Április

Ahhoz, hogy a javunkra tudjuk fordítani Jézus testét és vérét, hinnünk kell a váltságban (Ef 1:7). Az igaz, hogy a más juhok nem fogyasztanak, és nem is fogyaszthatnak a kenyérből és a borból az Úr vacsoráján (Ján 10:16). De ettől még jelképes értelemben esznek az élet kenyeréből, mégpedig azáltal, hogy hisznek a váltságáldozatban, és mindabban, amit az lehetővé tesz (Ján 6:53). Viszont azok, akik fogyaszthatnak a kenyérből és a borból, részesei az új szövetségnek, és az a reménységük, hogy az égi királyságban uralkodhatnak. Tehát akár a felkentekhez, akár a más juhokhoz tartozunk, fontos szilárdan hinnünk a váltságban ahhoz, hogy örökké élhessünk. w24.12 13. o., 14., 16. bek.

Az Úr vacsoráján Jézus körbeadta az apostolai közt a kovásztalan kenyeret, és azt mondta, hogy ez jelképezi a testét. Majd körbeadta a bort is, és azt mondta, hogy ez „a szövetség vérét” jelképezi (Márk 14:22–25; Luk 22:20; 1Kor 11:24). Ezzel az új szövetségre utalt, amely a szellemi Izrael népével lett megkötve, és amelynek azok a részesei, akik vele együtt fognak uralkodni Isten királyságában (Héb 8:6, 10; 9:15). Amit az Úr vacsoráján mondott, az a kicsiny nyájnak szólt. Ennek az első tagjai a hűséges apostolok voltak, akik ott voltak vele ezen az estén. Csak ők kerülnek Jézus mellé az égbe. w24.12 11. o., 9–10. bek.

Jézust elárulták, letartóztatták, gúnyolták, rágalmazták, elítélték és még meg is kínozták. Majd katonák oszlopra feszítették. Miközben hűségesen tűrte a fájdalmat, volt valaki, aki még nála is jobban szenvedett: Jehova Isten. Visszatartotta a korlátlan erejét, és nem avatkozott közbe. Miért nem? A szeretet miatt. Jézus áldozata a legfőbb bizonyíték arra, hogy Jehova nagyon szeret téged. Feláldozta a szeretett Fiát, és az elképzelhető legnagyobb fájdalmat élte át azért, hogy megszabadulj a bűntől és a haláltól (1Ján 4:9, 10). Ő tényleg szeretne segíteni mindannyiunknak küzdeni a bűn ellen, és le is győzni azt! w24.08 6. o., 13–14. bek.

Ha belegondolunk, mekkora árat fizetett értünk Jehova, jobban megértjük, hogy mennyire szeret minket. Sátán azt állítja, hogy egyetlen ember sem marad hűséges Jehovához, ha emiatt nehézségeket kell átélnie. Hogy megcáfolja Sátán vádját, Jehova megengedte, hogy Jézus szenvedjen a halála előtt (Jób 2:1–5). Végignézte, hogy a drága Fiát gúnyolják, a katonák kegyetlenül megostorozzák, oszlopra szegezik, majd szörnyű kínok között meghal (Máté 27:28–31, 39). Bármikor közbeléphetett volna (Máté 27:42, 43). De ha így tesz, azzal megakadályozta volna, hogy Jézus kifizesse a váltságot, nekünk pedig nem lenne reményünk. Ezért engedte meg, hogy a Fia egészen addig szenvedjen, amíg ki nem leheli az utolsó leheletét. w25.01 22. o., 7. bek.

