Március

A Bibliában olvashatunk igazságos emberekről, akik később igazságtalanná váltak. Salamon például jól ismerte a törvényt, és Jehova gazdagon megáldotta, idővel mégis hamis isteneket kezdett imádni. Ezzel magára haragította Jehovát, és a népnek is szenvednie kellett (1Kir 11:5–9; 2Kir 23:13). Idővel Salamon meghalt, vagy ahogy az eredeti héber szöveg fogalmaz, „nyugodni tért apáihoz” (2Krón 9:31, lábj.). A Biblia ezt a kifejezést hűséges személyek, például Dávid esetében használja. De vajon ez azt jelenti, hogy Salamon fel fog támadni? A Biblia erre nem ad választ. A feltámadás ajándék Istentől, és ő dönti el, hogy kinek ad lehetőséget arra, hogy örökké szolgálhassa őt (Jób 14:13, 14; Ján 6:44). Csak Jehova tudja, hogy Salamon köztük lesz-e. Ami viszont biztos, az az, hogy Jehova mindig igazságosan cselekszik. w24.05 4. o., 9. bek.

Úgy lehetünk Jehova Isten vendégei a jelképes sátrában, ha átadjuk neki az életünket. Itt bőséges szellemi táplálékban van részünk, és olyanok társaságában lehetünk, akik már szintén Jehova barátai. Jehova jelképes sátra nem korlátozódik egy konkrét helyre. Bárhol éljünk is, ha hűségesen szolgáljuk Jehovát, a vendégei lehetünk (Jel 21:3). És mit mondhatunk Jehovának azokról a hűséges imádóiról, akik már meghaltak? Vajon még mindig Jehova vendégei a sátrában? Igen, hiszen Jehova emlékezetében ők továbbra is élnek. Jézus így mutatott rá erre: „Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is feltárta a tövisbokorról szóló beszámolóban, ahol Jehovát »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« hívja. Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek őneki” (Luk 20:37, 38). w24.06 3–4. o., 6–7. bek.

Cádók felfegyverkezve érkezett Hebronba (1Krón 12:38). Kész volt csatába menni Dáviddal, és megvédeni Izraelt az ellenségtől. Bár Cádók valószínűleg nem volt tapasztalt katona, rendkívül bátor volt. Miért tudott ez a pap ilyen bátor lenni? Mert erős és bátor emberek vették körül, ő pedig kétségkívül sokat tanult tőlük. Például ott volt Dávid, aki bátran vezette Izraelt a hadjáratai során, és ez az egész népet arra indította, hogy teljes szívvel támogassa őt (1Krón 11:1, 2). Dávid mindig Jehovához fordult segítségért, amikor ellenséggel nézett szembe (Zsolt 138:3). De mások is jó hatással voltak Cádókra. Megemlíthetjük például Jójadát, vagy a fiát, Benáját, aki harcos volt, valamint azt a 22 vezetőt, aki Dávid oldalára állt (1Krón 11:22–25; 12:26–28). w24.07 3. o., 5–6. bek.

A tárzuszi Saul kegyetlenül üldözte a keresztényeket. A legtöbben valószínűleg reménytelen esetnek tartották, olyannak, aki soha nem fog megváltozni. De a feltámasztott Jézus egészen másképp tekintette őt. Ő és az Atyja látta Saul jó tulajdonságait. Jézus ezt mondta róla: „kiválasztottam őt” (Csel 9:15). Még csodát is tett, hogy segítsen Saulnak megbánni a bűneit (Csel 7:58–8:3; 9:1–9, 17–20). Miután Saul keresztény lett – később Pál apostolként vált ismertté –, gyakran kifejezte, mennyire hálás, hogy Jehova és Jézus kedves és könyörületes volt vele (1Tim 1:12–15). Mit tett Pál, amikor egy felháborító erkölcstelenségről hallott a korintuszi gyülekezetben? Az, ahogyan kezelte ezt a helyzetet, sokat tanít nekünk arról, hogy Jehova milyen szeretettel fegyelmez, és hogy milyen fontos könyörületesen bánni másokkal. w24.08 13. o., 15–16. bek.

