Méhészkedés — „Édes” történet
Az Ébredjetek! görögországi tudósítójától
A HAJNALI szürkület tétován szórja tompa fényét az égen. A kora reggeli hűvösségben és gyenge ködben egy kisteherautó csendesen lehúzódik az út oldalára, a hegy lábánál. Két, alig kivehető alak bukkan fel — kesztyűbe, csizmába, pamut kezeslábasba, meg széles karimájú méhészkalapba öltözve. Óvatos, mégis lelkes mozdulatokkal sok-sok fadobozt rakodnak a teherautóra. Két tolvaj, aki elillan a könnyű zsákmánnyal? Nem, két méhész gyengéden gondját viseli az értékes méhei seregének — készen áll arra, hogy útra keljen, és egy másik olyan célállomásra tartson, ahol nektárt adó növények vannak.
A méhészek különös emberek, akik egy különleges rovarfajtával ápolt kölcsönös kapcsolattal büszkélkedhetnek. Egyik oldalon ott van a házi méh, gazdasági szempontból az összes rovar közül talán a legértékesebb, amely mézet és méhviaszt termel, valamint sokféle haszonnövényt beporoz. Másik oldalon ott vannak azok az emberek, akik a méhek ellátásával nagy nehezen fenntartják magukat, és akik ugyanakkor szeretik is ezeket a kis állatokat, és — ahogyan az egyik méhész kifejezte — „tudják, mi a titkuk”.
A „naponkénti csodák” gondozói
Egyszerűnek hangozhat, hogy az ember méhész legyen: szerezz sok kaptárt, tele méhcsaládokkal, helyezd őket nektárt adó helyre, és néhány hónap múlva térj vissza, hogy begyűjtsd a termékeket. Ez azonban nem így van. Ahhoz hogy megtudjuk, valójában mit foglal ez magában, elbeszélgettünk Johnnal és Mariával, akik hivatásos méhészek, és örömmel beszéltek nekünk kedvelt foglalkozásukról.
„A méhészkedés naponkénti csodákkal kapcsolatos feladat — jegyzi meg John, amint áthajol egy nyitott kaptár felett. — Eddig még senki sem érti világosan a házi méhek rendkívül szervezett közösségi életét, fejlett kommunikációs képességeit, valamint kiváló munkaszokásait.”
A szakszerű méhészkedés történetét követve John megemlíti, hogy a múltban a méhészek úgy gyűjtötték be a mézet, hogy elpusztították a méhcsaládokat, amelyek a fák mélyedéseiben és egyéb üregekben laktak. Ám 1851-ben Lorenzo Lorraine Langstroth amerikai méhész rájött, hogy a méhek körülbelül 6 milliméteres hézagot hagynak a viaszlépek között. Így emberek alkotta, fából készült kaptárokat lehetett használni, amelyekben hasonló hézagot hagytak a lépkeretek között. Ekkor vált lehetővé, hogy az egyes kereteket úgy távolítsák el a kaptárból, valamint a mézet és a viaszt úgy gyűjtsék be, hogy nem pusztítják el a méhcsaládot.
„A sikeres méhészkedés érdekében erős vonzalmat kell érezned a méhcsaládaid iránt — folytatja John. — Olyan, mintha te lennél a méheid apja, és azt hiszem, ők felismerik ezt, s ennek megfelelően reagálnak. Az orvosuk és a gondozójuk, valamint a tél nehéz időszakai alatt a táplálójuk is te leszel.”
Maria hozzáfűzi: „Egy jó méhész sokat meg tud állapítani róluk csupán abból, ha pillantást vet a méhkaptárra, melyben általában 8-80 ezer méh van. Ha tapasztalt vagy, akkor a kaptár kinyitásakor már a zümmögés hangjából meg tudod állapítani, hogy a méhcsalád gyarapodó, termelékeny és »boldog«-e; éhes-e; »árva«-e, mert az anyaméh elpusztult; zavarja-e őket valami kellemetlen dolog és még sok-sok mást.”
A sikeres méhészkedés fontos tényezői
„Döntő fontosságú, hogy a méhész gondosan válassza meg azt a helyet, ahová a kaptárokat helyezi — magyarázza John. — Fáradságot nem kímélve igyekszünk virágzó legelőket találni, ahol a méhek élelmet találhatnak maguknak.
A méhész olyan helyeket kereshet, ahol narancsfa- és hársfavirágok vannak, hogy elfoglalttá tegye a méhcsaládjait. Nyáron és ősszel a fenyőfával és a jegenyefenyővel teli területek segítenek abban, hogy a méhek jó minőségű mézet állítsanak elő, amelynek áttetsző, vöröses színe van, s amely kelendő a piacon. A vadon élő kakukkfű virággal borított földek a legjobb mézfajta kialakulásához járulnak hozzá, melyet a méhészek a mézek királyának neveznek. A méhek még a kúszóheréken, a sárga somkórókon és a takarmánylucernán is keresnek táplálékot.”
A józan ítélőképesség mindenekfelett való. Maria így magyarázza: „Amikor hegyes vidéken helyezzük el a kaptárokat, előnyös a hegy lábához közel tenni azokat. Így a méhek hegynek felfelé repülhetnek, meglátogathatják a virágoktól roskadozó fákat, azután meg — felpakolva — egy könnyebb, lefelé haladó úton repülhetnek vissza a kaptárjukba. Ha a kaptárok jóval a lejtőn felfelé, a fák felett lennének, akkor az kimerítené a méheket, és rossz hatással lenne a méhcsalád termelékenységére.”
