„Képezzetek tanítványokat . . . tanítsátok őket”
„Menjetek azért és képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, alámerítve őket az Atyának, Fiúnak és szent szellemnek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek.” — Máté 28:19, 20, UV.
1. Miért kell a tanítványképzés és tanítás parancsát nagyon komolyan venni?
A TANÍTVÁNYKÉPZÉSRE vonatkozó parancs nem emberektől származik, mégcsak nem is angyaloktól, hanem Isten feltámadott Fiától, aki maga mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Máté 28:18) Mint „királyok Királya és uraknak Ura” az Atyjától felhatalmazást nyert, hogy „uralkodjon mindenféle erőn és hatalmon” és elpusztítson mindent, ami ellentétben áll az igazságos alapelvekkel, legyen az látható vagy láthatatlan területen. (1Kor 15:24-26; Jel 19:16) Ennek következtében Jézusnak nemcsak az élőkön van hatalma. Ő a halottak bírája is, és a képessége következtében halottakat tud feltámasztani, akik már a sírokban vannak, felszólítva őket, hogy jöjjenek elő. (Ján 5:26-28; Csel 10:42) Biztos, hogy annak parancsát, aki ilyen hódolatteljes hatalommal rendelkezik, azok, akiket ez érint, mint a legfontosabbat fogják kezelni.
2. Jézus Krisztus mely szavai mutatják, hogy a tanítványképzésre szóló parancs még mindig érvényben van?
2 Most már több mint 1900 év telt el, mióta Jézus azt mondta: „Képezzetek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, alámerítve őket az Atyának, Fiúnak és szent szellemnek nevében, és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam.” Lehetséges lenne, hogy ez a parancs a sok év elmúltával érvénytelenné vált volna? Semmi esetre sem! Miután Jézus ezt a parancsot adta, még azzal is megerősítette: „Íme én veletek vagyok minden napon a dolgok e rendszerének befejezéséig.” (Máté 28:19, 20, UV) Mivel a megjövendölt vég még nem jött el, az a parancs, hogy képezzünk tanítványokat, érvényben van.
3. Milyen értelemben van Jézus Krisztus ma is a gyülekezetével, és milyen bizonyítékaink vannak erre?
3 Jézus Krisztus, ha nem is személyesen, de szellemileg a tanítványaival van, irányítja és vezeti gyülekezetének munkáját. Ez abban mutatkozik meg, hogy ezekben az „utolsó napokban” több tanítványt képeztek Jézus Krisztus számára, mint a történelem folyamán bármelyik időszakban. Isten Fia valóban a tanítványai gyülekezetével van, úgy mint ahogy ezt 1900 évvel ezelőtt megígérte.
MIT JELENT TANÍTVÁNYOKAT KÉPEZNI?
4. Mit jelent az, hogy képezzünk tanítványokat?
4 De mit jelent tanítványokat képezni? Ez azt jelenti, hogy másokat megtanítunk arra, amit Jézus Krisztus tanított, és segítünk nekik, hogy mindazt, amit megparancsolt, meg tudják tartani. Egy igazi keresztény nem „saját” tanítványokat képez, nem ösztönzi arra a tanulót, hogy rá nézzen fel. Nem, ő mindig úgy szemléli magát — mégha oly soknak is segít — mint Isten és Jézus Krisztus szolgája, vagy rabszolgája.