Az évszázadok során Jehova egyre világosabbá tette, hogy a bűnös emberek hogyan közeledhetnek hozzá. Ádám és Éva második fia, Ábel volt az első ember az édeni lázadás után, aki hitt Jehovában. Mivel Ábel szerette Jehovát, és szeretett volna közeledni hozzá és a kedvében járni, áldozatot mutatott be. Pásztor volt, ezért fogott néhány fiatal bárányt, levágta őket, és felajánlotta Jehovának. A Biblia azt írja, hogy „Ábelben és az áldozatában Jehova örömét lelte” (1Móz 4:4). Jehova később is elfogadta azoknak az áldozatát, akik szerették őt és bíztak benne. Ilyen személy volt például Noé (1Móz 8:20, 21). Jehova elfogadta ezeket az áldozatokat, és ezzel egyértelművé tette, hogy bűnös emberek is elnyerhetik a tetszését, és közeledhetnek hozzá. w24.08 3. o., 5–6. bek.

Természetes, hogy az igazságtalanság felkavar minket (Préd 7:7). Ez még Jehova hűséges szolgáival, például Jóbbal és Habakukkal is megesett (Jób 6:2, 3; Hab 1:1–3). De vigyáznunk kell, nehogy emiatt valamilyen ostobaságot kövessünk el, és csak rontsunk a helyzeten. Ha azt látjuk, hogy az igazságtalan emberek látszólag büntetlenül azt tehetik, amit akarnak, elbizonytalanodhatunk abban, hogy érdemes-e ragaszkodnunk ahhoz, hogy a jót tegyük. Ez történt a zsoltáríróval is. Azt látta, hogy „a gonoszok… mindig gondtalanok”, pedig elnyomnak másokat (Zsolt 73:12). Az igazságtalanság annyira megrendítette, hogy már nem is volt biztos benne, hogy érdemes Jehovát szolgálni. Így írt az érzéseiről: „Amikor próbáltam megérteni ezt, csak zaklatottá váltam” (Zsolt 73:14, 16). w24.11 3. o., 5–7. bek.

Azért adunk dicsőséget Jehovának, mert mélységesen tiszteljük őt, és erre számtalan okunk van. Ő mindenható, kifogyhatatlan az energiája (Zsolt 96:4–7). Az alkotásaiból pedig jól látszik, hogy végtelen a bölcsessége. Istenünk az életünk forrása; mindent megad, ami az életünkhöz szükséges (Jel 4:11). Ő hűséges (Jel 15:4). Amihez hozzáfog, azt véghez is viszi, és mindig megtartja az ígéreteit (Józs 23:14). Ezért mondta róla Jeremiás: „a nemzetek minden bölcse között és összes királyságukban sincs senki, aki hasonló volna hozzád” (Jer 10:6, 7). Valóban számtalan okunk van rá, hogy mélységesen tiszteljük Atyánkat! De ő nemcsak a tiszteletünkre méltó, hanem a szeretetünkre is. Főként azért adunk dicsőséget neki, mert szeretjük őt. w25.01 3. o., 5–6. bek.

Az ellenségeinknek az az egyik taktikája, hogy a szervezetünk értékeit megpróbálják rossz színben feltüntetni. Például, Jehova elvárja a szolgáitól, hogy legyenek tiszták erkölcsileg, fizikailag és az imádat terén. Azt parancsolja, hogy ki kell közösíteni a gyülekezetből azokat, akik megbánás nélkül tisztátalan életet élnek (1Kor 5:11, 12; 6:9, 10). És mi így is teszünk. Az ellenségeink viszont emiatt azzal vádolnak bennünket, hogy intoleránsak vagyunk, nem szeretjük az embereket, és elítéljük őket. Ezeknek a vádaknak a hátterében Sátán, az Ördög áll, „a hazugság atyja” (Ján 8:44; 1Móz 3:1–5). Ezért nem csoda, hogy a befolyása alatt álló embereket is felhasználja, hogy valótlan, elferdített történeteket terjesszenek Jehova népéről. w24.04 10. o., 13–14. bek.

