Sikeresek lesznek-e a nemzetközi biztonság érdekében szőtt tervek?
„A HIDEGHÁBORÚ, amely több mint 40 évig hatást gyakorolt a világra, úgy tűnik, Isten kegyelméből véget ért” — állapítja meg a WCC (Egyházak Világtanácsa) One World című folyóirata. „A Közép- és Kelet-Európában lezajló jelentőségteljes események . . . úgy tűnik jót jósolnak az európai és a világ többi részére is vonatkozó béke és biztonság számára” — fűzi hozzá John Pobee, a WCC Teológiai Nevelési Programjának anglikán írója.
Nem egyedül a WCC képviselői hozzák kapcsolatba Istent a nemzetközi biztonság megvalósítása érdekében szőtt emberi tervekkel. 1991 áprilisában, nemsokkal a perzsa Öböl-háború után János Pál pápa üzenetet küldött az Egyesült Nemzetek akkori főtitkárának, Javier Pérez de Cuéllarnak, amelyben ezt mondta: „A Közel-Kelet és a Nyugat katolikus egyházának püspökei bizalommal vannak az Egyesült Nemzetek munkája iránt . . . Remélik, hogy az Egyesült Nemzetek által és annak különleges szervezetei által azok, akiket az elmúlt háború válságos szükséghelyzetbe sodort, nem nélkülözik majd a nemzetközi érzékenység és szolidaritás érzését.”
Továbbá, a Vatikán egyike volt annak a 35 államnak, amely megalkotta és aláírta az 1975-ös Helsinki Egyezményt és az 1986-os Stockholmi Okiratot. Amikor az Egyesült Nemzetek 1986-ot „Nemzetközi Békeév”-nek jelentette be, a pápa válaszul meghívást intézett a világ főbb vallásainak a képviselőihez, hogy vegyenek részt a „Békéért mondott ima világnapja” megünneplésében. 1986 októberében a buddhista, hindu, mohamedán, sinto, anglikán, evangélikus, görög-ortodox, zsidó és más hitnézetek képviselői ültek össze Assisiben, Olaszországban és mondtak felváltva imát a világbékéért.
Néhány évvel később, Canterbury anglikán érseke az egyik római szentbeszédében a fenti alkalomra emlékeztetett. „Assisiben — mondta — láttuk, hogy Róma püspöke [a pápa] egybe tudta gyűjteni a keresztény egyházakat. Együtt imádkozhattunk, együtt beszélhettünk és együtt tevékenykedhettünk a békéért és az emberiség jólétéért . . . Ennél a kezdeményezésnél, melyet a világbékéért mondott ima jelentett, úgy éreztem, hogy Isten jelenlétében vagyok, aki ezt mondja: ’Íme, új dolgot teszek!’ ”
Más vallások, noha nem vettek részt Assisiben, szintén derűlátók a nemzetközi biztonság érdekében szőtt emberi tervek iránt. Így szól a dél-afrikai holland református egyház hivatalos lapjának, a Die Kerkbode-nek az egyik vezércikke: „Szemtanúi lehetünk egy új világrendbe történő átmenetnek. Ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, az most a saját szemünk előtt játszódik le. A megbékélés, amely a világ színterének nagyobbik részén játszódik le a Szovjetunió és a Nyugat között, széles körben nagy jelentőséggel bír a helyi viszonylatokban is. A világnak ezen a részén a hagyományosan ellentétben álló emberek és az esküdt ellenségek ma egymással beszélgetnek és mindenhol felszínre kerül a ’béke’ sürgetése . . . Keresztény nézőpontból minden erőfeszítést üdvözölnünk kell, melyet az emberek közötti béke megvalósításáért tesznek. Mindenki imádkozhat a békéért a maga idejében.”
Vajon megáldja Isten a nemzetközi biztonság megvalósítására szőtt emberi terveket?
Mit mond a Biblia?
Amikor arról van szó, hogy bízhatunk-e az emberi erőfeszítésekben, a Biblia nyíltan erre figyelmeztet: „Ne bízz az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincs megmentés. Szelleme eltávozik, ő visszatér földjébe; azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4). Napjainkban a béke irányában elért haladás bátorítónak tűnhet. De realistáknak kell lennünk. Az emberek ereje korlátozott. Az események gyakran nagyobbak, mint ők. Az emberek csak ritkán képesek felismerni a felszín alatt meghúzódó okokat, a rejtett erőket, amelyek meghiúsítják még a legjobban kidolgozott terveiket is.
