Jehova Tanúi Oroszországban

Egy teológus nézőpontja

AZ ELSŐ században Rómában a zsidó közösség vezetői ezt a megjegyzést tették a keresztényiséget illetően: „e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.” Mit tettek ezek a vezetők? Dicséretre méltóan, elmentek a házi őrizet alatt lévő Pál apostolhoz, és ezt mondták: „Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy” (Cselekedetek 28:22). Inkább egy tájékozott keresztényt hallgattak meg, mintsem azokat, akik a keresztényiség ellen szóltak.

Hasonlóképpen tett Szergej Ivanyenko, a tisztelt orosz teológus. Bár több — Jehova Tanúiról szóló, Oroszországban elterjedt — kedvezőtlen híresztelésnek hitelt adott, mégis úgy döntött, hogy információért felhívja a Tanúk fiókhivatalát, amely közvetlenül Szentpétervár mellett van. Meghívták, hogy látogassa meg őket, tegyen fel kérdéseket, és első kézből figyelje meg a Tanúkat, s ezt a meghívást elfogadta.

Amikor Ivanyenko úr 1996 októberében megérkezett, már csaknem elkészültek a létesítmények, amelyek otthont adnak Jehova Tanúi fiókszemélyzete közel 200 tagjának Oroszországban. Az elkövetkező három napban lehetőséget kapott arra, hogy megfigyelje az építkezés helyszínét, az ebédlőben étkezzen, és meginterjúvoljon bárkit, akit akar.

A cikk, amit Ivanyenko úr a Tanúkról írt, megjelent a népszerű orosz Moscow News hetilap 1997. február 16—23. számában. „Félnünk kellene Jehova Tanúitól? című cikk megjelent a Moscow News 1997. február 20—26. angol kiadásában is. Engedéllyel, itt megismételjük a cikk nagy részét, mivel sok Ébredjetek! olvasó élénken érdeklődik Jehova Tanúi oroszországi tevékenysége iránt. Ivanyenko úr a következő, vastag betűvel szedett tapasztalattal kezdi:

„»Szektások, takarodjatok Oroszországból!« — ez volt olvasható egy transzparensen, melyet Zsirinovszkij OLDP pártjának tagjai mozgattak, miközben tüntettek Jehova Tanúi összejövetele ellen.

— Mi az, amit nem szível ebben a szervezetben? — kérdeztem az egyik tüntetőt. Átnyújtott nekem egy példányt a Megapolisz-Expresszből, »Vallásos szifilisz tört ki Kamcsatkán« főcímmel. Jehova Tanúi — azért, hogy feltöltsék a szervezet pénztárát — kerítéssel foglalkoznak, prostituáltakat futtatnak és nemi betegséget terjesztenek a tengerészek között — írta a lap.

— Ön is áldozatul esett nekik? — kérdeztem együtt érzően. — Elhiszi ezeket a híreszteléseket?

— Nem számít, hogy elhiszem-e — hangzott a válasz —; a lényeg az, hogy ez az amerikai szekta lerombolja Oroszország szellemiségét és kultúráját, ezért le kell állítanunk.”

Ivanyenko úr cikke így folytatódott az alatt a sor alatt, amelyben az író neve szerepel: „írta: Szergej Ivanyenko teológus és a filozófia kandidátusa.”

„Valójában ritka az effajta őszinteség, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok orosz nem gondol jóindulattal Jehova Tanúira. Már a szervezet megemlítése is egy sor megjegyzéshez vezet lehangoló fanatizmusára, amerikai eredetére, az átlaghívőknek a szervezet vezetőibe vetett vakhitére és arra a hitnézetére vonatkozóan, hogy a világ vége közel van. Sokakból félelemmel vegyes kíváncsiságot váltanak ki Jehova Tanúi.

Mi ez a vallás, és egyáltalán, félnünk kellene tőle?

Annak érdekében, hogy magam jöjjek rá erre, meglátogattam Jehova Tanúinak oroszországi igazgatási központját Szolnyecsnoje telepen, Kurortnoje kerületben (Szentpétervár).