Lehetséges, hogy a nagy nyomorúság kitörése után lesznek olyanok, akiknek „Nagy Babilon” pusztulását látva eszükbe jut, hogy Jehova Tanúi már régóta beszéltek arról, hogy ez meg fog történni. Vajon lesznek, akik ennek hatására csatlakozni fognak Jehova népéhez? (Jel 17:5). Gondoljunk arra, mi történt Mózes idejében. Amikor az izraeliták kivonultak Egyiptomból, „sok más nemzetiségű ember” is csatlakozott hozzájuk (2Móz 12:38). Elképzelhető, hogy többen közülük annak hatására kezdtek hinni Jehovában, hogy látták a tíz csapást. Hogyan fogjuk megélni, ha valami hasonló történik Nagy Babilon pusztulása után? Vajon bosszankodni fogunk amiatt, hogy nem sokkal Armageddon előtt is csatlakozhattak még hozzánk? Természetesen nem. Szeretnénk égi Atyánk példáját követni, aki „irgalmas és könyörületes Isten, türelmes, odaadóan szeret, és mindig hűséges” (2Móz 34:6). w24.05 11. o., 12–13. bek.

Mi történhet, ha nem ragaszkodunk „az egészséges szavak lényegéhez”? Nézzünk egy példát. Az első században a keresztények között elterjedt az a téves elképzelés, hogy Jehova napja már elérkezett. Ez az elképzelés valószínűleg egy levélen alapult, melyet állítólag Pál apostol írt. A tesszalonikai gyülekezetben többen is elhitték ezt a híresztelést anélkül, hogy utánajártak volna a tényeknek, sőt még terjesztették is. Ha észben tartották volna, hogy mit tanított nekik Pál, amikor velük volt, ez nem történt volna meg (2Tessz 2:1–5). Pál ezért azt írta nekik, hogy ne higgyenek el mindent, amit hallanak. És hogy a jövőben ne essenek bele hasonló hibába, a következőképpen zárta a tesszalonikaiaknak írt második levelét: „Én, Pál, saját kezűleg írom nektek, hogy üdvözöllek titeket, ami minden levelemnek az ismertetőjegye. Így írok” (2Tessz 3:17). w24.07 12. o., 13–14. bek.

A héber keresztényeknek kitartásra volt szükségük, mert Júdeában egyre nehezebbé vált a helyzet. Bár néhányan közülük már átéltek heves üldözést, a legtöbbjük egy viszonylag békés időszakban lett keresztény. Ezért Pál apostol arra hívta fel a figyelmüket, hogy készüljenek fel a hevesebb üldözésre, és legyenek készek arra, hogy mindhalálig kitartsanak, akárcsak Jézus (Héb 12:4). A keresztény hit terjedése nagyon feldühítette a zsidókat, és egyre jobban meggyűlölték a keresztényeket. Csupán néhány évvel azelőtt több mint 40 zsidó átokkal kötelezte magát, azt mondva, hogy „se nem esznek, se nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált” (Csel 22:22; 23:12–14). Bár a vallási fanatizmus egyre csak fokozódott, a héber keresztényeknek továbbra is össze kellett gyűlniük Jehova imádatára, hirdetnünk kellett a jó hírt, és erősíteniük kellett a hitüket. w24.09 12. o., 15. bek.

János Jézus Krisztus egyik közeli barátja és apostola volt (Máté 10:2). Végig mellette volt a szolgálata alatt. Tanúja volt a csodáinak, és a nehéz időkben is kitartott mellette. Látta, amikor kivégzik, és találkozhatott vele a feltámadása után is. Ezenkívül tanúja volt annak is, hogy a hűséges keresztények kis csoportja hatalmas méretűvé duzzad, olyannyira, hogy a jó hírt „az ég alatt levő egész teremtésben” hirdették (Kol 1:23). Hosszú életének a vége felé János részt vehetett Isten ihletett Szavának a megírásában. Feljegyezhette Jézus Krisztus lenyűgöző kinyilatkoztatásait (Jel 1:1). Megírta a nevét viselő evangéliumot. Ezenkívül három ihletett levelet is írt. A harmadik levelét egy hűséges kereszténynek, Gájusznak címezte, akit úgy szeretett, mint a gyermekét (3Ján 1). Ennek a hűséges férfinak a szavaiból napjainkban is sokat tanulhat Jézus összes követője. w24.11 12. o., 15–16. bek.

