Felhangzik a jó hír az egész földön

„Az egész földön felhangzott szavuk, és a lakott föld határáig az ő beszédük” — Róma 10:18, UV.

1. a) Milyen csúcspont napjához érkeztünk el most? b) Hogyan ,bizonyulhatunk késznek’? (Márk 13:32-37)

ROHAN az idő! Az 1914-es nemzedék már tanúja volt a „dolgok rendszere befejezését” leíró nagy prófétai „jel” nagy része beteljesedésének, úgy, ahogy Jézus megmondta. És most a „nagy nyomorúság . . . , amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig és nem is lesz újra” készül kitörni teljes dühével az egész földre. Állandóan ébernek, vigyázónak, késznek kell lennünk. Mint Jézus mondta: „Bizonyuljatok készeknek, mert olyan órában jön el az Emberfia [Krisztus Jézus], amelyben nem gondoljátok.” Jehova órája a Sátán világával való leszámolásra rohamosan közeledik! — Máté 24:3, 21, 22, 34, 42, 44.

2. Hogyan kerülhetjük el a Nagy Babilon bűneiben való részességet? (Jer 51:6)

² Ahhoz, hogy késznek bizonyuljunk, hozzátartozik az is, hogy teljesen elkülönítsük magunkat a világ minden hamis vallásától, és meg is őrizzük ezt az elkülönülést. (Jak 1:27) Valóban, azoknak, akik Istent szeretik, világosan megmondatott: „Menjetek ki belőle [Nagy Babilonból] én népem, ha nem akartok részesek lenni bűneiben és nem akartok kapni csapásaiból. Mert bűnei az egekig halmozódtak fel, és Isten megemlékezett az ő igazságtalan cselekedeteiről.” — Jel 18:4, 5, UV.

3. Milyen hírneve mutatja, hogy a hamis vallás csak pusztulást érdemel?

³ A hamis vallás ama birodalma mind a Kereszténységben, mind a nem keresztény államokban megdöbbentő hírnevet szerzett magának. Elvetette az igaz és élő Istent, Jehovát; még említeni sem óhajtja nevét. Démoni hamis tanokat tanít, mint a lélek öröklött halhatatlansága és a halottaknak pokol tüzében való kínzása. Inkvizíciója, háborúi és elnyomásai milliókra hoztak kínzásokat és nyomort. Emlékezz rá, hogy a két világháború is e században a Kereszténységből indult olyan országok között, amelyek keresztényeknek állítják magukat. Milyen súlyos vérbűn terheli a Kereszténységet! A hamis vallás babonái, jóslásai, spiritizmusa, kábítószerei szintén utálatosak Jehova szemében. — 5Móz 18:9-13; És 65:11, 12.

4. Milyen pozitív cselekvés követeltetik meg az igaz imádóktól?

⁴ Mindazonáltal nem elég csak kimenni a hamis vallásból. Be is kell menni a szellemi védelem bárkájába, melyről Jehova gondoskodott. Ez nem valami anyagi épület, nem templom vagy különleges hely a földön. Krisztus Jézus mint Isten Fia kijelentette: „Isten szellem, s akik Őt imádják, szellemmel és igazsággal kell hogy imádják.” (Ján 4:24, UV) Isten igaz imádói éppen ezért nem csak elkülönülnek minden bálványimádástól és babonák gyakorlásától, hanem tanulmányozzák és alkalmazzák Isten Igéjét az életükben, keresztényi egyéniséget alakítanak ki és ,szellemiek’ a szolgálatukban: szívvel-lélekkel átadják magukat, hogy kimutassák szeretetüket Isten és a felebarátjuk iránt. — Márk 12:28-31.

ISTEN ELLENSÉGEINEK KIVÉGZÉSE

5. Hogyan lesz a hamis vallás kivégezve? (Jer 25:34, 36)

⁵ Jehova meglepő hirtelenséggel fogja végrehajtani ítéletét a hamis vallás világbirodalmán. A Jelenések 18:21 (UV) így írja le ezt: „Egy erős angyal felvett egy nagy malomkőhöz hasonló követ, és a tengerbe vetette, mondván: ,Ily módon, nagy sebességgel taszítják le Babilont, a nagy várost, és soha többé nem találják meg.” Bírói büntetése gyors és végleges lesz.

