Földön kívüli lények — Az ősrégi álom

NEM a mai tudományos fantasztikus irodalom művelői találták ki a Földön kívüli lények fogalmát. Már közel 2300 évvel ezelőtt egy görög Metrodorusz nevű filozófus azt tanította, hogy egy olyan világegyetem, amelyben csak egyetlen lakott világ van, épp annyira valószínűtlen, mint az, hogy egy nagy búzatáblán csak egyetlen kalász legyen. Lucretius, az i. e. I. században élt római költő azt írta, hogy „a világűr más részein vannak más földgömbök, és azokon különböző emberfajták”.

Ezt a több világot feltételező tanítást sok évszázadon át rosszallással fogadták a kereszténységben. De az 1700-as évtől kezdve századunk elejéig a legtöbb művelt ember, beleértve a történelem legnagyobb tudósait is, meggyőződésesen hitte, hogy kell léteznie életnek a Földünkön kívül másutt is. Valóban, az 1800-as évek közepén egy pedagógust amiatt ért nagy támadás, mert tagadni merte írásaiban e tanítást.

Az emberek mindig szívesen hittek a Földön kívüli lények létezésében, mégha ezt a legcsekélyebb bizonyíték sem támasztotta alá. 1835-ben egy újság riportere azt írta, hogy a csillagászok az élet jeleit fedezték fel a Holdon. Azt írta, hogy furcsa állatokat, egzotikus növényeket, sőt lebegő és láthatóan gesztikuláló szárnyas apró emberkéket lehetett látni a távcsövön keresztül! Az újságjából elkelt példányszám erre alaposan megnövekedett. Sokan még akkor is elhitték ezt a mesét, amikor bebizonyosodott róla, hogy csalás.

A tudósok szintén derűlátók voltak. Az 1800-as évek vége felé Percival Lowell csillagász meggyőződéssel állította, hogy egy bonyolult csatornarendszert látott a Mars bolygó felszínén. Még részletes térképet is készített róla, és könyveket írt a csatornát építő civilizációról. Franciaországban a Tudományos Akadémia annyira biztosan állította, hogy van élet a Marson, hogy jutalmat tűzött ki az első embernek, aki a Mars-lakókon kívül egyéb Földön kívüli értelmes lényekkel is kapcsolatba tud lépni.

Egyesek különböző javaslatokkal álltak elő, miként lehetne a közeli világokban levő élőlényekkel kapcsolatot teremteni, többek között javasolták, hogy például a Szahara sivatagban gyújtsanak óriási tüzeket, vagy Szibérián keresztül telepítsenek geometriai alakú erdőket. 1899-ben egy amerikai feltaláló egy árbocot állított fel, tetején egy vörösréz gömbbel, és ezen keresztül erőteljes elektromos impulzusokat bocsátott ki jelzésként a Mars-lakók számára. Az embereknek égnek állt a haja, a fényt 50 km távolságban is látni lehetett, de válasz nem érkezett a Marsról.

Reményekkel telve

Jóllehet a Földön kívüli világok kutatását ma talán már új technika alapján végzik, egy dolog változatlan: A tudósok változatlan meggyőződéssel vallják, hogy az ember nem az egyedüli élőlény a kozmoszban. Otto Wöhrbach csillagász ezt így fogalmazta meg a Nürnberger Nachrichten című német újságban: „Alig akad olyan természettudós, aki ne igennel válaszolna arra a kérdésre, hogy létezik-e élet a Földünkön kívül.” Gene Bylinsky, a Life in Darwin’s Universe című könyv szerzője így nyilatkozott: „Ha hihetünk a rádiócsillagászoknak, eljön egyszer az a nap, amikor a csillagokból érkezve egy jel fel fog villanni az elképzelhetetlenül feneketlen űrön át, és véget vet majd kozmikus magányunknak.”

Miért állítják olyan biztosan a tudósok, hogy létezik élet a Földön kívüli világokban? Derűlátásuk alapja a csillagok. Ugyanis rengeteg van belőlük — galaxisunkon belül is sok milliárd. És ennélfogva megkezdődnek a feltevések. E csillagok közül bizonyára sok csillagnak vannak vele keringő bolygói, és némelyik világban valószínűleg kifejlődhetett az élet. Ilyen okfejtés alapján a csillagászok azt ötlötték ki, hogy még a mi galaxisunkon belül is lehet több ezer, vagy akár több millió olyan hely, ahol civilizáció van!

Lényeges ez számunkra?

Vajon számít az, hogy van-e élet a Földünkön kívül vagy nincs? Nos, a tudósok úgy vélik, hogy mindkét válasz egyformán fontos lehet az emberi családra nézve. Azt mondják, ha megtudjuk, hogy csak egyedül mi élünk a világegyetemben, ez megtanítaná arra az emberiséget, hogy még jobban értékeljük az élet egyedüli voltát. Másrészt, egy köztiszteletben álló tudós úgy vélekedik, hogy idegen civilizációk valószínűleg évmilliókkal megelőzték a mi civilizációnkat, s ez esetben hatalmas tudást vehetünk át. De megtaníthatnának bennünket arra is, hogyan gyógyuljunk ki betegségeinkből, hogyan vessünk véget a környezetszennyezésnek, a háborúknak és az éhezésnek. Sőt még azt is megmutathatnák nekünk, miképpen diadalmaskodhatnánk a halál felett!

Betegség, háború és halál nélkül élni — nos ez a remény sokat számít e bajokkal terhes napokban élő emberek számára. Kétségtelenül számodra is. Bizonyára egyetértesz azzal, hogy inkább jobb, ha nem reménykedünk egyáltalán, minthogy hiú reményeket ápoljunk magunkban. Fontos tehát tisztáznunk, van-e biztos alapja a tudósok állításának, miszerint a világegyetem tele van benépesített világokkal?

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Van-e biztos alapja a tudósok azon állításának, miszerint a világegyetem tele van benépesített világokkal?