Jehova Tanúi igazolást nyertek Görögországban

AZ ÉBREDJETEK! TUDÓSÍTÓJÁTÓL

A GAZI nevű krétai faluban az ortodox pap egyik szentbeszéde alkalmával ezt mondta: „Jehova Tanúinak pontosan itt, a mi falunkban van egy termük. A ti segítségetekre van szükségem, hogy megszabaduljunk tőlük.” Pár nappal később, az egyik estén ismeretlen személyek a Királyság-terem ablakait betörték, és tüzet nyitottak rá. Ezzel Görögországban újra felvetődött a vallásszabadság kérdése.

Ezek az események arra késztettek négy helybeli Tanút, Kiriakosz Baxevaniszt, Vasszilisz Hacakiszt, Kosztasz Makridakiszt és Titosz Manousszakiszt, hogy az oktatás- és vallásügyi miniszter részére benyújtsanak egy kérelmet, hogy engedélyezzék vallásos összejöveteleik megtartását. Azt remélték, hogy ha megkapják az engedélyt, akkor az végül rendőrségi védelmet biztosít. Ez azonban nem ment olyan könnyen.

A pap küldött egy levelet az iráklioni állambiztonsági rendőrség főhivatalába, melyben Jehova Tanúinak az ő községében lévő Királyság-termére hívta fel a hatóság figyelmét, és azt kérte, hogy rójanak ki korlátozásokat, és tiltsák be a Tanúk összejöveteleit. Ez rendőrségi vizsgálathoz és kihallgatásokhoz vezetett. A vádoló végül büntetőpert indított a Tanúk ellen, és az ügyet a bíróság elé vitték.

Az iráklioni büntetőbíróság 1987. október 6-án felmentette a négy vádlottat, és azt mondta, hogy „nem követtek el semmi olyat, amivel vádolták őket, mivel egy vallásnak a tagjai szabadon tarthatnak összejöveteleket . . ., és ehhez semmiféle engedély sem szükséges”. Ennek ellenére a vádoló két nap múlva megfellebbezte a döntést, és az ügyet felsőbb bíróságra vitték. 1990. február 15-én ez a bíróság a Tanúkat két hónap börtönbüntetésre és körülbelül 100 dollárnak megfelelő bírság megfizetésére ítélte. Az alperesek ezután Görögország Legfelsőbb Bíróságához fordultak.

A legfelsőbb bíróság 1991. március 19-én elutasította a fellebbezést, és megerősítette a büntetőítéletet. Több mint két évvel később, 1993. szeptember 20-án, amikor a legfelsőbb bíróság döntését bejelentették, a rendőrség lezárta a Királyság-termet. Ahogyan az a rendőrségi dokumentációkból kiderül, e mögött a cselekedet mögött a krétai ortodox egyház volt.

Ez a helyzet azért következett be, mert bizonyos törvények, melyeket a vallásszabadság korlátozásának céljával hagytak jóvá 1938-ban, még mindig érvényben vannak Görögországban. Ezekben azt kötötték ki, hogy ha egy személy működtetni akar egy imádati helyet, engedélyt kell kapnia az Oktatás- és Vallásügyi Minisztériumtól, valamint az ortodox egyház helybeli püspökétől. Több évtizeden keresztül ezek az idejét múlta törvények sok nehézséget okoztak Jehova Tanúinak.

Vallásszabadság és emberi jogok

Amikor a négy Tanú megtudta, hogy a legfelsőbb bíróság támogatja az elítélésüket, a franciaországi Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bizottságához nyújtottak be egy kérelmet 1991. augusztus 7-én. A kérelmezők azt állították, hogy elítélésük megsértette az Európai Egyezmény 9. cikkelyét, mely biztosítja a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadságot, valamint az ahhoz való jogot, hogy egy személy a vallását mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben kifejezésre juttathassa.

A bizottság 25 tagja 1995. május 25-én arra az egyhangú döntésre jutott, hogy ebben az esetben Görögország megsértette az Európai Egyezmény 9. cikkelyét. Kijelentették, hogy a szóban forgó ítélet nem egyeztethető össze a vallásszabadság szellemével, és egy ilyen ítéletre semmi szükség egy demokratikus társadalomban. Ez a döntés az ügy elfogadhatóságára vonatkozóan még a következőt is kijelentette: „A kérelmezők . . . egy olyan mozgalomnak a tagjai, melynek vallásos szertartásai és gyakorlatai sok európai országban széles körben ismertek és megengedettek.” A bizottság végül az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztette az ügyet.

Jehova Tanúit nem lehet megállítani

A tárgyalást 1996. május 20-ra tűzték ki. Több mint 200-an voltak a bírósági tárgyalóteremben, közöttük voltak a helyi egyetem hallgatói és professzorai, újságírók és számos Jehova Tanúja Görögországból, Németországból, Belgiumból és Franciaországból.

Phédon Veglerisz úr, aki az Athéni Egyetem nyugalmazott professzora, és aki a Tanúk jogi képviselője volt, azt az álláspontját tartotta fenn, hogy az országos hatóságok által használt eljárásmód és az általuk hozott ítélet nemcsak az Európai Egyezményt sértette meg, hanem még Görögország alkotmányát is. „Így tehát a nemzeti törvény és ennek alkalmazása kerül a bíróság elé.”

A görög kormány jogi képviselője az államtanács egyik bírója volt, aki nem a tényekről beszélt, hanem inkább az ortodox egyház Görögországban betöltött szerepére utalt, hogy az mennyire szoros kapcsolatban van az állammal és az emberekkel, s még azt is elmondta, hogy állítólag szükség van más vallások ellenőrzésére. Továbbá azt is megjegyezte, hogy 1960-tól Jehova Tanúi nagy számbeli növekedést értek el. Más szavakkal, sikerült megkérdőjelezni az ortodox egyház egyeduralmát!

