Tragédia, melyet a fiatalok halála jelent

„Az az érzésem, hogy kihal a generációnk” (Johanna P., 18 esztendős, elsőéves egyetemi hallgató Connecticutban, USA).

RETTENETES látvány tárult a rendőrök elé egy farmon Tasmania (ausztráliai szigetállam) fővárosának, Hobartnak a közelében. A házban négy, 10—18 év közötti lány volt. Az apjuk mindannyiukat megölte, ő maga pedig a közelben feküdt, s a fején egy puskalövésből származó halálos seb volt. Fejszével levágta a jobb kezét. Ez a gyilkossággal egybekötött öngyilkosság egész Tasmania lakosságát megrázta. És az emberekben ez a nehezen megválaszolható kérdés fogalmazódott meg: miért? Miért kellett ennek a négy ártatlan lánynak meghalnia?

Belgiumban az embereket még mindig felkavarja, hogy hat lányt szexuálisan megbecstelenített és ebből négyet meg is ölt egy feltételesen szabadlábon lévő erőszakoskodó. És a kérdés ugyanez: miért? Argentínában néhány anya úgy véli, hogy 30 000 ember tűnt el abban a háborúban, melyet most piszkos háborúkénta ismerünk, s ezek között az áldozatok között voltak fiaik és leányaik is. Ezek közül a szerencsétlenek közül néhányat megkínoztak, elkábítottak, majd a tenger fölé repülve, a repülőről az óceánba löktek. Sokukat úgy dobták ki, hogy még életben volt. Miért kellett meghalniuk? Az édesanyák még mindig várják a választ.

1955-ben az Anyák Világkongresszusa elítélte a háború hiábavaló voltát, és kijelentette, hogy a kongresszus „elsősorban egy nagy kiáltás: azoknak az asszonyoknak a figyelmeztető kiáltása, akik azért küzdenek, hogy megvédjék gyermekeiket, kicsinyeket és nagyokat attól a rossztól, amit a háború és a háborúra való előkészületek jelentenek”. A sors iróniája, hogy e kongresszus óta világszerte továbbra is növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik véres összeütközésekben halnak meg — ezzel pedig óriási veszteség éri az emberiség génállományát.

A fiatalkori halálesetek hosszú történelme

A történelem telis-tele van fiatalok lemészárlásáról szóló beszámolókkal. Még az úgynevezett felvilágosult XX. századunkban is a fiatalok a fő célpontjai a faji és a törzsi konfliktusok során végbemenő öldökléseknek. Úgy látszik, hogy a fiataloknak az életükkel kell fizetniük az idősebbek hibáiért és becsvágyáért.

Az egyik afrikai országban a vallásos tizenéves katonák egy csoportjába, mely az Úr Ellenálló Hadseregének nevezi magát, belesulykolták azt a hitet, hogy nem fog rajtuk a lövedék — számol be a The New Republic című folyóirat. Nem csoda, hogy a cikknek ez a címe: „A kamaszok sivár élete”. Ezért azok a családok, amelyek elvesztették fiaikat és leányaikat (mivel ezek a gyermekek valójában nem bizonyultak golyóállónak) jogosan kérdezhetik: Miért kellett meghalniuk a fiataljainknak? S egyáltalán, mi értelme volt ennek az egésznek?

Mindehhez a bajhoz és szenvedéshez hozzájönnek még a fiatalkori öngyilkosságok.

[Lábjegyzet]