Szembeszállva az Alzheimer-kórral

„A FÉRJEM, Alfie az egyik dél-afrikai köztársasági aranybánya munkafelügyelője volt — magyarázza Sally. — Megdöbbentem, mikor azt mondta nekem, hogy nyugdíjba akar menni. Még csak 56 éves volt, és igen okos, szorgalmas ember volt. Később megtudtam a munkatársaitól, hogy Alfie kezdett különös hibákat elkövetni a döntéseiben. Ezeket gyakran elsimították.

Miután nyugdíjba vonult, vásároltunk egy szállodát. Mivel Alfie-nek ügyes keze volt, úgy gondoltuk, majd ő eldolgozgat ott, és rendben tartja a helyet. Ehelyett azonban állandóan ezermestert hívatott.

Még ugyanabban az évben elvittük a hároméves kis unokánkat vakációzni a durbani tengerpartra. A kislány nagyon szeretett azon az ugróasztalon játszani, amely az út másik oldalán, pont a lakásunkkal szemben volt. Egyik délután, úgy fél ötkor Alfie elvitte a kislányt egy kicsit ugrálni, és azt mondta, hogy fél óra múlva visszajönnek. Hét órakor még sehol sem voltak. Telefonáltam a rendőrségre, de azt mondták, hogy ők csak olyan személyek keresésére indulnak, akik már 24 órája eltűntek. Azon az éjszakán azt hittem, megőrülök, miközben arra gondoltam, hogy megölték őket. A következő nap, déltájban kopogtattak az ajtón, és Alfie állt ott kis unokánkkal a karján.

— Hol voltatok? — kérdeztem.

— Ne haragudj rám — válaszolta a férjem. — Nem tudom.

— Nagymama, eltévedtünk — magyarázta a kis unokánk.

Képzeljétek el, nem találtak haza az út másik oldaláról! A mai napig nem tudom, hol aludtak azon az éjszakán. Egyébként az egyik barátunk talált rájuk, és ő mutatta meg nekik, melyik lakásban lakunk.”

Ez után a kellemetlen eset után Sally elvitte Alfie-t egy ideggyógyászhoz, aki igazolta, hogy a férje dementiában (értelmi működés elvesztésében) szenved. Végül kiderült, hogy Alfie Alzheimer-kórban (AD)a szenved, mely betegségre még nem létezik hatásos kezelés, illetve gyógyítás. A brit New Scientist folyóirat azt írja, hogy az AD „a fejlett országokban a szívbetegség, a rák és a stroke után a negyedik legnagyobb gyilkos”. A „legfőbb időskori krónikus betegségnek” nevezik. Az AD azonban már viszonylag fiatalon sújthat, mint ahogyan az Alfie esetében is történt.

Mivel a gazdag országokban egyre többen élnek hosszabb ideig, ijesztő jóslatok szólnak arról, hogy hányan fognak dementiában szenvedni. Egy tanulmány szerint 1980 és 2000 között Nagy-Britanniában 14 százalékos, az Egyesült Államokban 33 százalékos, Kanadában pedig 64 százalékos növekedés lesz majd talán tapasztalható. 1990-ben a tévében egy ausztrál dokumentumfilm a következőt jelentette ki: „A becslések szerint Ausztráliában most 100 000 ember Alzheimer-kóros. A század végére azonban 200 000-en lesznek ennek a betegségnek az áldozatai.” Úgy becsülik, hogy 2000-re az egész világon 100 millióan fognak AD-ben szenvedni.

Mi az Alzheimer-kór?

Bár számos lehetséges ok után folyik a kutatás, az AD valódi okozója még mindig ismeretlen. Azt viszont már tudják, hogy aki AD-ben szenved, annak többek között fokozatosan elpusztulnak az agysejtjei, így az agy azon részei talán szó szerint is összezsugorodnak. Leginkább az emlékező- és a gondolkodóképességgel összefüggésben lévő részeket éri a támadás. A betegség korai szakaszában az érzelmekben szerepet játszó agysejteket éri támadás, s emiatt személyiségbeli változások következnek be. Az agy más részei talán csak később betegszenek meg — azok a részek, amelyek a látással, a tapintással vannak kapcsolatban, valamint az izomtevékenységet irányító mozgatókéreggel. A Scientific American megmagyarázza, hogy ezek a változások „azt a tipikus és tragikus helyzetet okozzák, melyben az ember tud járni, beszélni és enni, de nem érti, mi folyik körülötte”.

A betegségre jellemző, hogy 5-10 évig tart, de van amikor még több mint 20 évig is. A betegség előrehaladtával az áldozatok egyre kevesebb dolgot tudnak elvégezni. Végül talán már szeretteiket sem ismerik fel. A végső stádiumokban az ebben a betegségben szenvedők gyakran arra kényszerülnek, hogy állandóan ágyban feküdjenek, valamint nem tudnak beszélni, illetve nem tudnak egyedül enni. Sok áldozat azonban más okok miatt hal meg, mielőtt elérné ezeket a végső stádiumokat.

Jóllehet az AD kezdetben nem jár fizikai fájdalmakkal, nagyfokú érzelmi fájdalmat okoz. Érthető hát, hogy egyesek először nem szállnak szembe ezzel a betegséggel, hiszen azt remélik, hogy el fog múlni.b Nagyon is megéri azonban, ha szembeszállunk ezzel a betegséggel, és ha megismerjük, miként enyhíthetjük az általa okozott érzelmi fájdalmat. „Bárcsak hamarabb tudtam volna, hogyan érintheti az emlékezet romlása a beteget” — mondta Bert, akinek 63 éves felesége AD-ben szenved. Igen, segíthet a családoknak, ha megismerik az AD sajátosságát, valamint azt, hogy milyen módszerekkel lehet ellene küzdeni. Kérünk, csatlakozz az Ébredjetek! folyóirathoz, hogy a következő két cikk segítségével megvizsgáld ezeket és még más gondolatokat is.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 4. oldalon]

Úgy becsülik, hogy 2000-re az egész világon 100 millióan fognak Alzheimer-kórban szenvedni