Ki a hű és értelmes rabszolga?

◆ Csak három nappal a halála előtt tárta fel Jézus apostolai előtt azt a próféciát, amely a halála és a feltámadása után fog beteljesedni a világon, a dolgok e gonosz rendszerének befejezése után. Jézus szavaiból kitűnik, hogy ezalatt a hosszú idő alatt lesz egy „hű és értelmes rabszolga”, aki az Isten házanépének „enni ad a megfelelő időben”. — Máté 24:45.

Honnan ismerhetjük fel ezt a „rabszolgát”? Segítségünkre lesz, ha megvizsgáljuk azokat a szavakat, amelyeket Isten a régi időkben a saját nemzetének, Izraelnek mondott: „Ti vagytok az én tanúim (. . .) és szolgám, akit én választottam.” (És 43:10) Itt tehát az egész Izrael nemzetét láthatjuk Isten „szolgája” vagy „rabszolgájaként” megjelölve.

Pál apostol azonban megmagyarázta, hogy a természetes Izrael az ő korában már nem volt többé Isten „szolgája”. Miért nem? Mert a nemzet elvetette Krisztust, és csak a zsidók egy maradéka gyakorolt hitet benne. Pál azt írja: „Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem a körülmetélés nem az, amit a testen külsőképpen végeznek; hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és a szívében szellemmel és nem írott szabály szerint van körülmetélve.” — Róma 2:28, 29.

A „szolga” vagy „rabszolga”, akiről Jézus jövendölt, a szellemi Izrael földön élő tagjaiból áll; tehát nem egy személy, hanem személyek egy csoportja. Ők Jézus szellemtől nemzett társörökösei, akik vele együtt uralkodnak majd a föld felett a mennyei királyságban, az ezer éves uralom idején. (Jel 5:9, 10; 20:4-6) Mialatt még a földön vannak, feladatuk az Isten házanépének ellátása szellemi táplálékkal. Különösen arról kell gondoskodniuk, hogy ezek szellemileg felfegyverzettek legyenek azokkal a nehézségekkel szemben, amelyekkel időről időre szembe kell nézniük.