6. Miért mond csődöt a „tíz szarv” támadása a „Bárány” követői ellen? (Máté 10:28)

⁶ De még egyébnek is történni kell! A vadállat „tíz szarva” azután az igaz vallás ellen fordul és így „harcol a Báránnyal”, Jézus Krisztussal. (Jel 17:12-14) Nem, ők nem érhetik el Krisztust mennyei trónján, de elérhetik — legalábbis azt hiszik — látszólag védtelen tanítványait itt a földön. Sikeres lesz-e azoknak a politikai „szarvak”-nak a támadása? Nem. Mert Jehova lojális szolgái erősen állnak majd e végső démoni támadás ellenében, mint most is sok afrikai, keleti országban és a kommunista világban.

7. Miért lehet mint „jó hírt” írni le a har-magedoni és azutáni eseményeket? (Jel 14:6, 7)

⁷ Az „egész lakott föld királyai”, politikusai akkor a Har—Magedonnak nevezett világhelyzetnél találják magukat, ahol — mint „uraknak Ura és királyoknak Királya — a Bárány legyőzi őket”. (Jel 16:14, 16; 17:14, UV) Végül a győzedelmes Krisztus leveti Sátánt és démonait a mozdulatlanság mélységébe, megnyitván az utat dicsőséges ezeréves uralmának megkezdésére az egész emberiség megáldása céljából. Micsoda lenyűgöző „jó hír” ez!

AZ ÖRÖM EGY PARADICSOMA

8. Az öröm milyen paradicsoma érhető el azok számára, akik szeretik Jehovát? (És 35:10)

⁸ Ez tárul fel azok előtt, akik szeretik Jehovát — nemcsak Har—Magedon nagy csatája után, hanem most is. Hiszen „Jehova házának hegye [igaz imádatának helye]” már a vég ezen idején „szilárdan meg van alapozva a hegyek csúcsa fölé”, amely „hegyek” ott vannak, ahol a Nagy Babilon végzi szektás rítusait (szertartásait). Ó, micsoda boldogság! A nemzetek népei özönlenek a Királyság-termek ezreibe és egyéb helyekre, hogy csatlakozzanak Jehova népéhez az igaz imádatban. Mint a prófécia mondja: „Biztosan sok nép jön el és mondják: ,Jöjjetek emberek, menjünk fel Jehova hegyére . . . s Ő megtanít minket az ő útaira, mi pedig járunk az ő ösvényein.’” — És 2:2, 3, UV.

9. Milyen mértékben állt már helyre a szellemi paradicsom?

⁹ Jehova felkent tanúinak hűséges maradékához, akik a munkának és az üldözésnek oroszlánrészét viselték a „vég idejének” elején, egy kétségtelenül „nagy sokaság” csatlakozott. Tömegestül jöttek. „Ezt mutatja az is, hogy 1976-ban Jézus halála emlékének évenként tartott ünneplésére több mint 4 870 000 ember gyülekezett össze világszerte Jehova tanúinak több mint 39 600 gyülekezetében. A szellemi paradicsom valóban világméreteket öltött! — Dán 12:4; Jel 7:9.

10. a) Mennyiben fog bárkaként szolgálni a szellemi paradicsom? (És 26:20, 21) b) Hogyan válik majd az egész föld a szellemi paradicsom visszatükröződésévé? (Zsolt 72:18, 19)

¹⁰ Ez a szellemi paradicsom olyan lesz, mint a védelem bárkája, mely az utasok drága terhével átmegy a „nagy nyomorúságon” a szennyezésmentes földre. Ott már nem fognak elnyomni és üldözni kegyetlen uralkodók. Jehova imádóinak többé nem kell harcolni Sátán és erkölcstelen világa ellen. A „nagy sokaságnak” egészséges, eredményes és lelkesítő munkát kell végezni, ugyanis az egész földet bájos fizikai paradicsommá alakítani — a szellemi paradicsom gyönyörű visszatükröződéseként, amelyre vonatkozóan Ésaiás azt írta: „A puszta és a víztelen terület ujjongani fog, a sivatag pedig örvendeni és virítani fog, mint a sáfrány. Kétségtelenül virágozni s valóban örvendezni fog boldogan, örömteli kiáltással . . . Ott lesznek azok, akik meglátják Jehova dicsőségét, a mi Istenünk ragyogását.” — És 35:1, 2, UV.

