Egészséged alakulására ható tényezők — Amit te is megtehetsz

A RIZSTŐL vagy a liszttől eltérően, az egészséget nem oszthatja ki a segélyakcióban részt vevő munkás. Nem csomagban jön, mert nem árucikk, hanem állapot. „Az egészség — a WHO (Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint — a teljes fizikai, elmebeli és társadalmi jólét állapota.” Mi határozza meg azonban e jólét mértékét?

Deszkák, szögek és hullámlemez felhasználásával lehet építeni egy szerényebb kivitelű házat, de a különböző részeket gyakran négy sarokoszlop támasztja alá. Ehhez hasonlóan egészségünket számtalan befolyás alakítja, de közülük mindegyik négy, „saroknak” bizonyuló hatáshoz kapcsolódik. Ezek a következők: 1. viselkedés, 2. környezet, 3. orvosi ellátás és 4. biológiai felépítés. Éppen úgy, ahogy az oszlopok minőségének javításával erősebbé teheted házad, e befolyásoló tényezők minőségének javítása által jobbá teheted egészségedet. A kérdés az: hogyan lehet ezt megtenni korlátozott eszközökkel?

Viselkedésed és egészséged

A négy tényező közül viselkedésed az, amelyiket a legjobban irányításod alatt tudod tartani. Ha jó irányban változtatsz rajta, az segíthet. Egy biztos, a szegénység korlátozza azokat a változtatásokat, amelyeket étrended és szokásaid terén hozhatsz, de a lehetséges változtatások kihasználása által lényeges különbséget érhetsz el. Figyeld meg a következő példát.

Egy édesanyának általában választania kell, hogy szoptatja vagy cumisüvegből eteti kisbabáját. A szoptatásról azt mondja a Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapja, hogy „a legkiválóbb választás fizikailag és gazdaságilag egyaránt”. Az anyatejről azt mondják a szakemberek, hogy „a legegészségesebb étel”, mivel „pontosan” megadja a kisbabának „a fehérje, a zsír, a laktóz, a vitaminok, az ásványok és a nyomelemek megfelelő összetételét, amelyek szükségesek a harmonikus növekedéshez”. Az anyatej az anya testéből betegségek elleni fehérjéket, vagyis antitesteket is juttat a kisbaba testébe, és ezáltal az újszülött jó alappal indul a betegségek elleni harcba.

Különösen a szegényes egészségügyi állapotok között levő trópusi országokban számít a legjobb dolognak a szoptatás. A cumisüvegből itatott tejtől eltérően, az anyatejet nem lehet túlhígítani, hogy pénzt spóroljon az ember, hibák sem történhetnek az elkészítése folyamán, és mindig tiszta tárolóból szolgálják fel. Ezzel ellentétben „egy szegényebb társadalomban élő, cumiztatott kisbaba — jegyzi meg a Synergy, a Kanadai Társaság a Nemzetközi Egészségért nevű szervezet hírmagazinja — körülbelül 15-ször nagyobb valószínűséggel fog meghalni hasmenéses betegségben és 4-szer nagyobb valószínűséggel tüdőgyulladásban, mint az a kisbaba, amelyik kizárólag anyatejen él”.

Azután ott van a gazdasági előny. A fejlődő világban a tejpor drága. Brazíliában például egy kisbabát cumisüvegből etetni egy szegény család havi jövedelmének egyötödébe kerülhet. A szoptatás által megtakarított pénzt egészségesebb ételekre lehet költeni az egész család számára — beleértve az édesanyát is.

Mindezekkel az előnyökkel, azt várnád, hogy a szoptatás népszerű. Ám a Fülöp-szigeteken élő egészségügyi dolgozók arról számolnak be, hogy ott „komolyan fenyeget az a tény, hogy megszűnik” a szoptatás, egy brazíliai tanulmány pedig azt mutatta, hogy a csecsemők légúti fertőzésből fakadó elhalálozásához kapcsolódó egyik fő tényező „a szoptatás hiánya”. Csecsemőd azonban elkerülheti ezt a sorsot. Tiéd a választás.

