A nyelv, amelyet látsz!

HOGYAN tanultad meg az anyanyelvedet? Valószínűleg úgy, hogy csecsemőkorodban hallottad a családodat és a barátaidat beszélgetni. A legtöbb ember hallás útján sajátítja el a nyelvet, s beszéd által foglalja szavakba. A fogalmak és a gondolatok szavakba öntésekor a halló emberek gondolatban ösztönösen végigfutnak a kimondandó szavakon és kifejezéseken, s azután mondják ki őket. De vajon az agy meg tudja máshogyan is formálni a gondolatokat, ha a gyermek siketen született? Van olyan nyelv, mellyel az egyik személy közölni tud elvont és konkrét gondolatokat egy másikkal anélkül, hogy egyetlen hangot is kiadnának?

Látható, de nem hallható

Az emberi elme egyik csodája, hogy képesek vagyunk használni a nyelvet, és alkalmazkodni tudunk a használatában. Hallás nélkül azonban a nyelvtanulás rendszerint a szem feladata lesz, nem pedig a fülé. Szerencsére mélyen gyökerezik az ember lelkében a vágy, hogy kommunikáljon, s ez képessé tesz minket, hogy felülkerekedjünk minden látszólagos akadályon. E miatt a szükséglet miatt fejlesztettek ki a siketek világszerte sokféle jelnyelvet. Amint kapcsolatba kerülnek egymással, beleszületnek egy siket családba vagy összekerülnek szakosított iskolákban és a közösségben, az eredmény az lesz, hogy kialakul egy bonyolultan kifinomult, „szemre szabott” nyelv — a jelnyelv.a

Az egyesült államokbeli Carl ezt a nyelvet ajándékba kapta siket szüleitől.b Bár születésétől fogva siket volt, már egészen fiatal korában tudta, hogy minek mi a jele, össze tudta kapcsolni a jeleket, és ki tudott fejezni elvont gondolatokat amerikai jelnyelven (ASL). A jelelő siket szülők siket gyermekei közül a legtöbb már le tudja jelelni 10-12 hónapos korára az első jeleit. Az A Journey Into the Deaf-World című könyvben kifejtik, hogy a „nyelvészek most már tudják, hogy az agyban mélyen gyökerezik az a képesség, hogy az ember természetes módon elsajátítsa a nyelvet, és megtanítsa gyermekeinek. Teljesen lényegtelen, hogy ez a képesség a jelnyelvben mutatkozik-e meg vagy a beszélt nyelvben.”

Szveta Oroszországban született egy olyan családban, ahol már a harmadik generáció siket. Siket bátyjával együtt elsajátította az orosz jelnyelvet. Mire hároméves korában beíratták egy siket gyermekeknek létrehozott óvodába, már igencsak megmutatkozott nála a természetes jelelési készség. Szveta elismeri: „A többi siket gyermek nem ismerte a jelbeszédet, és tőlem tanulta meg.” Sok siket gyermeknek halló szülei voltak, akik nem használták a jelnyelvet. Az iskolában a jelnyelvet gyakran a nagyobb siket gyermekek adták tovább a kisebbeknek, lehetővé téve, hogy könnyűszerrel tudjanak kommunikálni.

Manapság egyre több halló szülő tanul meg jelelni a gyermekével. Ennek eredményeképpen ezek a siket gyermekek hatásosan tudnak kommunikálni, mielőtt iskolába kerülnének. Kanadában ez igaz volt Andrew-ra, akinek halló szülei vannak. Szülei megtanulták a jelnyelvet, s már Andrew kiskorában használták. Ezzel olyan nyelvi alapról gondoskodtak, melyre Andrew az elkövetkező évek során építeni tudott. A család most bármiről gondolatot tud cserélni jelbeszéddel.

A siket személyek a beszélt nyelven való gondolkodás nélkül képesek elvont és konkrét gondolatokat megformálni. Ahogy mindannyian a saját nyelvünkön formáljuk meg a gondolatokat, sok siket személy a saját jelnyelvén gondolkozik.

A sokféle nyelv

A világ siket közösségei vagy létrehozták a saját jelnyelvüket, vagy magukba olvasztották más jelnyelvek bizonyos jellegzetességeit. A mai ASL szókészletébe néhány szót a francia jelnyelvből vettek át 180 évvel ezelőtt. A francia jelnyelvet vegyítették azzal, amit akkoriban az Egyesült Államokban már használtak, s ebből lett a mai ASL. A jelnyelvek sok éven át fejlődnek ki, s az egymást követő nemzedékek tökéletesítik őket.