Ha egy férj szereti a feleségét, akkor nagyra becsüli őt, és Jehova értékes ajándékának tekinti (Péld 18:22; 31:10). Mindig kedvesen és tisztelettel bánik vele, a szexuális kapcsolatukat is beleértve. Nem erőltet rá semmit, ami miatt kellemetlenül vagy megalázva érezné magát, vagy ami bántaná a lelkiismeretét. Emellett arra is figyel, hogy a saját lelkiismerete is tiszta maradjon Jehova előtt (Csel 24:16). Férjek, biztosak lehettek benne, hogy Jehova látja és értékeli, ha mindent megtesztek, hogy szeretettel és tisztelettel bánjatok a feleségetekkel. Határozzátok el, hogy semmi olyat nem fogtok tenni, amivel fájdalmat okoznátok neki. Legyetek vele mindig kedvesek, tiszteletteljesek és gyöngédek. Ebből érezni fogja, hogy szeretitek és értékelitek. És ami a legfontosabb, így megóvjátok a Jehovával ápolt barátságotokat is (Zsolt 25:14). w25.01 13. o., 17–18. bek.

Az egyik dolog, amiben Jehova szolgái különböznek más keresztény egyházak tagjaitól, az az, hogy lelkesen prédikálnak. Mi segíthet, hogy ne veszítsük el ezt a lelkesedést, sőt még fokozzuk is? Sokat tanulhatunk Jézustól. Míg a földön volt, soha nem lankadt a lelkesedése, sőt egyre szorgalmasabban végezte a szolgálatát. Egy szemléltetésben a munkáját egy vincellér munkájához hasonlította, aki három évig gondozott egy fügefát, de az nem termett gyümölcsöt. Ehhez hasonlóan Jézus három évig prédikált a zsidóknak, ám a legtöbbjük nem lett a tanítványa. De ahogy a vincellér nem adta fel, úgy Jézus sem mondott le az emberekről. Nem hanyagolta el a szolgálatát (Luk 13:6–9). Ha tanulunk abból, amit Jézus mondott, és követjük a példáját, az nekünk is segíteni fog, hogy szívvel-lélekkel hirdessük a jó hírt. w25.03 14–15. o., 1–4. bek.

Ha úgy gondolod, hogy valaki jó házastársad lehetne, vajon egyből el kellene mondanod neki, hogyan érzel iránta? A Biblia azt mondja, hogy egy bölcs személy tájékozódik, mielőtt döntést hozna. Ezért bölcsen tennéd, ha előbb egy ideig diszkréten megfigyelnéd őt. Ezt hogyan teheted meg? Az összejövetelek és a kötetlen programok jó alkalmak erre. Ilyenkor megfigyelheted, mennyire veszi komolyan az igazságot, milyen a személyisége, és hogyan viselkedik. Kik a barátai? Miről szeret beszélni? (Luk 6:45). Hasonlóak a céljaitok? Vagy megkérdezheted a gyülekezetében szolgáló vénektől és más érett keresztényektől, akik jól ismerik őt, hogy milyen a hírneve, és milyen tulajdonságai vannak (Ruth 2:11; Péld 20:18). Miközben megfigyeled őt, figyelj arra, hogy ne hozd kellemetlen helyzetbe. Tartsd tiszteletben az érzéseit, ne legyél túl rámenős, és ne akarj folyton a közelében lenni. w24.05 22. o., 7–8. bek.

