Gutenberg — Mennyivel gazdagabbá tette a világot!
AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AZ ELMÚLT ezer év melyik találmánya van leginkább hatással az életedre? A telefon, a televízió vagy a gépkocsi? Valószínűleg egyik sem. Sok szakértő szerint a gépesített nyomtatás. Johannes Gensfleisch zur Laden, ismertebb nevén Gutenberg János az a férfi, akinek az első gyakorlatban alkalmazható eljárás feltalálását tulajdonítják. Nemesi származású lévén nem kellett letöltenie a szokásos inaséveket.
Gutenberg szellemi alkotását „a civilizáció fejlődéséhez való nagy német hozzájárulásnak” nevezik. Nyomtatott mesterművének — az úgynevezett 42 soros Gutenberg-bibliának — minden egyes ránk maradt példánya egy vagyont ér.
Arany Mainz
Gutenberg 1397-ben vagy akörül született Mainzban. A Rajna partján fekvő Mainznak akkoriban mintegy 6000 lakosa volt. A város Arany Mainzként volt ismert, mivel a városok egy erős szövetségének volt a központja. A mainzi érsekek választófejedelmei voltak a Német-római Császárságnak. Mainz híres volt aranyműveseiről. A fiatal János sokat tanult a fémek megmunkálásáról, például arról, hogyan lehet fémek felszínén betűket kialakítani. Politikai összetűzések miatt néhány évre száműzetésbe került Strasbourgba, ahol drágakőmetszéssel foglalkozott, és tanította is azt másoknak. De leginkább új találmányának a titkos munkálatai foglalták le. Gutenberg megpróbálta tökéletesíteni a gépesített nyomtatás művészetét.
Gutenberg zsenialitása és Fust anyagi támogatása
Gutenberg visszatért Mainzba, és folytatta kísérleteit. Anyagi támogatásért Fust Jánoshoz fordult, aki 1600 guldent kölcsönzött neki — ez fejedelmi összeg volt abban az időben, amikor egy képzett kézműves csupán 30 guldent keresett évente. Fust ügyes üzletember volt, aki hasznot látott a vállalkozásban. Milyen vállalkozásba szeretett volna Gutenberg belekezdeni?
Gutenberg éles szeme észrevette, hogy bizonyos tárgyakat nagy számban egyformára gyártanak. Érméket vertek például, meg fémből golyókat öntöttek. Tehát miért ne lehetne írott oldalból is több száz egyformát nyomtatni, majd számsorrendben egyforma könyvekké összeállítani a lapokat? Milyen könyveket lehetne így elkészíteni? Gutenberg a Bibliára gondolt, arra a könyvre, amely annyira sokba került, hogy csak néhány kiváltságos személynek volt belőle személyes példánya. Gutenbergnek az volt a szándéka, hogy nagy mennyiségű egyforma Bibliát készít, hogy így a szépség feláldozása nélkül a kézzel írott példányoknál sokkal olcsóbbá tegye a Bibliát. Hogyan volt ez megvalósítható?
A legtöbb könyvet kézzel másolták, ez pedig szorgalmat és időt kívánt. Próbáltak nyomtatni kézzel bemetszett fatömbökkel, melyeknek minden egyes darabja egyoldalnyi írást tartalmazott. Egy kínai férfi, Pi Seng még nyomtatáshoz használható, önálló agyag írásjeleket is készített. Koreában rézből készült jeleket használtak az állami nyomtatóüzemekben. De a mozgatható betűkkel történő nyomtatás tömérdek betűt kívánt meg, és akkoriban még senki sem fejlesztett ki betűkészítési eljárásmódot. (A mozgatható betűk egyenként elkészített betűk, melyeket minden új oldalhoz újra lehet rendezni.) Ez a feladat Gutenbergre várt.
Tapasztalt fémmunkásként rájött arra, hogy a nyomtatást legjobban fémből — nem pedig agyagból vagy fából — készült mozgatható betűkkel lehetne végezni. A betűket öntőformába kellene önteni, nem pedig metszeni vagy kemencében kiégetni. Gutenbergnek olyan öntőformákra volt szüksége, amelyekbe ki lehetett önteni ábécéjének mind a 26 betűjét — kis- és nagybetűket is —, plusz a kettős betűket, írásjeleket, jeleket és számokat. Úgy számolta, hogy összesen 290-féle betűre és jelre van szüksége, s mindegyikből többtucatnyi másolatra.
A munka kezdete
Gutenberg úgy döntött, hogy könyvének betűstílusa a gót írásmódot kövesse latin nyelven; ezt az írásmódot használták a szerzetesek a Biblia másolásakor. A fémmegmunkálásban szerzett tapasztalatát felhasználva, egy kis acéldarabba kimetszette a betűk és a jelek síkból kiemelkedő tükörképét, azaz domború képet készített az acél felszínére (1. kép). Majd ezzel az acélbélyegzővel belenyomták a képet egy kis puhább fémdarabba: vagy vörösrézbe, vagy sárgarézbe. Eredményként a puhább fémbe mélyülve a betű valódi képét kapták, s ennek matrica volt a neve.
