Jehova váltságról gondoskodik cserébe sokakért

1–2. Hogyan ír a Biblia az emberiség állapotáról, és mi az egyetlen kiút?

PÁL apostol így fogalmazott, amikor a reménytelen helyzetünkről írt: „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és kínlódik” (Róma 8:22). Emberi szemszögből nézve úgy tűnik, nincs kiút a szenvedésből, a bűnből és a halálból. Jehovát azonban nem kötik olyan korlátok, mint az embereket (4Mózes 23:19). Az igazságosság Istene kiútról gondoskodott nyomorúságos helyzetünkből, méghozzá a váltság által.

² A váltság a legnagyobb ajándék, amelyet Jehova az embereknek adott. Lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk a bűntől és a haláltól (Efézus 1:7). A váltság az alapja mind az égi, mind a földi örök élet reménységének (Lukács 23:43; János 3:16; 1Péter 1:4). De pontosan mit jelent a váltság? Mit tanulunk belőle Jehova felülmúlhatatlan igazságosságáról?

Miért van szükség váltságra?

3. a) Miért van szükség a váltságra? b) Miért nem tehette meg Isten, hogy egyszerűen megváltoztatja az Ádám utódaira kiszabott halálbüntetést?

³ A váltságra Ádám bűne miatt van szükség. Mivel Ádám nem engedelmeskedett Istennek, ezért az utódainak szembe kell néznie a betegséggel és a halállal, valamint a fájdalommal és a gyásszal (1Mózes 2:17; Róma 8:20). Isten nem tehette meg, hogy csupán az érzelmeire hallgat, és egyszerűen megváltoztatja a halálbüntetést, hiszen akkor a saját törvényét hagyta volna figyelmen kívül: „a bűnért járó fizetség a halál” (Róma 6:23). És ha Jehova semmibe venné az igazságos elveit, mind az emberek, mind az angyalok közt káosz és törvénytelenség uralkodna.

4–5. a) Mi mindennel rágalmazta meg Sátán Istent, és miért kellett Jehovának megcáfolnia ezeket? b) Mivel vádolta meg Sátán Jehova hű szolgáit?

⁴ A 12. fejezetben már láttuk, hogy az édeni lázadás nagy horderejű kérdéseket vetett fel. Sátán befeketítette Jehovát. Lényegében azzal vádolta, hogy hazug, és hogy egy kegyetlen diktátor, aki megfosztja a teremtményeit a szabadságtól (1Mózes 3:1–5). Továbbá, mivel Sátánnak látszólag sikerült meghiúsítania Isten szándékát, hogy igazságos emberek töltsék be a földet, Sátán azt állította, hogy Isten kudarcot vallott (1Mózes 1:28; Ézsaiás 55:10, 11). Ha Jehova megválaszolatlanul hagyta volna ezeket az állításokat, akkor sok értelmes teremtményének jogosan rendült volna meg az uralkodásába vetett bizalma.

⁵ Sátán Jehova hűséges szolgáit is megrágalmazta, hogy pusztán önző indítékokból szolgálják Istent, és próbák közepette egyikük sem maradna hűséges hozzá (Jób 1:9–11). Ezek a kérdések sokkal fontosabbak voltak, mint az emberek reménytelen helyzete. Jehova jogosan érezte úgy, hogy meg kell cáfolnia Sátán rágalmait. De hogyan tudta ezt megtenni úgy, hogy közben megmenti az emberiséget?

A váltság és az egyenértékűség

6. Milyen kifejezésekkel utalnak a Bibliában arra, ami által Isten megmenti az emberiséget?

⁶ Jehova megoldása egyszerre volt a lehető legirgalmasabb és legigazságosabb. Ember képtelen lett volna kitalálni ilyen egyszerű, ugyanakkor bölcs megoldást. A Biblia többféle kifejezéssel is utal erre, például a megvásárlással, a megbékéltetéssel és az engeszteléssel (Dániel 9:24; Galácia 3:13; Kolosszé 1:20; Héberek 2:17). De talán az a kifejezés a legtalálóbb, amelyet maga Jézus használt, amikor ezt mondta: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul [görögül: lüʹtron] adja cserébe sokakért” (Máté 20:28).

7–8. a) Mit jelent a váltság a Szentírásban? b) Hogyan kapcsolódik az egyenértékűség a váltsághoz?