***

[Ez] egy korábbi nyári tábor helyén terül el. 1992-re az [eredeti] épületek katasztrofálisan rozogák lettek; a gyermekeket felváltották a csavargók és a patkánycsapatok. Nyilvánvalóan a környék lerobbant állapota segítségére volt Jehova Tanúinak, hogy megkapják a héthektáros földrészt meghatározatlan időre. A régi épületeket felújították, és új épületek — többek között egy négyszintes igazgatási épület, 500 férőhelyes . . . [Királyság-terem] és ebédlő — építésébe fogtak. Jehova Tanúi új füvet (külön rendelték Finnországból) és különböző fajta ritka fákat is telepítettek. Arra számítanak, hogy jövő nyárra befejezik a munkát. Az igazgatási központ legfontosabb feladata a prédikálótevékenység megszervezése, és az, hogy Jehova Tanúi helyi gyülekezeteit irodalommal ellássa. Szolnyecsnojénak nincs saját nyomdai létesítménye, ezért az orosz irodalmat Németországban nyomtatják, azután Szentpétervárra szállítják, ahonnan szétosztják a körzeteknek. Körülbelül 190-en dolgoznak a központban. Önkéntes alapon dolgoznak, s bár nem kapnak fizetést, gondoskodnak számukra minden alapvető szükségletről: lakóhelyről, ételről és ruházatról.

Egy 18 vénből álló bizottság irányítja a központ munkáját. 1992 óta Vaszilij Kalin az igazgatási központ koordinátora. Ő Ivano-Frankivszkban született. 1951-ben, amikor négyéves volt, őt és szüleit száműzték Szibériába (1949-ben és 1951-ben a hatóságok körülbelül 5000 családot üldöztek azért, mert Jehova Tanúja). 1965-ben keresztelkedett meg, és Irkutszk területén lakott. Egy fafeldolgozó üzemben dolgozott mint munkavezető.

Az igazgatási központ önkéntesein kívül Szolnyecsnojéban él még 200 önkéntes építőmunkás Oroszországból, Finnországból, Svédországból és Norvégiából: legtöbbjük szabadságot vett ki a rendes munkahelyéről. Sok Jehova Tanúja van Ukrajnából, Moldovából, Németországból, az Egyesült Államokból, Finnországból, Lengyelországból és más országokból is. (Jehova Tanúi között nincs faji előítélet. Bár a központban grúzok, abházok, azerbajdzsánok és örmények élnek egymás mellett, négy éve egyetlenegy összetűzésre sem került még sor.)

A legtöbb építőanyagról és felszerelésről a skandináv országok gondoskodtak, és sok mindent hittársaik ingyen adtak nekik. Mutattak egy buldózert, amelyet 1993-ban Jehova egyik svéd Tanúja hozott Szolnyecsnojéba. Míg ott volt, végig azon dolgozott, és mielőtt hazament, hittestvéreinek adta. Az építőmunkásokat kényelmes családi otthonokban és nyaralókban szállásolták el. Egy napjuk a következőképpen zajlik: 7 órakor reggeli és imák; a munka 8 órától délután 5 óráig tart, közben van egy óra ebédre. Szombaton ebédidőig dolgoznak, a vasárnap pedig pihenőnap.

Az ennivaló finom, és gyümölcs mindig szerepel az étlapon. A vallás egyáltalán nem tart semmiféle böjtöt, és nincs semmilyen szigorú megkötés az ételre vonatkozóan. Munka után sokan szaunázni mennek, isznak egy sört, vagy csak üldögélnek és zenét hallgatnak. Jehova Tanúi között nincs részegeskedés, de nem is tiltják meg az alkoholfogyasztást. A hívőknek megengedik, hogy szerény mennyiségben fogyasszanak bort, konyakot, vodkát és ehhez hasonlókat. Jehova Tanúi azonban nem dohányoznak.

***

Egy héten háromszor vannak bibliatanulmányozó órák, melyekre főleg fiatalok járnak. De gyakran találhatunk olyanokat, akik 30-40 éve Jehova Tanúi. Csaknem minden idős személy volt börtönben, munkatáborban vagy száműzetésben. Miután az elnyomás időszaka véget ért, sok orvos, ügyvéd, mérnök, tanár, üzletember és diák csatlakozott Jehova Tanúi soraihoz.

A gyülekezetek megpróbálják fenntartani az egyenlőség légkörét a tagok között. Például még az igazgatási központ koordinátora is mosogat aznap este, amikor rákerül a sor. Jehova Tanúi hétköznapi szavakkal beszélnek egymással, és ha valakit a nevén szólítanak, azt is hozzáteszik, hogy »testvér« vagy »testvérnő«.

Ha egy Jehova Tanúja áthágja a Biblia tanításait, és nem hajlandó megbánni bűnét, akkor a büntetés legsúlyosabb formájának vetik alá: kiközösítik. Ez a személy látogathatja az összejöveteleket, de hívőtársai nem köszöntik többé. A feddés kevésbé szigorú intézkedés lehet.

***

Megpróbáltam rájönni, hogy mi vezérelt oly sok különféle embert ehhez a vallásszervezethez, ezért hosszú időt töltöttem azzal, hogy megfigyeljem Jehova Tanúit. Minden különböző egyéniség, műveltségi szint és személyes ízlés ellenére . . . [Jehova Tanúi egyöntetűen nem társulnak az imádatban olyan] vallásokkal, melyek megalkusznak a bűnös világgal. Kényelmetlenül érzik magukat olyan helyeken, ahol . . . [az embereknek] vakon kell hinni a hatalomban, ahol teret engednek a misztikának és ott, ahol az embereket uralmon lévőkre és engedelmes tömegekre osztják.

