Miért kutass az igazság után?

SOK vallásszervezet bizonygatja, hogy nála van az igazság, és ezt buzgón fel is kínálja másoknak. Maguk között azonban az „igazságok” szédítő bőségét kínálják fel. Ez is csupán egy másik bizonyítéka annak, hogy minden igazság relatív, és nincsenek abszolút igazságok? Nem.

V. R. Ruggiero professzor a The Art of Thinking című könyvében azon meglepetésének ad hangot, hogy néha még az intelligens emberek is mondják, hogy az igazság relatív. Így érvel: „Ha mindenki a maga igazságát szabja meg, akkor egy személy elgondolása nem lehet jobb a másikénál. Mindegyiknek egyenrangúnak kell lennie. Ha pedig minden elgondolás egyenrangú, mi indítson arra, hogy kutassunk bármilyen témában? Miért végezzünk ásatásokat az archeológiai kérdésekkel kapcsolatban? Miért vizsgáljuk a közel-keleti válság okait? Miért kutassunk a rák gyógymódja után? Miért fedezzük fel a galaxist? Ezeknek a tevékenységeknek csak akkor van értelmük, ha egyes válaszok jobbak a többieknél, ha az igazság olyasvalami, ami független az egyéni szemléletmódtól, és nincs is ennek a befolyása alatt.”

Tulajdonképpen senki sem hiszi igazából, hogy nincs igazság. Amikor olyan fizikai valóságokban nyilvánul meg mint az orvostudomány, matematika vagy a fizika törvényei, még a legmegingathatatlanabb relativisták is elhiszik, hogy van néhány dolog, ami igaz. Ki merne közülünk felszállni a repülőgépre, ha nem gondolnánk, hogy az aerodinamikai törvények abszolút igazságok? Léteznek bizonyított igazságok — ezek körülvesznek bennünket, és rájuk bízzuk életünket.

A relativizmus ára

Mindemellett az erkölcs tárgykörében a legnyilvánvalóbbak a relativizmus tévedései; ez az a témakör, ahol az ilyenfajta gondolkozás a legtöbbet ártott. A The Encyclopedia Americana kidomborítja ezt a gondolatot: „Komolyan kétségbe vonják, hogy vajon elérhető-e az ismeret vagy az ismert igazság emberi eszközökkel . . . Az azonban bizonyos, hogy mindannyiszor, amikor az igazság és ismeret összetartozó elméletét elutasítják, mint olyat, amely képzeletbeli vagy ártalmas dolog, az emberi társadalom hanyatlik.”

Talán már te is észrevettél ilyen hanyatlást. Például a Biblia erkölcsi tanításait, melyek világosan kijelentik, hogy a szexuális erkölcstelenség helytelen, már csak nagyon ritkán tartják igazságnak. A helyzeti etika — „te döntöd el, hogy mi a jó neked” — nagyon elterjedt napjainkban. Állíthatná-e bárki is, hogy a társadalmi hanyatlás nem ebből a relativista szemléletmódból eredt? A világszerte tapasztalható szexuális úton terjedő betegségek járványa, a felbomlott családok és a tizenéveskori terhességek kétségtelenül magukért beszélnek.

Mi az igazság?

Hagyjuk hát ott a relativizmus zavaros vizeit, és vizsgáljuk meg röviden, mit minősít a Biblia az igazság tiszta vizének (János 4:14; Jelenések 22:17). A bibliai „igazság” egyáltalán nem olyan, mint egy elvont, felfoghatatlan fogalom, amely felett a filozófusok vitatkoznak.

Amikor Jézus elmondta, hogy életcélja az, hogy az igazságról beszéljen, arról beszélt, aminek a hűséges zsidók már évszázadok óta jelentőséget tulajdonítottak. Szent irataikban a zsidók már hosszú ideje olvastak az „igazságról”, mint olyanról, amely kézzelfogható, nem pedig ami elvont. A Bibliában az „igazság” szót a héber „ʼemethʹ” szóból fordítják, mely azt jelenti, ami biztos, szilárd és talán a legfőképpen, ami megbízható.

