AIDS Afrikában — Milyen mértékben felelős érte a kereszténység?

Az Ébredjetek! afrikai tudósítójától

Ahogyan azt ebben a cikkben használni fogjuk, a „kereszténység” kifejezés az állítólagos keresztényiségre utal, mely különbözik a Bibliában megemlített keresztényiségtől.

Kereszténység

„A világnak azok a részei, ahol a lakosság többsége a keresztény hitet vallja” (Webster’s New World Dictionary).

AIDS

„Szerzett immunhiányos állapot, mely az immunrendszer sejtjeinek a retrovírus általi megfertőződésével jár együtt” (Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary).

AZ AIDS világméretű járvány. Becslések szerint már 17 millió embert fertőzött meg a HIV, az a vírus, amelyik az AIDS-betegséget okozza. És ez a betegség gyorsan terjed.

Míg nagy figyelmet szentelnek az olyan orvosi, politikai és társadalmi kérdéseknek, melyek kapcsolatban vannak ezzel a járvánnyal, addig keveset beszélnek a vallási dolgokról, melyeket ez felölel. Most erőltetettnek tűnhet néhány olvasó számára az a gondolat, hogy a vallást kapcsolatba hozzák az AIDS terjedésével. Ám ez nem lehetetlen, ha megfigyeled az afrikai kontinensen kialakult helyzetet.

Az AIDS különösen erős csapást mér Afrikára.a Néhányan azt állítják, hogy ezen a földrészen él a világon lévő AIDS-betegek 67 százaléka. Csádban az elmúlt öt év során a nyilvántartott esetek száma százszorosára nőtt. És még így is úgy vélik, hogy az összes esetnek csupán egyharmadát vették nyilvántartásba. A Világbank egyik jelentése szerint sok urbanizálódott afrikai területen az AIDS lett a leggyakoribb halált kiváltó ok a felnőttek körében.

Vallás — szerepet játszott?

Természetesen a keresztényiség — az a vallás, melyet Jézus Krisztus tanított — nem lehet felelős ezért a csapásért. Amint azonban azt az alábbiakban vázoltuk, a „kereszténység” szó azokat az országokat öleli fel, ahol az emberek azt állítják, hogy keresztények. A kereszténység pedig nyilvánvalóan érintett ebben a dologban. Nem úgy, hogy az egyházak megteremtik, vagy éppen terjesztik az AIDS-vírust. Pedig Afrikában elsősorban a válogatás nélküli heteroszexuális cselekedetek miatt terjed az AIDS.b Az AIDS-et ezért erkölcsi problémának is lehet nevezni, és mint ilyen, néhány kellemetlen vallási kérdést vet fel. Végül is az afrikai „keresztényiség” közvetlenül a nyugati országokból származik. Az egyházi vezetők vállalták, hogy áttérítik az afrikaiakat a saját elképzelésük szerinti vallásra, azt állítva, hogy ez olyan életutat kínál fel, mely a hagyományos afrikai életnél magasabb rendű. Vajon a kereszténység befolyása valóban javított ezeknek az új hívőknek az erkölcsén? Az AIDS-válság jól szemlélteti, hogy ennek éppen az ellenkezője történt.

Figyeld meg például Csád nemzetét. Négy főbb városa közül hármat nagyrészt „keresztények” lakják. A negyedikben pedig túlnyomórészt muszlimok élnek. Mégis, a vírus most a három „keresztény” városban tombol! Ugyanez a helyzet az egész kontinensen. Afrika középső és déli részén, mely névleges keresztények lakta terület, sokkal magasabb a fertőzés aránya, mint Észak-Afrikában, ahol többnyire muszlimok vannak.

Ahogyan Afrika „keresztény” vallásúvá vált

Miért terjed ez a vírus olyan gyorsan azok között az emberek között, akik azt állítják magukról, hogy Krisztus követői? Az igazság az, hogy jóllehet sok afrikai kereszténynek vallja magát, valójában azonban viszonylag kevesen élnek a keresztény erkölcsi irányadó mértékek szerint, melyek a Bibliában vannak lefektetve. Úgy tűnik, ez annak a módszernek volt egyenes következménye, mellyel a kereszténység misszionáriusai elvégezték az afrikai lakosság „megtérítését”.