I. sz. 33. niszán 16-a van. Az elmúlt napok eseményei miatt Jézus tanítványait szomorúság és félelem tölti el. Ketten közülük elindulnak Jeruzsálemből Emmausba. Útközben csatlakozik hozzájuk egy idegen. Elmesélik neki, hogy mennyire csalódottak és bánatosak amiatt, ami Jézussal történt. Ezután az idegen „Mózestől és az összes prófétától kezdve” elmagyarázza nekik, hogy miért kellett a Messiásnak szenvednie és meghalnia. Amikor Emmausba érnek, a tanítványok rájönnek, hogy a férfi a feltámasztott Jézus (Luk 24:13–35). Jézus az égbe menetele előtti 40 nap alatt többször is megjelent a tanítványainak, és bátorította őket. Ennek hatására a bánatuk és a félelmük szertefoszlott, és nagy lelkesedéssel és bátran elkezdték hirdetni a királyság jó hírét. w24.10 12. o., 1–3. bek.

Fizikai értelemben egyszer mindenki felnőtt lesz. De a keresztény érettség nem jön pusztán az idő múlásával. Például a korintuszi keresztények elfogadták a jó hírt, megkeresztelkedtek, megkapták a szent szellemet, és magától Pál apostoltól tanultak (Csel 18:8–11). Néhány évvel később sokukról mégis azt mondta Pál, hogy még mindig éretlenek (1Kor 3:2). Ha szeretnénk érettek lenni, először is vágynunk kell erre. Vannak, akik tapasztalatlanok akarnak lenni. Nem hajlandók előrehaladni, és ezért sosem lesznek érettek (Péld 1:22). Olyanok, mint azok a felnőttek, akik nem tudnak elszakadni a szüleiktől, és nem tudnak önállóan dönteni. De nekünk az a célunk, hogy felelősségteljes felnőttekké váljunk, akik szívesen tesznek erőfeszítést a saját fejlődésükért. Ha te is ezen fáradozol, imádkozz Jehovához, hogy adja meg neked „a vágyat is, és az erőt is” (Flp 2:13). w24.04 4. o., 9–10. bek.

Jehova a Szavában feltárja, hogy mit érez, amikor el kell ítélnie valakit (Ez 33:11). Csak akkor pusztít el végleg valakit, ha nyomós oka van rá. Nagyon irgalmas, és ha csak lehet, irgalmaz. A Biblia csak néhány példát említ arra, hogy kik nem fognak feltámadni. Jézus rámutatott, hogy Iskariót Júdás sem fog feltámadni (Márk 14:21; lásd még a János 17:12-t és a magyarázó jegyzetet). Júdás tudta, hogy amit tesz, az Jehova és a Fia ellen van, mégis megtette. (Lásd a Márk 3:29-et és a magyarázó jegyzeteket.) Jézus egyes vallási vezetőkről is azt mondta, hogy nem fognak feltámadni, mert elvetették őt (Máté 23:33; lásd a János 19:11-et és az „annak” szóhoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Pál apostol azt írta, hogy azok a hitehagyottak sem támadhatnak fel, akik nem bánják meg a bűneiket (Héb 6:4–8; 10:29). w24.05 4. o., 10–11. bek.

Mindaddig, amíg közel maradunk Jehova Istenhez, Sátán, az Ördög nem tud maradandó kárt okozni nekünk (1Ján 3:8). Az új világban pedig Jehova nem csupán a hitükre leselkedő veszélyektől fogja megóvni a barátait, hanem még a haláltól is (Jel 21:4). Igazán óriási megtiszteltetés, hogy Jehova vendégei lehetünk a sátrában, ami azt jelenti, hogy szoros kapcsolatban lehetünk vele, méghozzá örökké (Ez 37:27). De hogyan kell viselkednünk, ha szeretnénk a vendégei maradni? Képzeld el, hogy valaki meghív az otthonába. Biztosan igyekeznél jó vendég lenni, és illően viselkedni. Ehhez hasonlóan, mivel szeretjük Jehovát, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy teljesen a kedvére legyünk, és így a vendégei maradhassunk (Kol 1:10). Ha mélységesen tiszteljük Istenünket, akkor semmi olyat nem fogunk tenni, amivel megbántanánk, és arra fogunk törekedni, hogy szerényen járjunk vele (Mik 6:8). w24.06 4. o., 8–9. bek.

