Az evangéliumhirdetők részt vesznek egy világraszóló aratásban

„Ahogyan az óra ketyegése egyre közelebb mutatja Armageddont, Jehova Tanúi olyan mértékben fokozzák tevékenységüket, hogy közülünk lehetőleg minél több embert megmentsenek e szörnyű pusztulástól.” – Idézet Ian Boyne vezércikkéből a „The Sunday Gleaner” című újságból, 1987. március 15, Kingston, Jamaica.

A VEZÉRCIKKÍRÓ fent idézett szavai pontosak. Jehova Tanúi csakugyan azt hiszik, hogy Armageddon közel van, amikor Isten megsemmisíti a gonoszokat, és vallják, hogy az emberiség most az isteni ítéletidőben él (Jelenések 14:6, 7). Ezért az embereknek meg kell szívlelniük a jó hírről szóló üzenetet. Jézus Krisztus, a valaha földön élt legnagyobb evangelizáló mozgásba hozott egy szervezetet, amely az első században „a föld legvégső határáig” hirdette az evangéliumot (Cselekedetek 1:8, New English Bible; Kolossé 1:23). Jövendölése szerint ma is egy hasonló evangelizáló munka bontakozik ki (Máté 24:14). Ezt a munkát Jehova Tanúinak a szervezete végzi, akik Isten Királysága jó hírét hirdetik sürgető jelleggel 210 országban és területen.

Jehova Tanúi azonban, a prédikáláson kívül mást is tesznek: tanítanak. Jézus megbízta követőit, hogy ʼtegyenek tanítványokká minden nemzetből embereket. . . megtanítva őket, hogy tartsák meg mindazt, amit én parancsoltam nektekʼ (Máté 28:19, 20). Szeretnénk most bemutatni olyan személyeket, akik javukra fordították már eddig is a prédikáló és tanító tevékenységüket.

Mexikó

Itt van Virginia. 110 éves és azt szeretné elmondani nektek, hogy „sohasem túl késő megismerni és szolgálni Jehovát”. Fiatalasszony korában olyan buzgó volt, hogy négy évre beöltözött apácának. „De valami mégis hiányzott” – mondja. Sohasem talált megnyugtató választ bibliai kérdéseire. Például, amikor egyházi tanítóitól ezt kérdezte: „Mi Istennek a neve?”, azt válaszolták neki: „Istennek neve Isten.”

A körülmények 1983-ban azonban változtak. Ekkor unokája elkezdte tanulni a Bibliát Jehova Tanúival. Az unokája választ adott Virginia kérdéseire és ezt mondta: „Istennek neve Jehova” (Zsoltárok 83:18, [83:19 Károli]). Ez arra ösztönözte Virginiát, hogy bibliatanulmányozást kezdjen Jehova Tanúival. Két év múlva, 1985. június 2-án, 108 éves korában alámerítkezett.

„Nagy szeretettel gondolok vissza erre a napra – mondja –, mivel ezen a napon kezdtem el élni. Magas korom ellenére, 5-6 órát prédikálok havonta és sétabotot használok a járásnál. Jobban szeretek gyalog járni, mint autóba ülni. Így tudom megőrizni jó fizikai erőnlétemet.”

India

„Ott, ahol lakom, huligán és semmirekellő emberként éltem” — mondja az a férfi, aki több bűncselekményért volt már börtönben. „Részt vettem kábítószer-csempészésben, mutkáztam (szerencsejáték), ingyen-cigarettákat szívtam, amit titkos ügyfeleimtől kaptam — mindezt annak ellenére tettem, hogy aktív tagja voltam az egyháznak.” De amikor Jehova egyik Tanúja meglátogatta otthonában és a Bibliát elkezdte vele tanulmányozni, majd alkalmazni kezdte a Biblia tanácsát, élete megváltozott (Példabeszédek 2:1–22; 2Timótheus 3:16). Most feleségével és két leányával ő segít másoknak megszabadulni hasonló bűnöktől.

Belgium

Egy fiatal házaspár nagyon megharagudott Istenre. Miért? Mert az első gyermekük, kislányuk, születése után 10 napra meghalt. Második gyermekük nyomorékon született. Harmadik gyermekük, aki látszólag erős és egészséges volt, váratlanul meghalt öt hónapos korában. Az anya nem tudta elhinni, hogy egy szerető Isten képes legyen ilyen tragédiákat megengedni, miközben oly sok embernek egészséges gyermeke születik, akik egyébként züllött életet élnek.

Nem sokkal ezután, Jehova egyik Tanúja házról házra prédikált azon a környéken és hozzá is bekopogott. Amikor a Tanú Istennek arról az ígéretéről beszélt, amit az emberiségnek tartogat, a nő kikelt magából arra a gondolatra, hogy Isten egy szerető mennyei Atya lenne (Zsoltárok 37:10, 11). Hajlandó volt azonban elfogadni néhány bibliai irodalmat. A többszöri látogatás eredményeképpen lassacskán kezdett enyhülni a szíve a bibliai jó hír hatására, és kezdett bizakodni Istenben. Most ő is és a férje is szilárdan reméli, hogy Jehova meggyógyítja majd nyomorék kisfiukat az eljövendő Paradicsomban, sőt abban is reménykednek, hogy feltámad majd két gyermekük (János 5:28, 29; Jelenések 21:1–4).