Az anya arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megvédje kisbabája egészségét, gyakran aláássa azonban a család többi tagjának egészségtelen viselkedése. Vegyük egy nepáli anya példáját. Egy dohos szobában férjével és hároméves kislányával él együtt. A Panoscope folyóirat leírása szerint a kicsi szoba a konyha és a dohány füstjétől terhes. A gyermek légúti fertőzéstől szenved. „Nem tudom eltiltani férjemet a dohányzástól — sóhajt az anya. — Ezért a férjemnek cigarettát veszek, a gyermekemnek pedig gyógyszert.”

Sajnálatos, hogy dilemmája egyre általánosabbá válik, amint a fejlődő országokban több és több ember pazarolja el jövedelmét azzal, hogy rászokik a dohányzásra, bár fizetésére oly nagy szüksége lenne. Valójában az arány a következő: ha egy dohányos abbahagyja a dohányzást Európában vagy az Egyesült Államokban, két másik ember kezd dohányozni Latin-Amerikában vagy Afrikában. A Roken Welbeschouwd című holland könyv megjegyzi, hogy a félrevezető hirdetések igencsak felelősek. Az olyan jelmondatok, mint a „Varsity: e kiváló józan érzésért”, és a „Gold Leaf: nagyon fontos cigaretta nagyon fontos embereknek”, meggyőzik a szegényeket, hogy a dohányzás hozzákapcsolódik a fejlődéshez és a jóléthez. De ennek az ellenkezője igaz. Felemészti a pénzed és lerombolja egészségedet.

Vedd figyelembe a következőt. Valahányszor egy személy elszív egy cigarettát, tíz perccel megrövidíti a lehetséges életidejét és növeli a szívroham, az agyérkatasztrófa, a tüdő-, a nyelőcső- és a szájüregi rák, valamint más betegségek kockázatát. Az UN Chronicle folyóirat ezt mondja: „A világon a dohányzás a korai halál és a súlyos betegségek messze leginkább megelőzhető oka.” Figyeld meg, kérünk, hogy mit mond: „megelőzhető ok.” Te magad nyomhatod el utolsó cigarettádat.

Természetesen még sok más olyan döntés van a viselkedés területén, amely hat egészségedre. Igaz, erőfeszítést igényel megszerezni a tájékoztatást. Egy WHO-tisztviselő mégis ezt mondja: „Nem lehetséges egészséges társadalom a felvilágosított emberek bevonása nélkül, akiket tájékoztattak és oktattak egészségügyi helyzetükről.” Ezért tedd meg önszántadból ezt az egészségserkentő lépést: képezd magad.

Az egészség és az otthoni környezet

Az a környezet, amely a legjobban hatással van egészségedre — állapítja meg a The Poor Die Young (A szegények fiatalon halnak meg) című könyv —, otthonod és annak környéke. Környezeted veszélyes lehet egészségi szempontból a víz miatt. Fertőzéseket, bőrbetegségeket, hasmenést, kolerát, vérhast, tífuszt és más csapásokat okoz a nem megfelelő és nem biztonságos vízellátás.

Ha a kézmosás nem követel meg többet annál, minthogy kinyiss egy vízcsapot, akkor talán nehéz elképzelni, hogy naponta mennyi időt töltenek el vízszerzéssel azok az emberek, akiknek nincs bevezetve a folyóvíz az otthonukba. Gyakran több mint 500 személy használ egyetlen vízcsapot. Ez várakozást követel. Az alacsony jövedelmű emberek hosszú órákat dolgoznak, és így a várakozás „abból az időből megy el, amelyet a pénzkeresésre lehetne fordítani”— jegyzi meg az Environmental Problems in Third World Cities (Környezeti problémák a harmadik világ városaiban) című könyv. Nem csoda, ha időmegtakarításból egy hattagú család gyakran kevesebb vizet cipel haza annál a 30 vödörnél, ami naponta szükséges lenne egy ekkora családnak. Így a víz azonban túl kevés ahhoz, hogy megmossák az ételt, elmosogassanak, kimossák a ruhát, valamint hogy személyes tisztálkodásra fordítsák. Mindez olyan állapotokhoz vezet, amely vonzza a tetveket és a legyeket, melyek veszélyeztetik a család egészségét.