5. Milyen példát adott Pál apostol az 1Korinthus 2:4, 5 és 3:5-7 szerint a tanítványképzéssel kapcsolatban?
5 Pál apostol saját példája által találóan mutatta meg, hogy milyen hozzáállása legyen a kereszténynek, ha a tanítványképzés munkájában részt vesz. A korinthusiakhoz írt első levelében kihangsúlyozta, hogy nem kísérelte meg hallgatóit nagyképű beszéddel befolyásolni, hanem az volt a kívánsága, hogy olyan hitet fejlesszen ki, amely nem emberi bölcsességen nyugszik, hanem Jézus Krisztuson, és hogy ezt a hitet Isten szelleme és ereje által megerősítse. (1Kor 2:4, 5) Azután azt a szerepet, melyet ő és Apollós töltöttek be, a következő szavakkal írta le: „Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hivőkké lettetek, éspedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja a növekedést. Azért, sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten.” (1Kor 3:5-7) Igen, Pál Jehovának tulajdonította a dicsőséget a keresztény gyülekezet növekedéséért és kötelességének tartotta, hogy magát szolgának vagy rabszolgának tekintse, aki keményen dolgozik azért, hogy Jézusnak tanítványokat képezzen, de nem saját tanítványt. Éppúgy mint Pál, az ebben a munkában részt vevő mai keresztényeknek is a tanulók figyelmét nem magukra, hanem Jehova Istenre és Jézus Krisztusra, a valódi tanítókra kell irányítaniuk.
6. Mire kell nekünk a tananyaggal kapcsolatban feltétlenül gondolnunk és miben volt számunkra ebből a szempontból Pál jó példa?
6 Ezért fontos arra figyelnünk, hogy mit tanítunk. Megkérdezhetnénk magunkat: „Valóban mindazt tanítom, amit Krisztus megparancsolt?” Pál apostol ebből a szempontból is követendő példa. Az efezusi véneknek a következőket mondotta: „Semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos. . . . Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.” — Csel 20:20, 27.
HOGYAN ÉS MIT TANÍTSUNK?
7. a) Mit kell elkerülnünk, ha valakinek „Isten teljes akaratát” át akarjuk adni? b) Mit tanulhatunk Jézus Krisztus szavaiból a János 16:12-ben?
7 Az egészen világos, hogy mi, Jézus Krisztus tanítványai nem tudjuk „Isten teljes akaratát” egyszerre feltárni. Először is a tanuló szívét fogékonnyá kell tenni, hogy elfogadja az igazságokat, melyek a helyi előítéletekkel vagy hagyományos szokásokkal ellentétben állnak. Emellett figyelembe kell vennünk az emberek nézetét és el kell kerülni, hogy valamilyen vitakérdést csináljunk olyanból, ami számukra kezdetben talán nehezen érthető, mint például a vér szentsége, a keresztény beállítottsága a világi ünnepek iránt, foglalkozásfajták, amelyek bibliai alapelvek áthágásához vezetnek, a keresztényi semlegesség vagy minden tisztátalan szokás elhagyása. Jó arra gondolni, hogy hogyan vette figyelembe Jézus a tanítványai korlátait. A János 16:12-ben azt olvassuk, hogy hű apostolainak azt mondta: „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.” Ha Isten Fia annak idején ilyen figyelmes volt azok iránt, akik már tanítványok voltak, akkor ma az igazi tanítványoknak nem kell-e éppen olyan figyelmeseknek lenniük azok iránt, akiket igyekeznek tanítani?
8. Miért jelent Jézus parancsainak tanítása többet, mint csak a tévtanokat leleplezni? Mondj egy példát!
8 Továbbá fontos figyelembe venni, hogy azt tanítani, amit Jézus parancsolt, többet jelent, mint csak a tévtanokat megcáfolni. Például megmutathatjuk valakinek, hogy a háromságtan nem bibliai. (Ján 14:28; 1Kor 11:3; 15:24-28) Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy segítsünk neki valóban megismerni Istent és Krisztust. Az írásszövegeket, melyekkel a háromságtant megcáfolhatjuk, nem ebből a célból jegyezték fel. A tanulónak tehát abban kell segíteni, hogy megértse, mit tanítanak az említett bibliai szövegek Jehova Istenről és Jézus Krisztusról. Csupán annak ismerete, amit Jézus Krisztus nem tanított, nem alakít ki valakiben hitet. Inkább azt kell tudnia, amit Isten Fia valóban tanított és megparancsolt.