A vének nem következtetnek elhamarkodottan úgy, hogy egy vétkes úgysem fogja megbánni a tettét. Van, aki már az első beszélgetés során megbánja a bűnét, míg másoknak talán több idő kell ehhez. Ezért a vének többször is találkozhatnak a vétkessel. Az első beszélgetés után a testvér talán komolyan elgondolkodik a vének tanácsán. Lehet, hogy alázatosan Jehovához fordul imában, hogy a bocsánatát kérje (Zsolt 38:18). Így a következő beszélgetés során már egészen más lehet a hozzáállása, mint az első alkalommal. A vének kedvesen és együttérzően próbálják megbánásra ösztönözni. Imádkoznak azért, hogy Jehova áldja meg az erőfeszítéseiket, és bíznak benne, hogy a vétkes észhez tér, és megbánja, amit elkövetett (2Tim 2:25, 26). w24.08 23. o., 12–13. bek.

Jehova nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon. Azt szeretné, ha a bűnösök újra jó kapcsolatban lennének vele (2Kor 5:20). Akár az egész népéről volt szó, akár az egyes szolgáiról, mindig is arra ösztönözte azokat, akik elhagyták őt, hogy bánják meg a bűneiket, és térjenek vissza hozzá. A vének, Jehovával együttműködve megbánásra próbálják indítani a helytelenül cselekvőket (Róma 2:4; 1Kor 3:9). Óriási öröm van az égben, amikor egy bűnös megbánja a tettét! Égi Atyánk rendkívül boldog, amikor egy eltévedt juh visszatalál a nyájhoz. Ha elgondolkodunk azon, hogy Jehova milyen könyörületes, irgalmas és kedves Isten, akkor még inkább szeretni fogjuk őt (Luk 1:78). w24.08 31. o., 16–17. bek.

Ha Jézus engedte volna, hogy királlyá tegyék, akkor a zsidók mellett foglalt volna állást, akik ekkor római fennhatóság alatt álltak. Bár nyomást gyakoroltak rá, ő inkább „visszavonult a hegyre”, és nem folyt bele a politikába. Milyen jó példa nekünk! Minket biztosan nem fognak arra kérni, hogy csodát téve ezreknek adjunk enni, vagy betegeket gyógyítsunk. És királlyá vagy vezetővé sem akarnak tenni minket. De nyomást gyakorolhatnak ránk, hogy szavazzunk, vagy támogassunk valakit, aki szerintük változást hozhat. Jézus példája egyértelmű: határozottan elutasította, hogy állást foglaljon politikai kérdésekben. Később még ezt is mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (Ján 17:14; 18:36). A keresztények követik a példáját. Isten királyságát támogatják, tanúskodnak róla másoknak, és imádkoznak érte (Máté 6:10). w24.12 4. o., 5–6. bek.

Tanulmányozás közben gondold át, hogyan alkalmazhatod a tanultakat. Például Jehova mindig igazságos, ezért te se legyél részrehajló. Szeresd úgy Jehovát és az embereket, mint Jézus. Ez arra fog indítani, hogy még akkor is engedelmeskedj Jehovának, és segíts másoknak, ha ez nem könnyű. Tanúskodj buzgón, hogy mások is megtudhassák, mit tett értünk Jehova, és így hinni tudjanak a váltságban. Minél többet megtudunk a váltságról, annál jobban szeretjük Jehovát és a Fiát, és ők is annál jobban szeretnek minket (Jak 4:8). Ezért továbbra is szorgalmasan tanulmányozd a Bibliát és a kiadványainkat, hogy még többet megtudj a váltságról. w25.01 25. o., 16–17. bek.