Portugália

Egy vasárnap délelőtt, egy hölgy zöldségekkel megrakott nehéz szatyrot cipelt, és megállt, hogy elbeszélgessen egy házaspárral. Ez volt az első, de nem utolsó ilyen találkozási alkalom. A házaspár Jehova Tanúja volt és evangelizáló munkát végzett. Megdicsérték a bevásárlót, hogy ilyen lelkiismeretesen gondoskodik a család szükségleteiről. De ezt kérdezték tőle: ʼTudja-e ki gondoskodik az emberiség szükségleteiről?ʼ A választ ők maguk adták meg, mondván, hogy csak Isten képes erre (Zsoltárok 107:8, 9; Ésaiás 33:24). „És az én bajomra is van Istennek megoldása?” — kérdezte hangosan a hölgy. ʼTermészetesenʼ – válaszolták a Tanúk, mire meghívta őket otthonába, ahol bibliatanulmányozás kezdődött. Férje, amikor látta a feleségénél bekövetkezett kedvező változást, szintén csatlakozott a tanulmányozáshoz, és hamarosan ő is változtatott életmódján.

Később a hölgy elmondta a Tanúknak, hogy e bizonyos vasárnap délelőtti beszélgetés előtt már két ízben is próbálkozott öngyilkossággal. Az borította ki ennyire, hogy férjével megegyeztek, hogy elválnak. Jelenleg ő és a férje és a gyermekeik mindannyian szépen haladnak előre a jó hír megismerésében.

Thaiföld

Egy asszony életének java részét az ország északi részében élte le, ahol a démonok nagyon zaklatják az embereket. Amikor az evangelizáló munka során találkozott Jehova egyik Tanújával, átvett néhány bibliai irodalmat és beleegyezett a házi bibliatanulmányozásba. Két hónapi tanulmányozás után felismerte a Szentírás alapján, hogy szükséges lakásából eltávolítani minden hamis imádati tárgyat, például a bálványokat, sőt le kell rombolni azt a nagy értékű szellem-házat is, amit abból a célból épített, hogy családját megóvja a gonosz szellemek ártalmától (Cselekedetek 19:19; 1Korinthus 10:21; 1János 5:21). Ily módon megszabadult a démoni támadásoktól, és most arra tudja összpontosítani erejét, hogy mások is megismerhessék általa az egyedüli igaz Istent, Jehovát.

Kenya

Amikor egy bűnöző bandavezérnek tudomására hozták, hogy olyan veszélyesnek tartják, hogy a rendőrség parancsba kapta, bárhol lelőhetik, ahol meglátják, nevetve vállát vonogatta. Hamarosan azonban az egyik fosztogatásuk nem a tervnek megfelelően alakult. Végül teljesen magára maradt a dühös emberek gyűrűjében, akik rögtön ítélkezni akartak a heIyszínen és meg akarták őt lincselni. Ebben a szorongatott helyzetében a rendőrség sietett segítségére, akik elvitték őt és börtönbe zárták a tárgyalás kezdetéig.

Védőügyvédje különböző taktikákat ajánlott a bűnössége tagadására. Börtöncellájában való tartózkodása alatt azonban eszébe jutott, hogy Jehova egyik Tanúja évekkel azelőtt többször is meglátogatta. Kezdte megbánni törvénytelen tetteit és segítségért imádkozott Istenhez. Név szerint Jehovától kért segítséget. (Vö. Cselekedetek 10:1, 2.) A bíróság meglepetésére, ez a bűnöző beismerte bűneit a bíróság előtt. A bíró ezért viszonylag enyhe büntetést szabott ki rá, halálbüntetés helyett, tíz évi börtönre ítélte, de a legszigorúbb börtöni feltételek mellett.

A rács mögött ez a bűnöző mohón olvasni kezdte a bibliai irodalmat és többször is Istenhez imádkozott. Azt kérte imájában, hogy ha lehet, csökkenjenek börtön évei, hogy őt tudja szolgálni. Váratlanul azt közölték vele, hogy megfelezték ítéletét. Így öt évi börtönbüntetés után kiszabadult és rögtön bibliatanulmányozást kezdett Jehova Tanúival. Hamarosan alámerítkezett, és most a teljes idejű evangélium hirdetést tűzte ki élete céljául.

A fenti kiragadott esetek csak annak a szemléltető példái, hogy Jehova Tanúi hogyan teljesítik azt a megbízatásukat és kötelességüket, hogy hirdessék az evangéliumot „a föld legvégső határáig”. Ilyen tapasztalatokat persze ezerszámra idézhetnénk. Kétségbe lehet-e vonni Jehova Tanúinak igazi evangéliumhirdetői voltát napjainkban?