A 18. és 19. században a kereszténység hagyományos hittételeit megtámadták. Népszerűvé vált a történetkritika, mely sokak szemében a Bibliát holmi ókori könyvvé alacsonyította. Az evolúció elmélete még a papság körében is kezdett teret hódítani. A kétség magvait elhintették. Megkérdőjelezték a Szentírásban való hitet. Ilyen légkörben nem meglepő, hogy annak az erőfeszítésnek, melyet a kereszténység az afrikaiak „megtérítésére” tett, kifejezetten világias színezete volt. Az egyház misszionáriusai a keresztény hitelvek társadalmi vonatkozásairól prédikáltak, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve az emberbaráti cselekedetekre, mint arra, hogy segítsenek a megtérteknek eleget tenni a Biblia erkölcsre vonatkozó irányadó mértékeinek. Talán akaratlanul, de a misszionáriusok valójában abban segítettek, hogy aláássák a már meglévő erkölcsi építményt.

A többnejűség például sok afrikai kultúrában már régóta bevett szokás. A válogatás nélküli szexuális élet azonban ritkaságszámba ment, mivel a legtöbb törzsnek szigorú törvényei voltak a házasságtörésre vonatkozóan. Joseph Darnas, egy nyugdíjas pedagógus, akit jól ismernek Csádban, azt mondta az Ébredjetek!-nek, hogy mielőtt megérkeztek az egyház misszionáriusai, „úgy érezték az emberek, hogy a házasságtörés balszerencsét hoz”. Ennek eredményeképpen „a vétkest keményen megbüntették, mivel a közösséget kockázatnak tette ki — gyakran halál volt a büntetés”. Babona? Igen, de az efféle hitnézetek gátat vetettek a szabad szerelemnek.

Majd megérkeztek a kereszténység misszionáriusai. Ők a többnejűség ellen prédikáltak, ám vajmi keveset tettek annak érdekében, hogy érvényre juttassák a Biblia erkölcsre vonatkozó irányadó mértékeit. Jóllehet a Biblia azt mondja, hogy a megbánás nélküli paráznákat és házasságtörőket el kell távolítani a keresztény gyülekezetből, a kereszténység egyházai ritkán folyamodnak fegyelmezéshez a bűnösökkel szemben (1Korinthus 5:11–13). Mind a mai napig sok kiemelkedő afrikai politikus közismert erkölcstelen dolgairól, és mégis köztiszteletben álló egyháztag marad. Afrikában a házastársi hűség igen ritka a névleges keresztények között.

Majd ott van még az is, hogy a papok is rossz példával járnak elöl. Ebben a családcentrikus kultúrában megszokott dolog, hogy az emberek megházasodnak, és sok gyermeket nemzenek. Talán éppen ez az oka, hogy meglepően sok katolikus pap érzi magát feljogosítva arra, hogy figyelmen kívül hagyja az önmegtartóztatásra és a papi nőtlenségre tett esküjét. A The New York Times 1980. május 3-ai száma a következőkről számolt be: „Sok falusi településen . . . a papok és a püspökök poligámiában élnek.”

Természetesen az ilyen „házasságokat” nem törvényesítik, a „feleségek” pedig a valóságban csupán ágyasok. Az ilyen helytelen viselkedést nem lehet egy vállrándítással elintézni, mint olyat, ami lényegtelen dolog. A Times szerint „egy kiemelkedő katolikus pap” beismeri, hogy „az afrikai pap inkább a hatalom jelképe, az erőt képviselő személy, mintsem Jézus Krisztus szolgája”. Úgy tűnik, hogy ezektől a „hatalmi személyektől” származó üzenet a következőképpen hangzik: „Csináld azt, amit mondok, de ne tedd azt, amit én.”

A nyugati világ szórakozási formáinak elburjánzása

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt években a szexuális erkölcstelenséget hangsúlyozó szórakozás áradata zúdult Afrikára. Egész Csádban olyan felügyelet nélküli videoszalonok tűntek fel, ahol ilyen szórakozást kínálnak fel: magánotthonokban, garázsokban, leggyakrabban pedig sötétedés után az udvarokon. Ezek a bemutatók olcsók; csak 25 frankba (7 forintba) kerülnek. Kisgyermekek látogatják ezeket. Hogy honnan vannak ezek a filmek? Legnagyobb részük az Egyesült Államokból — olyan országból, mely azt állítja magáról, hogy túlnyomórészt keresztények lakják!