A következő lépés magában foglalta az öntőforma elkészítését; ez Gutenberg zsenialitása révén született meg. Az öntőforma ököl nagyságú, alján és tetején nyitott volt. A betű matricáját az öntőforma alsó részéhez rögzítették, és fent lehetett az olvasztott ötvözetet beleönteni (2. kép). Az ónból, ólomból, antimonból és bizmutból álló ötvözet lehűlt, és hamar megkeményedett.
Az öntőformából kikerülő ötvözet egyik végén a betű domború tükörképe látszott, s ezt betűképnek nevezték. Ezt a folyamatot addig ismételték, amíg elegendő betű nem készült. Akkor a matricát kivették az öntőformából, s kicserélték a következő betű matricájával. Ezért rövid idő alatt a betűkből és a jelekből bármennyi betűtörzset készíthettek. Mindegyik betűtörzs egyforma méretű volt, épp úgy, ahogy ezt Gutenberg szükségesnek látta.
Most elkezdődhetett a nyomtatás. Gutenberg kiválasztott a Bibliából egy részt, amelyet le kívánt másolni. Szedővassal a kezében, a betűkből összeállította a szavakat, a szavakból pedig a szöveg sorait (3. kép). A sorokat egyenlősítette, vagyis egyforma hosszúra alakította. Szedőhajón a sorokat hasábokká rendezték, s a két hasábot egy oldallá (4. kép).
A szövegoldalt helyére rögzítették a nyomósajtó vízszintes asztalán, majd fekete festéket kentek rá (5. kép). A nyomósajtó segítségével — ez hasonlít a borkészítésben használt eszközökhöz — a betűképen levő festék átkerült a papírlapra. Az eredmény a nyomtatott oldal volt. Aztán megint festéket és papírt használtak, s a folyamat addig ismétlődött, amíg ki nem nyomtatták a szükséges számú példányt. Mivel a betűtörzs mozgatható volt, más oldalak szedésénél újra fel lehetett használni.
Nyomtatott remekmű
Gutenberg műhelyében — ahol 15-20 munkást alkalmaztak — 1455-ben fejezték be az első Biblia nyomtatását. Mintegy 180 példányt készítettek a Bibliából. Minden Biblia 1282 oldalas volt; az oldalakon 42 sor volt, két hasábba nyomtatva. A könyvkötést — minden Biblia kétkötetes volt —, a kézzel festett díszes fejléceket és a fejezetek első betűit később készítették el, más mesteremberek műhelyeiben.
El tudjuk képzelni, mennyi betűre volt szükség a Biblia kinyomtatásához? Minden oldal körülbelül 2600 betűt tartalmazott. Tegyük fel, hogy Gutenbergnek hat betűszedő munkása volt, s ezekből mindegyik egyszerre három oldalon dolgozott. Ebben az esetben mintegy 46 000 betűre lehetett szükségük. Könnyen megérthetjük, hogy Gutenberg öntőformája volt a kulcsa annak, hogy mozgatható betűkkel lehessen nyomtatni.
Az emberek megdöbbentek, amikor összehasonlították a Bibliákat: ugyanazok a szavak az egyik Bibliában is oda kerültek, mint a másikban. Ezt lehetetlen volt megvalósítani a kézzel írott szövegekben. Günther S. Wegener azt írja, hogy a 42 soros Biblia „annyira egységes, szimmetrikus, harmonikus és szép [volt], hogy a nyomdászokat korszakokon át ámulatba ejtette ez a remekmű”.
Anyagi romlás
Fustot azonban a remekmű elkészítésénél jobban érdekelte a pénzkeresés. A befektetésből később származott nyereség, mint számította. A társak elhidegültek egymástól, 1455-ben pedig — épp amikor a Bibliák nyomtatását befejezték — Fust visszakövetelte a zálogra adott kölcsönt. Gutenberg nem tudta visszafizetni a pénzt, és a később lezajló pert elveszítette. Arra kényszerítették, hogy adja át Fustnak a Bibliák készítéséhez használt nyomtatási felszerelésének és a Bibliák betűinek legalább egy részét. Fust saját nyomdát nyitott Gutenberg szakképzett alkalmazottjával, Peter Schöfferrel. Vállalkozásuk, a Fust—Schöffer-nyomda szerzett hírnevet azért, amiért Gutenberg dolgozott meg, s ez lett a világ első nyereséges nyomdája.
Gutenberg megpróbálta folytatni munkáját — létrehozott egy másik nyomdát. Néhány tudós neki tulajdonít más, XV. századból származó nyomtatott szövegeket is. De semmi sem vetekszik a 42 soros Biblia nagyszerűségével és szépségével. 1462-ben újabb szerencsétlenség érte Gutenberget. A katolikus hierarchián belül dúló hatalmi küzdelem következtében Mainzot felgyújtották és kifosztották. Gutenberg másodszor is elvesztette műhelyét. Hat évvel később, 1468 februárjában halt meg.