⁷ Mi a váltság? Az itt használt görög szó abból az igéből ered, melynek jelentése: ’szabadon enged, elenged’. Ezzel a kifejezéssel arra a pénzre utaltak, amelyet a hadifoglyok szabadulása fejében fizettek ki. A váltság tehát lényegében véve olyasmi, amit azért fizetnek ki, hogy valamit visszavásároljanak. A Héber Iratokban a „váltságnak” megfelelő szó (kóʹfer) az ’elfed’ jelentésű igéből ered. Isten például azt mondta Noénak, hogy vonja be (ugyanannak a szónak az egyik formája) a bárkát szurokkal (1Mózes 6:14). Ennek tudatában könnyebb megértenünk, hogy a váltság a bűnök elfedezését is jelenti (Zsoltárok 65:3, lábjegyzet).

⁸ Érdekes az egyik szótár megjegyzése, mely szerint ez a szó (kóʹfer) „mindig egyenértékűségre utal” (Theological Dictionary of the New Testament). Tehát a megváltáshoz, vagyis a bűn elfedezéséhez olyan árat kell fizetni, amely megegyezik a bűn által okozott kárral. Isten Izraelnek adott törvénye ennek megfelelően kijelentette: „életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5Mózes 19:21).

9. Miért ajánlottak fel hűséges férfiak állatáldozatokat, és hogyan tekintette Jehova az ilyen áldozatokat?

⁹ Ábellel kezdve több Jehovához hűséges férfi is ajánlott fel Istennek állatáldozatokat. Ezzel kifejezték, hogy tisztában vannak azzal, hogy bűnösök, és hogy megváltásra van szükségük. Azt is kimutatták, hogy hisznek Istennek abban az ígéretében, hogy egy „utód” által szabadulást fog hozni (1Mózes 3:15; 4:1–4; 3Mózes 17:11; Héberek 11:4). Jehova örült az ilyen áldozatoknak, és elfogadta ezeket a férfiakat. De az állatáldozatok nem tudták igazán elfedezni az emberek bűneit, hiszen az állatok alacsonyabb rendűek az embereknél (Zsoltárok 8:4–8). A Biblia ennek fényében leszögezi: „a bikák és kecskék vére nem tudja elvenni a bűnöket” (Héberek 10:1–4). Ezek az áldozatok csak előrevetítették, jelképezték az igazi váltságáldozatot, melyre később került sor.

Megfelelő váltság

10. a) Milyen áldozatra volt szükség, és miért? b) Miért csak egyetlen ember feláldozására volt szükség?

¹⁰ „Ádám miatt mindenki meghal” – mondta Pál apostol (1Korintusz 15:22). A váltsághoz ezért egy ugyanolyan tökéletes emberre volt szükség, mint amilyen Ádám volt (Róma 5:14). Jehova igazságossága miatt csakis egy tökéletes ember ajánlhatta fel az életét „megfelelő váltságul”. Olyan valaki, aki nem örökölt bűnt és halált Ádámtól, és akinek az élete ugyanolyan értékű, mint amit Ádám elveszített (1Timóteusz 2:6). Nem volt szükség sok millió ilyen áldozatra. Pál apostol ezt így magyarázta: „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál” (Róma 5:12). És mivel „egy ember miatt lett a halál”, Isten úgy rendezte a dolgot, hogy „ember által” legyen megváltva is az emberiség (1Korintusz 15:21). Hogyan valósult ez meg?

11. a) Hogyan ízlelte meg a halált minden emberért a megváltó? b) Miért nem fordíthatta javára a váltságot Ádám és Éva? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹¹ Jehova gondoskodott róla, hogy egy tökéletes ember önként feláldozza az életét. A Róma 6:23 úgy fogalmaz, hogy „a bűnért járó fizetség a halál”. Életének feláldozásával a megváltó minden emberért megízlelte a halált, más szavakkal kifizette az Ádám bűnéért járó fizetséget (Héberek 2:9; 2Korintusz 5:21; 1Péter 2:24). Ennek nagyszerű eredménye lett. A váltság érvénytelenítette az Ádám engedelmes utódaira kiszabott halálbüntetést, és ezzel a gyökerénél fojtotta el a bűn pusztító erejét (Róma 5:16).a