Jehova Tanúi kitűnnek azzal, hogy szilárdan hisznek a Bibliával összhangban lévő életben. Minden lépésüket ezzel vagy azzal a bibliai alapelvvel próbálják igazolni, vagy azzal, hogy egy részt idéznek az Ó- vagy Újszövetségből. Jehova Tanúi abban hisznek, hogy a Biblia, és csakis a Biblia tartalmazza a válaszokat az összes kérdésre. Jehova Tanúi számára a Biblia az alkotmány, a polgári törvénykönyv és az igazság legmagasztosabb kifejezésre jutása.

Jehova Tanúit emiatt világszerte úgy ismerik, mint akik a legmesszebbmenőkig tisztelik a törvényt, és főleg az adófizetéssel kapcsolatos lelkiismeretes magatartásukról ismerik őket. Az adóellenőrzési hivatal rendszeresen ellenőrzi őket, és minden alkalommal meglepődik, hogy egyáltalán semmilyen kihágást sem talál. Természetesen Jehova Tanúi is, sok más emberhez hasonlóan, találhatnának érveket, hogy miért ne fizessék az adót, de a Biblia azt mondja, hogy becsületesen kell fizetni az adót, és Jehova Tanúi számára ez az utolsó szó.

A Biblia iránt tanúsított megalkuvást nem tűrő magatartásuk azonban sokszor komoly nézeteltérések forrása Jehova Tanúi és a kormány között. A legfőbb vita tárgya a teljesen politikamentes hozzáállásuk, amely abban nyilvánul meg, hogy nem hajlandók a hadseregben szolgálni.

Jehova Tanúi szó szerint értelmezik Jézus szavait, miszerint tanítványai és Királysága nem része ennek a világnak; emiatt visszautasítják, hogy részt vegyenek a politikában és a háborúban, nem számít hol és milyen okból vívják azt. Sok ezer hívőt náci koncentrációs táborokba küldtek, és hívők ezrei haltak meg, mivel Jehova Tanúi megtagadták, hogy »Heil Hitler!«-t kiáltsanak, és hogy Hitler hadseregében szolgáljanak. Az oroszok igen erkölcsös tettet végrehajtó személyeknek tekintik Jehova minden olyan német Tanúját, aki életével fizetett azért, mert visszautasította, hogy részt vegyen a Szovjetunió elleni támadásban. Ugyanakkor viszont, sok orosz nem érez indíttatást arra, hogy könyörületet érezzen Jehova azon [orosz] Tanúi iránt, akiket azért végeztek ki, mert megtagadták, hogy részt vegyenek a II. világháborúban és fegyvert fogjanak, vagy azok iránt, akiket elítéltek, mert megtagadták, hogy hadseregben szolgáljanak békeidőben. De Jehova Tanúi mindkét esetben vallásos hitük szerint cselekedtek, nem pedig politikai meggyőződésből.

Nemrég hasonló probléma merült fel Japánban, ahol néhány tanuló, aki Jehova Tanúja volt, visszautasította, hogy harci művészeteket tanuljon, és ezzel azt kockáztatta, hogy kicsapják az egyetemről. 1996-ban Japán Legfelsőbb Bírósága olyan döntést hozott, amely támogatja ezeknek a tanulóknak a jogait, és lehetővé teszi számukra, hogy más órákra járjanak.

***

Mi az, ami Jehova Tanúival kapcsolatban bámulatba ejti a modern gondolkodókat? Mindenekfelett állhatatos prédikálásuk, miszerint közel a világ vége (misszionáriusmunkát végeznek az utcákon és ajtóról ajtóra). Újabban a vének azt tanácsolták a prédikálóknak, hogy ne a »világ végére« és a bűnösökre váró szánalmas sorsra fektessék a hangsúlyt, hanem inkább magyarázzák el a hallgatóknak, hogy Jehova felajánlja nekik a lehetőséget az »örök életre a paradicsomi földön«.

Jehova Tanúi kedvezőtlen hozzáállása a vallásközi kapcsolatokhoz és az ökumenizmus visszautasítása egy másik kényes téma. Úgy vélik, hogy a keresztény világ elárulta Istent és a Bibliát, és azt hiszik, hogy minden más vallás végzetes tévedés. Jehova Tanúi ezeket a vallásokat »Babilon szajhájához« hasonlítják, és fenntartják azt az álláspontot, hogy a rámért csapás fogja sújtani azokat. Az »Ébredjetek!« egy nem régi száma kijelentette, hogy a különféle vallások vége közel van, és csak az az egyetlen vallás fog megmaradni, amelyről Jehova Tanúi prédikálnak.