De a nyugati kultúra elburjánzásának van valamilyen valós hatása a nézőkre? Egy Jehova Tanúja misszionárius, akinek már 14 éves tapasztalata van Közép-Afrikában, ezt mondja: „A helybeli embereknek gyakran csak igen kevés kapcsolatuk van a nyugati világgal azon kívül, amit a videokazettákon látnak. Olyanok akarnak lenni, mint az ilyen filmeken látott nyugati emberek. Még semmiféle adatokkal alátámasztott tanulmányt sem fedeztem fel, mely ezt igazolná, de a legtöbb itteni embernek nyilvánvalónak tűnik, hogy az ilyen szórakozások a szexuális erkölcstelenségre ösztönöznek.”

Mennyire ironikus, hogy amíg az egészségügyi hivatalok elkeseredetten próbálják megakadályozni a szexuális úton terjedő, halálos betegségek elszaporodását, addig az úgynevezett keresztény nemzetek szélnek eresztik az erkölcstelen, nagy kockázattal járó viselkedést előmozdító propagandát! Míg az egyházak keveset tesznek azért, hogy meggátolják ezt az áramlatot akár otthon, akár külföldön, addig némely afrikai kormány — mint például a csádi és a kameruni — megpróbálja betiltani vagy legalább is korlátozni az országába beáramló pornográf anyagot. Erőfeszítéseik azonban gyakran sikertelennek bizonyulnak.

Mindennek széles körben elterjedt erkölcsi hanyatlás lett a következménye az Afrikában élő „keresztények” között. A szerencsétlen gazdasági állapotoknak szintén rosszra csábító hatásuk van. Mivel kevés az állás, a férfiak gyakran arra kényszerülnek, hogy családjuktól több hónapra távol legyenek a munkaszerzés miatt. Ezek a férfiak nyilvánvalóan a helybeli prostituáltak célpontjai. A prostituáltak azonban általában maguk is a nincstelenség áldozatai. Egy másik tényező, hogy a szülők szélsőségesen magas menyasszonyárat követelnek. Sok férfi csak azért nem házasodik meg, mivel nem tudja megteremteni a menyasszonyár kifizetéséhez szükséges pénzt. Éppen ezért néhányan nemtörődöm életvitelt folytatnak. Ilyen erkölcsi és gazdasági légkörben az AIDS gyorsan terjed.

Megoldás a válságra

Nyilvánvaló, hogy nem mindenért a kereszténység vádolható az afrikai AIDS-válság miatt. Az azonban fájdalmas tény, hogy nagy szerepet játszik benne. Ennek komoly jelentősége van azon személyek számára, akik azok között akarnak lenni, akiket Jézus „igazi imádóknak” nevezett (János 4:23).

A felelősségre vonás mellett mit lehet még tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk az AIDS-járványt? Az afrikai kormányok az AIDS megelőzését hangsúlyozó kampányokba kezdtek, támogatva az óvszerek használatát. Dr. Samuel Brew-Graves, az Egészségügyi Világszervezet nigériai képviselője azonban ezt az őszinte beismerést tette: „Az egyénnek egészséges életformát kell követnie . . ., míg a családnak . . . kerülnie kell a válogatás nélküli szexuális életet.”

Jóval azelőtt, hogy a világ tudomást szerzett volna az AIDS-ről, a Biblia elítélte a szabad szerelmet, és a tisztaságot, az önuralmat és a házastársi hűséget támogatta (Példabeszédek 5:18–20; 1Korinthus 6:18). Afrikában Jehova Tanúi százezrei nyújthatnak első kézből bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ezen alapelvek követése figyelemre méltó védelmet nyújt az AIDS és más, szexuális úton terjedő betegségek ellen. A Biblia irányadó mértékeihez való ragaszkodásuk a kereszténység számára valódi vádirat. Ezek az igaz keresztények emellett egy eljövendő új világban reménykednek, melyben „igazság lakozik” (2Péter 3:13). A hit embereinek ez a végső megoldás az AIDS-válságra.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 20. oldalon]

„Sok falusi településen . . . a papok és a püspökök poligámiában élnek” (The New York Times).

[Kép a 20. oldalon]

Afrikában a kereszténység papságának rossz példája a válogatás nélküli szexuális élet járványát táplálja

[Kép a 21. oldalon]

A fiatalok ki vannak téve a „keresztény” nemzetektől származó erkölcstelen szórakoztatásnak