térniük gonosz útjukról és követniük kell Isten parancsolatait, miként Izraelnek is azt kellett tennie, mielőtt Jehova visszavezette a bűnbánó egyéneket Jeruzsálembe a babiloni fogságból. (És 55:7) Máskülönben nem ér véget sohasem Edom éjszakája, és a halálhoz hasonló csendességre van kilátása.

[Lábjegyzet]