A mai napiszöveg gondolatát így is meg lehetne fogalmazni: „Eltávolítottad minden bűnömet, hogy ne lásd őket.” Ez a szókép rámutat arra, hogy ha Jehova megbocsát egy bűnbánó személynek, akkor többé nem foglalkozik a bűneivel. A mondanivalót így is vissza lehetne adni: „Olyanná tetted a bűneimet, mintha meg sem történtek volna.” A Mikeás 7:18, 19-ben egy másik szóképet találunk. Itt arról olvashatunk, hogy Jehova a bűneinket jelképesen a tenger mélyére veti. Az ókorban, ha valamit a tenger mélyére vetettek, utána már lehetetlen volt megtalálni. Ezekből a szóképekből megérthetjük, hogy amikor Jehova megbocsát nekünk, megszabadít minket a bűneink terhétől. Valóban igaz, amit Dávid mondott: „Boldogok, akiknek megbocsátották a törvénytelen tetteiket, és akiknek eltörölték a bűneiket” (Róma 4:7). Ezt jelenti a valódi megbocsátás! w25.02 9. o., 7–8. bek.

Létezik ma a földön egy csodás paradicsom. Ebben a különleges környezetben végtelen béke honol, pedig csak úgy pezseg benne az élet. Milliók élvezik ezt a mesés helyet, olyannyira, hogy elhatározták, hogy sosem hagyják el. Sőt, szeretnék, ha minél többen itt lennének. Igen, ez a mi jelképes paradicsomunk! Az a lenyűgöző ebben, hogy Jehova egy olyan világban hozta létre, amely Sátán uralma alatt áll, és áthatja a gyűlölet és az erőszak (1Ján 5:19; Jel 12:12). Jehova tudja, milyen romboló hatása van ennek a világnak. De a jelképes paradicsomban biztonságban lehetünk, és örömmel imádhatjuk őt. Ezért a Szavában találóan azt mondja, hogy ez egy menedék, és olyan, mint egy „jól öntözött kert” (Ézs 4:6; 58:11). Tényleg azt érezzük, hogy virulunk, bár most még el kell viselnünk ennek a pusztuló világnak az utolsó napjait (Ézs 54:14; 2Tim 3:1). w24.04 20. o., 1–2. bek.

Ha te is vágysz házastársra, akkor már biztosan elmondtad ezt Jehovának. Ő nem ígéri, hogy a szolgái találnak házastársat, viszont odafigyel az érzéseidre, a szükségleteidre, és segít a házastárs keresésében. Továbbra is oszd meg vele az érzéseidet (Zsolt 62:8). Imádkozz türelemért és bölcsességért (Jak 1:5). Talán tovább tart házastársat találnod, mint gondoltad, de Jehova gondoskodik rólad, és segít neked (Zsolt 55:22). De ne feledd: ha szeretnél házasságot kötni, ne hagyd, hogy ez töltse ki minden gondolatodat (Flp 1:10). A boldogságod nem attól függ, hogy van-e házastársad, hanem attól, hogy milyen a kapcsolatod Jehovával (Máté 5:3). Az egyedülállóság nagyszerű lehetőség, hogy többet tegyél Jehova szolgálatában (1Kor 7:32, 33). Ezért a lehető legjobban használd ki ezt az időszakot. w24.05 21. o., 4. bek.; 22. o., 6. bek.

Mennyi ideig tartson az udvarlás? Az elhamarkodott döntéseknek sokszor rossz végük van (Péld 21:5). Ezért adjatok elég időt magatoknak, hogy jól megismerjétek egymást. De az sem jó, ha az udvarlás túl hosszúra nyúlik. A Biblia erre figyelmeztet: „az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet” (Péld 13:12). Hogyan segíthetünk egy ismerkedő párnak? Meghívhatjuk őket egy étkezésre, a családi imádatra vagy közös kikapcsolódásra (Róma 12:13). Úgy is segíthetünk, ha elkísérjük vagy autóval elvisszük őket, amikor el szeretnének menni valahová. De át is hívhatjuk őket magunkhoz, ha szeretnének nyugodtan beszélgetni (Gal 6:10). Egy udvarló pár a bizalmát fejezi ki irántunk, ha segítséget kér tőlünk. Figyeljünk rá, hogy ne hagyjuk őket teljesen magukra, de azért adjunk lehetőséget nekik, hogy bizalmasan is tudjanak beszélgetni. w24.05 30. o., 13–14. bek.