Mellesleg, Jehova Tanúi elismerik, hogy minden embernek joga van a lelkiismereti szabadsághoz.

***

Már számos ország kifejezte aggodalmát, hogy vajon Jehova Tanúi tanításai veszélyt jelentenek-e a társadalomra. Connecticut állam Legfelsőbb Bírósága, Egyesült Államok (1979), Új-Dél-Walesé, Ausztrália (1972), Brit Columbia Tartományi Bírósága, Kanada (1986) és más bíróságok kijelentették: nincs bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúi veszedelmet jelentenek a társadalomra, és arra, hogy veszélyt jelentenek az emberek egészségére vagy érzelmi állapotára. Az Európai Emberi Jogok Bírósága (1993) megvédte Jehova Tanúinak vallásszabadsághoz való jogát, mely korlátozás alá került Görögországban és Ausztriában. Ma Jehova Tanúit 25 országban üldözik . . 

Polgártársaik példaként tekinthetnek Jehova Tanúira a Biblia igazsága iránti odaadásuk miatt, és a miatt a készségük miatt, hogy ilyen önzetlenül kiállnak hitnézeteik mellett. De felmerül a kérdés: Vajon fel van készülve társadalmunk arra, hogy alkotmányos biztosítékról gondoskodjon a lelkiismeret szabadságára nézve olyan szervezetek számára, melyek ilyen radikális és megalkuvást nem ismerő módon ragaszkodnak a bibliai szemléletmódhoz az élet minden területén?”

Ebben az utolsó mondatban Ivanyenko úr fontos kérdést vetett fel. Az első században Pál apostol — akit Krisztus közvetlenül választott ki, hogy képviselőjeként szolgáljon — szenvedett el igazságtalan ’fogságot’. Ennélfogva, Pál írt hittársainak az erőfeszítésekről, amit tett „az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában [törvényes megerősítésében, NW]” (Filippi 1:7; Cselekedetek 9:3–16).

Jehova Tanúi napjainkban mindenkit szívesen fogadnak, hogy vizsgálja meg olyan közelről tevékenységüket, mint ahogy Ivanyenko úr tette. Biztosak vagyunk benne, ha az emberek ezt megteszik, rájönnek majd, hogy a Tanúkról szóló kedvezőtlen híresztelések valótlanok, éppen úgy, ahogyan az első keresztényekről szóló hasonló híresztelések is valótlanok voltak. Figyelemre méltó, hogy a Tanúk engedelmeskednek az „új parancsolatnak”, melyet Jézus adott tanítványainak: „egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket” (János 13:34, 35).

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

MN-akta

(A Moscow News aktái közül a következő anyagot Szergej Ivanyenkónak ezzel a cikkével egyszerre nyomtatták.)

„Az Oroszországi Jehova Tanúi egy világméretű keresztény szervezetnek a részét alkotják, amely 233 országban tevékenykedik, és 5,4 millió tagja van. Jehova Tanúi a Brooklynban, New Yorkban lévő Vezető Testület szellemi vezetését követik. Jehova Tanúi modernkori szervezete egy bibliatanulmányozó osztályból jött létre, melyet 1870-ben alapított Charles Taze Russell Pittsburgh-ben, Pennsylvaniában. A szervezet 1887-ben került Oroszországba. Az első orosz Jehova Tanúinak egyikét, Szemjon Kozlitszkit Moszkvából Szibériába száműzték 1891-ben. Az üldözés ellenére, melyet a szervezet átélt, 1956-ban 17 000 Jehova Tanúja volt a Szovjetunióban. Jehova Tanúit Oroszországban egészen 1991 márciusáig nem ismerték el, ezután lépett érvénybe a »Vallásszabadságról« szóló törvény. Ma több mint 500 csoportban körülbelül 70 000 aktív tagjuk van Oroszországban. A szervezet az »Őrtorony« (125 nyelven, 20 millió példányszámban jelenik meg) és az »Ébredjetek!« (81 nyelven, 18 millió példányszámban jelenik meg) példányait terjeszti.”

[Kép a 23. oldalon]

Az oroszországi fiókhivatal épületegyüttesének egy része

[Kép a 24. oldalon]

A Királyság-terem, ahol az orosz fiókhivatal családja összejön tanulmányozni a Bibliát

[Képek a 25. oldalon]

A Tanú családok együtt tanulmányoznak, és együtt élvezik a pihenést

[Képek a 26. oldalon]

Bibliai ismeretet osztanak meg másokkal