Brasília — Fiatal, nem mindennapi és gyorsan növekvő város

Az Ébredjetek! brazíliai tudósítójától

HOL van az a hely a világon, ahol telefonálhatnál annak a tervezőnek, aki országod fővárosának eredeti terveit készítette? Hol találkozhatnál azzal az építésszel, aki megtervezte és irányította a főváros első kormányzati épületeinek az építését? És hol van az a hely, ahol úgy sétálhatsz keresztül a fővároson, hogy biztosan tudod, minden 40 éven felüli ember, akit csak meglátsz, nem ott született? Brasíliában, Brazília fővárosában — ez egy olyan fiatal, egyedülálló város, amely megérdemli, hogy jobban szemügyre vegyük.a

Hosszan tartó előjáték

Körülbelül másfél óra alatt lehet São Paulóból Brasíliába repülni. A kényelmes buszok pedig mintegy 12 óra alatt teszik meg ezt az utat. Én a busz mellett döntöttem. Így sok időm volt arra, hogy áttanulmányozzam a város történelmét.

Azóta, hogy a XVIII. század végén a portugál uralom ellen kitört az első szervezett lázadás, megvolt az emberekben a vágy, hogy egy új fővárost építsenek Brazíliában. Nem sokkal Brazília 1822-ben kivívott függetlensége után José Bonifácio de Andrada e Silva brazil államférfi azt javasolta, hogy ezt a jövőben felépülő fővárost nevezzék Brasíliának — ezt a nevet már a XVII. századi térképkészítők is használták az egész ország megnevezésére.

1891-ben az ország új alkotmánya kimondta, hogy a szavannákból 14 000 négyzetkilométernyi területet kell kijelölni a Központi Fennsíkon. Ott, mintegy 1000 kilométerre a tengerparttól kellett felépíteni az új fővárost. A politikusok azzal érveltek, hogy ha a főváros Rio de Janeiróból az ország legbelsejébe költözik, akkor ez ösztönzőleg fog hatni az ország hatalmas belső területének a fejlődésére. Azonban még további 50 év telt el anélkül, hogy valami is történt volna. Végül 1955-ben Brasília hosszan tartó előjátéka véget ért, és most elérkeztünk egy eseménydús fejezethez.

Pályázat és terv

Abban az évben az elnökjelölt, Juscelino Kubitschek fogadalmat tett, hogy ha megválasztják, még azelőtt készül el az új főváros, hogy letelne az ötéves elnöki időszaka. 1956 áprilisában Kubitscheket megválasztották.

Pár hónappal korábban a kormány pályázatot hirdetett ki: építészeket, mérnököket és várostervezőket kértek fel Brazíliában, hogy készítsék el az új főváros tervrajzát. Néhány hónapon belül 26 pályázó küldte be munkáját a képzeletbeli fővárosról. 1957 márciusában a nemzetközi bírálóbizottság kihirdette a pályázat győztesét: ő Lúcio Costa várostervező lett.

A többi pályázó nevezésétől eltérően Costa pályázata csupán néhány tervrajzból és egy kevés oldalból állt, melyen kézírással felfirkantott szöveg volt — a manilapapirosból készült boríték egy egész várost tartalmazott! Elnézést kért a bírálóbizottságtól a szűkszavú vázlat miatt, de hozzáfűzte: „Ha nem megfelelő a terv, akkor könnyen meg lehet majd semmisíteni, és én sem vesztegettem a magam vagy mások idejét.” A bírálóbizottságnak azonban tetszett a terve, és „világosnak, lényegre törőnek, valamint alapjában véve egyszerűnek” ítélte. Mit tűzött ki célul a terve, és hogyan lett belőle valóságos város?

„Repülőgép” a porban

Ennek kiderítésére jól bevált módszer, ha ellátogatunk a Museu Vivo da Memória Candangába. Mivel a múzeum abban az épületben van, ahol a főváros első kórháza volt, ez az épület szó szerint Brasília bölcsője. Az első csecsemők, akik 40 évvel ezelőtt Brasíliában születtek, itt kezdték életüket. Ma azonban ez a korábbi kórház Brasília születését és gyermekkorát meséli el. Az egyik múzeumi kiállításon ez olvasható: „A por, a ponyva és a beton” története.

A múzeum személyzetének egyik tagja, Laureti Machado először a „por” időszakon vezet keresztül. Megáll egy 1957-ben készült kép előtt, amelyen két földút szeli át a szavannát, s ezzel a semmiség közepén egy kereszteződést alkotnak. „Ez a fénykép a város építésének legelső lépését örökíti meg” — mondja. Majd Costa tervrajzait nézve azt láthatjuk, hogy a városrendező miként hajlította el az egyik út vonalát úgy, hogy amikor a candangóknakb nevezett munkások később megépítették ezt az útívet a szavannában, akkor egy repülőgép alakja emelkedett ki a porból.