11. Milyen biztosítékot szolgáltat a Biblia arra vonatkozóan, hogy Isten a halottakat sem felejti el?

¹¹ A halottakat sem felejti el Isten! Hányan emlékeznek a földön az évszázadok előtti ősatyákra vagy csak a nevükre is? Nagyon kevesen! Isten azonban emlékezik rájuk. Ő emlékszik az összes ősatyákra, akik küzködtek és szenvedtek az emberi történelem egész hatezer évén át. (Ján 5:28, 29; Márk 12:26, 27) Jézus szerető áldozata alapján Jehova — a szerető kedvesség nagy Istene — feltámasztja őket, a nagyokat és a kicsinyeket egyaránt. Az ő trónja elé fognak állni és alkalmat kapnak rá, hogy megfeleljenek az ő további követelményeinek, melyeket egy boldog, bőséges, örökké tartó élet feltételeiként szab meg. (Jel 20:12) Milyen nagyszerű jó hír mindez! Mennyi hálával tartozunk a mi dicsőséges Istenünknek, e jó hír Szerzőjének!

„JÓ HÍR” A MI CSALÁDJAINKNAK

12. A Kolossé 3. fejezetében milyen fő pontjai vannak a családoknak adott jó tanácsnak?

¹² Családainkban is akarnunk kell engedelmeskedni a „jó hírnek”. Hiszen a jó hír tud segíteni nekünk boldog családi életet élni együtt most és a jövőben is. Micsoda kiváló alapelvekkel lát el bennünket a jó hír könyve, a Biblia e tekintetben! Ha most például végig elolvasod a Kolossé harmadik fejezetét, szerető tanácsokat lelsz benne, melyek segítenek az összes családoknak sikeresen kiállni a „vég ideje” mostani viharait. Nem túl nehéz megmaradni családként együtt ezekben a válságos időkben, különösen, ha „felöltitek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke.” — Kol 3:14, UV.

13. Milyen szentírási példák mutatják a kicsinyek kora ifjúságtól való vezetésének értékét?

¹³ És mit mondjunk gyermekeinkről, kicsinyeinkről? Mi szeretjük őket és azt óhajtjuk, hogy ők is szeressenek minket. Milyen jobb példát követhetnének a szülők annál a kiváló gyermeknevelési módnál, amelyet az Isten Igéje nyújt, s amely segít nekünk az igazságnak olyan rendíthetetlen védelmezőit nevelni belőlük, mint Sámuel, Dávid, Alámerítő János, Timótheus voltak — és természetesen maga a Mesterünk, Jézus! Őrködnünk kell azonban kicsinyeink fölött és vezetnünk kell őket csecsemőkoruktól fogva a keresztény egyéniség kialakításában. Nem várhatunk el tökéletességet ebben a tökéletlen világban, de elvárhatjuk, hogy Jehova megáldja törekvéseinket, hiszen — ahogy a 127. zsoltár írja (a 3. versben) — a mi gyermekeink „örökség Jehovától”, s áldására lesznek a szülőknek, akik az ő útján nevelik őket.

