Dávid király ismerte Jehovát, és bízott benne. Amikor üldözték az ellenségei, köztük Saul király, segítséget kért Jehovától imában. Miután pedig Jehova válaszolt neki, és megmentette őt az ellenségeitől, kijelentette: „Jehova él!” (Zsolt 18:46). Ezzel nem csak azt ismerte el, hogy Jehova létezik. Ahogy egy forrásmű megjegyzi, így fejezte ki az abba vetett bizalmát, hogy Jehova, „az élő Isten mindig segít a szolgáinak”. Dávid ezt saját tapasztalatból tudta, és mivel meg volt erről győződve, továbbra is lelkesen szolgálta és dicsérte Jehovát (Zsolt 18:28, 29, 49). Ha mi is meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova az élő Isten, nőni fog a lelkesedésünk. Emellett meglesz az erőnk ahhoz, hogy kitartsunk a próbákban, valamint vágyni fogunk rá, hogy teljes erőbedobással végezzük Jehova szolgálatát, és hogy közel maradjunk hozzá. w24.06 20–21. o., 3–4. bek.

Mit tanulhatunk Pál fenti tanácsából? Azt, hogy legyünk meggondoltak, amikor egy megdöbbentő hírt vagy valami olyasmit hallunk, ami nincs összhangban a Biblia tanításával. A Szovjetunióban az ellenségeink egy olyan levelet terjesztettek a testvérek között, amely látszólag a főhivataltól származott. Ebben arra ösztönözték a testvéreket, hogy alakítsanak egy külön, független szervezetet. Bár a levél hitelesnek tűnt, a hűséges testvérek felismerték, hogy a tartalma nincs összhangban azzal, amit eddig tanultak, így nem tudták félrevezetni őket. Napjainkban az ellenségeink időnként a technikai vívmányokat használják fel arra, hogy megpróbáljanak összezavarni vagy megosztani minket. De ne veszítsük el egykönnyen a józan ítélőképességünket (2Tessz 2:2). Mindig gondoljuk át, hogy amit hallunk vagy olvasunk, összhangban van-e az igazsággal, mert így nem tudnak majd félrevezetni (1Ján 4:1). w24.07 12. o., 14–15. bek.

A legfontosabb döntés, amelyet valaki meghozhat, az, hogy átadja az életét Jehovának. Így a családja részévé válik. Jehova nagyon szeretné, ha mindenki így döntene. Miért? Mert vágyik rá, hogy az emberek jó kapcsolatban legyenek vele, és örökké éljenek (5Móz 30:19, 20; Gal 6:7, 8). Ugyanakkor senkit sem kényszerít arra, hogy őt szolgálja. Mindenkinek döntési szabadságot ad. De mi a helyzet akkor, ha egy megkeresztelt Tanú súlyos bűnt követ el? Ha nem bánja meg a tettét, el kell távolítani a gyülekezetből (1Kor 5:13). De még ekkor sincs vége mindennek. Jehova nagyon vágyik rá, hogy a bűnös visszatérjen hozzá. Valójában az az egyik fő oka annak, hogy gondoskodott a váltságról, hogy megbocsáthasson a bűnbánó vétkeseknek. Szerető égi Atyánk arra ösztönzi a bűnösöket, hogy bánják meg a tetteiket (Zak 1:3; Róma 2:4; Jak 4:8). w24.08 14. o., 1–2. bek.