Jó okuk volt a zsidóknak arra, hogy így tekintsék az igazságot. Istenüket, Jehovát az ’igazság Istenének’ nevezték (Zsoltárok 30:6, Káldi [31:6]). Ez azért volt így, mert minden, amiről Jehova azt mondta, hogy megteszi, meg is tette. Amikor ígéreteket tett, be is tartotta azokat. Amikor próféciák megírására ihletett, ezek be is teljesedtek. Amikor kimondta a végső ítéletet, véghez is vitte azokat. Izraeliták milliói voltak szemtanúi ezeknek a valóságoknak. A Biblia ihletett írói úgy jegyezték ezeket fel, mint a történelem vitathatatlan konkrétumait. A többi, szentnek tekintett könyvtől eltérően a Biblia hátterében nem mítosz vagy legenda áll. Ez szilárdan a bizonyított tényeken alapul — történelmi, archeológiai, tudományos és szociológiai valóságokon. Nem is csoda, hogy a zsoltáros ezt mondta Jehováról: „a te törvényed igaz . . . minden te parancsolatod igazság . . . A te igédnek summája igazság” (Zsoltárok 119:142, 151, 160).

Jézus Krisztus e zsoltár szavait visszhangozta, amikor imában ezt mondta Jehovának: „A te ígéd igazság” (János 17:17). Jézus tudta, hogy minden, amit az Atyja mond, teljesen biztos és megbízható. Ehhez hasonlóan Jézus „teljes” volt „igazsággal” (János 1:14). Követői szemtanúk voltak, és az utókornak feljegyzést készítettek arról, hogy mindaz, amit mondott, megbízható és igaz.a

Amikor azonban Jézus azt mondta Pilátusnak, hogy azért jött a földre, hogy az igazságról beszéljen, egy konkrét igazság volt az elméjében. Pilátus azon kérdésére, hogy „Király vagy-é?”, Jézus válaszképpen ezt a kijelentést tette (János 18:37). Míg itt volt a földön, Isten Királysága és e Királyságban betöltött királyi szerepe volt Jézus tanításának témája, a lényege (Lukács 4:43). Az, hogy ez a Királyság fogja megszentelni Jehova nevét, igazolni fogja szuverenitását, és a hűséges emberiség számára vissza fogja állítani az örökké tartó, boldog életet — ez az az „igazság”, melyben minden őszinte keresztény reménykedik. Mivel Jézus szerepe Isten minden ígéretének beteljesedésével kapcsolatban oly döntő fontosságú, és mivel Isten minden próféciája „ámenné”, vagyis igazzá lesz általa, Jézus helyénvalóan ezt mondhatta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6; 2Korinthus 1:20; Jelenések 3:14).

Napjainkban a keresztényeknek elismerni ezt az igazságot, mint ami teljes egészében megbízható, nagy jelentőségű számukra. Ez azt jelenti, hogy Istenbe vetett hitük és ígéreteiben való reménységük tényeken, valóságokon alapszik.

Az igazság tevékenységben

Nem meglepő, hogy a Biblia az igazságot a tevékenységgel kapcsolja össze (1Sámuel 12:24; 1János 3:18). Az istenfélő zsidóknak az igazság nem a filozofálgatás tárgya volt — ez inkább az életút volt. Az „igazságra” használt héber szó ’hűségességet’ is jelenthet, és ezt olyan személy leírására használták, akiben meg lehetett bízni. Jézus arra tanította követőit, hogy ők is ugyanígy tekintsék az igazságot. Nagy hévvel, nyilvánosan elítélte a farizeusok képmutatását, azt a széles szakadékot, mely álszent szavaik és igazságtalan tetteik között volt. Viszont példát állított abban, hogy a szerint az igazság szerint élt, melyet tanított.

Krisztus minden követőjének így kell tehát tennie. Nekik Isten Szavának igazsága, Isten Királyságának — melynek Jézus Krisztus lesz az uralkodója — szívmelengető jó híre több, sokkal több, mint puszta információ. Ez az igazság tettre serkenti őket, arra készteti, hogy aszerint éljenek, és osszák meg azt másokkal. (Vö. Jeremiás 20:9.) Az első századi keresztény gyülekezet életformája, melyet mint Krisztus követői tettek magukévá, néha egyszerűen úgy volt ismeretes közöttük, mint az „igazság”, vagy „az igazság útja” (2János 4; 3János 4, 8; 2Péter 2:2).

Kincs, mely bármilyen árat megér

Az igaz, hogy megvan annak is az ára, ha Isten Szava igazságát elfogadjuk. Először is az igazságnak már csupán a felismerése is megdöbbentő lehet. A The Encyclopedia Americana ezt a megfigyelést teszi: „Az igazság gyakran kellemetlen, mivel nem támogatja az előítéletet vagy a mesét.” Kiábrándító lehet azt látni, hogy hitnézeteinkről kiderül, nem igazak — különösen akkor van ez így, amikor olyan vallásvezetők tanítottak bennünket, akikben megbíztunk. Néhány ember tapasztalata hasonló lehet ahhoz, mint amikor valaki felfedezi, hogy a szülők, akikben megbízott, valójában titkos bűnözők. Ám nem jobb megtalálni a vallási igazságot, mint tévedésben élni? Vajon nem jobb ismerni a tényeket, mint hazugságok által irányíttatva lenni?b (Vö. János 8:32; Róma 3:4.)