Jehova azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot. Ábrahám valószínűleg elképzelni sem tudott volna nehezebb feladatot. Bár Jehova az utolsó pillanatban megállította Ábrahámot, ő kész lett volna eleget tenni a kérésnek. Jehova ezzel megmutatta, hogy mit fog tenni a jövőben: készségesen fel fogja áldozni a szeretett Fiát értünk. Ennyire szereti az embereket! (1Móz 22:1–18). Évszázadokkal később a mózesi törvény megkövetelte az izraelitáktól, hogy mutassanak be áldozatokat a bűneikért (3Móz 4:27–29; 17:11). Mindez egy sokkal nagyobb áldozatra mutatott előre, mely teljesen megszabadítja az embereket a bűntől. A próféták jövendöltek a megígért utódról, arról, hogy szenvednie kell, és hogy meg fogják ölni (Ézs 53:1–12). Isten úgy döntött, hogy a Fia lesz ez az utód. Feláldozta őt, hogy megmentse az embereket – így téged is – a bűntől és a haláltól. w24.08 4. o., 7–8. bek.

Amikor a Bibliát olvasod, mindig gondold át, hogy mit tudnál alkalmazni az adott részből. Olvasás közben tedd fel magadnak a következő kérdést: „Hogyan tudnám alkalmazni az olvasottakat már most vagy a közeljövőben?” Nézzünk egy példát, hogy hogyan működik ez a javaslat a gyakorlatban. Tegyük fel, hogy most olvastad az 1Tesszalonika 5:17, 18-at. Állj meg egy pillanatra, és gondold át, hogy mennyire gyakran és milyen bensőségesen szoktál imádkozni, és hogy mi mindenért lehetsz hálás Jehovának. Ezután lehet, hogy elhatározod, hogy keresel három dolgot, amiért hálát adhatsz neki. Bár mindez csak néhány percet vesz igénybe, hozzájárul ahhoz, hogy megértsd, és alkalmazni is tudd, amit a Bibliából olvasol. Gondolj bele, milyen sokat fogsz fejlődni, ha ezt mindennap megteszed! w24.09 4–5. o., 9–10. bek.

Jehova olyan különlegesen alkotott meg minket, hogy sokkal nagyobb örömet szerez, ha adhatunk, mint az, ha kapunk valamit. Jó érzés segíteni a hittársainknak, és annak is örülünk, ha kifejezik az értékelésüket ezért. De ha nem tennék is, boldogok lehetünk, mert azt tettük, ami helyes. Ne feledd, hogy bármit adsz is, Jehova mindig „sokkal többet tud adni neked” (2Krón 25:9). Mi sosem tudunk annyit adni másoknak, hogy azért Jehova ne tudna minket bőségesen kárpótolni. És nincs annál nagyobb öröm, mint amikor ő jutalmaz meg minket! Ezért határozzuk el, hogy mindig követni fogjuk nagylelkű égi Atyánk példáját! w24.09 31. o., 20–21. bek.

Jehova irgalmas és könyörületes (Zsolt 103:13; Ézs 49:15). Együttérző: ami nekünk fáj, az neki is (Zak 2:8). Megközelíthető, így a barátai lehetünk (Zsolt 25:14; Csel 17:27). Emellett alázatos is: „Lehajol, hogy széttekintsen égen és földön, és fölsegíti az alacsony sorút a porból” (Zsolt 113:6, 7). Mindezért dicsőítjük nagyszerű Istenünket. Vágyunk rá, hogy mások is megtudják róla az igazságot, azt, hogy milyen is valójában. Sátán megvakította az emberek elméjét azzal, hogy szörnyű hazugságokat terjeszt Jehováról (2Kor 4:4). Például elhiteti velük, hogy Jehova bosszúálló, nem törődik velünk, és hogy sok szenvedésnek ő az okozója. De mivel mi tudjuk róla az igazságot, segíthetünk másoknak meglátni, hogy ő valójában milyen nagyszerű Isten. Így dicsőséget tudunk adni neki (Ézs 43:10). w25.01 3. o., 6–7. bek.