12. Szemléltesd, hogyan válhat sokak javára egyetlen adósság eltörlése!

¹² Szemléltetésül: Képzeld el, hogy a városban, ahol laksz, a legtöbben egy nagy gyárban dolgoztok. Jól megfizetnek titeket a munkátokért, és kényelmes életet éltek. Aztán a gyár egyszer csak bezár. Miért? A gyár igazgatója korrupcióba keveredett, és csődbe juttatta a vállalatot. Egyik napról a másikra munkanélkülivé váltok, úgyhogy nem tudjátok kifizetni a számláitokat. Egy ember becstelensége miatt most sok család és hitelező szenved. De aztán egy kedves, gazdag férfi közbelép. Tudja, hogy a gyár sokak életére hatással van, és együtt érez a sok-sok alkalmazottal, valamint azok családjaival. Ezért kifizeti a cég adósságait, és újraindítja a termelést a gyárban. Ennek az egy adósságnak az eltörlése számos alkalmazottat, azok családjait és a hitelezőket is kihúzza a bajból. Ádám adósságának az eltörlése hasonlóképpen sok millió ember javára válik.

Ki gondoskodik a váltságról?

13–14. a) Hogyan gondoskodott Jehova a váltságról? b) Kinek lett kifizetve a váltság, és miért volt szükség erre?

¹³ Csak Jehova tudott gondoskodni egy megfelelő áldozatról. Ez az áldozat „az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29). Isten azonban nem egyszerűen az egyik angyalát választotta ki erre a feladatra. Olyan valakit választott, aki végleges és meggyőző választ adhatott azokra a vádakra, melyeket Sátán Jehova szolgái ellen hozott fel. Az egyszülött Fiát küldte el, akiben gyönyörködött, ami óriási áldozat volt a részéről (Példabeszédek 8:30). Isten Fia készségesen „mindent hátrahagyott”, és lemondott az égi életéről (Filippi 2:7). Jehova csoda útján áthelyezte elsőszülött Fiának az életét egy zsidó szűz méhébe, akit Máriának hívtak (Lukács 1:27, 35). Amikor emberként megszületett, Jézusnak nevezték el. De jogi értelemben második Ádámnak is nevezhetjük, hiszen ugyanolyan tökéletes volt, mint Ádám (1Korintusz 15:45, 47). Jézus így feláldozhatta az életét váltságul a bűnös emberiségért.

¹⁴ Kinek lett kifizetve a váltság? A Zsoltárok 49:7 azt írja, hogy a váltságdíjat Istennek fizetik. De ha Jehova intézkedett a váltságról, akkor miért kellett neki kifizetni? Ez vajon ahhoz hasonló, mint amikor a pénz átvándorol az egyik zsebből a másikba? Egyáltalán nem. Meg kell értenünk, hogy a váltság nem egy csereüzlet, hanem jogi ügy. Jehova még óriási áldozat árán is gondoskodott a váltság kifizetéséről, és ezzel bizonyította, hogy szilárdan ragaszkodik tökéletes igazságosságához (1Mózes 22:7, 8, 11–13; Héberek 11:17; Jakab 1:17).

15. Miért kellett Jézusnak szenvednie és meghalnia?

¹⁵ Jézus Krisztus i. sz. 33 tavaszán önként vállalta azt a sok szenvedést, amely a váltság kifizetésével járt. Hagyta, hogy hamis vádak alapján letartóztassák, bűnösnek mondják ki, és oszlopra szegezzék. De tényleg szükség volt rá, hogy Jézus ilyen sokat szenvedjen? Igen, mivel rendezni kellett azt a fontos kérdést, amely Isten szolgáinak a feddhetetlenségét érinti. Érdekes, hogy Isten nem engedte meg, hogy Heródes megölje Jézust csecsemőkorában (Máté 2:13–18). Azonban amikor Jézus felnőtt, teljesen felfogta a Sátán által felvetett kérdéseket, és képes volt megválaszolni azokat.b Jézus a borzalmas bánásmód ellenére is „hűséges, ártatlan, beszennyezetlen, bűnösöktől elkülönített” maradt. Így egyértelműen bizonyította, hogy Jehovának igenis vannak olyan szolgái, akik próba alatt is hűségesek maradnak (Héberek 7:26). Nem csoda, hogy a halála előtt Jézus így kiáltott: „Elvégeztetett!” (János 19:30).

Bemutatja az áldozatának az értékét

16–17. a) Mit tett még Jézus azután, hogy feláldozta az életét? b) Miért volt szükség arra, hogy Jézus megjelenjen „Isten előtt értünk”?

