Ne vesd meg a csekély anyagiakkal rendelkező embert!
MILYEN hatással lenne rád, ha barátod — egy szerény jövedelmű átlag munkás — 20 000 dolláros luxus gépkocsival térne vissza szabadságáról? A nyugat-német autóklub meg akarta tudni, miként reagálnának az emberek az ilyen váratlan kihívó fitogtatásra olyasvalaki részéről, aki a valóságban képtelen megengedni magának nagyon drága autót. Így az autóklub gondoskodott három hétre egy ilyen tipusú autóról egy közepes jövedelmű komputer-programozó számára, aki annak előtte egy kis furgonnal járt. Ő München környékén élt, a középosztály alsóbb rétege lakta területen és eleinte semmilyen magyarázatot nem adott a szomszédoknak, rokonoknak és munkatársaknak.
Az ember néhány ismerőse bosszús lett. Mások gyanakodtak. De másféle visszahatások is voltak. Például egy üdülőhelyi szállodában — ahol telefonérdeklődésre ,telt ház’ volt a válasz — furcsa módon, amikor a drága kocsiban a szálloda elé hajtottak, találtak szobát ezeknek az embereknek. A portás, aki előzőleg kezével jelezte, hogy kis autójukkal el kell hagyniuk a luxusszálló előtti rakodó területet, amikor drága, mutatós gépkocsijukkal ott parkoltak le, egyáltalán nem tett kifogást ellene.
Igen, az emberek különböző módon reagáltak e kísérlet folyamán. Nem kétséges, hogy némelyekre hatással volt a látszólagos gazdagság. Készek voltak különleges megfontolás tárgyává tenni a gazdagnak vélt személyeket.
EGY SZEMÉLY ÉRTÉKÉNEK FELBECSLÉSE
De kérünk, gondolkozz el saját magatartásodon. Hogyan becsülöd fel egy egyén értékét? Úgy érzed, hogy az ember értékét felmérheted abból, amije van? Mielőtt válaszolsz, képzeld magadat a következő helyzetbe: Tételezzük fel, hogy része vagy a római tartományban, Júdeában élő kiváltságos nemzedéknek időszámításunk első századában. Ezeknek alkalmuk nyílt Jehova Istennek — az emberiség megváltása érdekében elküldött — Messiása azonosítására. (Ján 3:16) A Messiás azok között a júdabeliek között volt, és reménységük az örök élet elnyerését illetően attól függött, hogy képesek-e érzékelni azokat a felsőbbrendű tulajdonságokat, melyek őt minden más embertől világosan megkülönböztették.
Valószínűleg a legtöbb zsidó azt gondolta, hogy a Messiás csakis nagy vagyonnal és hatalommal rendelkező ember lehet. Mennyire megvetették Jézust, a Názáretből származó „senkit”! Csak úgy ismerték Őt, mint az egyszerű ács fiát, Józsefét, akinek közönséges munkásként kellett küzdenie, hogy családja szükségleteiről gondoskodjon. (Máté 13:55) Isten mégis felkente Jézust szent szellemével, amikor az harminc éves korában alámerítkezett. (Máté 3:13-17) Azoknak pedig, akik Jézust mint Messiást, Isten Felkentjét elfogadták, bizalmukat egy szerény anyagiakkal rendelkező emberbe kellett vetniük. Valójában ahelyett, hogy gazdagsága, földei vagy házai lettek volna, inkább „nem volt hol lehajtania fejét”. — Luk 9:58.
Lenyűgöző bizonyítékok, sőt csodák ellenére, melyek azt igazolták, hogy Jézus a Messiás, kortársai túlnyomórészt nem találtak benne semmi jót, s szégyenletes halálra ítélték közönséges bűnözőkkel. (Ján 12:37) Ez volt megvetésük végső kifejezése egy olyan ember ellen, akire úgy tekintettek, mint akinek nincs semminemű értéke mások javára. Ha ott lettél volna, vajon kigúnyoltad volna Jézust, miként a többség tette? Vagy érzékelted volna értékét s tanítványai közé számíttattál volna?