Sátán földi cinkosai számtalan hazugságot terjesztettek Isten tökéletes Fiáról, Jézusról. A vallási vezetők azt állították, hogy „a démonok uralkodójának segítségével űzi ki a démonokat” az emberekből (Márk 3:22). A tárgyalásán pedig istenkáromlással vádolták, és felbujtották a sokaságot, hogy követelje a halálát (Máté 27:20). Hasonló volt a helyzet Jézus követőivel is, akik hirdették a jó hírt. Az ellenségeik „felzaklatták a nemzetekből valókat, és a testvérek ellen hangolták őket”, hogy üldözést szítsanak (Csel 14:2, 19). A Cselekedetek 14:2-vel kapcsolatban az Őrtorony 1998. december 1-jei száma ezt írta: „Nem volt elég, hogy elutasították az üzenetet, a zsidó ellenségeskedők rágalomhadjáratot indítottak, megpróbálva előítéletet kelteni a nem zsidó lakókban a keresztényekkel szemben.” Sátán mind a mai napig „az egész lakott földet félrevezeti”. w24.04 11. o., 15–16. bek.

Az, hogy valaki lehetőséget kap-e a feltámadásra és az örök életre, nem azon múlik, hogy mikor hal meg. Jehova tökéletes bíró, az ítéletei mindig igazságosak (Zsolt 33:4, 5). Ezért biztosak lehetünk benne, hogy „az egész föld bírája” mindig azt teszi, ami helyes. Ezenkívül az örök élet lehetősége nem is azon múlik, hogy ki hol él. Elképzelhetetlen Jehováról, hogy több millió embert csak azért ítéljen kecskének, mert olyan helyen él, ahol nem volt lehetősége hallani a jó hírről (Máté 25:46). Ha minket foglalkoztat, hogy mi lesz ezekkel az emberekkel, akkor mennyivel inkább törődik velük Jehova, az egész föld igazságos bírája. Nem tudjuk, hogy a nagy nyomorúság alatt Jehova hogyan fogja irányítani az eseményeket. De elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik ezeket látva hinni fognak Jehovában, és kiállnak mellette, amikor megszenteli magát az összes nemzet szeme láttára (Ez 38:16). w24.05 12. o., 14–15. bek.

Jehova szolgái szívesen segítenek egymásnak (2Kor 8:4). De ez időnként bátorságot követel. Például, a vének tudják, hogy háború idején a testvéreknek szükségük van szellemi táplálékra, bátorításra és egyéb segítségre. Mivel a vének nagyon szeretik őket, még az életüket is készek kockára tenni értük. Egy ilyen helyzetben különösen fontos, hogy egységesek maradjunk, és kövessük a fiókhivataltól jövő útmutatásokat (Héb 13:17). A véneknek rendszeresen át kell tekinteniük az azzal kapcsolatos útmutatásokat, hogy hogyan lehet felkészülni egy katasztrófára, illetve mit lehet tenni, ha az bekövetkezik (1Kor 14:33, 40). Legyél bátor, de óvatos is! (Péld 22:3). Ne cselekedj meggondolatlanul, és ne vállalj szükségtelen kockázatot! Bízz Jehovában! Ő vigyázni tud rád, miközben segítesz a testvéreidnek. w24.07 4. o., 8. bek.; 5. o., 11. bek.

