„Jehova törvénye tökéletes”

1–2. Miért nem tisztelik sokan a törvényt, de mi hogyan érezhetünk Isten törvényei iránt?

„A TÖRVÉNY feneketlen verem, amely … mindent elnyel” – olvasható egy 1712-es kiadású könyvben. A szerzője a jogi rendszert szidta, amelyben a perek a bíróságokon évekig elhúzódtak. Eközben azok, akik az igazságszolgáltatásra vártak, minden pénzüket elvesztették. A jogrendszerek sok országban olyan bonyolultak, és annyira át vannak itatva igazságtalansággal, előítéletekkel és következetlenségekkel, hogy az emberek többsége semmibe veszi a törvényt.

² Ezzel ellentétben a Biblia egyik írója mintegy 2700 évvel ezelőtt ezt írta: „Ó, mennyire szeretem törvényedet!” (Zsoltárok 119:97). Miért érzett így a zsoltáríró? Azért, mert az általa dicsért törvény Jehova Istentől származott, nem világi kormányzatoktól. Ahogy tanulmányozod Jehova törvényét, a zsoltáríróhoz hasonlóan talán te is egyre inkább megszereted majd azt. A tanulmányozás során egyre jobban megismered a legfőbb törvényadó és bíró gondolkodását.

A legfőbb törvényadó

3–4. Hogyan bizonyult Jehova törvényadónak több alkalommal is?

³ „Egyvalaki van, aki törvényadó és bíró” – szögezi le a Biblia (Jakab 4:12). Igen, Jehova az egyetlen igazi törvényadó. Még az égitestek mozgását is azok a törvények irányítják, melyeket ő adott (Jób 38:33). Jehova szent angyalai is engedelmeskednek a törvényeinek. Mindegyikőjüknek feladatot adott, és megparancsolta nekik, hogyan szolgáljanak (Zsoltárok 104:4; Héberek 1:7, 14).

⁴ Jehova az embereknek is adott törvényeket. Mindannyiunknak van lelkiismerete, amely az ő igazságérzetét tükrözi vissza. A lelkiismeret, mint egy belső törvény, segít nekünk megkülönböztetni a helyest a helytelentől (Róma 2:14). Ádámnak és Évának tökéletes volt a lelkiismerete, ezért csupán néhány törvényre volt szükségük (1Mózes 2:15–17). A tökéletlen embereknek viszont több törvényre van szükségük ahhoz, hogy Isten akaratát tudják tenni. A patriarchák, például Noé, Ábrahám és Jákob törvényeket kaptak Jehova Istentől, majd közölték azokat a családjukkal (1Mózes 6:22; 9:3–6; 18:19; 26:4, 5). Jehova különleges módon lett törvényadóvá, amikor Izrael nemzetének törvénygyűjteményt adott Mózes által. Ennek a jogszabálygyűjteménynek a segítségével sokkal jobban megérthetjük Jehova igazságosságát.

A mózesi törvényről röviden

5. Vajon törvények nehézkes, kibogozhatatlan összessége volt a mózesi törvény? Magyarázd meg!

⁵ Sokan úgy vélik, hogy a mózesi törvény nem volt más, mint törvények nehézkes, kibogozhatatlan összessége. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Az egész gyűjtemény több mint 600 törvényből áll. Lehet, hogy ez elsőre soknak tűnik, de gondolj bele, hogy Magyarországon csupán 10 év alatt, 2013 és 2022 között a kormány 5384 rendeletet hozott, ez átlagosan évente több mint 500 rendeletet jelent. Tehát ha csak a mennyiséget nézzük, a mózesi törvény eltörpül az ember alkotta törvények mellett. Viszont Isten törvénye az élet olyan területein nyújtott vezetést az izraelitáknak, amelyeket a mai törvények még csak meg sem említenek. Röviden tekintsük át a mózesi törvényt!

6–7. a) Miben tér el a mózesi törvény az összes többi törvénygyűjteménytől, és melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben? b) Mivel bizonyíthatták az izraeliták, hogy tisztelik Jehova uralmát?

⁶ A törvény megtanította az izraelitáknak, hogy engedelmeskedjenek Jehovának, a legfőbb Úrnak. Ennélfogva a mózesi törvényt nem lehet összehasonlítani egyetlen más törvénygyűjteménnyel sem. A legfontosabb törvény így hangzott: „Figyelj, ó, Izrael! Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van. Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és teljes erőddel.” Hogyan fejezhették ki az izraeliták a Jehova iránti szeretetüket? Szolgálniuk kellett őt, és engedelmeskedniük kellett neki (5Mózes 6:4, 5; 11:13).