Hétszáz évvel Jézus ideje előtt, Ésaiás próféta napjaiban a zsidó vezetők a mai eseményekhez hasonlóan a szomszédos országokkal kötött nemzetközi szerződések által készítettek terveket a biztonság megvalósítása érdekében. A vallási vezetők azokban a napokban is támogatták, amit a politikusok tettek. De Ésaiás így figyelmeztetett: „Szőjetek tervet, és az meghiúsul! Mondjatok ki bármilyen szót, és az nem áll meg” (Ésaiás 8:10). Terveik végzetes kudarcot szenvedtek. Vajon ugyanez ma is megtörténhet?
Igen, megtörténhet, mert ugyanezen a prófétán keresztül Isten bejelentette, hogy Neki megvan a saját módja arra, hogy elhozza a földre a biztonságot. Ez a biztonság nem emberi szervezetek által jön majd létre, hanem az izraelita király, Dávid leszármazottja által (Ésaiás 9:6, 7). Dávid Királynak ez az örököse Jézus Krisztus, aki amikor Poncius Pilátus kihallgatta, elismerte, hogy ő Király, de ezt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36; Lukács 1:32). Valóban, Jézus Királyságának éginek kellett lennie. És ez a Királyság — nem pedig az Egyesült Nemzetek, vagy más földi politikai nemzet — hozza el erre a földre a tartós, bizalomra érdemes biztonságot (Dániel 2:44).
Jézus Krisztus arról jövendölt, hogy Királysága az égből kezd majd uralkodni abban az időben, amikor ’lesznek háborúk és háborúk hírei’, valamint „nemzet támad nemzet ellen és királyság királyság ellen”. A jövendölés teljesedése 1914-et jelöli meg annak az időnek, amikor ez megtörtént, és az azóta eltelt éveket „a dolgok rendszere befejezése”-ként azonosítja (Máté 24:3, 6–8).
Mit jelent ez? Azt, hogy a jelenlegi világrend fennmaradó ideje korlátozott, és hamarosan kifut az idejéből. Okot ad-e ez arra, hogy aggodalmaskodjunk vagy szomorkodjunk? Nem, ha visszaemlékszünk a kegyetlenségre, az igazságtalanságra, az elnyomásra, a háborúkra és minden szenvedésre, amely a dolgok e rendszerét jelzi. Minden bizonnyal megnyugvást jelent egy olyan uralkodó alatt élni, akiről Isten Szava, a Biblia ezt mondja: „És Jehova szelleme nyugszik meg rajta, a bölcsesség és az értelem szelleme, a tanács és a hatalom szelleme, a tudásnak és Jehova félelmének a szelleme” (Ésaiás 11:2).
Igazi biztonság a földön
Valójában soha nem lesz igazi biztonság a földön Isten Királysága eljöveteléig, amikor is Ésaiás jövendölése világméretekben beteljesedik: „Új egeket és egy új földet teremtek, és az előbbi dolgokra nem is emlékeznek és a szívben sem jönnek elő” (Ésaiás 65:17). Tekintet nélkül arra, hogy a vallási vezetők mennyi imát mondanak el e világ érdekében, a nemzetközi biztonság megvalósítására készített emberi tervek nem helyettesíthetik Isten módját a béke és biztonság létrehozásában.
Az a világméretű, állandó biztonság, amelyet Isten Királysága vezet be, dicsőséges lesz. Ennek bibliai leírásából csupán egyet emelünk ki: „És kardjaikat ekevasakká és dárdáikat metszőollókká kovácsolják. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És mindenki a saját szőlőtőkéje és a saját fügefája alatt ül és senki sem riasztja meg őket, mert a seregek Jehovájának a szája szólott” (Mikeás 4:3, 4).
Csak az a biztonság lehet állandó és megbízható, melyért maga Isten kezeskedik. Ezért, ahelyett, hogy nemesekben bíznál, miért ne vetnéd a bizalmadat Istenbe? Ha így teszel, akkor igaznak találod majd a zsoltáríró szavait: „Boldog az, akinek segítsége a Jákob Istene, aki Jehovában, az ő Istenében reménykedik, abban, aki Alkotója az égnek és a földnek, a tengernek és mindennek, ami azokban van, és aki határtalan ideig megőrzi az igazságot” (Zsoltárok 146:5, 6).
[Kiemelt rész a 7. oldalon]
A katolikus egyház és a nemzetközi politika
„Bár Krisztus azt mondta, hogy az ő királysága ’nem ebből a világból való’, magas rangú egyházi emberek és a pápaság, mint intézmény, Konstantin ideje óta erőteljesen részt vettek a nemzetközi és a nemzeti politikai viszályokban.” (The Catholic Church in World Politics, írta: Eric Hanson, a Jezsuita Santa Clara Egyetem professzora)