9. Milyen fontos pontokat kell Isten erkölcsi utasításaival kapcsolatosan azok szeme elé tárnunk, akik a Bibliát tanulmányozzák?
9 Ha erkölcsi alapokról van szó, akkor sem elég a tanulót felvilágosítani arról, hogy Jehova Isten a paráznaságot, a lopást, a zsarolást, a kapzsiságot, a káromkodást, a dühkitörést és a hasonlókat elítéli. (1Kor 6:9, 10; Ef 4:25–5:5) Azt is meg kell mutatni neki, hogy milyen előnyökkel jár a bibliai irányvonalak figyelembevétele. Segítenünk kell neki felismerni, hogy a Bibliában foglalt parancsok azt bizonyítják, hogy Jehova olyan Isten, aki komolyan fáradozik az emberiségért, aki azt szeretné, hogy ők már most az életükben a legjobbat válasszák, ami számukra egy örök boldog jövőt ígér. — 1Tim 4:8.
10. Hogyan győződhetünk meg arról, megértette-e a tanulmányozó, hogy mire alkalmazzák a Bibliában használt különböző kifejezéseket? Szemléltesd ezt a „paráznaság” szó alapján!
10 Hogy a tanuló Isten erkölcsi követelményeit kövesse, azt is tudnia kell, mit jelentenek egyes kifejezések a Bibliában. Tegyük fel, hogy megbeszéljük a Biblia nézetét a paráznaságról. (Máté 19:9; 1Kor 6:9, 10; Júd 7) Hogyan győződhetünk meg akkor arról, hogy megértette-e a tanuló, mit értünk paráznaság alatt? A következőket mondhatnánk: „Sok ember nem tudja, mit mond a Biblia a paráznaságról, vagy milyen értelemben használja a Biblia ezt a kifejezést. Mit mondana Ön, ha valakinek a paráznaságról alkotott isteni nézetet kellene elmondania és meg kellene mutatnia, hogy mit ért ezen a kifejezésen?” A tanuló válasza aztán megmutatná, hogy megértette-e a dolgot, vagy sem. Ha látjuk, hogy nem egészen érti, módunkban áll még további magyarázatokkal a valódi megértéshez juttatni.
11. Hogyan segíthetünk a tanulmányozónak felismerni annak fontosságát, hogy a tanultakról másoknak is beszéljen?
11 Isten Fiának tanítványa nemcsak tanulmányoz, hanem segít másoknak is kereszténnyé válni. Ezt sohasem szabad a házi bibliatanulmányozások vezetésénél figyelmen kívül hagyni. Újra és újra segíteni kell a tanulmányozónak, hogy fejlessze tanítói képességét. A következő példa szemlélteti ezt: Tegyük fel, arról beszéltünk, hogy ki az Isten. Ezután kérdezhetnénk: „Miben különbözik az, amit Istenről most tanultunk, attól, amit a mi környékünkön sok ember hisz? Milyen bibliaversekkel tudna nekik segíteni, hogy megismerjék az igaz Istent? Hogyan válna javukra ez az ismeret?” Ilyen kérdések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanuló elkezdjen gondolkozni azon, hogy hogyan használhatná fel a tanultakat arra, hogy másoknak segítsen.
12. Mit kell a tanulmányozónak az életmódjával kapcsolatban tisztázni, hogy részt vehessen a nyilvános tanúskodásban, és hogy lehet ezt megcselekedni?
12 A tanulónak azonban azt is meg kell magyaráznunk, hogy annak, aki másokat tanít, életét a bibliai alapelvek szerint kell irányítania. (Róma 2:21-24) Ezt már röviddel azután megtehetjük, hogy valaki a Biblia tanulmányozását megkezdte. Ha például „Az igazság, mely örök élethez vezet” című könyv „Miért bölcs eljárás megvizsgálni vallásodat” című fejezetének írásszövegeit tanultuk, az ismétlésnél a következő kérdést tehetjük fel: „Milyen életmódot kell folytatnunk, hogy minket Isten szolgáiként ismerjenek el? Mit tesz néhány egyháztag, amit a keresztényeknek nem szabad tenniük?”
