Miért van oly sok gyűlölet?

AZ ÉBREDJETEK! NÉMETORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„MIÉRT” — rövid szó, mégis olyan, amely választ kíván. Például akkor is, amikor 1996 márciusában Dunblane-ben (Skóciában) az egyik iskolán kívül elhelyezett virágcsokrok és halomnyi játékmackó között egy cédulán volt látható. Mindössze néhány nappal korábban egy férfi berohant az iskolába, és agyonlőtt 16 gyermeket, valamint a tanárnőjüket. Sok más embert megsebesített, majd önmaga ellen fordította a fegyvert. Nyilvánvaló, hogy gyűlölködés hatotta át — önmaga, mások és általánosságban a társadalom iránt. Bánkódó szülők és barátok, valamint világszerte milliók teszik fel ugyanazt a kérdést: „Miért? Miért halnak meg így ártatlan gyermekek?”

Bizonyára nem kerülte el a figyelmedet, hogy vak és megmagyarázhatatlan gyűlölködés hatja át a világot. Sőt, valamilyen okból kifolyólag talán te magad is a gyűlölködés áldozata vagy. Valószínűleg te is kérdezted már — esetleg nem is egyszer —, hogy „miért?”

A gyűlölet pozitív és negatív fajtái

A „gyűlöletet” és a „gyűlölködést” úgy határozzák meg, mint ’nagyfokú ellenséges indulat és ellenszenv’. Természetesen jó, ha „nagyfokú ellenséges indulatot és ellenszenvet” érzünk a káros vagy olyan dolgok iránt, amelyek ártalmasak lehetnek a személyes kapcsolatokra. Ha mindenkiben ez a fajta gyűlölködés lenne, akkor a világ igazán jobb hely lenne az élethez. Sajnos azonban a tökéletlen emberek hajlamosak rossz okok miatt gyűlölni a rossz dolgokat.

A romboló gyűlölködés előítéleten, tudatlanságon vagy téves értesülésen alapul, valamint egy meghatározás szerint általában „félelem, harag, vagy sérelem érzése” váltja ki. Mivel ennek a gyűlölködésnek nincsen megfelelő alapja, ezért rosszul végződik, és ismételten felveti a kérdést: „Miért?”

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek a jellegzetességei vagy szokásai időnként talán bosszantanak bennünket, és akikkel nehezen tudunk együttműködni. De más a bosszantás, és egészen más az, amikor valaki vágyat érez arra, hogy testileg ártson az embereknek. Ezért talán nehezen tudjuk megérteni, hogy egy személy miként táplálhat gyűlölködést emberek egész csoportjai, és gyakran olyan emberek iránt, akiket nem is ismer. Lehet, hogy nem értenek egyet a politikai nézetével, más valláshoz tartoznak, vagy más etnikai csoportból valók, de vajon ez ok arra, hogy gyűlölje őket?

Mégis létezik ilyen gyűlölködés! Afrikában a gyűlölködés arra késztette a hutu és a tuszi törzseket, hogy egymást mészárolják Ruandában 1994-ben, melynek kapcsán egy riporternő ezt kérdezte: „Hogyan halmozódott fel ilyen sok gyűlölet egy ilyen kis országban?” A Közel-Keleten a gyűlölködés felelős az arab és izraeli fanatikusok terrortámadásaiért. Európában a gyűlölködés vezetett a volt Jugoszlávia feldarabolódásához. És egy újság beszámolója szerint egyedül az Egyesült Államokban „durván 250 gyűlöletet támogató csoport” terjeszt rasszista eszméket. Miért van oly sok gyűlölködés? Miért?

A gyűlölködés annyira mélyen gyökerezik, hogy még amikor az általa kiváltott konfliktusok megoldódnak is, az megmarad. Mivel magyarázhatnánk még a háború sújtotta, valamint a terrorizmus sújtotta országokban a béke és a tűzszünet fenntartásában tapasztalt nehézséget? Mivel magyarázhatnánk még az 1995 végén, Párizsban aláírt békeszerződés után történteket, mely szerződés előírta a bosznia-hercegovinai Szarajevó városának újraegyesítését a muszlim-horvát föderáció alatt? Az ott élő szerbek többsége a megtorlástól való félelem miatt menekülni kezdett a városból és annak külvárosaiból. A Time magazin arról tudósítva, hogy az emberek fosztogatták és felégették az épületeket, amelyeket hátrahagytak, ezt a következtetést vonta le: „Szarajevót újraegyesítették; az ott élő embereket még nem.”

Az egymást gyűlölő emberek közötti béke a legjobb esetben is csak hamis béke, amely éppolyan értéktelen, mint a hamis pénz. Mivel semmi nem támogatja, ami valóban értékes lenne, ezért a legcsekélyebb nyomásra összeomolhat. De oly sok gyűlölködés van a világban, és oly kevés szeretet. Miért?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

A romboló gyűlölködés előítéleten, tudatlanságon vagy téves értesülésen alapul