Világos, hogy nem bölcs a személy értékét vagyona alapján felbecsülni. A gazdagság megszerzése nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető szert tett ügyességre, józan ítélőképességre, vagy az irányításhoz szükséges képességre. Sok gazdag ember egyszerűen örökség következtében jutott vagyonhoz. Ennélfogva a vagyon nem árul el semmit sem képességeikről vagy tapasztalatukról. És mily sokszor hallottál már erkölcstelen vagy becstelen üzleti cselszövésekről, melyeket bizonyos gazdag emberek vagyonuk növelésére használtak fel. Valóban, mily gyakran marad büntetlen a törvény botrányos megsértése, amikor a vagyont arra használják, hogy az igazság mérlegét megbillentsék! Így tehát, ha elfogadjuk, hogy a gazdag személyt csupán vagyona miatt kell tiszteletben és megbecsülésben részesíteni, oda vezet, hogy másokat torz, valószerűtlen módon szemlélünk.
Ennek ellentéte is igaz. Ha egy embernek nincs vagyona, ez nem jelenti okvetlenül, hogy sikertelen az életben. Lehetséges, hogy szívesebben él szerényen. Valószínűleg így választott, hogy elkerülje az anyagi dolgok keresésével járó nyugtalankodást és a bukást. Vagy lehetséges, hogy rossz egészségi állapota szab határt annak, hogy jól keressen. Talán igazságtalan faji vagy nemzeti megkülönböztetés áldozata. Az üzletből származó szerény jövedelme talán azt tükrözi vissza, hogy nem hajlandó ravasz vagy kérdéses gyakorlatokat alkalmazni a konkurrencia legyőzése céljából. Lehet, hogy családja jólétét fontosabbnak tartja, jobban szeretné idejét velük tölteni, mint azzal, hogy több pénzt keressen, amit rájuk költene. Így ha egy embernek nincs vagyona, ez nem azt bizonyítja, hogy hiányzik hozzá a tehetsége.
Akkor miért hajlamos a legtöbb ember arra, hogy — mint egyesek az előbb említett gépkocsi-kísérlet során — a gazdagnak kedvezzen és azt tisztelje? Nos, mivel az emberek bűnösök, hajlamosak az önzésre. A bibliai példabeszéd mondja: „A csekély anyagiakkal rendelkező ember gyűlölet tárgya, de a gazdagnak sok barátja van.” (Péld 14:20, UV) A gazdag ember képes adományokat adni és kegyben részesíteni. Így mindig akadnak olyanok, akik keresik társaságát, s mégha kétszínűek is, hízelgő szavakkal szólnak hozzá. De vajon mi történik akkor, ha vagyona hirtelen eltűnik. Legtöbb „barátja” szintén hamar eltűnik. Ha pénze elfogyott, vajon ki keresi barátságát? Ezért ha úgy találjuk, hogy hajlamosak vagyunk vagyonos emberekkel együtt lenni, emlékezzünk a korszakok óta meglevő hajlamra, hogy az ember önző előnyökért hízeleg a gazdagnak. A „hízelgő beszéd” vagy „hamis viselkedés kapzsiságból” nem hozható összhangba a jámborsággal. — 1Thess 2:5.
MI ISTEN NÉZŐPONTJA?
Számít-e a vagyon Jehova Isten szemében? Felajánlhatunk-e neki olyan értékes valamit, amije még nincsen? Egyáltalán nem! Mivel Ő „alkotta a világot és minden bennelevőt, jogosan követeli a tulajdonjogot minden létező gazdagságra vonatkozóan. (Zsolt 50:7-12; Csel 17:24) Minden arra irányuló kísérlet, hogy valaki becsületes szívű, jámbor munkák nélkül elnyerje Isten kegyét, nem más mint megvesztegetés. De „Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság vagy részrehajlás, vagy megvesztegetés elfogadása”. (2Krón 19:7, UV) A vagyon nem jelent Istennél előnyt az ítéletben.
Ugyanakkor a szegénység nem akadály. A szegényeknek nem kell félniük, hogy alacsony állásuk alkalmatlanná teszi őket Isten jó akaratára. A Zsoltárok 69:33 (Károli: 69:34) biztosít bennünket, hogy „Jehova meghallgatja a szegényeket”. Isten szemében nincs semmi, ami kedvezményesen különbözteti meg a gazdagot a szegénytől. „A gazdag és a szegény anyagiakkal rendelkezők találkoztak egymással. Mindnyájuk Alkotója, Jehova.” (Péld 22:2, UV) Az ítélkezésben Jehova nem a pénztárcákat vizsgálja. Ő „a szívet vizsgálja . . . , hogy mindenkinek az ő útja szerint adjon”. — Jer 17:10, UV.