13. Miben járulhat hozzá a gyülekezet, hogy valakinek segítsen Jézus Krisztus tanítványává lenni? (Róma 12:4-8; 1Kor 12:14-26)
13 A tanítványképzés súlyos felelőssége nemcsak azon a személyen nyugszik, aki a bibliatanulmányozást levezeti, hanem az egész gyülekezet segítséget nyújthat a tanulónak szó és példa által, hogy Jézus Krisztus tanítványává váljék. Hogyan? Úgy, hogy a gyülekezeten belül sok kitűnő keresztényi tulajdonság kerül napfényre, mint kedvesség, bőkezűség, őszinte érdeklődés, megértés és a szellemi dolgok értékelése. Ha azok a személyek, akik a Bibliát tanulmányozzák, megismerkednek a gyülekezet különböző tagjaival, hallják tapasztalataikat és megfigyelik helyes életmódjukat, ez jóra indítja őket és arra buzdítja, hogy a keresztényi életúton előrehaladást tanúsítsanak. Ezért jó azokat a személyeket, akik a Bibliát tanulmányozzák, a gyülekezet más tagjaival is megismertetni. Így ők is tehetnek valamit abban, hogy a tanulmányozó Jézus Krisztus tanítványává váljon.
A JEHOVÁHOZ FŰZŐDŐ SZEMÉLYES VISZONY
14. a) Kit illet minden tisztelet a növekedésért? b) Hogyan segíthetünk a tanulmányozónak, hogy Jehovával személyes viszonyt létesíthessen?
14 Végső soron azonban Jehova Istentől függ, hogy valaki milyen mértékben növekszik mint Jézus Krisztus tanítványa. (1Kor 3:6, 7) Isten Fia azt mondta: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki elküldött, nem vonzza.” (Ján 6:44, UV) Ezért olyan fontos segíteni a tanulónak Jehova Istennel személyes viszonyt kialakítani. Hogyan tehetjük ezt? A tanulmányozót ösztönözni kell arra, hogy olvassa a Bibliát, elmélkedjen az elolvasottakról és azután alkalmazza azokat életében. (Jak 1:22-25) Az ima fontosságát is eléjük kell tárni. Aki imájában a részletekre is kitér, jobban felismerheti kéréseinek Isten által történt meghallgatását. Ez közelebb hozza őt mennyei Atyjához és nagyban hozzájárul a szellemi növekedéséhez. — 1Ján 5:14, 15.
15. Hogyan tárhatjuk az illető szeme elé, akivel tanulunk, a Biblia-olvasás, az elmélkedés és az ima fontosságát?
15 Természetesen nem elég egyszer beszélgetni a Biblia-olvasás, az elmélkedés és az ima fontosságáról ahhoz, hogy segítsünk valakinek szellemi gondolkodásúvá válni. Ezeket a dolgokat minden oda illő alkalomkor meg kell említeni. A bibliatanulmányozás folyamán szóba kell hozni. Példák és tapasztalatok alapján (saját vagy másoké alapján) és Biblia-szövegek által kell a hasznosságukra rámutatni. Természetesen kerüljük azt, hogy mindig és mindig ugyanazokat mondjuk, mert az a tanulót inkább untatja, mint buzdítja.
16. a) Miért fontos a tanulmányozáskor a tanuló szívét is megnyerni? b) Hogyan segíthetünk a tanulmányozónak, hogy használja a Bibliát, amikor a hitéről ad felvilágosítást?
