Babonák — Miért olyan veszélyesek?

ÁRTALMAS lehet a babona? Néhányan talán elvetik ezt a gondolatot, és lekicsinylik a veszélyt. Stuart A. Vyse professzor a Believing in Magic​—The Psychology of Superstition című könyvében mégis így int: „A babonás hit kedvezőtlen hatással lehet az ember jólétére, ha nagy összegeket költ szellemidézőkre, jósokra, a számmisztika vagy a kártyavetés megfejtőire, vagy ha a babonás szokások hozzájárulnak a szerencsejáték-szenvedély fenntartásához.” Ha engedjük, hogy babonás hit uralja az életünket, akkor ennél még sokkal súlyosabb következményekre is számíthatunk.

Amint láttuk, számos babona a jövőtől való félelem csillapítására szolgál. Fontos azonban különbséget tenni a babona, és az arról való megbízható ismeret között, hogy mi áll előttünk. Vizsgáljunk meg egy példát.

Egy történet sok mindent elárul

Kolumbusz Kristóf 1503-ban, miután hónapokat töltött Közép-Amerika partjainak a felfedezésével, partra futtatta utolsónak megmaradt két hajóját a mai Jamaica szigetén. A szigetlakók eleinte bőkezűen megosztották élelmüket a partra kényszerült felfedezőkkel. Idővel azonban a tengerészek annyira fegyelmezetlenül viselkedtek, hogy a szigetlakók nem voltak hajlandók többé élelmet adni nekik. A helyzet válságos volt, hiszen még hosszú ideig várniuk kellett, míg megmentésükre egy másik hajó érkezik.

A történet szerint Kolumbusz a naptárából megtudta, hogy 1504. február 29-én teljes holdfogyatkozás lesz. A szigetlakók babonásságát kihasználva, arra figyelmeztette őket, hogy sötétség fogja borítani a holdat, ha nem adnak élelmet a legénységének. A szigetlakók mindaddig elengedték a figyelmeztetést a fülük mellett, míg a holdfogyatkozás kezdetét nem vette! Ekkor „jajveszékelve és siránkozva özönlöttek minden irányból a hajókhoz, minden jóval megrakodva”. A felfedezők ottlétük végéig nem szenvedtek hiányt élelemben.

A szigetlakók szemében Kolumbusz nagy varázslatot hajtott végre. Ám következtetésük pusztán a babona szüleménye volt. Valójában a „jóslat” a föld, a hold és a nap kiszámítható mozgásán alapult. A csillagászok megbízható pontossággal képesek jóval előre megmondani az ilyen nap- vagy holdfogyatkozásokat, az adatokat pedig közzéteszik a naptárakban. Továbbá, az égitesteknek a pontos mozgása lehetővé teszi, hogy a csillagászok bármely adott időre vonatkoztatva megállapítsák azok pontos helyzetét. Tehát tényként fogadjuk el, amikor az újságban a napkelte és a napnyugta idejéről olvasunk.

Valójában az égitestek Nagy Teremtője a hold- és napfogyatkozások, a napkelték és a napnyugták idejéről megjelentetett ismeretek forrása. A jósok, médiumok, kristálygömbből jósolók és a kártyavetők jövendölései azonban más forrásból származnak. Olyan forrásból, amely a Mindenható Istennel ellentétes. Vizsgáld meg, mit értünk ez alatt.

Veszedelmes forrás

A Cselekedetek 16:16–19-ben a szent beszámoló elmondja, hogy az ókori Filippi városában „egy szolgálóleányka” nagy hasznot hajtott a gazdáinak „jövendőmondásával”. A beszámolóból azonban világosan kiderül, hogy jövendölésének forrása nem a Teremtő volt, hanem „egy jós szellem” (Katolikus fordítás). Így, amikor Pál apostol kiűzte belőle ezt a szellemet, vagy démont, a szolgálóleányka elveszítette a jövendölési képességét.

Ha megértjük, hogy az ilyen jövendölések démoni eredetűek, akkor azt is megértjük, hogy miért mondta Isten Törvénye Izráelnek: „Ne legyen köztetek . . . varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó . . . Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik” (5Mózes 18:10–12, Újfordítású revideált Biblia). A Törvény halálos bűnnek nyilvánította az ilyen szokásokat (3Mózes 19:31; 20:6).