Dávid király ismerte Jehovát, és bízott benne. Amikor üldözték az ellenségei, köztük Saul király, segítséget kért Jehovától imában. Miután pedig Jehova válaszolt neki, és megmentette őt az ellenségeitől, kijelentette: „Jehova él!” (Zsolt 18:46). Ezzel nem csak azt ismerte el, hogy Jehova létezik. Ahogy egy forrásmű megjegyzi, így fejezte ki az abba vetett bizalmát, hogy Jehova, „az élő Isten mindig segít a szolgáinak”. Dávid ezt saját tapasztalatból tudta, és mivel meg volt erről győződve, továbbra is lelkesen szolgálta és dicsérte Jehovát (Zsolt 18:28, 29, 49). Ha mi is meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova az élő Isten, nőni fog a lelkesedésünk. Emellett meglesz az erőnk ahhoz, hogy kitartsunk a próbákban, valamint vágyni fogunk rá, hogy teljes erőbedobással végezzük Jehova szolgálatát, és hogy közel maradjunk hozzá. w24.06 20–21. o., 3–4. bek.

Mit tanulhatunk Pál fenti tanácsából? Azt, hogy legyünk meggondoltak, amikor egy megdöbbentő hírt vagy valami olyasmit hallunk, ami nincs összhangban a Biblia tanításával. A Szovjetunióban az ellenségeink egy olyan levelet terjesztettek a testvérek között, amely látszólag a főhivataltól származott. Ebben arra ösztönözték a testvéreket, hogy alakítsanak egy külön, független szervezetet. Bár a levél hitelesnek tűnt, a hűséges testvérek felismerték, hogy a tartalma nincs összhangban azzal, amit eddig tanultak, így nem tudták félrevezetni őket. Napjainkban az ellenségeink időnként a technikai vívmányokat használják fel arra, hogy megpróbáljanak összezavarni vagy megosztani minket. De ne veszítsük el egykönnyen a józan ítélőképességünket (2Tessz 2:2). Mindig gondoljuk át, hogy amit hallunk vagy olvasunk, összhangban van-e az igazsággal, mert így nem tudnak majd félrevezetni (1Ján 4:1). w24.07 12. o., 14–15. bek.

A legfontosabb döntés, amelyet valaki meghozhat, az, hogy átadja az életét Jehovának. Így a családja részévé válik. Jehova nagyon szeretné, ha mindenki így döntene. Miért? Mert vágyik rá, hogy az emberek jó kapcsolatban legyenek vele, és örökké éljenek (5Móz 30:19, 20; Gal 6:7, 8). Ugyanakkor senkit sem kényszerít arra, hogy őt szolgálja. Mindenkinek döntési szabadságot ad. De mi a helyzet akkor, ha egy megkeresztelt Tanú súlyos bűnt követ el? Ha nem bánja meg a tettét, el kell távolítani a gyülekezetből (1Kor 5:13). De még ekkor sincs vége mindennek. Jehova nagyon vágyik rá, hogy a bűnös visszatérjen hozzá. Valójában az az egyik fő oka annak, hogy gondoskodott a váltságról, hogy megbocsáthasson a bűnbánó vétkeseknek. Szerető égi Atyánk arra ösztönzi a bűnösöket, hogy bánják meg a tetteiket (Zak 1:3; Róma 2:4; Jak 4:8). w24.08 14. o., 1–2. bek.

Mire János apostol megírta a harmadik levelét, egyesek hamis tanításokat terjesztettek, és megosztottságot idéztek elő. De sokan továbbra is az igazságban jártak, engedelmeskedtek Jehovának, és követték a parancsait (2Ján 4, 6). Ezek a hűséges keresztények nemcsak Jánosnak szereztek örömet, hanem Jehovának is (Péld 27:11). Mi a tanulság számunkra? Ha hűségesek maradunk, az örömet ad (1Ján 5:3). Például boldoggá tesz, ha örömet szerzünk Jehovának. Ő nagyon örül, amikor elutasítjuk a világi kívánságokat, és elfogadjuk az igazságot. Az angyalok szintén nagyon örülnek ennek (Luk 15:10). Az is örömmel tölt el, amikor látjuk, hogy a testvéreink hűségesek maradnak (2Tessz 1:4). És miután ez a világ véget ér, megelégedettséggel fog eltölteni az a tudat, hogy hűségesek maradtunk Jehovához egy olyan világban, amelyet Sátán uralt. w24.11 12–13. o., 17–18. bek.