Gondolkodj el a következő helyzeten. Ha kerékpáron kellene járnod távol eső munkahelyedre, vajon veszteségnek tekintenéd azt, hogy hetente egy kis időt szánsz a lánc megolajozására, a fékek beállítására vagy hogy kicserélj egy küllőt? Nem, mivel megérted, hogy még ha most nyernél is néhány órát a karbantartás elhanyagolásával, talán egy egész munkanapot veszíthetnél, ha esetleg lerobbanna a kerékpárod. Ehhez hasonlóan, talán nyersz hetente néhány órát és némi pénzt, ha nem hozol elég vizet egészséged megőrzésére, de később talán sok-sok napot és pénzt veszíthetsz el, amikor a szegényes „karbantartás” miatt egészségileg lerobbansz.

Családi programmá lehet tenni azt, hogy elég vizet hozzanak. Bár a helyi kultúra talán azt diktálja, hogy az édesanya és a gyermekek szolgáljanak vízhordókként, egy gondos apa nem kíméli majd izmait attól, hogy maga hozzon vizet.

Miután azonban a víz az otthonba jutott, egy másik probléma merül fel — hogyan lehet tisztán tartani. Az egészségügyi szakemberek a következőt tanácsolják: Ne tartsd az ivóvizet és a más célokra használt vizet ugyanazon a helyen. Mindig fedd be a tárolóedényt egy szorosan illeszkedő fedővel. Hagyd a vizet állni egy ideig, hogy a szennyező anyagok leülepedjenek az aljára. Ne érj a vízhez kézzel, amikor kimeríted, hanem egy tiszta, hosszú nyéllel ellátott poharat használj. Tisztítsd ki rendszeresen a víztartályt fertőtlenítőszeres oldattal, majd utána tiszta vízzel öblítsd ki. És mi a helyzet az esővízzel? Ez valóban nyeremény (melyről az esők gondoskodnak!), és tiszta lehet, ha semmilyen piszok nem mosódik bele az esővizes tartályba, és ha a tartály védve van a rovaroktól, a rágcsálóktól és más állatoktól.

Ha kétségeid vannak azt illetően, hogy tiszta-e a víz, akkor a WHO javaslata szerint adj a vízhez klórozó anyagot, mint amilyen a nátrium-hipoclorit és a kálcium-hipoclorit. Ez hatásos és olcsó. Peruban például ez a módszer évente kevesebb mint két dollárba kerül egy átlagos családnak.

Az egészség és az egészségügyi ellátás

A szegények az egészségügyi ellátásnak gyakran csak két formáját látják: 1. elérhető, de anyagilag nem lehet győzni, valamint 2. anyagilag lehet győzni, de nem elérhető. Donna Maria, aki São Paulo nyomornegyedeinek közel 650 000 lakosa közül az egyik, megmagyarázza az első pontot: „Számunkra a jó egészség olyan, mint egy fényűző bevásárlóközpont egyik kirakatában kiállított árucikk. Látjuk, de számunkra elérhetetlen” (Vandaar folyóirat). Csakugyan, Donna Maria egy olyan városban él, ahol a kórházak bypass-műtéteket, szervátültetéseket, CT-vizsgálatokat és az orvostudományban csúcstechnológiának számító egyéb dolgokat kínálnak fel. Ezek azonban számára elérhetetlenek.

Ha az elérhetetlen egészségügyi ellátás olyan, mint egy luxuscikk egy bevásárlóközpontban, akkor az elérhető egészségügyi ellátás sokkal inkább egy olyan olcsó áruhoz hasonlít, melyért tolakodó vásárlók százai nyúlnak egyszerre. Nemrégiben egy dél-amerikai ország hírbeszámolója ezt jegyezte meg: „A betegek két napig állnak sorba, hogy kivizsgálják őket. Nincsenek üres ágyak. Az állami kórházak hiányt szenvednek pénzben, gyógyszerekben és élelemben. Az egészségügyi ellátás rendszere beteg.”

Annak érdekében, hogy jobbítsanak a „beteges” egészségügyi ellátáson a tömegek számára, a WHO a tevékenységét a betegségek leküzdéséről fokozatosan az egészség előmozdítására változtatta azáltal, hogy az embereket a betegségek megelőzésére és leküzdésére oktatják. Azok a programok, amelyek előmozdítják az elsődleges egészségügyi ellátást, mint amilyen a megfelelő táplálkozás, a tiszta víz és az alapvető közegészségügy, „a világ egészségére nézve lényeges javulást” eredményezett — írja az UN Chronicle. Vajon hasznodra vannak ezek a programok? Az egyik talán hasznos lehet. Melyik? Az EPI (Kiterjedt Immunizálási Program).

