Babonák — Miért tartják magukat oly makacsul?
VALÓSZÍNŰLEG jól tudod, hogy még ma is sok ember van, aki rossz előjelnek tartja, ha egy fekete macska megy át előtte az úton, vagy nem mer átmenni a létra alatt. Sokan hiszik, hogy péntek 13. szerencsétlen nap, és hogy egy épület XIII. emelete veszélyes hely. Ezek a babonák makacsul tartják magukat, még ha a józan észnek ellentmondanak is.
Gondold csak meg: Miért hord magánál néhány ember nyúllábat, vagy miért „kopogja le”, ha bizakodóan beszél valamiről? Vajon nem azért, mert kézzelfogható bizonyítékok híján azt hiszi, hogy ezek a cselekedetek biztosítják szerencséjét? A Dictionary of Superstitions című könyv ezt írja: „A babonásan gondolkodó ember úgy véli, hogy bizonyos tárgyak, helyek, állatok vagy tettek szerencsések (jó előjelek vagy kabalák), mások pedig szerencsétlenek (rossz előjelek vagy balszerencsét hoznak).” (Lásd: Galátzia 5:19, 20.)
Kínában megpróbálják kiirtani
A babona túlélte azokat a modern próbálkozásokat, amelyek a kiirtására irányultak. Például az 1995-ös sanghaji népi országgyűlés hivatalos kormányrendeletet bocsátott ki, amelyben betiltotta a babonát, mint ami a nemzet múltjának idejétmúlt emléke. A cél az volt, hogy „eltöröljék a feudális jellegű babonákat, megreformálják a temetkezési szokásokat, és elősegítsék egy civilizáltabb főváros felépülését”. Mit értek el?
Egy beszámoló szerint a sanghaji emberek hűek maradtak a babonáikhoz. A hivatalos betiltással dacolva, amely szerint nem szabad gyakorolni azt a kínai szertartást, hogy hamis pénzt égetnek el az ősök sírjainál, az egyik sírhoz járuló ember ezt mondta: „Tizenkilencmilliárd jüant [körülbelül 700 milliárd forintot] égettünk el.” Majd hozzáfűzte: „A pénzégetés hagyomány. Boldoggá teszi az isteneket.”
A Guangming Daily nevű ismert napilap kihangsúlyozta a betiltás hatástalanságát. Megállapította, hogy talán „ötmillió hivatásos jós van Kínában, míg a tudomány és technológia területén mindössze tízmillió szakértő dolgozik”. A napilap megjegyezte: „Ez az irányzat inkább a jósoknak kedvez.”
A The Encyclopedia Americana nemzetközi kiadása a következőket mondja a babonás hit makacs fennmaradásáról: „Minden kultúrában megfigyelhető, hogy nem csupán megőriznek néhány régi szokást, hanem még új értelmet is adnak neki.” A The New Encyclopædia Britannica egyik nemrégiben elkészült kiadása elismerte: „Még az úgynevezett modern időkben is — olyan korban, amely nagy becsben tartja a tárgyi bizonyságokat — kevés olyan ember akad, aki, ha megszorítják, ne ismerné el, hogy titokban hisz néhány irracionális dologban, babonában.”
Kettős mérce
Úgy tűnik, a legtöbb ember kettős mércével mér, hiszen nem ismeri el nyíltan, amit a magánéletében gyakorol. Egy író szerint az emberek azért vonakodnak ettől a beismeréstől, mert félnek, hogy ostobának látszanak. Ezért az ilyen emberek babonás magatartásukat inkább megszokásnak nevezik. A sportolók például néha azt mondják a viselkedésükről, hogy az a játszma előtti szertartás.
Egy újságíró nemrégiben tréfás megjegyzést tett egy levélre, amelyet egy levélláncban kapott. Az ilyen leveleket sok embernek küldik el, a levélben pedig az a kérés áll, hogy mindenki még többeknek küldjön belőle egy-egy másolatot. Gyakran szerencsét ígérnek annak, aki továbbküldi a levelet, míg állítólag balszerencse éri azt, aki megtöri a láncot. Az újságíró tehát új láncszem lett a levélláncban, ezt mondva: „Értsék meg, ezt nem azért teszem, mert babonás vagyok. Csak el akarom kerülni, hogy balszerencsém legyen.”
Az antropológusok és a néprajzkutatók úgy érzik, hogy a „babonás” megjelölés túlságosan a személyes érzéseken és véleményen alapul; ezért nem szívesen illetnek ezzel az elnevezéssel bizonyos viselkedési módokat. Jobban kedvelik az olyan átfogó, de inkább szépítő kifejezéseket, mint „népszokás és néphit”, „néphagyomány” vagy „hitvilág”. Dick Hyman a Lest Ill Luck Befall Thee—Superstitions of the Great and Small című könyvében a következő őszinte megjegyzést teszi: „Miként a bűnnek és a náthának, úgy a babonának is kevés pártfogója akad, ám annál többen esnek bele.”
Bárhogyan is nevezik, a babonás hit makacsul tartja magát. Mi lehet ennek az oka a mai technikailag fejlett, tudományos korban?
Miért tartja magát olyan makacsul?
Egyesek azt állítják, hogy a babonákban való hit természetes. Néhányan még azt is kijelentik, hogy a babonásságra való hajlam a génjeinkben van. Léteznek azonban olyan tanulmányok, amelyek ennek az ellenkezőjét igazolják. A tények azt mutatják, hogy az emberek az alapján lesznek babonásak, amit tanítanak nekik.
