Széles út kevés szabadsággal

Egy háromtagú családból az apa, az anya és kislányuk, mindannyian otthon voltak Sydneyben, Ausztráliában, amikor kigyulladt a ház. Megpróbáltak kiugrani az ablakokon, de azok be voltak rácsozva. A biztonsági rácsok miatt nem tudták a tűzoltók megmenteni őket. Az anya és az apa elvesztek a füstben és a tűz lángjában. A kislány később halt meg a kórházban.

MILYEN szomorú, hogy ez a család olyan biztonsági felszerelések miatt halt meg, amelyeknek a védelmüket kellett volna szolgálniuk! Jellemző korunkra: ez a család nincs egyedül abban, hogy otthonát rácsok és biztonsági zárak védik. A szomszédok közül sokaknak erődítményhez hasonlít az otthonuk. Miért? Mert biztonságra vágynak és az elme békéjére. Micsoda métely ez a „szabad” társadalomra nézve, ahol az emberek csak akkor érzik magukat biztonságban, ha saját otthonukban ketrecekbe vannak zárva, mint a börtönlakók! Környezetünkben egyre több helyen nem biztonságos, ha a gyermekek a közeli parkokban játszanak, vagy ha szüleik, illetve más felnőttek kísérete nélkül mennek iskolába. Az élet számos területén hirtelen elillan a szabadság, mint a reggeli harmat.

Megváltozott életforma

Nagyapáink korában más volt. Gyermekkorukban általában ott játszhattak, ahol akartak, félelem nélkül. Felnőtt korukra nem váltak a zárak és rácsok megszállottaivá. Szabadnak érezték magukat, s bizonyos mértékig azok is voltak. Nagyszüleink azonban látták életükben a társadalom szellemének változását. Hűvösebbé, önzőbbé vált; sok helyen a felebarát iránti szeretetet felváltotta a felebaráttól való félelem, ami hozzájárult a fent említett tragikus eseményhez. A szabadság csökkenésével párhuzamosan folyamatosan romlottak az erkölcsi értékek. A társadalom „új erkölcsbe” lett szerelmes, de a helyzet valójában odáig fajult, hogy aligha lehet olyasmit találni, amit erkölcsnek nevezhetnénk.

A Queenslandi Egyetem egyik volt oktatója, dr. Rupert Goodman ezt írja: „A fiatalok manapság más, gyönyöröket hajszoló . . . életformának vannak kitéve, amelyben az »én« áll középpontban: saját vágyaiknak a kielégítése, az öntudatosság, az önmegvalósítás és az önzés.” Még ezt is mondja: „Az olyan értékek mint például az önuralom, az önmegtartóztatás, a kemény munka, a takarékosság, a hatalom iránti tisztelet, a szülők iránti szeretet és megbecsülés . . . sokak számára idegen fogalmak.”

Valóban széles út

Azok előtt, akik ismerik a bibliai próféciákat, nem meglepő ez a széles körű énközpontúság, hiszen Jézus Krisztus így figyelmeztette hallgatóit: „tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt” (Máté 7:13, 14). Az első út, melyen bőven van hely sok utasnak, „széles”, mivel nem korlátozzák az erkölcsöt és a mindennapi életet irányító bibliai alapelvek. Ez azoknak vonzó, akik a független életstílust szeretik — szabályok és kötelezettségek nélkül.

Igaz sokan, akik a széles utat választották, azt állítják, élvezik szabadságukat. Ám legtöbbjüket az önzés általános szelleme vezeti. A Biblia azt mondja, olyan szellem irányítja őket, „mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik”. Ez a szellem arra indítja őket, hogy éljenek a testtel összhangban, cselekedjék „a testnek . . . akaratját”, legyen az akár az erkölcstelenség, a kábítószerrel való visszaélés, vagy a gazdagság, tekintély, illetve hatalom utáni kíméletlen törekvés (Efézus 2:2, 3).

A széles út katasztrófához vezet

Figyeld meg, a széles úton járókat az a vágy űzi, hogy „a testnek . . . akaratját” cselekedjék. Ez arra mutat, hogy egyáltalán nem szabadok — van már uruk. Ők a test rabszolgái. Ennek az úrnak a szolgasága pedig sok bajt okozhat: nemi úton terjedő járványos betegségekhez, szétzilált otthonokhoz, a kábítószerrel való visszaélés és a túlzott alkoholfogyasztás miatt beteg testhez és elméhez, csak hogy néhányat említsünk. De még az erőszakos tettek, a betörés és a nemi erőszak is az énközpontú gondolkodásban gyökerezik, amelyet ezen az engedékeny, széles úton táplálnak. S amíg továbbra is létezik ez „az út, a mely a veszedelemre visz”, gyümölcsei egyre ártalmasabbak lesznek (Példabeszédek 1:22, 23; Galátzia 5:19–21; 6:7).

Figyelj most meg két, Ausztráliában történt, a valóságos életből vett példát. Marya engedett a kísértésnek, olyan szerekkel élt, amelyeknek rabja lett, és erkölcstelenséget is elkövetett. Ám az áhítozott boldogság elkerülte. Még azután is üresnek tűnt az élete, hogy két gyermeket szült. Akkor került a legmélyebb pontra, amikor megtudta, hogy AIDS-fertőzött.

Tomot másképpen érte kár. „Egy egyházi missziós településen nőttem fel ÉszakQueenslanden — írja. — Tizenhat éves koromban kezdtem sokat inni. Édesapám, nagybátyáim, a barátaim mind sokat ittak, ezért ez természetesnek tűnt. Odáig jutottam, hogy a sörtől kezdve a metil-alkoholig bármit megittam. Kezdtem lovakra is fogadni, néha elvesztettem nehezen megkeresett pénzem nagy részét. Ez nem volt kevés, mivel a cukornádvágás jól fizető munka volt.

Majd megházasodtam, és gyermekeink születtek. Ahelyett hogy szembenéztem volna a felelősségeimmel, azt tettem, amit a barátaim — ittam, szerencsejátékokat űztem és verekedtem. Gyakran lecsuktak a helyi börtönben. De még ez sem volt rám hatással. Csúsztam lefelé a lejtőn. Nagy kutyaszorítóban voltam.”

Igen, Tom és Mary engedve helytelen vágyaiknak nem csak önmaguknak okoztak kárt, hanem családjuknak is. Sajnos sok más fiatal is hajlamos arra, hogy engedjen a széles úton kínálkozó szabadság liberális, félrevezetett szelleme csábításának, melyet a széles úton kínálnak. Bárcsak a látszat és a felszín mögé látnának a fiatalok. Bárcsak látnák a széles úttal járó valóságot — a magas vámot, amelyet a rajta járóknak végül mind meg kell fizetniük. Igaz, mivel széles, könnyű rátérni. De pont az az átka, hogy széles. A bölcsesség életútja azt kívánja, vegyük komolyan azt a tagadhatatlan tényt, hogy „a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet” (Galátzia 6:8).

Van azonban jobb lehetőség. A keskeny út. De mennyire korlátozott, mennyire szűk és keskeny ez az út? S hova vezet?

[Lábjegyzet]