„A postás helyett az oltást végző személy lett a leggyakoribb látogató az otthonokban és a falvacskákban” — jegyzi meg egy beszámoló az EPI-ről. Az elmúlt évtized alatt az Amazonastól a Himalájáig adtak védőoltásokat, és 1990-re — jelentette a WHO — a világon a csecsemők 80 százaléka kapott védőoltást hat halálos betegség ellen.a Az EPI évente több mint hárommillió gyermek életét menti meg. További 450 000 gyermek, akiket a betegség esetleg nyomorékká tett volna, sétálhat, futhat és játszhat. Ezért a betegségek megakadályozásáért sok szülő személyesen dönt úgy, hogy beoltatja gyermekeit.

Időnként nem tudsz megelőzni egy betegséget, de talán még le tudod küzdeni. „Becslések szerint az egészségügyi ellátásban részesülő személyeknek jóval több mint a fele — mondja a World Health folyóirat — vagy saját magát látja el, vagy a család gondoskodik róla.” Az ilyen önellátás egyik formája só, cukor és tiszta víz egyszerű, olcsó keverékéből áll, amelyet orális folyadékpótló oldatnak (ORS) hívnak.

Sok egészségügyi szakértő úgy tekinti az orális folyadékpótló terápiát — beleértve az ORS használatát —, mint a hasmenés okozta kiszáradás leghatásosabb kezelését. Ha világszerte használnák, hogy megfékezzék azt az 1,5 milliárd hasmenéses esetet, amely a fejlődő országokban évente történik, akkor egy ORS-sót tartalmazó kicsi csomag — mely csak tíz centbe kerül — nagyrészt megmentené azt a 3,2 millió gyermeket, aki évente meghal a hasmenéses betegségektől.

Ez lehetséges lenne, de a hasmenés elleni gyógyszerek használata egyes országokban még mindig „sokkal általánosabb, mint az ORS használata” — állapítja meg az Essential Drugs Monitor, egy WHO-hírmagazin. Egyes fejlődő országokban például háromszor gyakrabban használnak gyógyszereket a hasmenés kezelésére, mint ORS-t. „A gyógyszerek e szükségtelen használata rendkívül költséges” — jegyzi meg a hírmagazin. A szegény családoknak talán még élelmet is el kell adniuk ebből a célból. Továbbá — szól a figyelmeztetés —, a hasmenés elleni gyógyszerek nem bizonyultak értékesnek gyakorlati szempontból, egyes fajtáik pedig veszélyesek. „Az orvosoknak nem szabad felírniuk ilyen gyógyszereket . . . a családoknak pedig nem szabad megvásárolniuk azokat.”

A gyógyszerek ajánlása helyett, a WHO a következőket ajánlja a hasmenés kezelésére. 1. Előzd meg a kiszáradást azáltal, hogy több folyadékot adsz a gyermeknek, például főtt rizs levét vagy teát. 2. Ha még mindig a kiszáradás felé halad a gyermek, akkor egy egészségügyi dolgozót kérj meg a kivizsgálásra, és kezeld a gyermeket ORS-sel. 3. Teljesen természetesen tápláld a gyermeket a hasmenéses tünet alatt és után. 4. Ha a gyermek komolyan kiszárad, akkor intravénásan kell pótolni a folyadékot.b

Ha nem tudsz hozzájutni előre csomagolt ORS-hez, kövesd gondosan a következő receptet: keverj össze egy kávéskanál asztali sót nyolc kávéskanálnyi cukorral és egy liter (öt 2 dl-es csésze) tiszta vízzel. Minden hasmenés után adj egy csészével, kisgyermeknek fél csészével. Lásd a bekeretezett részt a 10. oldalon további információért e kérdésben.

Mi a helyzet azonban a negyedik tényezővel, biológiai felépítésünkkel? Hogyan lehet befolyásolni? A következő cikkben ezt a kérdést tárgyaljuk.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 8., 9. oldalon]

ELSŐDLEGES EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS — HOGYAN MŰKÖDIK?

