Egyszer majd minden ember szeretni tudja egymást?
EGY jogász épp most mondta, hogy ahhoz, hogy „örök életnek” örvendjünk, teljes szívünkből kell szeretni Istent, felebarátainkat pedig úgy, mint saját magunkat. Jézus megdicsérte a jogászt, és ezt mondta neki: „Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz” (Lukács 10:25–28; 3Mózes 19:18; 5Mózes 6:5). A férfi azonban, saját igazságosságát akarva bizonygatni, ezt kérdezte: „ki az én felebarátom?”
A jogász kétségtelenül azt várta Jézustól, hogy ezt mondja rá: „a zsidó társaid.” De Jézus egy történetet mondott el egy irgalmas szamaritánusról, és rámutatott, hogy a miénktől különböző nemzetiségű emberek is a felebarátaink (Lukács 10:29–37; János 4:7–9). Jézus a szolgálata alatt kihangsúlyozta, hogy Teremtőnk legfontosabb parancsa, hogy szeressük Istent és felebarátainkat (Máté 22:34–40).
De szerette-e igazán bármely embercsoport a felebarátait? Tényleg lehetséges, hogy minden ember szeresse egymást?
Első századi csoda
Jézus azt mondta követőinek, hogy arról a szeretetről lehet majd őket megismerni, amely legyőzi a rasszista, nemzeti és minden más határt. Ezt mondta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” Majd még hozzáfűzte: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:34, 35; 15:12, 13).
Jézusnak a szeretetről szóló tanításai, a példamutatásával alátámasztva, egy első századi csodát eredményeztek. Mikor követői kezdték utánozni Mesterüket, megtanulták úgy szeretni egymást, hogy az széles körű figyelmet és csodálatot váltott ki. Az i. sz. második és harmadik században élt író, Tertullianus olyan nem keresztény embereket idézett, akik Jézus követőit dicsérték: „Lám, mennyire szeretik egymást, és mennyire készek még meghalni is egymásért!”
János apostol valójában ezt írta: „kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1János 3:16). Jézus még azt is tanította követőinek, hogy szeressék ellenségeiket (Máté 5:43–45). Mi az eredménye annak, ha az emberek igazán úgy szeretik egymást, ahogyan arra Jézus tanított?
Egy államtudományi professzor nyilvánvalóan eltűnődött ezen a kérdésen. A következő kérdést tette hát fel, mely a The Christian Century című folyóiratban került feljegyzésre: „Komolyan el tudja képzelni valaki Jézusról, hogy kézigránátot hajít ellenségeire, gépágyút kezel, lángszórót működtet, atombombát dob le vagy interkontinentális ballisztikus rakétát lő ki, amely anyák és gyermekek ezreit öli meg vagy teszi nyomorékká?”
Válaszában a professzor ezt mondta: „A kérdés annyira abszurd, hogy aligha érdemel választ.” Felvetette hát a következő kérdést: „Ha Jézus nem tudná ezt úgy tenni, hogy egyben hű maradjon saját jelleméhez, akkor hogyan tudnánk mi ezt tenni, és egyben hűek maradni hozzá?” Ezért ne lepődjünk meg azon, hogy Jézus korai követői semleges állásponton voltak, melyet sok történelemkönyv is jól alátámaszt. Csupán két példát figyelj meg.
N. Platt és M. J. Drummond az Our World Through the Ages című könyvben ezt írja: „A keresztények viselkedése nagyon különbözött a rómaiakétól . . . Mivel Krisztus a békéről prédikált, a keresztények elutasították, hogy katonák legyenek.” Edward Gibbon a The Decline and Fall of the Roman Empire című könyvben megjegyzi, hogy a korai keresztények „megtagadták, hogy tevékenyen részt vegyenek a polgári közigazgatásban vagy a birodalom katonai védelmében . . . lehetetlen volt elképzelni, hogy a keresztények elvállalhatták volna egy katona szerepét anélkül, hogy megtagadták volna a szentebb feladatukat.”
Mit mondhatunk napjainkról?
Gyakorolja-e valaki a krisztusi szeretetet? Az Encyclopedia Canadiana megjegyzi: „Jehova Tanúi tevékenysége annak az ősi kereszténységnek a felélesztése és újraalapítása, amelyet Jézus és tanítványai követtek . . . Mind testvérek.”
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Jehova Tanúi nem engedik, hogy bármi — faji, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozás — felebarátaik elleni gyűlöletre indítsa őket. Senkit sem ölnek meg, mivel jelképes értelemben fegyvereiket kapákká, és dárdáikat metszőkésekké alakították, ahogyan azt a Biblia megjövendölte, hogy Isten igaz szolgái ezt fogják tenni (Ésaiás 2:4).
Nem csoda, hogy a kaliforniai Sacramento Union című újság vezércikke megjegyezte: „Elég azt mondanunk, hogy ha az egész világ Jehova Tanúi hitvallása szerint élne, akkor véget érne a vérontás és a gyűlölet, és a szeretet királyként uralkodna.”