SZILÁRDAN HELYTÁLLVA A KIRÁLYSÁGÉRT

14. Milyen életmód vezet örök boldogsághoz?

¹⁴ Nem boldogok vagyunk-e, hogy megismertük Jehovát és az ő Fiát? Ez az ismeret az élet olyan útjára vezetett bennünket, amely örök boldogságot eredményez. Tevékeny és értelmes élet ez, amely a Jehova iránt tanúsított őszinte szeretetünk és felebarátaink, de különösen a saját családunk és testvéreink iránti önfeláldozó szeretet köré összpontosul. Ha az igazság szerint élünk, nem szükséges a „ne tedd” vagy a „nem szabad” tilalmak hosszú listáját követnünk. Van azonban néhány „szükséges dolog”, amelyektől tartózkodnunk kell, mivel szellemi kárt okozhatnának nekünk; például amiket a Cselekedetek 15:28, 29 felsorol: bálványimádás, vér, paráznaság. Mégis a mi keresztény életmódunk az igazság szerint való pozitív élet, Isten önátadott, alámerített szolgáinak örvendetes, boldog életmódja. Olyan élet, amelynek célja van. Nagy örömünkre szolgál most és végig a paradicsomi földön, ha jól figyelünk Pál szavaira: „Bármit tesztek, dolgozzatok rajta teljes lélekkel mint Jehovának és nem embereknek, mert tudjátok, hogy Jehovától kapjátok az illő jutalmat.” (Kol 3:23, 24, UV) Az a nagy munka pedig, amelyet ma végezni kell, „a Királyság jó hírének” prédikálása az egész lakott földön tanúskodás végett, mielőtt eljön a vég. — Máté 24:14, UV.

15. A „jó hír” milyen vonásának kell még beteljesedni, ami dicsérettel tölti el szívünket?

¹⁵ Most előretekintünk arra, hogy Jehova „új egeket és új földet” teremt, amelyekben „igazságosság fog lakozni”. Micsoda dicsőséges nap lesz az, midőn szellemben való feltámadás által Krisztus „menyasszonyá”-nak minden egyes tagja egyesül vele a mennyekben, s amikor az emberiség tiszta társadalma teljesen tevékenykedik a földön! E „jó hír” teljes bizonyossága dicsérettel tölti el szívünket a nagy Isten iránt, aki „mindent újjá tesz” és megígéri, hogy „letöröl minden könnyet” és eltávolít mindent, ami jajt és fájdalmat okoz. Igen, még az ellenség, a halál is el fog tűnni Krisztus királyságának dicső uralma alatt. Ahogyan ma szilárdan helytállunk e királyság mellett és Jehova szuverenitásának védelmében, tegyünk meg mindent a legvégsőkig, hogy végül „szeplőtelennek, és hibátlannak találjon békességben”. — 2Pét 3:13, 14; Jel 21:1-5; 1Kor 15:25, 26, UV.

VAN TENNIVALÓ!

16. Milyen nagy munkát kell még teljesíteni? (Ján 14:12)

¹⁶ Amikor Jézus a földön volt, elkezdett valamit, aminek addig kell növekedni, míg be nem tölti az egész földet. Már az akkori nemzedék idején el lehetett mondani: „Azt a jó hírt . . . prédikálták minden teremtésnek az ég alatt.” (Kol 1:23, UV) Mindazonáltal maga Jézus megjövendölt egy sokkal nagyobb tanúskodást „a dolgok rendszere befejezésének” idejére, azt mondván, hogy „előbb azonban az összes nemzetek között prédikálni kell a jó hírt”. És mi történik azután? „Azután jön el a vég.” (Márk 13:10; Máté 24:3, 14, UV) Befejeződött-e már ez a prédikáló munka? Nem! Mert még nem jött el a vég.

17. Miért kell Jehova tanúinak egészen a „nagy nyomorúság” idejéig munkálkodni? (És 6:8, 11)

¹⁷ A vég nem jön el csupán azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy itt van az ideje, vagy mert úgy érezzük, hogy a mi területünk jól be van munkálva. Akkor jön el, mikor Jehova elvégezteti a Királyság-prédikálás nagy munkáját az őáltala megkívánt mértékig. Azután hozza el a „nagy nyomorúságot”. Mindaddig van tennivaló! És mi, Jehova tanúi kaptunk megbízatást ennek elvégzésére! A „nagy nyomorúság” bekövetkezésének az előrehaladás tetőpontján, lendületének csúcspontján kell találnia a prédikáló munkát az egész földön. Az Úr Jézusnak az ítélet végrehajtására való eljövetele teljes meglepetésként fog bekövetkezni még Jehova népe számára is, mert kétségtelenül a tevékenység legszorgosabb idejében éri őket.