Ahhoz, hogy választ találjunk erre a kérdésre, az Ébredjetek! interjút készített dr. Michael O’Carroll dél-afrikai WHO-képviselővel. Rövid kivonat következik ebből.

„EGY olyan egészségügyi rendszert örököltünk, amely az egészség orvosi megközelítésén alapul. Ha valaki beteg, elmegy az orvoshoz. Elfelejti azt a tényt, hogy megivott két üveg whiskyt. Elfelejti, hogy sosem végzett testmozgást. Meglátja az orvost és azt mondja: »Doktor úr, gyógyítson meg.« Akkor az orvos valamit a szájába tesz, valamit a karjába döf, valamit kivág vagy valamit betesz. Elnézést, hogy most durván beszélek — csupán az érthetőség kedvéért teszem —, de ez a fajta orvosi megközelítés terjedt el. Olyan társadalmi problémáink vannak, melyeket helytelenül orvosi problémává változtatnak. Az öngyilkosság, a rosszultápláltság és a kábítószerélvezet orvosi problémává vált. De ezek nem azok. Még csak nem is egészségügyi problémák. Ezek egészségi és orvosi következményekkel járó társadalmi problémák.

Ezek után az elmúlt 20 év alatt az emberek ezt mondták: »Hé, lassan a testtel! Rosszul csináljuk a dolgokat. Újból meg kell határoznunk, mi is valójában az egészség.« Kifejlesztettek néhány olyan alapelvet, amely az elsődleges egészségügyi ellátás megközelítésének alapjául szolgál, például:

Emberibb és hosszú távon kifizetődőbb megelőzni a betegséget, mint kezelni. Az például megsérti ezt az alapelvet, ha klinikát építünk nyitott szívműtétek végzésére, és nem teszünk lépéseket a kiváltó okokkal kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy nem kezeljük ezeket a betegségeket, ha előfordulnak. Természetesen kezeljük. Ha egy gödör van az utcán, amely a hét minden napján baleseteket okoz, akkor kezelésben részesítjük szegény embertársainkat, akik beleesnek és eltörik a lábukat, pedig emberibb és kifizetődőbb dolog lenne: betemetni a gödröt.

Egy másik alapelv az, hogy hatásosan használjuk fel egészségügyi erőforrásainkat. Ez az ellen az alapelv ellen szól, hogy elküldjünk valakit egy klinikára egy probléma miatt, amelyet otthon is lehet kezelni. Vagy elküldjünk valakit egy speciális kórházba, hogy kezeljék problémáját, amelyet egy klinikán is kezelhettek volna. Vagy elküldjünk egy orvost, aki tíz évet tanult az egyetemen, hogy menjen és adjon védőoltásokat, pedig hat hónapos képzéssel bárki el tudja végezni ugyanezt a feladatot. Amikor szükség van erre az orvosra, hogy olyan feladatot végezzen el, amelyre kiképezték, akkor elérhetőnek kellene lennie. Ez az, amit az elsődleges egészségügyi ellátás mond nekünk: oktasd az embereket, előzd meg a betegségeket és bölcsen használd fel egészségügyi erőforrásaidat.”

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

EGY MÁSIK ORS A KOLERA KEZELÉSÉBEN

A WHO most azt ajánlja, hogy rizs alapú ORS-t (orális folyadékpótló oldat) használjunk a kolerás betegek kezelésére hagyományos glükóz alapú ORS helyett. A tanulmányok azt mutatják, hogy a rizs alapú ORS-sel kezelt kolerás betegeknél 33 százalékkal kevesebb széklet ürült, és rövidebb ideig tartott a hasmenés, mint a hagyományos ORS-sel kezelt betegek esetében. Egy liter rizs alapú ORS elkészítésénél 20 gramm cukrot 50-80 gramm főt rizsporral helyettesítünk (Essential Drugs Monitor).

[Kép a 7. oldalon]

A vízgyűjtés várakozást és munkát jelent

[Forrásjelzés]

Mark Peters/Sipa Press

[Kép a 9. oldalon]

Elegendő tiszta víz — elengedhetetlen a jó egészséghez

[Forrásjelzés]

Mark Peters/Sipa Press