Jézus Krisztus pontosan úgy szemléli a dolgokat, mint Atyja. Krisztus mindenkit meghívott, hogy szellemi felfrissülésért hozzá jöjjön, tekintet nélkül arra, hogy gazdag vagy szegény, fiatal vagy öreg, szolga vagy szabad. (Máté 11:28) Mind gazdagok, mind szegények hasznot merítettek tanításából és csodáiból. A leggazdagabbak sem többet, sem kevesebbet nem kaptak, mint a legszegényebbek. Mindenkinek lehetősége nyílt meghallgatni a jó hírt s válaszolni rá, Jézus pedig megtanította őket, hogy úgy szeressék felebarátaikat, mint önmagukat. — Máté 22:39.
Mivel a legtöbb vagyonos ember semmibe vette Jézust, idejéből és gondoskodásából a szegény és alacsonyabbrendű emberek merítették a legtöbb hasznot. Ő elítélte a képmutató írástudókat és farizeusokat, mivel kapzsiságukban a legjobbat követelték maguknak. (Máté 23:2-7) Egyetlen tanítványától sem tűrt el semmilyen arra irányuló kísérletet, hogy a többi fölé emelkedjen.
EGYMÁS TISZTELETBEN TARTÁSA
Ha azt szeretnénk, hogy Jehova Isten kedvezően ítéljen meg minket, akkor becsületesen és részrehajlás nélkül kell másokkal bánnunk. „Az, aki a csekély anyagiakkal rendelkezőt gúny tárgyaként kezeli, szégyent hozott Alkotójára”, viszont „az, aki kegyesen bánik a szegénnyel, dicsőíti őt”. (Péld 17:5; 14:31, UV) Jehova megjutalmazza azokat, akik figyelmesek a szükségben levők iránt, és „az, aki ad a csekély anyagiakkal rendelkezőnek, nem szenved hiányt”. (Péld 28:27, UV) Imádatunknak kis jelentősége lehet, ha „részrehajló megkülönböztetést” teszünk, mely másokat lealacsonyít. — Jak 3:17.
Következésképpen, a keresztények boldogan megosztják Isten királysága jó hírét mindazokkal, akik meghallgatják. Éppúgy hajlandók meglátogatni szerény hajlékokat a legszegényebb környéken, mint ahogyan a gazdagok lenyűgöző kastélyaiba is el kell menniük. Minden egyént úgy tekintenek, mint egyet a sok közül, akiért Jézus életét adta. (Máté 20:28) Bárkinek, aki juhszerű tulajdonságokat mutat fel, joga van minden — a keresztény gyülekezet nyújtotta — szellemi gondoskodásra.
A gyülekezeten belül nincs helye részrehajló cselekedeteknek. Az i. sz. első században azokat, akik a gazdagok iránt részrehajlók voltak — mint valami bűnös dolgot gyakorlókat —, alaposan megbélyegezték. (Jak 2:1-9) Mind az alacsonyabb rendűeknek, mind a gazdagoknak ugyanabban a szellemi gondoskodásban és figyelmességben kell részesülniük — részrehajlás nélkül. — 3Móz 19:15.
A csekély anyagiakkal rendelkezők a gyülekezet nélkülözhetetlen részét alkotják. Ezért nem szabad azt éreztetni velük, hogy ,magukra vannak hagyva’, mert bizonyos egyének között klikk alakult ki. „Szegény emberek” is voltak azok között, akiket Jézus — a valódi vendégszeretet kimutatására — ajánlott, hogy vendégül hívjanak. (Luk 14:12-14) S természetesen, ha némely keresztény olyan anyagi dolgokat szerzett meg, melyeket hivőtársai nem engedhetnek meg maguknak, úgy a gazdagok el fogják kerülni ,az élethez szükséges eszközök kirívó fitogtatását’. — 1Ján 2:16.
Nos, akkor hogyan becsülöd fel egy ember értékét? Azt nézd meg közelről, hogy milyen ember, s ne azt, hogy mije van. Aszerint mérd őt fel, hogy milyen sikeres a keresztényi tulajdonságok kifejlesztésében. Olyan ember-e, aki féli Jehovát? (Zsolt 111:10) Erős hite van-e? (Zsid 10:38, 39) Vendégszerető-e? (Róma 12:13) Mutat-e kedvességet és hajlandóságot, hogy másoknak megbocsásson? (Ef 4:32) Úgy ismerik-e mint igaz és egészséges beszédű egyént? (Ef 4:29; Tit 2:6-8) Olyan szeretetet tanúsít-e az illető, amilyen Krisztus tanítványait kell hogy azonosítsa? (Ján 13:35) Minden bizonnyal ilyen személyt szeretnél barátodnak tudni!