18. Miért fontos még mindig „vigyázni”? (Luk 21:34-36)

¹⁸ Jézus mondta: „Figyeljetek, vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő . . . vigyázzatok!” (Márk 13:32-37) Mi lett volna, ha Jehova tanúi ellanyhultak volna „a nagy nyomorúság” várásában, felhagytak volna a vigyázással és a jövőre vonatkozó tervek készítésével 1914-ben, 1925-ben 1975-ben vagy bármely más időpontban? Létrejött volna-e az az egyre kiszélesedő szellemi paradicsom, amelyet ma látunk? Mily nagy az örömünk, hogy Jehova erőt adott népének kitartani a jó hírnek egész földön való prédikálásában!

19. Napjainkban mit jelent Istent szellemmel és igazsággal imádni? (Jel 7:15)

¹⁹ Jehova fejlődő teokratikus társadalma virágzó vállalkozás, haladó szervezet lesz egészen a „nagy nyomorúságig”, sőt azon túl is. Ez azért lehet így, mert Isten szellemmel és igazsággal való imádása pozitív, lelkesítő, szellemi és haladó. Egyre nagyobb és nagyobb földterületet ér el az alapos tanúskodás a nyugati és keleti országokban meg máshol is. És ki tudja, mennyivel messzebb fog még felhangzani „a dicsőséges jó hír” a vég előtt! Mint Pál megállapította, „jaj” nekünk, ha nem prédikáljuk a jó hírt, mert ez Isten akarata és munkája a mi napjainkra. — 1Kor 9:16.

20. Hogyan ,követi a hit a hallottakat’? (Róma 10:10)

²⁰ Maga Jézus mutatott példát a jó hír hangoztatásában, és felkent követői az ő nyomdokain jártak mind a mai napig. Erre utalva idézte Pál apostol az Ésaiás 52:7-et, mondván: „Mily kedvesek azoknak lábai, akik jó dolgok jó hírét hirdetik!” Most az egész földön egy „nagy sokaság” csatlakozott a felkent maradékhoz e jó hír hangoztatásában. Pál azt mondja: „Mindazonáltal nem mindnyájan engedelmeskedtek a jó hírnek. Mert Ésaiás azt mondja: ,Jehova, ki vetette hitét a tőlünk hallottakba?’ A hit tehát a hallott dolgokból következik. A hallott dolgok viszont a Krisztusról szóló ige által vannak. Azt kérdezem azonban: ,Csak nem mulasztották el a hallgatást, vagy igen?’ Mert valóban, az egész földön felhangzott szavuk és a lakott föld határáig az ő beszédük.” — Róma 10:15-18, UV; És 53:1; Zsolt 19:5.

21. Mi mutatja a „jó hír” legyőzhetetlenségét? (Jel 10:7)

²¹ A mai helyzet nagyon hasonlít a Pál napjaiéhoz. A „boldog Isten dicsőséges jó híre” az ő Krisztusára vonatkozóan felhangzik a föld határáig. Néhány országban kegyetlen uralkodók vagy az őket behálózó babiloni vallások akadályként állnak az igazság világosságának útjába. Az igazság mégis tovább hangzik, s egyre több és több helyen ,hit követi a hallott dolgokat.’

22. Mit kell most tennünk a „jó hír” diadalának várása közben?

²² Bárcsak mindig „felsaruzva” maradna lábunk „a békesség jó hírének felszerelésével”, és folytathatnánk, mint Pál, az „alapos tanúskodást Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híréről”! (Csel 20:24; Ef 6:15, UV) Igen, bárcsak „a Krisztusról szóló jó hírhez méltó módon viselkednénk . . . szilárdan állva egy szellemben, egy lélekkel küzdve vállvetve a jó hír hitéért, semmiféle tekintetben meg nem rémülve az ellenségtől”! (Fil 1:27, 28, UV) A „jó hír” diadalmaskodni fog! Bárcsak mindnyájan nagyon szorgalmasak lennénk a ,jó hír hangoztatásában az egész földön’. Így továbbra is boldogok lehetünk és sok mást is boldoggá tehetünk; nagyon, nagyon boldoggá!