⁷ Egy izraelita azzal bizonyította, hogy elfogadja Jehova uralmát, hogy alárendelte magát azoknak, akik hatalmat kaptak fölötte. A szülők, a fejedelmek, a bírák, a papok és később a királyok mindannyian Isten hatalmát képviselték. Amikor valaki fellázadt ellenük, azt Jehova úgy tekintette, mintha ellene lázadtak volna fel. Másrészt, Isten haragra gerjedt, ha valaki visszaélt a hatalmával, és igazságtalanul vagy rosszul bánt másokkal (2Mózes 20:12; 22:28; 5Mózes 1:16, 17; 17:8–20; 19:16, 17). Így minden izraelitának, akár volt hatalma mások felett, akár nem, tisztelnie kellett Jehovát, mint uralkodójukat.

8. Hogyan segített a törvény az izraelitáknak, hogy szentek legyenek?

⁸ A törvény megtanította az izraelitáknak, hogy legyenek szentek. A „szent” és a „szentség” szavak több mint 280-szor fordulnak elő a mózesi törvényben. A törvény segített Isten népének, hogy különbséget tudjon tenni a tiszta és a tisztátalan között. Mintegy 70 olyan okot sorolt fel, amely miatt egy izraelita szertartásilag tisztátalanná válhat. Ezek a törvények érintették a higiéniát, az étkezést, sőt az ürülék eltávolítását is, és segítettek megvédeni az egészségüket.a De volt egy ennél is fontosabb céljuk. A törvények segítettek a népnek, hogy továbbra is elfogadhatók legyenek Jehova szemében, és hogy távol tartsák magukat a körülöttük élő nemzetek undorító szokásaitól. Nézzünk erre egy példát!

9–10. Milyen törvényeket adott Jehova a szexualitással és a gyermekszüléssel kapcsolatban, és milyen hasznuk volt ezeknek a törvényeknek?

⁹ A mózesi törvény kimondta, hogy ha valakinek szexuális kapcsolata volt, még akkor is, ha házasságban élt, egy ideig tisztátalannak számított. Ha egy nő gyermeket szült, azután is tisztátalan volt egy bizonyos ideig (3Mózes 12:2–4; 15:16–18). Az ilyen törvényeknek nem az volt a céljuk, hogy helytelennek állítsák be ezeket az Istentől származó ajándékokat (1Mózes 1:28; 2:18–25). Sőt, inkább kiemelték Jehova szentségét, és megóvták az izraelitákat a hamis imádattól. Az Izraelt körülvevő nemzetek általában szexuális és termékenységi rítusokkal keverték az imádatot. A kánaáni valláshoz hozzátartozott a férfi- és a női prostitúció. Ennek eredményeként rendkívüli mértékű volt a züllöttség az emberek között. Ezzel szemben a mózesi törvény teljesen különválasztotta Jehova imádatát a szexualitástól.b De volt még más haszna is.

¹⁰ Ezek a törvények egy létfontosságú igazságot tanítottak.c Bár a szexualitás és a gyermekszülés ajándék Jehovától, ezek által öröklődik az ádámi bűn generációról generációra (Róma 5:12). Igen, Isten törvénye folyton emlékeztette a népet arra, hogy bűnösök. Igazából mindannyian bűnben születtünk (Zsoltárok 51:5). Megbocsátásra és megváltásra van szükségünk ahhoz, hogy szent Istenünkhöz közeledhessünk.

11–12. a) Milyen elvet követett a törvény az igazságszolgáltatásban? b) Hogyan segített a törvény elkerülni a visszaéléseket?

¹¹ A törvény visszatükrözte Jehova tökéletes igazságosságát. A mózesi törvény az igazságszolgáltatásban azt az elvet követte, hogy a büntetés mértéke legyen egyenértékű az elkövetett bűn mértékével. A törvény kimondta: „életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (5Mózes 19:21). Isten igazságosságának ez a vonása az egész törvényen érződik, és a mai napig segít megérteni Krisztus Jézus váltságáldozatát. Erről még fogunk beszélni a 14. fejezetben (1Timóteusz 2:5, 6).

¹² A törvény megvédte az izraelitákat a visszaélésektől. Például egy vád csak akkor állta meg a helyét, ha legalább két tanú állította. A hamis tanúzásért súlyos büntetés járt (5Mózes 19:15, 18, 19). A törvény szigorúan tiltotta a korrupciót és a megvesztegetést is (2Mózes 23:8; 5Mózes 27:25). Isten népének még az üzleti ügyeiben is figyelembe kellett vennie Jehovának az igazságosságra vonatkozó követelményeit (3Mózes 19:35, 36; 5Mózes 23:19, 20). Ez a nagyszerű törvénygyűjtemény igazán a javára vált minden izraelitának!