Másodszor, a valláson alapuló igazság szerint élni olyan árat követelhet, hogy néhány korábbi barátunk elutasít minket. Olyan világban, ahol „az Isten igazságát” oly sokan „hazugsággá változtatták”, azok, akik szilárdan ragaszkodnak Isten Szavának igazságához, úgy tűnik, hogy különösek, és néha elkerülik és félreértik őket (Róma 1:25; 1Péter 4:4).

Az igazság azonban megéri ezt a kétszeres árat. Az igazság ismerete szabadokká tesz minket a hazugságoktól, tévedésektől és babonáktól. Amikor pedig az igazság szerint élünk, az megerősít minket, hogy kitartsunk a nehézségekben. Isten igazsága annyira megbízható, jól megalapozott, és olyan reménnyel tölt el bennünket, hogy ez lehetővé teszi számunkra, hogy bármilyen próbát szilárdan kiálljunk. Nem csoda, hogy Pál apostol az igazságot egy széles, tartós bőrövhöz vagy szíjhoz hasonlította, amelyet a katonák viseltek a harcban (Efézus 6:13, 14).

Ezt mondja a bibliai példabeszéd: „Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet” (Példabeszédek 23:23). Elutasítani az igazságot, mint relatív vagy nem létező dolgot, annyit jelent, hogy megvonjuk magunktól a legérdekfeszítőbb és legkielégítőbb kutatást, amit az élet nyújt. Ennek megtalálása a remény megtalálása; megismerése és szeretete a világegyetem Teremtőjének és egyetlen-nemzett Fiának a megismerése és szeretete; eszerint élni azt jelenti, hogy céltudatosan és az elme békéjével élünk most és mindörökké (Példabeszédek 2:1–5; Zakariás 8:19, Újfordítású revideált Biblia; János 17:3).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Megváltozik valaha is az igazság?

EZT a kérdést vetette fel V. R. Ruggiero a The Art of Thinking című könyvében. A válasza az, hogy nem. Egy kicsit bővebben ezt mondta: „Néha úgy tűnhet, hogy az igazság megváltozik, de közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy mégsem.”

„Figyeld meg — mondja — a Biblia első könyve, a Mózes 1. könyve írójának esetét. Évszázadokon keresztül a keresztények és a zsidók egyformán hitték, hogy a könyvnek egyetlen írója van. Idővel ezt megkérdőjelezték, és végül azzal a meggyőződéssel cserélték fel, miszerint a Mózes 1. könyvének öt írója volt. Majd 1981-ben közzétették egy ötéves nyelvészeti vizsgálat eredményét, amelyet a Mózes 1. könyvéről készítettek, és kijelentették, hogy 82 százalék annak valószínűsége, hogy egyetlen írója van, mint ahogyan azt eredetileg is gondolták.

Megváltozott az igazság a Mózes 1. könyvének íróját illetően? Nem. Csak a meggyőződésünk változott meg . . . Az igazság nem változik meg az ismeretünk vagy a tudatlanságunk miatt.”

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Az igazság tiszteletben tartása

„AZ IGAZSÁG tiszteletben tartása nem egyszerűen korunk álcinizmusa, mely megpróbál mindent »kipellengérezni« azon meggyőződés miatt, hogy senki és semmi sem tudja hitelt érdemlően azt állítani, hogy birtokában van az igazság. Ez az a beállítottság, mely összekapcsolja azt az örömteljes meggyőződést, hogy az igazságot tényleg meg lehet találni, és azt, hogy alázatosan alárendeljük magunkat az igazságnak, bármikor és bárhol bukkanjon is az fel. Az igazság iránti ez a fajta nyitottság megköveteltetik azoktól, akik az igazság Istenét imádják; az igazság iránti megfelelő tisztelet biztosítja egy embernek az embertársai iránt kimutatott jóhiszeműségét, mely szavakban és tettekben nyilvánul meg. Erről az itt megvizsgált beállítottságról tanúskodik az Ó T[estamentum] és az Ú[j] T[estamentum]” (A The New International Dictionary of New Testament Theology 3. kötetének 901. oldala).

[Képek a 7. oldalon]

A tudományos előrehaladás a tudományos igazságok feltárásán alapszik

[Kép a 8. oldalon]

Az igazság magában foglalja a Királyságot és annak áldásait