Talán meglep, amikor megtudod, hogy gonosz erők állnak sok látszólag ártalmatlan babonás szokás mögött. A Biblia azonban azt mondja, hogy Sátán „átváltoztatja magát világosság angyalává” (2Korinthus 11:14). Sátán és az irányítása alatt álló démonok képesek veszélyes szokásokat ártalmatlannak, sőt még hasznosnak is feltüntetni. Időnként esetleg előjeleket mutatnak, és előidézik, hogy azok valóra váljanak; így aztán elhitetik a megfigyelőkkel, hogy ezek az ómenek Istentől származnak. (Vesd össze: Máté 7:21–23; 2Thessalonika 2:9–12.) Ez magyarázatot ad arra, hogy miért válnak valóra néha azoknak a jóslatai, akik különleges erőt mondanak a magukénak.

Természetesen, sokan azok közül, akik különleges erővel dicsekednek, csupán szélhámosok, sarlatánok, és pénzt akarnak kicsalni a rászedhető emberekből. Akár csalók azonban, akár nem, Sátán hatékonyan használja fel őket arra, hogy Jehova ellen fordítsa az embereket, és megvakítsa őket, hogy ne lássák a „dicsőséges örömüzenetet” (2Korinthus 4:3, 4, Csia fordítás).

„Szerencsét” hozó tárgyak és a bálványimádás

Mit mondjunk azonban a „szerencsét” hozó tárgyakról és azokról a babonás szokásokról, amelyekhez az emberek azért fordulnak, hogy valamennyi biztonságérzetük legyen, és uralmat nyerjenek az életük véletlenszerű eseményei felett? Számos alattomos veszély rejlik bennük. Az egyik például az, hogy a babonás személy tulajdonképpen láthatatlan erőknek engedheti át az élete feletti uralmat. Hátat fordít az ésszerű gondolkodásnak, érveknek, és inkább alaptalan félelmeknek hódol be.

Egy író rámutat egy másik veszélyre is, amely a „szerencsét” hozó tárgyakban rejlik. Ezt írja: „Az olyan ember, aki egy szerencsét hozó tárgy védelmére számít, és csalódik benne, hajlamos lehet arra, hogy balszerencséjét mások tetteire fogja, ahelyett hogy elismerné a saját felelősségét.” (Vesd össze: Galátzia 6:7.) Ralph Waldo Emerson esszéíró egyszer érdekesen fogalmazott: „A felszínes emberek a szerencsében hisznek . . . A szilárd jellemű emberek az okban és okozatban.”

Az életünkben működő „ok és okozati” tényezőkből gyakran véletlen események következnek — „idő és véletlen esik meg” mindannyiunkkal (Prédikátor 9:11, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat). A véletlen események nem a „balszerencse” szeszélyein múlnak. A keresztények tudják, hogy a babonás szokások és a bűvös tárgyak nincsenek hatással a véletlenszerű eseményekre. Amikor ilyesmi történik, ez a bibliai igazság juthat eszünkbe: „nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik” (Jakab 4:14).

Az igaz keresztények tudják, hogy gyakran tisztelet övezi a szerencsét hozó tárgyakat és a babonás szokásokat. Ezért minden ilyesmit bálványimádatnak tekintenek, amelyet Isten Szava egyértelműen elítél (2Mózes 20:4, 5; 1János 5:21).

Hogyan ismerhetjük meg a jövőt?

Nem arról van szó, hogy a keresztényeket nem érdekli a jövő. Sőt, a józanul gondolkodó emberek látják, hogy valódi értéke van annak, ha tudják, mi áll előttük. Ha előre tudjuk, mi történik majd, akkor megfelelő lépéseket tehetünk, ami nekünk is, és a szeretteinknek is hasznos lesz.

Nagyon fontos azonban, hogy a megfelelő forráshoz forduljunk ezért a felvilágosításért. Ésaiás próféta így figyelmeztetett: „Az emberek azt mondják majd, hogy a jósoktól és a szellemidézőktől tudakozódjatok . . . Így válaszoljatok: »Figyeljetek arra, amit az Úr tanít! Ne hallgassatok a szellemidézőkre — nem válik javatokra, amit mondanak nektek«” (Ésaiás 8:19, 20, Today’s English Version).