Irgalom és igazságosság a bírói ügyekben

13–14. Hogyan biztosította a törvény a tolvajjal és az áldozatával szembeni igazságos eljárásmódot?

¹³ Vajon a mózesi törvény csupán szabályok rideg, irgalom nélküli gyűjteménye volt? Egyáltalán nem! Dávid király ihletés alatt ezt írta: „Jehova törvénye tökéletes” (Zsoltárok 19:7). Jól tudta, hogy a törvény azt tanította a népnek, hogy irgalmasan és igazságosan kell bánniuk egymással. Hogyan tette ezt?

¹⁴ Ma egyes országokban a törvény inkább a bűnözőket védi, mint az áldozatokat. Például sok esetben a tolvajok börtönbe kerülnek. Eközben az áldozatok, akik talán sosem kapják vissza, amit elloptak tőlük, fizethetik az adót, hogy a bűnözőknek legyen fedél a fejük fölött, és legyen mit enniük. Az ókori Izraelben nem voltak börtönök olyan értelemben, mint ma. A büntetések mértékét egyértelműen szabályozták (5Mózes 25:1–3). A tolvajnak jóvá kellett tennie a kárt, és ezen felül is kellett fizetnie valamekkora összeget. Mégis mekkorát? Ez változó volt. A bírák számos szempontot figyelembe vettek, például azt, hogy a vétkes megbánta-e a bűnét. Ez magyarázatot ad arra, hogy a 3Mózes 6:1–7 miért említ sokkal kisebb kártérítési összeget, mint a 2Mózes 22:7.

15. Hogyan nyilvánult meg a törvényben mind az irgalom, mind az igazságosság, amikor valaki véletlenül embert ölt?

¹⁵ A törvény Jehova irgalmával összhangban elismerte, hogy nem minden bűn szándékos. Például ha valaki véletlenül ölt embert, nem kellett az életével fizetnie az életért. De csak akkor, ha elmenekült valamelyik menedékvárosba, amelyből több is volt Izrael területén. Miután a bírák megvizsgálták az ügyét, a menedékvárosban kellett maradnia a főpap haláláig. Ezután szabadon élhetett, ahol csak akart. Így fordíthatta javára Isten irgalmát. Ugyanakkor ez a törvény az emberi élet értékét is hangsúlyozta (4Mózes 15:30, 31; 35:12–25).

16. Hogyan védte meg a törvény a személyes jogokat?

¹⁶ A törvény megvédte a személyes jogokat. Nézzük meg, hogyan nyújtott védelmet azoknak, akik adósságba keveredtek. A törvény megtiltotta, hogy a kölcsönadó belépjen az adós otthonába, és a kölcsön zálogául elvegye a javait. A hitelezőnek a házon kívül kellett megvárnia, amíg az adós kihozta neki a zálogot. Így az adós otthonába senki sem léphetett be hívatlanul. Ha a hitelező az adós felsőruháját vitte el zálogul, estig vissza kellett azt adnia, hogy az adós ne fázzon éjszaka (5Mózes 24:10–14).

17–18. Miben különbözött az izraeliták hadviselése a többi nemzetétől, és miért?

¹⁷ A törvény még a hadviselést is szabályozta. Isten népe nem indíthatott háborút csupán azért, mert vágyott a hatalomra vagy a győzelemre, csakis Jehova háborúit vívhatták (4Mózes 21:14). Sok esetben Izraelnek először meg kellett szabnia a megadás feltételeit. Ha az adott város elutasította az ajánlatot, akkor az izraeliták megostromolhatták, de be kellett tartaniuk az Isten által meghatározott szabályokat. A történelem sok katonájától eltérően az Izrael seregében szolgáló férfiak nem erőszakolhatták meg a nőket, és nem öldökölhettek féktelenül. Még a természetben sem tehettek kárt: nem vághatták ki az ellenség gyümölcsfáit.d Más hadseregeknek nem voltak ilyen jellegű korlátozásaik (5Mózes 20:10–15, 19, 20; 21:10–13).

¹⁸ Elborzaszt, amikor arról hallasz, hogy néhány országban gyerekeket képeznek ki katonának? Az ókori Izraelben 20 éves kor alatt senkit sem hívtak be katonának (4Mózes 1:2, 3). Sőt, azt a felnőttet is felmentették, aki túlságosan félt. A frissen nősült férfiakat egy teljes évre felmentették, hogy mielőtt még kockáztatnák az életüket, legyen esélyük meglátni, ahogy megszületik az első gyermekük. A törvény szerint így a fiatal férj otthon maradhatott, és boldoggá tehette a feleségét (5Mózes 20:5, 6, 8; 24:5).