A vallásszabadság támogatása

Az ítéletet szeptember 26-án mondták ki. Nagy volt a várakozás, különösen Jehova Tanúi körében. A kamara elnöke, Rudolf Bernhardt úr felolvasta a döntést: a kilenc bíróból álló bíróság egyhangú döntése, hogy Görögország megsértette az Európai Egyezmény 9. cikkelyét. Az alpereseknek még körülbelül 17 000 dollárnak megfelelő összeget is odaítélt, hogy ezzel fedezzék a költségeket. A legfontosabb, hogy a döntés sok figyelemre méltó érvet is tartalmazott a vallásszabadság érdekében.

A bíróság megállapította, hogy a görög törvény „a politikai, adminisztratív és egyházi hatóságok messzemenő beavatkozását” teszi lehetővé „a vallásszabadság gyakorlásába”. Azt is hozzáfűzte, hogy az eljárás egy olyan kérelem megszerzését is megkívánta, amit az állami szervek arra használtak, hogy „merev, sőt korlátozó feltételeket szabjanak némely nem ortodox mozgalomnak, különösképpen Jehova Tanúinak a vallási hitnézeteik gyakorlásában”. Ez a nemzetközi bíróság felfedte azokat az erőszakos módszereket, melyeket az ortodox egyház oly sok évtizeden keresztül felhasznált.

A bíróság kihangsúlyozta, hogy „a vallásszabadság joga, ahogyan azt az egyezmény garantálja, kizár minden olyan állami döntési jogot, hogy meghatározza a vallásos hitnézetek vagy az eszközök jogszerűségét, amelyekkel ezeket a hitnézeteket kinyilvánítják”. Azt is elmondta, hogy „Jehova Tanúi beleillenek az »ismert vallás« kategóriájába, ahogy a görög törvény fogalmaz . . . Ezt még a kormány is elismerte.”

Nem csupán tréfa

A következő pár napban a főbb görög újságok többsége cikket közölt erről az ügyről. 1996. szeptember 29-én a Kathimerini című újság vasárnapi kiadása a következő megjegyzést tette: „Bármennyire is próbálja a görög állam tréfával elütni a dolgot, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától kapott pofon valóság, melyről annak rendje és módja szerint nemzetközi méretekben is tudni kell. A bíróság Görögországot az Emberi Jogok Egyezményének 9. cikkelyére emlékeztette, és egyhangúlag elítélte a görög törvényhozást.”

Az Ethnosz című athéni napilap 1996. szeptember 28-án azt írta, hogy az Európai Bíróság „elítélte Görögországot, és arra utasította, hogy fizessen azon polgárainak, akik történetesen az abból eredő kellemetlenség miatt szenvednek, hogy Jehova Tanúi”.

Az alperesek egyik jogi képviselőjével, Panosz Bicaxisz úrral interjút készítettek egy rádióműsorban, és ő ezt mondta: „1996-ban élünk, a XXI. század határán, és az magától értetődő, hogy a vallásszabadság alapvető jogának gyakorlásával kapcsolatban semmiféle megkülönböztetésnek, zaklatásnak vagy beavatkozásnak sem volna szabad léteznie a közigazgatás részéről . . . Ez jó lehetőség a kormánynak arra, hogy újra felülvizsgálja az álláspontját, és arra, hogy véget vessen ennek az értelmetlen megkülönböztetésnek, melynek napjainkban egyáltalán semmi célja sincs.”

A Manousszakisz és társai kontra Görögország ügyben hozott döntés reményt nyújt arra, hogy a görög állam a törvényhozást összhangba fogja hozni az Európai Bíróság ítéletével, s így Görögországban Jehova Tanúi a közigazgatás, a rendőrség vagy az egyház beavatkozása nélkül örvendhetnek vallásszabadságnak. Ráadásul ez már a második ítélet, amit az Európai Bíróság a görög bírói testületre kiszabott a vallásszabadsággal kapcsolatban.a

Széles körben ismert, hogy Jehova Tanúi mindenben engedelmeskednek a kormánybeli „felső hatalmasságoknak”, amíg az nem ütközik Isten Szavával (Róma 13:1, 7). Semmilyen formában sem jelentenek veszélyt a közrendre. Éppen ellenkezőleg, a kiadványaik és nyilvános szolgálatuk mindenkit arra buzdít, hogy legyen törvénytisztelő polgár, és éljen békében. Ez egy becsületes és jól megalapozott vallás, tagjai pedig nagyban hozzájárulnak a környezetükben levők szellemi jólétéhez. Elszántságuk a Biblia magas erkölcsi irányadó mértékeinek megtartásában, és embertársaik iránti szeretetük, melyet különösképpen a bibliai oktatómunkájukban mutatnak ki, jó hatással van arra a több mint 200 országra, amelyben élnek.

Remélhetőleg az Európai Bíróság által kifejezésre juttatott döntések hozzájárulnak ahhoz, hogy Görögországban Jehova Tanúinak és minden vallási kisebbségnek nagyobb vallásszabadságot adjanak.

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Az eredeti Királyság-terem, melyet a rendőrség 1993. szeptember 20-án lezárt

[Kép a 15. oldalon]

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága

[Kép a 16. oldalon]

Az ügyben szereplő Tanúk: T. Manousszakisz, V. Hacakisz, K. Makridakisz, K. Baxevanisz