A jövőről szóló megbízható felvilágosítás hiteles forrása a Biblia Szerzője (2Péter 1:19–21). Ez az ihletett könyv bőséges bizonyítékot tartalmaz arra, hogy a mindenható Isten, Jehova által kijelentett próféciák megbízhatóak. Valójában olyannyira megbízhatóak, mint az égitestek mozgása, amelyeket számos naptár „megjövendöl”. A bibliai próféciák részletekre kiterjedő pontosságának szemléltetésére vizsgáljuk meg ezt a példát. Tegyük fel, hogy egy kiemelkedő személy a nagy nyilvánosság előtt 200 évvel előre, a 2199-es évre, különböző eseményeket jövendöl. Jövendölése a következő részleteket tartalmazza:

◻ Olyan nemzetek között tör majd ki nagy háború, amelyek ma még csak nem is rivális világhatalmak, a kimenetel pedig megváltoztatja a világtörténelmet.

◻ A felhasználandó stratégia nagy mérnöki teljesítmény lesz, amellyel elterelik egy hatalmas folyó vizét.

◻ Megadja a hódító nevét — sok-sok évvel annak születése előtt.

◻ A vesztes fél végső sorsát is leírja, így a jövendölés sok száz évvel későbbre is kiterjed.

Ha mindezek a jövendölések beteljesednének, vajon nem éreznének az emberek indíttatást arra, hogy mást is megvizsgáljanak abból, amit ez a személy a jövőről mondott?

Amit most leírtunk, az valóban megtörtént. Mintegy 200 évvel azelőtt, hogy a médek és a perzsák megdöntötték volna Babilont, Jehova a következőket jövendölte meg Ésaiás próféta által:

◻ Nagy háború tör ki Méd—Perzsia és Babilon között (Ésaiás 13:17, 19).

◻ A stratégia egy védelmet jelentő vizesárokszerű folyó kiszárítását is magában foglalja. Ezenkívül a megerősített város kapuit kitárva hagyják (Ésaiás 44:27—45:2).

◻ A hódító neve Czírus lesz — melyet születése előtt mintegy 150 évvel megjövendöltek (Ésaiás 45:1).

◻ Idővel Babilon teljesen rommá lesz (Ésaiás 13:17–22).

Ezek a jövendölések mind valóra váltak. Ezért hát, nem érné meg a fáradságot, hogy más próféciákat is megvizsgálj, amelyeket Jehova az írott Szavában adott?

Nagyszerű jövő, amelyet Isten ígér

Mit jövendöl a Biblia? A Biblia megígéri, hogy az Isten által készített új világban senki sem fog szenvedni a jövővel kapcsolatos bizonytalanság miatt. Figyeljük meg, milyen biztosítékot ad Isten az akkor élőknek: „senki meg nem rettenti őket [népemet]” (Mikeás 4:4).

A Biblia még azt is ígéri, hogy Isten ’megnyitja a kezét, és megelégít minden élőt’ (Zsoltárok 145:16). Vajon messze van még ennek az ígéretnek a beteljesedése? Nem, nincs messze! A Biblia jóval előre megjövendölte, hogy azok az állapotok, amelyeket most látunk a földön, bizonyítják, hogy ennek a jelenlegi gonosz rendszernek ’az utolsó napjaiban’ élünk (2Timótheus 3:1–5).

A szerető Teremtő hamarosan véget vet ezeknek a rossz állapotoknak. Megszüntet majd minden háborút, ami világszerte a biztonság hiányának és a szenvedésnek a forrása. Emellett a gyűlölet, önzés, bűnözés és erőszak örökre a múlté lesz. A Biblia ezt ígéri: „A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsoltárok 37:10, 11).

Az egészség azon számos áldás közé tartozik majd, amelyet az emberek ebben az új világban élveznek. Még a halál, és a vele járó bánat sem lesz többé. Maga Isten mondja: „Ímé mindent újjá teszek” (Jelenések 21:4, 5).

Abban az időben egyetlen ember sem lesz kiszolgáltatva a véletlenszerű eseményeknek, amelyek ma sokszor megváltoztatják vagy elpusztítják az emberi életet. Nem lesznek többé elvetemült démonok, és Sátán sem, akiktől a babonás félelmek és gonosz hazugságok erednek. Ezek a megragadó igazságok a Bibliában találhatók.

[Képek a 8., 9. oldalon]

A babonák és a spiritiszta szokások szorosan összefüggnek egymással

[Forrásjelzés]

A kristálygömbben lévő nő kivételével: Les Wies/Tony Stone Images

[Kép a 10. oldalon]

Isten új világában nem lesz babona