A jelnyelv rendszerint nem fedi egy az egyben az adott országban beszélt nyelvet. Puerto Ricóban például az ASL-t használják, noha a spanyol a beszélt nyelv. Bár Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt angolul beszélnek, az előbbi a brit jelnyelvet használja, mely nagyban eltér az ASL-től. Ezenkívül a mexikói jelnyelv eltér sok latin-amerikai jelnyelvtől.

Ha valaki tanulmányozza a jelnyelvet, hatást gyakorol rá a jelnyelv kifinomult összetettsége és a kifejezések gazdagsága. A legtöbb témát, vagyis gondolatot ki lehet fejezni jelnyelven. Örömmel mondhatjuk, hogy egyre inkább afelé haladunk, hogy irodalomról gondoskodnak a siketek számára videokazettákon — a természetes jelbeszédet használva mondanak el történeteket, történelmi beszámolókat, adnak elő verseket, és tanítják a bibliai igazságot. Sok országban egyre több ember érti meg a jelnyelvet.

Elolvasni azt, amit még sohasem hallottál

Amikor a halló emberek olvasnak, rendszerint a hallásból származó emlékekre hagyatkoznak a szavak hangalakjainak a felidézésekor. Ezért az olvasottak nagy részét megértik, mivel korábban már hallották. A legtöbb nyelvben az írott szavak nem jelenítik meg képekben azokat a fogalmakat, amelyeket kifejeznek, illetve nem is hasonlítanak rájuk. Sok halló személy úgy tanulja meg ezt az önkényes rendszert vagy írott kódot, hogy összekapcsolja a beszélt nyelv hangjaival, s így érti azt, amit olvas. Próbáld meg azonban elképzelni, hogy mi lenne, ha soha életedben nem hallottál volna hangokat, szavakat vagy beszélt nyelvet! Nehéz és idegesítő lehet a nyelvnek egy olyan önkényes, írott kódját tanulni, melyet nem hallasz. Nem csoda, hogy egy ilyen nyelv olvasása hatalmas erőpróbát jelent a siket embereknek, különösen azoknak, akik gyermekkorukban veszítették el a hallásukat, vagy akik sohasem hallottak!

Sok, siket gyermekeknek létrehozott oktatási központ fedezi fel világszerte, milyen előnyökkel jár, ha használja a jelnyelvet a gyermek beszéde kialakulásának a korai szakaszában. (Lásd a 20. és 22. oldalon található bekeretezett részeket.) Az ilyen központok rájöttek, hogy ha a kicsi siket gyermeket bevezetik a természetes jelnyelvbe, és kialakítanak nála egy nyelvi alapot, ez kezdete lehet annak, hogy jobban boldoguljon a tanulásban és a társaságban, valamint hogy később jobban el tudja majd sajátítani az írott nyelvet.

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének siketek oktatásával foglalkozó bizottsága kijelentette: „Többé nem fogadható el, hogy elhanyagoljuk a jelnyelvet, vagy kerüljük a tevékeny részvételt abban, hogy előrehaladjanak a siketekért létrehozott oktatási programok.” Le kell azonban szögezni, hogy függetlenül attól, hogy a szülők milyen döntést hoznak a siket gyermekeik iskoláztatásával kapcsolatban, létfontosságú, hogy mindkét szülő teljes mértékben részt vegyen a gyermek képességeinek kibontakoztatásában. (Lásd az Ébredjetek! 1996. november 8-i számában az „Ahhoz, hogy beszélgessek gyermekemmel, megtanultam egy másik nyelvet” című cikket.)

A siketek világának megértése

Amikor a siket gyermekek siket felnőttekké cseperednek, gyakran bevallják, hogy a legnagyobb vágyuk az volt, hogy a szüleik kommunikáljanak velük. Amikor Jack — egy siket férfi — idős édesanyja haldoklott, Jack megpróbált kommunikálni vele. Az édesanyja igyekezett mondani neki valamit, de nem volt ereje, hogy írjon, és nem ismerte a jelnyelvet. Azután elvesztette az eszméletét, és később meghalt. Jacket nem hagyták nyugodni ezek az utolsó kiábrándító pillanatok. Tapasztalata arra indította, hogy ezt tanácsolja a siket gyermekek szüleinek: „Ha szeretnétek siket gyermeketekkel folyamatosan kommunikálni, ha szeretnétek jelentőségteljesen kicserélni gondolataitokat és érzéseiteket, illetve kölcsönösen szeretetet kimutatni, jeleljetek . . . Nekem már túl késő. Nektek is?”