Ha egy testvér legyengült és bűnt követett el, a vének megpróbálják kideríteni, hogy mi vezetett ehhez. Lehet, hogy elhanyagolta a személyes tanulmányozást vagy a szolgálatot? Nem imádkozott rendszeresen, vagy felszínessé váltak az imái? Eluralkodtak rajta a helytelen vágyak? Nem jól választott társaságot vagy kikapcsolódást? Milyen hatással voltak a gondolkodására és a vágyaira ezek a döntései? Felismeri, hogy mennyire megbántotta égi Atyját azzal, amit tett? A vének kérdésekkel segíthetnek neki elgondolkodni azon, hogy miért gyengült meg a kapcsolata Jehovával, és miért követett el bűnt (Péld 20:5). De fontos, hogy közben kedvesek és tapintatosak legyenek. Emellett használhatnak szemléltetéseket is, hogy segítsenek felismerni a tettei súlyát. Lehet, hogy a testvér már az első beszélgetés során eljut odáig, hogy sajnálja, amit tett, sőt akár meg is bánja azt. w24.08 22. o., 9–11. bek.

Jézus azért hirdette lelkesen a királyságról szóló jó hírt, mert tudta, hogy Isten ezt várja el tőle. Ez a munka volt a legfontosabb az életében. Még a szolgálata vége felé is „városról városra és faluról falura” járt, és tanította az embereket (Luk 13:22). Tanítványokat is képzett, hogy prédikáljanak, akárcsak ő (Luk 10:1). Jehova és Jézus most is azt szeretné, hogy a jó hír hirdetését tartsuk a legfontosabbnak (Máté 24:14; 28:19, 20). Ha úgy gondolkodunk az emberekről, ahogyan Jehova, lelkesebben fogunk szolgálni. Ő azt szeretné, hogy minél több ember halljon a jó hírről, és megismerje őt (1Tim 2:3, 4). Ezért képez minket, hogy hatékonyan tudjunk beszélni erről az életmentő üzenetről. Ha az emberek most nem is döntenek Jehova szolgálata mellett, lehet, hogy lesz még rá lehetőségük, mielőtt véget ér a nagy nyomorúság. w25.03 15–16. o., 5–7. bek.

Minden keresztény a Biblia alapján képzett lelkiismeretét követve dönti el, hogyan bánik egy olyan személlyel, aki el lett távolítva a gyülekezetből. Valaki talán röviden üdvözli őt az összejövetelen, de nem beszélget vele hosszasan, és nem keresi a társaságát. De felmerülhet a kérdés: „Vajon nem azt tanítja a Biblia, hogy ha egy keresztény köszön egy ilyen személynek, akkor részes lesz annak gonosz tetteiben?” (2Ján 9–11). A szövegkörnyezetből kiderül, hogy ez a hitehagyottakra és olyan személyekre vonatkozik, akik népszerűsítik a helytelen viselkedésüket (Jel 2:20). Tehát a vének nem fognak meglátogatni egy olyan személyt, aki hitehagyott tanításokat vagy valamilyen helytelen viselkedést népszerűsít. Természetesen nem lehetetlen, hogy megbánja a bűneit, és észhez tér. De amíg ez nem történik meg, nem fogunk köszönni neki, és nem fogjuk meghívni az összejövetelre. w24.08 30. o., 14–15. bek.

Miután Jézus enni adott a sokaságnak, azt mondta az apostoloknak, hogy térjenek vissza csónakkal Kapernaumba. Ő pedig visszavonult a hegyre, mert nem akarta, hogy az emberek királlyá tegyék (Ján 6:16–20). Eközben nagy vihar kerekedett, és a szél hatalmas hullámokat korbácsolt. Ekkor Jézus közeledett az apostolokhoz a vízen járva, és azt mondta Péternek, hogy menjen oda hozzá a vízen (Máté 14:22–31). Amikor pedig Jézus beszállt a csónakba, a vihar elcsendesült. Ezt látva az apostolok így szóltak: „Valóban Isten Fia vagy” (Máté 14:33). Érdekes, hogy ezt most mondták, és nem a kenyerekkel történt csoda után. Márk hozzáfűz egy érdekes részletet: „Ezen végképp elámultak, mert nem fogták fel a kenyerekkel történt csoda jelentését” (Márk 6:50–52). Igen, az apostolok nem ismerték fel, milyen óriási hatalmat adott Jehova Jézusnak. w24.12 5. o., 7. bek.