Mielőtt ismerkedni kezdenél valakivel, mennyi ideig figyeled meg őt? Ha túl korán beszélsz neki az érzéseidről, meggondolatlannak tűnhetsz (Péld 29:20). De ha túl sokáig vársz, különösen, ha már észrevette, hogy érdeklődsz iránta, akkor határozatlannak tarthat (Préd 11:4). Gondolj arra, hogy ahhoz, hogy elkezdj ismerkedni valakivel, még nem kell biztosnak lenned abban, hogy szeretnél összeházasodni vele. Abban viszont igen, hogy készen állsz a házasságra, és hogy a másik jó házastársad lehetne. Mit tegyél, ha észreveszed, hogy tetszel valakinek? Ha te nem szeretnél ismerkedni vele, akkor fontos, hogy ezt egyértelművé tedd a viselkedéseddel. Nem lenne kedves dolog azt az érzést kelteni benne, hogy nyitott vagy rá, hogy jobban megismerd, ha valójában nem ez a helyzet (Ef 4:25). w24.05 22–23. o., 9–10. bek.

Csak azok a felkentek lehetnek együtt Jézussal az égi királyságában, akik valóban felkentek, és mindvégig hűségesen kitartanak. Akik nem maradnak éberek, nem lesznek összegyűjtve a választottakkal (Máté 24:31). De függetlenül attól, hogy milyen reménységünk van, fontos, hogy Jézus figyelmeztetésével összhangban mindannyian kitartóan virrasszunk, és hűségesek maradjunk. Jól ismerjük Jehovát, és megbízunk az ítéleteiben. Ezért nem kell aggódnunk, ha úgy dönt, hogy még a mi időnkben is felken hűséges személyeket a szellemével. Gondoljunk arra, mi történt azokkal, akiket a szőlősgazda a 11. órában fogadott fel (Máté 20:1–16). Ők is ugyanazt a bért kapták, mint azok, akik korábban kezdtek el dolgozni. Ehhez hasonlóan minden felkent, aki hűségesen kitart, meg fogja kapni az égi jutalmát, függetlenül attól, hogy mikor választja ki őt Jehova. w24.09 24. o., 15–17. bek.

Jézus tökéletes példát mutatott az igazságtalanság elviselésében. Sokszor bántak vele igazságtalanul, időnként még a családtagjai is. Néhány rokona azt mondta róla, hogy elment az esze. A vallási vezetők azzal vádolták, hogy összejátszik a démonokkal, a római katonák pedig kigúnyolták, megkínozták és végül kivégezték (Márk 3:21, 22; 14:55; 15:16–20, 35–37). De Jézus mindezt méltósággal viselte, és nem vágott vissza. Mit tanulhatunk tőle? (1Pét 2:21–23). Tökéletes példát mutatott abban, hogy hogyan viselkedjünk, ha igazságtalanság ér minket. Tudta, hogy mikor kell beszélnie, és mikor jobb, ha nem mond semmit (Máté 26:62–64). Nem válaszolt minden hamis vádra, amelyet felhoztak ellene (Máté 11:19). Amikor viszont mondott valamit a vádlóinak, nem sértegette őket, és nem is fenyegetőzött. w24.11 4–5. o., 9–10. bek.