Ez a különös alakzat maradt Brasília alaphelyszínrajza: repülőgép, melynek pilótafülkéje kelet felé néz, íves szárnyai pedig észak—déli irányban terjednek ki. A kormányzat három ága azokban az épületekben kapott helyet, amelyek a pilótafülkét alkotják, az üzleti negyed képezi a gép törzsét, a lakónegyedek pedig a szárnyakat alkotják.

A ponyvától a betonig

A múzeum „ponyva” és „beton” részei azt mondják el, hogy a Brazília egész területéről származó munkások miként adták el holmijaikat, hogy elutazzanak az építkezés helyszínére. Az egyik munkás, aki 1957 augusztusában érkezett ide, így emlékszik vissza: „Apám vett egy teherautót, az egész családot, több mint 20 embert, felpakolta rá, és 19 napot vezetett, hogy elérjünk ide.” Mások busszal, ökrös szekérrel vagy autóstoppal jöttek. Összesen 60 000 munkás érkezett.

A ponyvasátrakban lakó építők csapatára égetően szükség volt, hiszen a város avatását 1960. április 21-ére tűzték ki. Ez azt jelentette, hogy a mérnököknek, technikusoknak és építőmunkásoknak 1000 nap alatt kell megalkotniuk a fővárost — hősies feladat! A munkások azonban már az avatás napja előtt kész voltak a munkával. A világ legfiatalabb fővárosa a szavanna porából emelkedett ki.

Az első és egyetlen

Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) brasíliai hivatalában még mindig nagy csodálattal vannak a város és az építői iránt. „Egyetlen más várostervet sem valósítottak még meg oly hűen, mint Costa tervét — mondja dr. Briane E. Bicca, az UNESCO kulturális attaséja. — Ez az egyik oka annak, amiért Brasília az első és egyetlen olyan XX. századi város a világon, amelyet az UNESCO felvett a Világörökség Jegyzékbec.”

Szintén Brasília az egyetlen olyan város ebben a jegyzékben, amely még mindig építés alatt áll. Ez kihívást jelent — mondja dr. Bicca. „Miként őrizhetjük meg az eredeti várostervet, ha a város állandóan változik?” Míg élt Lúcio Costa építész, szembeszállt ezzel a kihívással, jóllehet már a 90-es éveiben járt. Állandóan figyelemmel kísérte az új építkezéseket, és biztos akart lenni abban, hogy nem gyalázzák meg a tervét. Amikor például Costa tudomást szerzett arról, hogy Brasíliában egy városi vasút építését tervezik, ragaszkodott ahhoz, hogy a szerelvények a föld alatt haladjanak.

Panoráma

Most pedig elérkezett az idő a városnézésre. Még akkor is, ha csupán először vagy itt, nem fog nagy gondot okozni a tájékozódás. Két fősugárút van, a város autóbusz-pályaudvara pedig azon a helyen található, ahol ezek a sugárutak keresztezik egymást. Az egyik sugárút nyugat—keleti irányba fut (a „repülőgép” farkától a pilótafülkéig), és erről az útról lehet bemenni a szállodákba, színházakba, bankokba és áruházakba. A másik pedig észak—déli irányú (az egyik szárny végétől a másik végéig), és ez a lakónegyeden viszi az embert keresztül.

A 224 méter magas tévétoronyból lehet a legjobban látni, hogyan is néz ki Brasília — ez az épület a repülőgép törzsén, éppen a szárnyak mögött helyezkedik el. A lift a talajszinttől számított 75 méteres magasságba ingyen felvisz, ahol a Plano Pilotónak nevezett városközpont panorámája tárul eléd. Amint végignézel a város hatalmas pázsitjain — amelyek oly szélesek és olyan üresek, hogy az égbolt szinte megérinti őket — talán meglep, milyen nagy területet foglal el Brasília. Brasília parkjait és pázsitjait Roberto Burle-Marx tájrendező tervezte meg oly nagy gazdagsággal, hogy a város elmondhatja magáról, hogy egy lakosra több zöldterület jut, mint a világ bármely más fővárosában.

Kelet felé egy széles, füves sáv halad, melyet mindkét oldalról út szegélyez. Az utak mentén 17 egyforma épület áll. Ezeknek a doboz alakú építményeknek mindegyike különböző kormányhivatalnak ad helyet. A sáv végén Brasília jelképe, két ugyanolyan, egy felfelé és egy lefelé néző kupola magaslik — ezek két 28 emeletes épület lábánál helyezkednek el, amely Brazília törvényhozó testületének, a Nemzeti Kongresszusnak ad otthont.

A Nemzeti Kongresszus épülete egy kicsit az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i főhivatalára emlékeztethet — és nem ok nélkül. Az egyik építész, akinek része volt az ENSZ épületeinek megtervezésében, Oscar Niemeyer volt — ugyanaz a brazil építész, aki ezt a Nemzeti Kongresszust és Brasíliának szinte az összes többi fő épületét tervezte. Legszebb tervei közül néhány, mint például a Külügyminisztérium (Palácio do Itamaraty) és az Igazságügyi Minisztérium (Palácio da Justiça) a Nemzeti Kongresszus ikertornyai közelében áll.