Ehhez hasonlóan egy író a magyar Ring című újságban ezt a megjegyzést tette: „Ebből következik számomra, hogy ha a Földön csak Jehova tanúi léteznének, sehol sem törne ki háború, a rendőrök pedig forgalomirányítással, útlevelek kiállításával és hasonló dolgokkal foglalkoznának.”
Az olasz Andare alle genti című egyházi folyóiratban egy római katolikus apáca szintén elismerően írt a Tanúkról: „elutasítják az erőszak minden formáját, és lázadás nélkül elviselnek a hitükért rájuk mért sok megpróbáltatást . . . Mennyire más lenne a világ, ha egy reggel mindnyájan azzal a szilárd elhatározással ébrednénk, hogy többé nem nyúlunk fegyverekhez semmi áron, semmi okból, éppen úgy, mint Jehova Tanúi!”
A Tanúk híresek arról, hogy kezdeményezők felebarátaik megsegítésében (Galátzia 6:10). Egy lett írónő a Women in Soviet Prisons című könyvében leírta, hogy nagyon megbetegedett, mialatt a potmai büntetőtáborban dolgozott az 1960-as évek közepén. „A betegségem alatt [a Tanúk] gondos ápolónők voltak. Kívánni sem tudtam volna jobb gondozást, különösen nem tábori körülmények között.” Még ezt is hozzáfűzte: „Jehova Tanúi a kötelességüknek érzik, hogy tekintet nélkül a vallásra és nemzeti hovatartozásra, segítsenek mindenkinek.”
Nemrégen a Cseh Köztársaságban a sajtó felfigyelt arra, hogy miként viselkedtek a Tanúk a koncentrációs táborokban. A Brnóban megjelenő Severočeský deník című újság „Az elveszett otthon” című dokumentumfilmről beszélve megjegyezte: „Figyelemre méltó, hogy még ezek a hű kortársak [a cseh és szlovák zsidó túlélők] is határozottan csodálatukat fejezték ki a Jehova Tanúi közül kikerülő rabok iránt. »Ezek az emberek nagyon bátrak voltak, akik mindig, minden lehetséges módon, ahogyan csak tudtak, segítettek nekünk, bár azt kockáztatták, hogy kivégzik őket — mondták sokan. — Úgy imádkoztak értünk, mintha a családtagjaik lettünk volna; buzdítottak bennünket, hogy ne adjuk fel.«”
Mit mondjunk arról, hogy azokat szeresd, akik valójában gyűlölnek téged? Vajon meg lehet ezt tenni?
A szeretet diadalmaskodik a gyűlölet felett
Jézus tanítása, hogy szeressék ellenségeiket, összhangban van a következő bibliai példabeszéddel: „Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet” (Példabeszédek 25:21; Máté 5:44). Annak kedvező hatásáról, hogy szerető figyelmességet tanúsítanak egy ember iránt az egykor ellenségeinek tekintett személyek, egy fekete bőrű asszony, aki nemrégen lett Jehova Tanúja, ezt írta: „Időnként a szívem olyannyira fellelkesedik, hogy nem tudom visszatartani könnyeimet, mivel őszinte szeretetet kapok a fehér bőrű Tanúktól, olyan emberektől, akiket nem sokkal ezelőtt még habozás nélkül megöltem volna, hogy ezzel előmozdítsam a forradalmat.”
Egy francia Tanú elmondta, miként jelentette fel édesanyját a Gestapónak az egyik szomszédasszonya a II. világháború alatt. „Ezért édesanyám két évet töltött német koncentrációs táborokban, ahol majdnem meghalt — mondja a lánya. — A háború után a francia rendőrség azt akarta, hogy anyám írjon alá egy olyan papírt, mely meggyanúsítja ezt a nőt, mint aki együttműködött a németekkel. Anyám viszont megtagadta ezt.” Később ez a szomszéd gyógyíthatatlan rákbeteg lett. A Tanú lánya ezt mondta: „Édesanyám sok órát töltött vele, hogy életének utolsó hónapjait olyan kellemessé tegye, amennyire csak lehetséges. Sose felejtem el a szeretetnek ezt a diadalát a gyűlölet felett.”
Kétségtelen, hogy az emberek meg tudják tanulni, hogy szeressék egymást. A Biblia igazsága a korábban ellenséges viszonyban lévő embereket egységbe hozza — mind tuszikat és hutukat, zsidókat és arabokat, örményeket és törököket, japánokat és amerikaiakat, németeket és oroszokat, mind pedig protestánsokat és katolikusokat!
Mivel több millió olyan ember van, akiben korábban gyűlölködés volt, de most már szereti egymást, biztosan az egész világon élő emberek is meg tudnák ezt tenni. El kell ismerni azonban, hogy hatalmas, világméretű változásra lesz szükség, hogy minden ember szeresse egymást. Hogyan történik meg ez a változás?
[Képek a 7. oldalon]
Feketék és fehérek Dél-Afrikában
Arabok és zsidók
Hutuk és tuszik
Jelképes értelemben a Tanúk fegyvereiket kapákká alakították