16 A kereszténynek azon kell fáradoznia, hogy a tanuló szívét elérje. Ha ez sikerül, ez arra indítja az illetőt, hogy érzései szerint cselekedjen. „A szív teljességéből szól . . . a száj” — mondta Jézus. (Luk 6:45, UV) Igen, ha a jó hír behatol egy ember szívébe, sürgetve érzi magát arra, hogy erről másoknak is beszéljen. Be tudja-e azonban bizonyítani nekik azt, amit Jehova Igéjéből tanult? Ha megtanítottuk arra, hogyan használja a Bibliáját, képes lesz rá. Jó lehetőséget biztosít az ilyen irányú segítségnyújtásra az, ha a tanultakat átismételjük. Megkérdezhetjük tőle például, hogy mit mond a Biblia egy bizonyos ponttal kapcsolatban és megkérhetjük őt, hogy magyarázza ezt el. Hasonlóan járhatunk el a gyülekezeti könyvtanulmányozásokon is; ezzel további segítséget nyújtunk az érdeklődőknek, és jó példát mutatunk azoknak, akik házi bibliatanulmányozást vezetnek.
17. Milyen felelőssége van a gyülekezetnek az újonnan alámerített iránt, és miért?
17 Amikor a tanuló Jézus Krisztus alámerített tanújává lett, ez nem jelenti azt, hogy a gyülekezetnek minden felelőssége megszűnt iránta. Szellemi értelemben ő még mindig gyermek és szüksége van segítségre, hogy Jehovával való viszonya kiforrottá váljon és Isten Igéje képesített tanítója legyen. (Ef 4:11-16) Nem a keresztényiség szellemével lenne-e összhangban, ha tovább tanulmányoznánk vele és a gyülekezetben mindannyian bibliai beszélgetések által buzdítanánk őt? Az is jó lenne, ha a gyülekezet tapasztalt hírnökeivel együtt részt venne a nyilvános prédikáló és tanítványképző munkában.
18. Miért mondhatjuk a tanítványképzésről, hogy örömteli tevékenység és ugyanakkor felelősségteljes feladat is?
18 A tanítványképzés olyan feladat, melyet komolyan kell venni, hiszen életről van szó. Ez azonban olyan tevékenység is, mely sok örömet hoz magával. Igen, aki a szolgálatban másoknak ad, az igen boldogító dolog. (Csel 20:35) Mivel életről van szó, azoknak, akik másokat tanítanak, arra kell ügyelniük, hogy nekik „Isten minden tanácsát” átadják. Ha ebben a szempontban hanyagok lennének, ez hozzájárulhatna ahhoz, hogy a tanítvány súlyos bűnt kövessen el. Pál semmitől sem tartotta vissza magát, amit másoknak tudniuk kellett, és ezért mondhatta az efezusi gyülekezet véneinek: „Azért tanúskodom előttetek a mai napon, hogy én minden ember vérétől tiszta vagyok.” — Csel 20:26, 27, UV.
19. Mire kell Jézus Krisztus minden tanítványának elhatároznia magát a prédikálással és tanítványképzéssel kapcsolatban?
19 Ezért mi, akik Jézus Krisztus tanítványai vagyunk, legyünk eltökéltek, hogy továbbra is lelkiismeretesen hirdetjük a jó hírt és képezünk tanítványokat. Ezzel a fontos tevékenységgel kapcsolatban alkalmazhatjuk magunkra az 1Timótheus 4:16-ban leírt szavakat: „Gondot viselj magadról és a tudományról. Maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.” A magunk és mások megmentése szempontjából elengedhetetlenül szükséges engedelmeskednünk Jézus azon parancsának, hogy ‚képezzünk tanítványokat és tanítsuk őket’. Ez számunkra már most csodálatos áldásokat eredményez, örömöt és megelégedést, mert tudjuk, hogy Jehova munkatársai vagyunk. Azonkívül ezáltal egy örök élet kilátásával rendelkezünk, mely Isten új rendjében válik majd valóra. (2Pét 3:13) Nekünk tehát minden okunk megvan arra, hogy buzgón tanítványokat képezzünk és tanítsuk őket.