Gutenberg öröksége
Gutenberg találmánya hamar elterjedt. 1500-ra nyomdagépeket használtak 60 német városban, és további 12 európai országban. „A nyomtatás kifejlesztése forradalmi újítás volt a kommunikációban” — jelenti ki a The New Encyclopædia Britannica. A kifejlesztést „követő 500 évben nagyon sok mindent tökéletesítettek a nyomtatás mechanizmusán, de az alapvető módszerek lényegében ugyanazok maradtak”.
A nyomtatás megváltoztatta az életet Európában, mivel többé már nem csak a kiváltságosok szerezhettek ismeretet. A hírek és az információk kezdtek eljutni az átlagemberhez, aki egyre tájékozottabb lett arról, mi történik körülötte. A nyomtatás szükségessé tette, hogy minden nemzeti nyelv kialakítsa a maga szabványos írásrendszerét, amelyet mindenki meg tud érteni. Tehát szabványosították és állandósították az angol, a francia és a német nyelvet. Mérhetetlenül megnőtt az olvasnivalók iránti igény. Gutenberg előtt csak néhány ezer kézzel írott mű volt Európában; halála után 50 évvel több millióra rúgott a könyvek száma.
A XVI. századi reformáció nem kezdődhetett volna el a gépesített nyomtatás nélkül. A Bibliát lefordították angol, cseh, francia, holland, lengyel, német, olasz, valamint orosz nyelvre, s a nyomdagép megkönnyítette a több tízezernyi példány közrebocsátásával járó munkát. Luther Márton az üzenete terjesztésében jó hasznát vette a nyomdagépnek. Olyasmiben is sikeresek voltak törekvései, amiben mások, akik Gutenberg nyomósajtója előtt éltek, kudarcot vallottak. Nem csoda hát, hogy Luther a nyomdagépet Isten útjának nevezte, amely által „elterjeszti az igaz vallást világszerte”.
A Gutenberg-biblia fennmaradó példányai
Mennyi Gutenberg-biblia maradt fenn? Egészen mostanáig úgy gondolták, hogy 48 darab — ebből néhány nem teljes —, elszórtan Európában és Észak-Amerikában. Az egyik legelegánsabb példány egy pergamenből készült Biblia, mely a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban található. Majd 1996-ban szenzációs felfedezést tettek: Rendsburg (Németország) egyházi levéltárában további részét lelték fel a Gutenberg-bibliának. (Lásd az Ébredjetek! 1998. január 22-i számának a 29. oldalát.)
Mennyire hálásak lehetünk, hogy a Bibliát most bárki meg tudja vásárolni! Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki elmehet és vehet magának egy 42 soros Gutenberg-bibliát. Mennyi az értéke egy példánynak? A mainzi Gutenberg-múzeum 1978-ban 3,7 millió márkáért szerzett meg egy példányt (ez ma körülbelül 453 102 000 forint). Ez a Biblia ma ennek az összegnek a többszörösét éri.
Mi teszi a Gutenberg-bibliát páratlanná? Helmut Presser professzor, a Gutenberg-múzeum korábbi igazgatója, három okot említ meg. Először is, a Gutenberg-biblia volt az első könyv, amelyet mozgatható betűkkel nyomtattak ki Nyugaton. Másodszor, ez volt az első Biblia, amelyet valaha is nyomtattak. Harmadszor, lélegzetelállítóan csodálatos. Presser professzor azt írja, hogy a Gutenberg-bibliában „a teljes tökélyre vitt gót írást” látjuk.
Az emberek minden kultúrában hálásak lehetnek Gutenberg zsenialitásáért. Gutenberg összehangolta az öntőforma, ötvözet, festék és nyomósajtó használatát. Gépesítette a nyomtatást, és gazdagabbá tette a világot.
[Képek a 16., 17. oldalon]
1. Acélbélyegzővel belenyomták a betűk képét a vörösréz matricába
2. Az olvasztott ötvözetet beleöntötték az öntőformába. Mihelyt az ötvözet megkeményedett, a kiszedett betűtörzsön a betű tükörképe látszott
3. A szavak összeállításához a betűket a szedővasba helyezték, így készítve el a szöveg sorait
4. A szedőhajón a sorokat hasábokká illesztették össze
5. A szövegoldalt a nyomósajtó vízszintes asztalára helyezték
6. Gutenberg réz nyomólemezmetszete 1584-ből
7. Ma a Gutenberg-biblia egy példánya több százmillió forintot ér
[Forrásjelzés]
1—4., 6. és 7. kép: Gutenberg-Museum Mainz; 5. kép: Courtesy American Bible Society
[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]
Háttér: By Permission of the British Library/Gutenberg Bible