Évek óta félreértik, min mennek át a siket személyek. Néhányan úgy vélik, hogy a siketek szinte semmit sem tudnak, mivel nem hallanak semmit. Egyes szülők túlságosan is védelmezik siket gyermekeiket, vagy félnek az emberek közé engedni őket. Néhány kultúrában a siketeket gyakran „némáknak” vagy „hangtalanoknak” nyilvánítják, noha a hangjukkal általában nincs baj. Egyszerűen csak nem hallanak. Mások pedig úgy tekintik a jelnyelvet, mint amely kezdetleges vagy alsóbbrendű a beszélt nyelvnél. Nem csoda, hogy ilyen tudatlanság mellett néhány siket személy úgy érzi, hogy elnyomják és félreértik.

Josephet, aki az 1930-as években az Egyesült Államokban nőtt fel, gyermekkorában a siket gyermekek különleges iskolájába íratták, ahol tilos volt használni a jelnyelvet. Őt és osztálytársait gyakran fegyelmezték a jelelésért, még olyankor is, ha nem értették tanáraik beszédét. Mennyire vágytak arra, hogy megértsenek másokat, és hogy őket is megértsék! Az olyan országokban, ahol a siket gyermekek oktatása korlátozott, néhányan úgy nőnek fel, hogy kevés hivatalos oktatást kapnak. Az Ébredjetek! egyik nyugat-afrikai tudósítója például ezt mondta: „Az afrikai siketek többségének nehéz és boldogtalan élete van. A fogyatékosok közül valószínűleg a siketeket veszik leginkább semmibe, s őket értik meg a legkevésbé.”

Mindannyiunknak szüksége van a megértésre. Sajnos némelyek, ha siket személyt látnak, pusztán a „tehetetlent” látják benne. A szem elé táruló fogyatékosság elrejtheti a siket személy igazi képességeit. Ezzel ellentétben a siketek „valamirevaló” személyeknek tekintik magukat. Folyamatosan tudnak kommunikálni egymással, önbecsülést tudnak kifejleszteni, s boldogulnak a tanulásban, a társadalomban és szellemileg is. Sajnos sok siket személynek rossz bánásmódban volt része, s ezért néhányan bizalmatlanok a hallókkal szemben. Mindenkinek a javára válik azonban, ha a hallók őszintén szeretnék megérteni a siketek kultúráját és természetes jelnyelvét, valamint ha úgy tekintik a siketeket, mint „valamirevaló” személyeket.

Ha szeretnéd megtanulni a jelnyelvet, emlékezz rá, hogy a nyelvek azt mutatják be, hogyan gondolkodunk, és hogyan kapcsoljuk össze a gondolatokat. Ha valaki szeretné jól megtanulni a jelnyelvet, ezen a nyelven kell gondolkodnia. Ezért nem működik igazán ennél a nyelvnél, ha valaki csak jelnyelvszótárból tanul. Miért ne tanulnál azoktól, akik a mindennapi életükben használják a jelnyelvet — mármint a siket személyektől? Ha egy második nyelvet a született használóitól sajátítasz el, az segíteni fog téged abban, hogy eltérő, ugyanakkor természetes módon gondolkodj és kapcsolj össze gondolatokat.

A siketek a világ minden részén szélesítik látókörüket a gazdag jelnyelv használatával. Gyere és nézd meg magad a jelekből álló nyelvüket.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

„New Yorkban jelnyelven tanítják a siketeket, azután pedig angolul”

Ez volt a The New York Times 1998. március 5-i számának a szalagcíme. Felicia R. Lee ezt írta: „Döntő fontosságú változásként üdvözlik a siket tanulók oktatásában, hogy a város egyetlen siketek számára létrehozott önkormányzati iskoláját átalakítják, s így ott az összes tanár elsősorban a jeleken és taglejtéseken alapuló jelnyelven fog tanítani.” Elmagyarázza, hogy sok pedagógus „elmondása szerint a kutatás azt jelzi, hogy a siketek nyelve elsősorban látható, nem pedig szóbeli, s azok az iskolák, melyek az amerikai jelnyelvnek nevezett kedvelt rendszerüket használják, jobb eredményeket érnek el a tanulóknál, mint más iskolák.