Képzeld el, hogy valakinek, akit szeretsz, adsz egy különleges és hasznos ajándékot. Biztosan nagyon csalódott lennél, ha megtudnád, hogy fogta, betette a szekrénybe, és azóta teljesen meg is feledkezett róla. De mennyire örülnél, ha megköszönné és használná! Mi a tanulság? Jehova a Fiát adta értünk, és nagyon örül, ha kifejezzük a hálánkat ezért az értékes ajándékért, és azért, hogy ennyire szeret minket (Ján 3:16; Róma 5:7, 8). Az idő múlásával azonban előfordulhat, hogy kezdjük természetesnek venni ezt az értékes ajándékot. De ha elhalványulna bennünk a hála a váltság iránt, az olyan lenne, mintha betennénk Jehova ajándékát a szekrénybe, és többet már nem is gondolnánk rá. Úgy tudjuk elkerülni, hogy ez megtörténjen velünk, ha időről időre elgondolkodunk azon, hogy mit tett értünk Jehova és Jézus. w25.01 26. o., 1–2. bek.

Egy testvér, akit kineveznek vénnek, „ne legyen olyan, aki nemrég lett keresztény”. Nem kell hosszú évek óta megkereszteltnek lenned ahhoz, hogy vén lehess, de időre van szükség ahhoz, hogy éretté válj. Látszódnia kell rajtad, hogy Jézushoz hasonlóan kész vagy alázatosan szolgálni Jehovát, és türelmesen várni, amíg ő jónak látja, hogy megkapj egy feladatot (Máté 20:23; Flp 2:5–8). A hűségedet azzal bizonyíthatod, hogy ragaszkodsz Jehovához, neki tetszően élsz, és követed a szervezettől jövő útmutatásokat. A Biblia szerint egy vénnek alkalmasnak kell lennie a tanításra. Vajon ez azt jelenti, hogy kiváló előadónak kell lenned? Nem. Sok vén, bár nem különlegesen jó előadó, hatékonyan tanít a szolgálatban és a pásztori látogatásokon. w24.11 23–24. o., 14–15. bek.

Ha nem teljesen értesz valamit a Bibliában, nézz utána. Aztán elmélkedj azon, amit kikutattál. Gondolkodj el, hogy mit tár fel mindez Jehováról, a Fiáról és az emberek iránti szeretetükről (Zsolt 119:97, lábj.). Ne vegye el a kedved, ha bibliaolvasás és tanulmányozás közben nem mindig bukkansz érdekes gondolatokra. Bizonyos értelemben olyan vagy, mint azok, akik arany után kutatnak. Sokszor órák vagy akár napok is eltelnek, mire találnak valamennyi aranyat. Azért olyan kitartók, mert még a legapróbb aranyrögöt is értékesnek tartják. Mennyivel értékesebbek a Bibliában található kincsek! (Péld 8:10). Ezért legyél türelmes, és kitartóan olvasd és tanulmányozd Isten Szavát (Zsolt 1:2). w25.01 24–25. o., 14–15. bek.

Jehova elvárja tőlünk, hogy készségesen bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak minket (Zsolt 86:5; Luk 17:4; Ef 4:32). Különösen az fájhat, ha egy barátunk vagy közeli családtagunk bánt meg (Zsolt 55:12–14). Ilyenkor úgy érezhetjük, mintha egy tőrt döftek volna belénk (Péld 12:18). Talán próbáljuk elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni az érzéseinket, de ez épp olyan lenne, mintha benne hagynánk a tőrt a sebben. Ehhez hasonlóan, ha nem veszünk tudomást az érzéseinkről, attól azok még nem múlnak el. Ha fájdalmat okoznak nekünk, általában megharagszunk. A Biblia is elismeri, hogy ez előfordulhat. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ne engedjük, hogy a harag eluralkodjon rajtunk (Zsolt 4:4; Ef 4:26). Miért? Azért, mert a harag ritkán vezet jóra (Jak 1:20). Ne feledjük, megharagudni és haragot táplálni két külön dolog. Az egyik egy reakció, a másik egy döntés. w25.02 15. o., 4–6. bek.