„Minden méhész megérti, hogy az anyaméh milyen létfontosságú szerepet játszik a család jólétében és termelékenységében” — állítja John, miközben óvatosan felemeli a kaptár egyik keretét, amelynek közepén egy fiatal anyaméh húzódik meg. „Azokban a kaptárokban, amelyekben csekély mennyiségű utód és méz van, az anyaméhet meg kell ölni, és pótolni kell. Azok a méhcsaládok készítik a legtöbb mézet, amelyeknek fiatal anyaméhük van. Továbbá amikor új családokat szeretnénk létrehozni, akkor veszünk egy egészséges méhekből álló, dupla kaptárt, amelyben nyüzsögnek a méhek, és elválasztjuk a felső és az alsó dobozt. Az egyikben marad az anyaméh, ezért a másik felébe fiatal, pároztatott anyaméhet teszünk. Mire nyílnak a virágok, az új anyaméh petéket rak, és fiatal dolgozó méhekkel tölti meg a kaptárt.”
Mennyi ideig él egy méh? Azt a választ kapjuk, hogy a dolgozó méh élettartama fordítottan arányos a szorgalmával. Nyáron, amikor a méhek körülbelül napi 15 órán át kutatnak élelem után a virágokon, s közben mintegy 21 kilométeres óránkénti sebességgel repülnek, csupán hat hétig élnek. A téli időszak fizikailag kevésbé veszi igénybe a méheket, mivel naponta csak két-három órát dolgoznak, így hát képesek lehetnek több hónapig is élni.
Különféle termékek
Az első dolog, ami eszünkbe jut, amikor a méhészkedésről beszélünk, természetesen a méz. Ez az édes, ragadós folyadék a dolgozó méhek által átalakított nektár. Egy kereskedelmi célra használt kaptár átlagosan 29 kilogramm mézet tud hozni évente. A méhek tevékenységének másik értékes mellékterméke a méhviasz. A lép körülbelül öt-hat évig hasznos. Akkorra megsötétedik, mert különböző mikrobák és élősködők élnek rajta, és pótolni kell. A kiselejtezett lépeket a méhviaszuk miatt feldolgozzák. A begyűjtött mézből tonnánként átlagosan 9-18 kilogramm kereskedelmi terméknek szánt méhviaszt nyernek.
A pollent — amely a fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok és a zsír fő forrása az anyaméh, a dolgozók és a herék (hím méhek) fejlődéséhez — szintén dicsérik néhányan, mivel számos fizikai betegség remek természetes gyógymódja. Egy kaptárból évente körülbelül 5 kilogramm pollen nyerhető. A propolisz (méhszurok) olyan anyag, amelyet a méhek a kaptár szigetelésére használnak, valamint arra, hogy beburkoljanak vele minden olyan betolakodót, amely túl nagy ahhoz, hogy eltávolítsák.
Közvetlenül vagy közvetve az általunk fogyasztott élelem előállításának körülbelül egynegyede a házi méheknek attól a képességétől függ, hogy beporozzák a haszonnövényeket. Az alma, a mandula, a görögdinnye, a szilva, a körte, az uborka és a bogyók különböző fajtái mind a méhek beporzásától függnek. Ugyanígy van ez a különböző magtermésekkel, köztük a sárgarépával, a hagymával, sőt még a napraforgóval is. A hentesárukat és tejtermékeket szintén befolyásolják a méhek, mivel ők porozzák be a takarmánylucernát, amellyel az állatállomány táplálkozik.
„Ösztönösen bölcsek”
„Azt hiszem, a legtöbb méhész bizony hisz Istenben” — jelenti ki Maria, és emlékeztet minket arra, hogy nem tudjuk megmagyarázni a méhek társadalmi felépítésének bonyolultságát, összetett közösségi életük bámulatos fejlődését, valamint nagyszerű tájékozódási és kommunikációs képességeiket. Sokan, akik tanulmányozzák és gondozzák a méheket, rögtön annak a ténynek tulajdonítják mindezt, hogy a méhek „ösztönösen bölcsek” (NW), s hogy ezzel az ösztönnel Nagy Teremtőnk, Jehova Isten ruházta fel őket nagylelkűen. (Vö. Példabeszédek 30:24.)
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
A virágtól az asztalodig
A felderítő házi méh meglátogat egy virágot, és nektárt gyűjt
Amint a méhek látogatják a virágokat, nektárt gyűjtenek a mézgyomrukba, amely a nyelőcsövük megnagyobbodása. Ahhoz hogy a méh megtöltse ezt a hólyagot, 1000-1500-szor kell felkeresnie a virágocskákat.
A kaptárba visszatérve a nektárt a lépben tárolják
A kaptárba visszatérve a felderítő méh visszaöklendezi mézgyomrának tartalmát egy fiatal dolgozó méh szájába. A dolgozó méh ezután mézsejtbe rakja a nektárt, és elvégzi az ahhoz szükséges feladatokat, hogy a nektárt mézzé alakítsa.
A méhész begyűjti a mézet
Egy felmelegedő pengéjű, fedelező késsel a méhész leszedi az összes keretben lévő sejteket borító viaszt. Ezután a kereteket beteszi a mézpergető készülékbe, amely centrifugális erővel eltávolítja a mézet.
A mézet üvegekbe vagy egyedi adagokba porciózzák ki
A mézesüvegen lévő feliratok elárulják, hogy a méhek milyen növényekről gyűjtötték. Ha az üveg átlátszó, ellenőrizheted a minőséget a méz színéből.
A méz egészséges!
A mézet könnyen feldolgozza a szervezet, és gyorsan energiává alakítja. A beszámolók rámutatnak, hogy égési sérülések, valamint különféle izomsebek kezelésére használható.