19. Hogyan védte meg a törvény a nőket, a gyermekeket, a családokat, az özvegyeket és az árvákat?

¹⁹ A törvény megvédte a nőket, a gyermekeket és a családokat, és gondoskodott is róluk. A szülők azt a parancsot kapták, hogy töltsenek időt a gyermekeikkel, és tanítsák őket Jehováról (5Mózes 6:6, 7). Halálbüntetést érdemelt, ha valaki vérfertőzést követett el (3Mózes 18. fejezet). Tilos volt a házasságtörés is, amely olyan gyakran tönkreteszi a családokat, valamint sok fájdalmat és szenvedést okoz. A törvény gondoskodott az özvegyekről és az árvákról, és kimondta, hogy Jehova megbünteti azokat, akik rosszul bánnak velük (2Mózes 20:14; 22:22–24).

20–21. a) Miért engedte meg a mózesi törvény a többnejűséget az izraelitáknak? b) Miért engedte meg Jehova egy ideig a válást?

²⁰ Azonban némelyek talán eltűnődnek azon, hogy miért engedte meg a törvény a többnejűséget (5Mózes 21:15–17). Ezt csak akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy az izraeliták kultúrája és életmódja nagyon más volt, mint napjainkban a miénk (Példabeszédek 18:13). Amikor Jehova az Édenben létrehozta az első házasságot, egyértelművé tette, hogy a házasság egy férj és egy feleség tartós egysége (1Mózes 2:18, 20–24). De mire Jehova Izraelnek adta a törvényt, a többnejűség más szokásokkal együtt már évszázadok óta hagyomány volt. Jehova nagyon jól tudta, hogy a makacs népe még a legfontosabb parancsoknak sem fog engedelmeskedni, például a bálványimádást tiltó törvényeknek (2Mózes 32:9). Ezért bölcsen úgy döntött, hogy nem abban az időben alakítja át a házassággal kapcsolatos helytelen szokásokat. Ne felejtsük el, hogy nem Jehova vezette be a többnejűséget. Azonban a mózesi törvény által szabályozta ezt a szokást a népe között, hogy megelőzze az ezzel kapcsolatos visszaéléseket.

²¹ A mózesi törvény azt is megengedte, hogy egy férfi elváljon a feleségétől, és ezt számos okból megtehette, ha azok komolyak voltak (5Mózes 24:1–4). Jézus szerint Isten a keményszívűségük miatt engedte ezt meg a népnek. Az ilyen engedmények azonban csak ideiglenesek voltak. Jézus azt tanította, hogy a követőinek ahhoz kell ragaszkodnia, amit Jehova eredetileg előírt a házassággal kapcsolatban (Máté 19:8).

A törvény erősítette a szeretetet

22. Hogyan és kik iránt ösztönzött szeretetre a mózesi törvény?

²² El tudsz képzelni egy olyan jogrendszert, amely szeretetre ösztönöz? A mózesi törvény mindennél jobban kihangsúlyozta a szeretetet. Például csak a Mózes 5. könyvében több mint hússzor fordulnak elő a „szeretetnek” megfelelő héber szó különböző formái. A törvény második legfontosabb parancsolata így szólt: „Szeresd az embertársadat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18; Máté 22:37–40). Az izraelitáknak nemcsak egymás iránt kellett szeretetet tanúsítaniuk, hanem a közöttük élő bevándorlók iránt is, emlékezve arra, hogy ők maguk is bevándorlók voltak valamikor. Szeretettel kellett bánniuk a szegényekkel és az elesettekkel, segíteniük kellett őket anyagilag, és nem használhatták ki a helyzetüket. Azt az utasítást kapták, hogy még a teherhordó állataikkal is bánjanak kedvesen, figyelmesen (2Mózes 23:6; 3Mózes 19:14, 33, 34; 5Mózes 22:4, 10; 24:17, 18).

23. Mire érzett indíttatást a 119. zsoltár írója, és mit határozhatunk el?

²³ Nem volt még egy olyan nemzet, amelyik ilyen páratlan törvénygyűjteményt kapott volna Jehova Istentől. Nem csoda, hogy a zsoltáríró így kiáltott fel: „Ó, mennyire szeretem törvényedet!” Ez a szeretet nem csupán egy érzés volt. Tettekre indította, hiszen igyekezett engedelmeskedni a törvénynek, és aszerint élni. Ezt is mondta: „Egész nap azon elmélkedem” (Zsoltárok 119:11, 97). Igen, rendszeresen tanulmányozta Jehova törvényeit, és kétségtelenül nagyon megszerette azokat, mint ahogyan a törvényadót, Jehova Istent is. Miközben tanulmányozod Isten törvényét, biztosan te is egyre közelebb kerülsz Jehovához, a nagy törvényadóhoz és az igazságosság Istenéhez.