¹⁶ Jézusnak azonban még mást is kellett tennie azon kívül, hogy feláldozta az életét. A halála utáni harmadik napon Jehova feltámasztotta őt (Cselekedetek 3:15; 10:40). Ezzel Jehova egyrészt megjutalmazta a Fiát hűséges szolgálatáért. Másrészt lehetőséget is adott neki arra, hogy mint Isten főpapja megtegye azt, ami a megváltáshoz még szükséges (Róma 1:4; 1Korintusz 15:3–8). Pál apostol ezt úgy magyarázta, hogy amikor Krisztus eljött mint főpap, „nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem a saját vérével lépett be a szent helyre egyszer s mindenkorra, és örökre megszabadított bennünket”. „Mert Krisztus nem kézzel készített szent helyre lépett be, amely másolata a valóságnak, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen Isten előtt értünk” (Héberek 9:11, 12, 24).

¹⁷ Krisztus nem vihette magával az égbe a vérét (1Korintusz 15:50). Azt vitte fel, amit ez a vér jelképezett: a feláldozott, tökéletes emberi életének jogi értékét. Azután Isten előtt hivatalosan bemutatta életének az értékét, amely megfelelő váltság volt a bűnös emberiségért. Elfogadta Jehova ezt az áldozatot? Igen, és ez nyilvánvalóvá is vált i. sz. 33 pünkösdjén, amikor Jeruzsálemben 120 tanítványra kitöltetett a szent szellem (Cselekedetek 2:1–4). Ez nagyon izgalmas lehetett. De ez csak a kezdete volt annak a számtalan áldásnak, amelyet a váltság tett lehetővé Isten szolgáinak.

A váltságból fakadó áldások

18–19. a) Mely két csoportnak válik javára a megbékéltetés, amely a váltságnak köszönhető? b) Hogyan válik a váltság a nagy sokaság javára már most és a jövőben?

¹⁸ Pál a kolosszéiaknak írt levelében elmagyarázza, hogy Isten jónak látta, hogy az emberek megbékéltessenek, vagyis újra békés kapcsolatba kerülhessenek vele Krisztus váltságáldozatának köszönhetően. Pál azt is kifejti, hogy ez a megbékéltetés két különböző csoportot érint, mégpedig „az égben levőket” és „a földön levőket” (Kolosszé 1:19, 20; Efézus 1:10). Az égben levők kifejezés arra a 144 000 keresztényre utal, akik majd az égben papokként szolgálhatnak és királyokként uralkodhatnak Krisztus Jézussal a föld felett (Jelenések 5:9, 10; 7:4; 14:1–3). Jézussal együtt segítenek majd az engedelmes embereknek, hogy fokozatosan javukra tudják fordítani a váltságot az 1000 éves uralom alatt (1Korintusz 15:24–26; Jelenések 20:6; 21:3, 4).

¹⁹ „A földön levők” azok, akiknek az a reményük, hogy örökké élhetnek majd a földön tökéletes körülmények között. A Jelenések 7:9–17 nagy sokaságnak nevezi őket, akik túlélik a közelgő nagy nyomorúságot. De a váltságot már most is a javukra tudják fordítani. Már „megmosták köntösüket, és megfehérítették a bárány vérében”. Mivel hisznek a váltságban, már most sok jó dolgot kapnak Jehovától, például igazságosnak nyilvánítja őket, és a barátai lehetnek (Jakab 2:23). Jézus áldozatának köszönhetően nyíltan beszélhetnek, „amikor a ki nem érdemelt kedvesség trónjához [járulnak]” (Héberek 4:14–16). Amikor bűnt követnek el, Isten megbocsát nekik (Efézus 1:7). Bár még továbbra sem tökéletesek, tiszta lehet a lelkiismeretük (Héberek 9:9; 10:22; 1Péter 3:21). Ezért nem kell várniuk arra, hogy majd a jövőben békés kapcsolatba kerülhetnek Istennel, hanem már most lehetőségük van erre (2Korintusz 5:19, 20). Az 1000 éves uralom alatt fokozatosan meg fognak „szabadulni a romlottság rabszolgaságából”, és élvezik „Isten gyermekeinek a dicsőséges szabadságát” (Róma 8:21).

20. Mit érzel, ha elmélkedsz a váltságon?

²⁰ „Istennek jár a hála, amiért megszabadít Jézus Krisztus… által!” (Róma 7:25). Lenyűgöző, hogy a váltság milyen egyszerű, ugyanakkor milyen mély bibliai tanítás (Róma 11:33). Ha értékeléssel elmélkedünk rajta, az megérinti a szívünket, és egyre közelebb vonz minket az igazságosság Istenéhez. A zsoltáríróhoz hasonlóan nekünk is minden okunk megvan rá, hogy dicsérjük Jehovát, aki „szereti az igazságosságot és a jogot” (Zsoltárok 33:5).