Az emlékünnepi időszakban lehetőségünk van kimutatni Jehovának a hálánkat és az őszinte értékelésünket a szeretetéért. Amellett, hogy betervezzük, hogy ott leszünk az emlékünnepen, hívjunk meg másokat is. Mondjuk el nekik, hogy mire számíthatnak ezen az alkalmon. Ebben segíthet, ha megmutatjuk nekik a jw.org-on a Miért halt meg Jézus? és a Megemlékezés Jézus haláláról című videókat. Fontos, hogy a vének meghívják a tétleneket, hiszen óriási öröm van az égben és a földön is, amikor Jehovának egy elveszett juha visszatér a nyájhoz (Luk 15:4–7). Az emlékünnepen törekedjünk rá, hogy ne csak egymást üdvözöljük, hanem az újakat, és azokat is, akik már hosszú ideje nem voltak összejövetelen. Fogadjuk őket nagy szeretettel! (Róma 12:13). w25.01 29. o., 15. bek.

A váltság sokat tanít nekünk Jehova igazságosságáról, de különösen a szeretetét ismerhetjük meg belőle (Ján 3:16; 1Ján 4:9, 10). Ő nemcsak azért adta váltságul a Fiát, mert szeretné, hogy örökké éljünk, hanem azért is, mert szeretné, hogy a családjához tartozzunk. Amikor Ádám bűnt követett el, Jehova eltávolította őt a családjából. Ezért mindannyian úgy születünk, hogy nem tartozunk Isten családjához. Viszont a váltságnak köszönhetően a jövőben Isten minden olyan embert visszafogad a családjába, aki hisz benne, és engedelmeskedik neki. De a váltság alapján már most megbocsátja a bűneinket, és így jó kapcsolatban lehetünk vele és a hittársainkkal. Jehova valóban nagyon szeret minket! (Róma 5:10, 11). w25.01 21. o., 6. bek.

A váltság felbecsülhetetlen értékű ajándék (2Kor 9:15). Jézus áldozata réven jó kapcsolatban lehetünk Jehovával, és örökké élhetünk. Ezért nagyon is helyénvaló, ha hálásak vagyunk Jehovának, amiért a szeretetéből fakadóan gondoskodott a váltságról (Róma 5:8). Jézus is szerette volna, ha a követői értékelik az áldozatát, és nem veszik magától értetődőnek. Ezért hagyta meg nekik, hogy minden évben emlékezzenek meg a haláláról (Luk 22:19, 20). 2026-ban április 2-án, csütörtökön fogjuk megtartani az emlékünnepet. Biztos mindannyian szeretnénk ott lenni. Nagyon hasznos, ha az emlékünnep előtti és utáni hetekben többet elmélkedünk azon, hogy mennyi mindent köszönhetünk Jehovának és a Fiának. w25.01 20. o., 1–2. bek.

Ha rendszeresen elmélkedsz azon, hogy mennyire szeret minket Jehova és Jézus, akkor újabb és újabb részleteket érthetsz meg ezzel kapcsolatban. Kitűzhetnéd célul, hogy az idei emlékünnepi időszakban figyelmesen elolvasol egy vagy több evangéliumot. Ne olvass egyszerre túl sokat. Inkább lassíts le, és figyeld meg, milyen további okaink vannak arra, hogy szeressük Jehovát és Jézust. Ha már régóta meg vagy keresztelkedve, talán felmerül benned, hogy tanulhatsz-e bármi újat olyan jól ismert témákról, mint Isten igazságossága, szeretete vagy a váltság. Az igazság az, hogy mindig lesz mit tanulnunk. Ezért vedd jó hasznát a bibliai kiadványainknak, amelyekben rengeteg információhoz juthatsz. w25.01 24–25. o., 13–15. bek.