Via Egnatia — Egy főút, amely elősegítette a terjeszkedést

Via Egnatia — Egy főút, amely elősegítette a terjeszkedést

AZ ÉBREDJETEK! GÖRÖGORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

KERESZTÉNY misszionáriusok egy csoportja i. sz. 50-ben lépett először európai talajra. Arra a meghívásra válaszolva jöttek, amelyet Pál apostol kapott látomásban: „Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!” (Cselekedetek 16:9). A Jézus Krisztusról szóló üzenet, amelyet Pál és társai hoztak magukkal, drámai hatással volt Európára.

Ahhoz hogy a keresztényiség elterjedjen Macedóniában, fontos segítség volt a Via Egnatia, amely kövezett, római főút volt. Miután a misszionáriusok az Égei-tenger északi végénél, Neápolis (most Kavála, Görögország) tengeri kikötőjében partra szálltak, nyilvánvalóan ezen a főúton utaztak Filippibe, mely Macedónia kerületében a legfőbb város volt. Az út továbbvezetett Ámfipolisba, Apollóniába és Thessalonikába, melyek Pálnak és társainak következő állomásai voltak (Cselekedetek 16:11—17:1).

Ennek az ókori főútnak az egyes részei még megmaradtak, és naponta használják őket. Most tervek készülnek, hogy építenek egy modern főutat, amely követni fogja az ókori út vonalát, és ugyanezt a nevet fogja viselni.

Ki építette az eredeti főutat? Mikor épült, és milyen célból?

Amiért szükség volt rá

Ahogy Róma folytatta hódítását keleten, Macedónia i. e. 146-ban római provincia lett. E szerzemény azonban új szükségletet teremtett a birodalom számára — szüksége volt arra a képességre, hogy az új területekre gyorsan fel tudja vonultatni katonai erőit. Az Itáliai-félszigeten a Via Appia már összekötötte Rómát az Adriai-tenger délkeleti partjával. Ám ekkor a birodalomnak szüksége volt egy hasonló főútra a Balkán-félszigeten, ezért kigondolták a Via Egnatiát. Az építkezés főmérnökéről, Gnaius Egnatius római prokonzulról nevezték el.

Az Illyria tartományban (Durrës, Albánia) található, Dyrrachium nevű, tengeri kikötővárostól kezdve a Via Egnatia egészen az ókori városig, Bizáncig (Isztambul, Törökország) elhúzódott, s hossza több mint 800 kilométer volt. Az építkezés i. e. 145-ben kezdődött, és mintegy 44 évig tartott, mire befejezték. A várakozásnak megfelelően a Via Egnatia hamarosan nagyon hasznos eszköz lett Róma keleten történő terjeszkedési politikájában.

Nehéz terep egy úthoz

A terep azonban erőpróbát jelentett a főút építésében. Kezdeti szakaszánál például az út találkozik az Ohridi-tóval, amelynek északi partján húzódik végig. Majd miután hegyszorosokon kígyózik át, és kelet felé veszi útját egy kerek mélyedések, kopár hegyek és részben tavakkal tagolt völgyfenekek alkotta barátságtalan terepen, az út végül eléri a közép-macedóniai síkságot.

Ahogy a főút eléri Thessalonika városát, sík és nyílt vidéki területen halad. Ám a város keleti oldalán a terep dimbes-dombos. Ezek között a dombok között kanyarogva a Via Egnatia leereszkedik egy tavakkal tagolt völgybe, amelynek nehezen meghatározható, mocsaras széle van. Továbbhaladva völgyeken és mocsarakon kígyózik át, míg eléri a Neápolis nevű, ókori várost.

Onnan az út az Égei-tenger partvidéke mellett kelet felé halad, és átszeli Thrákia vidékét. A főút utolsó része inkább egyenes és sík úton halad a célállomásig, Bizáncig.

Megfelel a célnak

A Via Egnatia lett a legegyenesebb és legkényelmesebb út Róma és az Adriai-tengertől keletre lévő, rómaiak által meghódított területek között. Megkönnyítette a macedóniai városokban a római kolóniák kialakulását, valamint erőteljesen befolyásolta a terület gazdasági, demográfiai és kulturális fejlődését. A főút lehetővé tette a réz, az aszfalt, az ezüst, a hal, az olaj, a bor, a sajt és egyéb árucikkek könnyű szállítását.

Az effajta kereskedelemből eredő virágzás révén az út mentén bizonyos kisvárosok, például Thessalonika és Ámfipolis a Balkán legnagyobb, városi tevékenységet folytató központjai közé kerültek. Főleg Thessalonika fejlődött jelentős kereskedelmi központtá, s gazdag volt művészi és kulturális tevékenységekben. Igaz, ennek az útnak a fenntartása részben azokra a közösségekre hárult, amelyeken keresztülment. De viszonzásul ezek a közösségek busás hasznot élveztek a nemzetközi kereskedelemből.

Szerepe a keresztényiség terjedésében

A Via Egnatia azonban a területen élő embereknek az anyagi fellendülésnél jóval különb hasznot hozott. Vegyük például a jómódú üzletasszony, Lidia esetét. Filippiben élt — ez volt az első város Európában, amelyben az emberek hallották, hogy Pál prédikálja a jó hírt. Pál apostol és társai, miután i. sz. 50-ben partra szálltak Neápolisban, 16 kilométert utaztak északnyugati irányban a Via Egnatián Filippibe.

„Szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal” — írta Lukács. Lidia azok között az asszonyok között volt, akik hallgatták Pált. Még azon a napon ő és a háza népe hívőkké lettek (Cselekedetek 16:13, 14).

Pál a társaival Filippiből továbbment a Via Egnatián Ámfipolison és Apollónián keresztül Thessalonikába, ami összesen mintegy 120 kilométer volt (Cselekedetek 17:1). Pál kihasználta a zsidók helyi zsinagógáiban tartott sabbath napi összejöveteleiket, hogy prédikálja a jó hírt Thessalonikában. Ennek következtében néhány zsidó, valamint sok görög hívővé lett (Cselekedetek 17:2–4).

Ehhez hasonlóan ma az albániai és a görögországi Jehova Tanúi ugyanennek a főútnak a részeit használják az ezeken a területeken élő emberek eléréséhez. Céljuk Isten Királysága jó hírének a terjesztése, éppen úgy, ahogyan Pál apostol és misszionáriustársai tették (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8). A Via Egnatia valóban egy olyan római főút, amely elősegítette a szellemi terjeszkedést mind az I. században, mind pedig attól kezdve egészen e XX. századig!

[Térkép a 16., 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

BRITANNIA

EURÓPA

AFRIKA

BALKÁN-FÉLSZIGET

MACEDÓNIA

GÖRÖGORSZÁG

Dyrrachium, Illyria (Durrës, Albánia)

Thessalonika

Apollónia

Ámfipolis

Filippi

Neápolis (Kavála)

Bizánc (Isztambul)

FEKETE-TENGER

MÁRVÁNY-TENGER

THRÁKIA

ÉGEI-TENGER

Tróás

TÖRÖKORSZÁG

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

[Kép a 16. oldalon]

Útban Neápolis felé

[Kép a 17. oldalon]

Útban Filippi felé