Azt mondják, hogy a siket gyermekeket kétnyelvű tanulóknak kell tekinteni, nem pedig fogyatékosnak.”

A bostoni Northeastern University munkatársa, Harlan Lane professzor ezt mondta: „Úgy gondolom, hogy [a New York-i iskola] . . . egy mozgalom éllovasa.” Azt mondta az Ébredjetek!-nek, hogy a végső cél az, hogy az angol nyelvet második, olvasási nyelvként tanítsák.

[Kiemelt rész/képek a 21. oldalon]

Ez egy nyelv

Néhány halló tévesen azt a következtetést vonja le, hogy a jelnyelv a pantomim egyik összetett formája. Néha még úgy is jellemzik, mint képnyelvet. Bár a jelnyelv hatásosan szolgálatába állítja az arcot, a testet, a kezet és az embert körülvevő teret, a jelek többsége csak kicsit vagy egyáltalán nem hasonlít a gondolatra, melyet hordoz. Az amerikai jelnyelvben (ASL) például annál a jelnél, mely a „csinál” gondolatát hordozza, mindkét kéz ökölbe van szorítva, az egyik kéz a másikon van, és körkörös mozdulatot írnak le. Bár ez egy mindennapos jel, nem fejezi ki egyértelműen a jelentést a jelelni nem tudó személyeknek. Az orosz jelnyelvben (RLS) úgy mutatják a „kell” fogalmát kifejező jelet, hogy mindkét kézen a hüvelykujjal megérintik a középső ujjat, s párhuzamosan, körkörösen mozgatják. (Lásd a képeket ezen az oldalon.) A sok elvont fogalom miatt lehetetlen a képszerű megjelenítés. Kivételt képeznek a valós tárgyak jelei, ezek leíróak lehetnek — ilyen például a „ház” vagy a „baba” jele. (Lásd a képeket ezen az oldalon.)

A nyelv másik jellegzetessége, hogy összeállított szókészlete van, melyet elfogad egy közösség. A jelnyelvekben is megmutatkozik az effajta nyelvtani szerkezet. Először például rendszerint lejelelik az ASL-mondatok tartalmát, majd ezt követik a mondattal kapcsolatos megjegyzések. Ezenkívül sok jelnyelv lényeges jellemzője, hogy időrendbe szedi a mondandót.

Sok arckifejezésnek is nyelvtani szerepe van: segít különbséget tenni a kérdés és a felszólítás, a feltételes mondat vagy az egyszerű kijelentés között. A jelnyelv látható jellege teszi lehetővé ennek és sok más páratlan sajátosságnak a kialakulását.

[Képek]

„Csinál” az ASL-ben

„Kell” az RLS-ben

„Ház” az ASL-ben

„Baba” az ASL-ben

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Igazi nyelvek

„A népszerű téveszmékkel ellentétben a különböző jelnyelvek nem nevezhetők pantomimnak, és nem is taglejtések vagy a pedagógusok kitalációi, netalán a siketeket körülvevő közösség beszélt nyelvének a jelképei. Bárhol, ahol siket közösségek vannak, megtalálhatók a jelnyelvek. Ezek eltérő, teljes nyelvek; ugyanazt a nyelvtani szerkezetet használják, mint amelyek fellelhetők a beszélt nyelvekben világszerte.”

A nicaraguai „iskolák arra összpontosítottak, hogy megtanítsák a [siket] gyermekeket szájról olvasni és beszélni, de — ahogy ez lenni szokott, amikor ezzel próbálkoznak — az eredmények lehangolóak voltak. Ám mindez nem sokat számított. A játszótereken és az iskolabuszokon a gyermekek kitalálták saját jelrendszerüket . . . Hamarosan ez a rendszer összeállt azzá, amit most Lenguaje de Signos Nicaragüensének nevezünk.” A siket gyermekek fiatalabb generációi most egy sokkal gördülékenyebb nyelvet állítottak össze, amelynek a neve Idioma de Signos Nicaragüense lett (Steven Pinker: The Language Instinct).

[Képek a 23. oldalon]

Többek között így lehet lejelelni az ASL-ben azt, hogy „miután elment az üzletbe, munkába megy majd”

1 Üzlet

2 ő

3 megy

4 befejezni

5 megy

6 munka