Amiért nem lehet eltévedni

Brasília azonban nem csak egy építészeti park. Több ezer ember jól elrendezett otthona is. Amint keresztülautózunk a város lakónegyedén, Paulo, egy brasíliai ügyvéd, ezt mondja: „A legtöbben, akik Brasíliába költöztek, ennek a rendezettségnek nagyon örülnek, hiszen itt nyugodtságot találnak azután, hogy más városokban már hozzászoktak a városi zűrzavarhoz.”

Brasília lakói bérházakban élnek. Az ilyen épületcsoport egy udvar körül, óriási háztömböt alkotva helyezkedik el. Ezeknek az óriási háztömböknek a sorai töltik be a város északi és déli szárnyát. A lakások címét könnyen meg lehet találni. Az „N-102-L” például a város északi szárnyában, a 102-es óriási háztömbben, az L lakóépületben található. És ha nem felejted el, hogy a háztömbök számai a szárnyak végei felé haladva emelkednek (102—116), akkor aligha fogsz rossz irányba menni.

Hogy a rendezettséggel az otthonosság is párosuljon, nincsenek hatszintesnél magasabb lakóépületek. Costa úr azt mondta, hogy így, ha egy gyermek az udvaron játszik, hallja, ha az édesanyja kiszól a lakásuk ablakából: „Manoel, vem cá!” (Manuel, gyere fel!)

Növekedési fájdalmak

Bár Brasília büszke magára, hogy olyan város, amely terv szerint épült fel, a város tervrajza nem vette figyelembe azokat a munkásokat, akik felépítették ezt a várost. Feltételezték, hogy a főváros felavatása után a munkások szedik a sátorfájukat, és visszatérnek eredeti lakóhelyükre. Viszont nyilvánvalóan nem nagyon tetszett a munkásoknak, hogy visszatérjenek egy olyan területre, ahol nincsenek kórházak, iskolák és nincs munkalehetőség. Inkább azt választották, hogy Brasíliában maradnak — de hol?

Nem engedhették meg maguknak, hogy kibéreljék azokat a drága lakásokat, amelyeket felépítettek, így a Brasíliát körülvevő zöldövezet környékén telepedtek le. Nem sokkal ezután néhány, Brasíliánál nagyobb város keletkezett. Napjainkban csak 400 000 ember él a megtervezett városban, ahol számos lakásban nem laknak, de közel 2 millió ember telepedett le a tervek nélkül kialakult bolygóvárosokban. Bár a város terve egyenlőségre törekedett, a kereseti különbözőségek a lakosságot teljesen különálló városokba osztották.

A lakosság előre nem látott, robbanásszerű növekedése, illetve a rétegek közötti korlátok előmozdították a bűnözést és más társadalmi-gazdasági gondokat, amelyek minden városban megvannak. Brazília fiatal fővárosa növekedési fájdalmaktól szenved. A jól elrendezett utcák és az újítást tükröző építészet nyilvánvalóan nem elég ahhoz, hogy azok megváltoztassák az emberek szívét és viselkedését.

„Brazília szíve”?

Brasília körgyűrűje mentén a hirdetőtáblák arra emlékeztetik az odaérkező utazókat, hogy mindjárt be fognak lépni „Brazília szívébe”. Ebben a szlogenben van valami: bár az ország földrajzát tekintve nem pont középen helyezkedik el, Brasília szinte egyenlő távolságra van az ország összes főbb városától. Mi hát a mélyebb értelme ennek a szlogennek? Brasília tényleg a brazilok szíve? A vélemények különböznek. Csak akkor kaphatsz erre a kérdésre választ, ha ellátogatsz ebbe az egyedülálló városba. Ne feledd azonban, hogy nem szabad gyorsan ítélkezni Brasília felett. Hagyj időt a városnak, hogy az feltárja saját magát, mert egy lakos megjegyzése szerint „Brasília seduz gradualmente” (Brasília fokozatosan bűvöli el az embert).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 15. oldalon]

„A por, a ponyva és a beton” története

[Forrásjelzés]

Arquivo Público do Distrito Federal

[Kép a 15. oldalon]

„Candangók” parádéja

[Forrásjelzés]

Arquivo Público do Distrito Federal

[Kép a 16., 17. oldalon]

Brasília panorámája

1. Minisztériumok

2. A Kongresszus irodaépületei

3. Legfelsőbb bíróság

4. Három Hatalom tere

5. A végrehajtói hatalom irodái

[Forrásjelzés]

Secretaria de Turismo, Brasília

[Kép a 18. oldalon]

A világ fővárosai közül a zöldterületek bajnoka