Jézus jól szemléltette, hogy milyen ostoba az, aki pénzt halmoz fel, ahelyett hogy arra törekedne, hogy „Isten szemében [legyen] gazdag” (Luk 12:16–21). Senki sem tudja, mit hoz a holnap (Péld 23:4, 5; Jak 4:13–15). Krisztus követői pedig még egy sajátos nehézséggel is szembenéznek. Késznek kell lenniük lemondani mindarról, amijük van (Luk 14:33, lábj.). Az első században a júdeai keresztények ezt örömmel vállalták (Héb 10:34). Ma is sok testvér elveszíti a javait vagy a munkáját, mert nem támogatja egyik pártot sem (Jel 13:16, 17). Mi ad erőt nekik ehhez? Az, hogy teljes mértékben bíznak Jehova ígéretében: „Soha nem hagylak cserben, és soha nem hagylak magadra” (Héb 13:5). Legyen tervünk arra, hogy hogyan fogunk gondoskodni magunkról időskorunkban. Ha pedig váratlan nehézségek adódnak, támaszkodjunk Jehovára. w25.03 29. o., 13–14. bek.

Jehova tudja, hogy önerőből nem érhetjük el az érettséget. A gyülekezetben a vének, akik pásztorok és tanítók, mindenkinek szívesen segítenek elérni „a felnőtt férfi szintjét, azt a termetet, amely Krisztus teljessége szerint való” (Ef 4:11–13). Ezenkívül Isten szent szelleme is segít, hogy ugyanúgy tudjunk gondolkodni, mint Krisztus (1Kor 2:14–16). A négy ihletett evangéliumból pedig megtudhatjuk, hogy hogyan gondolkodott, beszélt és cselekedett Jézus a földi szolgálata során. Ha utánozzuk őt, elérhetjük a keresztény érettséget. De ne feledjük: ha szeretnénk érettek lenni, túl kell jutnunk „a Krisztusról szóló alaptanításon”. w24.04 4–5. o., 11–12. bek.

Nap mint nap hozunk döntéseket. Vannak köztük könnyebbek, például, hogy mit együnk reggelire, vagy mikor feküdjünk le. De vannak nehezebbek is, amelyek hatással lehetnek az egészségünkre, a boldogságunkra, a szeretteinkre, és arra, hogy hogyan tudjuk szolgálni Jehovát. Szeretnénk, ha a döntéseink nekünk is, és a családunknak is a javára válnának, de leginkább azt szeretnénk, hogy örömet szerezzünk velük Jehovának (Róma 12:1, 2). Ahhoz, hogy jó döntéseket tudj hozni, először is tájékozódnod kell. Miért? Tegyük fel, hogy valaki elmegy az orvoshoz, mert súlyosan megbetegedett. Mi alapján fogja az orvos eldönteni, hogy mi lenne a legjobb kezelés neki? Valószínűleg megvizsgálja, és kérdéseket tesz fel. Ehhez hasonlóan te is jobb döntéseket fogsz hozni, ha utánajársz a tényeknek. w25.01 14. o., 1–3. bek.

Mit tudunk égi Atyánk, Jehova Isten irgalmáról? Mi mutatja, hogy ő „nem szeretné, hogy bárki is elpusztuljon”? (2Pét 3:9). Nézzünk néhány példát a Szentírásból. Dávid király súlyos bűnöket követett el, például házasságtörést és gyilkosságot. De szívből és őszintén megbánta, amit tett, ezért Jehova irgalmasan megbocsátott neki (2Sám 12:1–12). Vagy megemlíthetnénk Manassé király példáját is. Ő az élete nagy részében rendkívül gonosz volt, és sok borzalmas dolgot követett el. De amikor megbánta a bűneit, Jehova még neki is megbocsátott (2Krón 33:9–16). Ezek a példák arra emlékeztetnek minket, hogy Jehova kész irgalmazni, ha úgy látja, hogy van erre alapja. Még ha valaki súlyos bűnöket követett is el, de felismerte ezt, és megbánta, Jehova fel fogja támasztani. w24.05 4. o., 12. bek.