Stuart A. Vyse professzor így magyarázza: „A babonás viselkedést, mint a legtöbb viselkedést, az ember az élete folyamán tanulja meg. A »lekopogás« szokása nem születik velünk, hanem tanuljuk.” Az emberek állítólag gyermekkorukban sajátítják el a varázslásba vetett hitet, majd később is fogékonyak maradnak a babonás hiedelmekre, jóval azután, hogy „felnőtt felfogóképességet szereztek”. De honnan származik a sok babonás hiedelmük?
Számos babona kedvelt vallásos hitnézetekkel van szoros összefüggésben. Például azoknak a népeknek a vallását, amelyek Kanaán földjét az izraeliták előtt lakták, áthatotta a babona. A Biblia elmondja, hogy a kananeusoknak szokásuk volt, hogy jósoljanak, jövendőt mondjanak, halottaktól tudakozódjanak, megigézzenek valakit, valamint hogy varázslást, jelmagyarázást, kuruzslást űzzenek (5Mózes 18:9–12, Újfordítású revideált Biblia).
Az ókori görögök szintén híresek voltak a vallásukhoz kapcsolódó babonáikról. Nagyon hasonlóan a kananeusokhoz, hittek a jóslatokban, jövendőmondásban, varázslásban. A babiloniak állati májat vizsgálgattak, mivel azt hitték, hogy abból megláthatják, mit kell tenniük (Ezékiel 21:21). Azt is tudjuk róluk, hogy szerencsejátékot űztek, és attól kértek segítséget, amit a Biblia „szerencseistennek” nevez (Ésaiás 65:11, Úf). A szerencsejátékosok mind a mai napig babonásságukról ismertek.
Érdekes, hogy számos egyház tulajdonképpen még biztat is a szerencsejáték űzésére. Egy példa erre az, ahogyan a katolikus egyház a bingót, és az ehhez hasonló tevékenységeket támogatja. Ebben a témában egy szerencsejátékos megjegyezte: „Biztos vagyok benne, hogy a katolikus egyház felismerte [hogy a szerencsejátékosok nagyon babonásak], mivel az apácák mindig ott voltak a lóversenypályák közelében a perselyeikkel. Hogyan is mehetett volna el egy katolikus — hiszen sokan közülünk azok — egy apáca mellett anélkül, hogy ad valamit, és remélhetett volna sikert a fogadásban? Így hát adakoztunk. Ha pedig aznap nyertünk, akkor különösen bőkezűek voltunk, és reméltük, hogy ez további sikereket hoz nekünk.”
A vallás és a babona közötti szoros összefüggés kiemelkedő példái a karácsonnyal, a kereszténység egyházai által támogatott ünneppel kapcsolatos babonás hiedelmek. Ezek közé tartozik például a Télapóhoz kapcsolódó számos babonás hiedelem, valamint hogy azt hiszik, a csók egy fagyöngy ága alatt házassághoz vezet.
A Lest Ill Luck Befall Thee című könyv elmondja, hogy a babona azért alakult ki, mert az emberek „szerettek volna bepillantani a jövőbe”. Tehát ma is, csakúgy, mint az egész történelem folyamán, az egyszerű emberek és a világ vezetői ugyanúgy jósokhoz és varázslatos erőt magukénak mondó más személyekhez fordulnak. A Don’t Sing Before Breakfast, Don’t Sleep in the Moonlight című könyv így magyarázza: „Az embereknek hinniük kellett abban, hogy léteznek amulettek és varázsigék, amelyek hatásosak mind az ismert, mind pedig az ismeretlen veszélyekkel szemben.”
Ezért az emberek a babonás tevékenységek segítségével próbáltak uralkodni a félelmeik felett. A Cross Your Fingers, Spit in Your Hat című könyv ezt írja: „[Az emberek] alapvetően mindig ugyanazért kapaszkodnak a babonákba. Amikor olyan helyzetekkel kerülnek szembe, amelyeket nem tudnak irányítani — amelyek a »szerencsén« vagy a »véletlenen« múlnak — a babonák biztonságérzetet adnak nekik.”
Noha a tudomány sok szempontból jobbá tette az emberek életét, még mindig nincs biztonságérzetük. Tulajdonképpen a bizonytalanság csak növekedett azok miatt a problémák miatt, amelyeket a tudomány hozott létre. Vyse professzor ezt mondja: „A babona és a természetfelettibe vetett hit szerves része a kultúránknak . . . mivel a jelenlegi világ felerősítette bennünk a bizonytalanság érzését.” A The World Book Encyclopedia így fejezi be a babonáról szóló részt: „A babonáknak feltehetően mindaddig helyük van az életünkben . . . míg az embereknek bizonytalanságaik lesznek a jövővel kapcsolatban.”
Összefoglalva tehát, a babonák azért tartják magukat olyan makacsul, mert az emberekre általánosságban jellemző félelmekben gyökereznek, valamint számos kedvelt vallásos hitnézet támogatja azokat. Vajon azt a következtetést kellene ebből levonnunk, hogy a babonák hasznos célt szolgálnak, hiszen segítenek az embereknek megküzdeni a bizonytalanságaikkal? Vajon veszélytelenek? Vagy pedig veszélyesek és kerülendők?
[Kép az 5. oldalon]
Egyedül Kínában ötmillió hivatásos jós lehet
[Kép a 6. oldalon]
Sok egyház táplálja a babonás hitet azáltal, hogy támogatja a bingót
[Kép a 7. oldalon]
A karácsonyi szokások, mint például a csók egy fagyöngy ága alatt, babonával vannak átitatva