Amikor nincs remény és szeretet

EGY 17 éves kanadai lány leírta, miért akar meghalni. Többek között ezeket sorolta fel: „Egyedül érzem magam, és félek a jövőmtől; igazán alacsonyabb rendűnek érzem magam a munkatársaimnál; nukleáris háború; az ózonréteg pusztítása; valóban csúnya vagyok, ezért sohasem találok majd magamnak férjet, és egyedül kell leélnem az életemet; nem hinném, hogy túl sok minden adna értelmet az életemnek, miért várjak addig, míg rájövök erre; halálommal terhet vennék le mások válláról; senki sem bánt meg többé.”

Egyebek között ezek adhatnak a fiataloknak okot arra, hogy megöljék magukat? Kanadában „a gépjárműbalesetektől eltekintve, most az öngyilkosság a leggyakoribb oka a fiatalok közötti haláleseteknek” (The Globe and Mail).

A dél-ausztráliai Flinders Egyetem munkatársa, Riaz Hassan professzor ezt jelenti ki a „Megszakított életek: A fiatalkori öngyilkosságokban megfigyelhető irányzatok” című értekezésében: „Számos társadalmi ok van, mely szerepet játszik ebben a kérdésben, és amelyről úgy látszik, hogy jelentős hatással van a kamaszkori öngyilkosságok számának a növekedésére. Ilyen például, hogy a fiatalok között sok munkanélküli van; változnak az ausztráliai családok; egyre többen használnak kábítószert és élnek vissza vele; egyre több erőszakos tettet hajtanak végre a fiatalok; lelki egészség; egyre nagyobb különbség van aközött, hogy »elméletileg mekkora szabadsága« van valakinek és aközött, hogy a gyakorlatban mekkora a függetlensége.” Az értekezés a továbbiakban kijelenti, hogy sok vizsgálat eredménye arról tanúskodik, hogy az emberek borúlátóan tekintenek a jövőbe, valamint azt sugallja, hogy „a fiatalok nagy része félve és reszketve gondol a maga és a világ jövőjére. Lelki szemeikkel látják a világot, melyet elpusztítottak a nukleáris háborúval, a szennyezéssel és a környezet fokozatos tönkretételével; látják az embertelen társadalmat, amelyben a technika felett nem lehet ellenőrzést gyakorolni, és a nagymértékű munkanélküliséget.”

A Gallup-intézet 16—24 évesek között végzett egyik közvélemény-kutatása szerint, további okok az öngyilkosságra, hogy egyre mélyül a szakadék a gazdagok és a szegények között, egyre nő az egyszülős családok száma, egyre népszerűbb a lőfegyverek használata, gyermekmegbecstelenítések történnek, és hogy általánosságban véve „hiányzik a holnapba vetett hit”.

A Newsweek című folyóirat beszámol arról, hogy az Egyesült Államokban „a lőfegyverek jelenléte lehet a legfontosabb oka [a tizenévesek öngyilkosságának]. Egy tanulmány összehasonlította az öngyilkosságot elkövetett, elmebeli rendellenességben egyértelműen nem szenvedő kamaszok esetét olyan fiatalok esetével, akik nem követtek el öngyilkosságot, és megállapította, hogy az egyetlen különbség az volt ezek között az esetek között, hogy volt-e megtöltött fegyver a lakásban. Ennyit arról az elképzelésről, hogy nem a fegyverek ölik meg az embereket.” S többmilliónyi otthonban van olyan fegyver, mely meg van töltve!

A félelem és a nemtörődöm társadalom gyorsan az öngyilkosság szélére sodorhatja a sebezhető fiatalokat. Vedd fontolóra: Több mint kétszer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el a 12—19 évesek ellen, mint amennyit általában a lakosság ellen. A tanulmányok megállapították, hogy „legnagyobb valószínűséggel a 14 és 24 év közötti nőket támadják meg” — számolt be a Maclean’s című folyóirat. „A nőket leggyakrabban azok támadják és ölik meg, akik azt mondják, hogy szeretik őket.” Mi ennek a következménye? Ezek és más félelmek „aláássák e lányok bizalmát és biztonságérzetét”. Az egyik tanulmányban a megkérdezett, nemi erőszakot átélt nők csaknem egyharmada mondta el, hogy fontolgatta az öngyilkosságot.

Egy új-zélandi beszámoló egy másik oldalát mutatja be a fiatalkori öngyilkosságoknak. Kijelenti: „Sok fiatal igencsak értéktelennek és a társadalomból kivetettnek érzi magát attól, hogy az uralkodó anyagiasság és a világi értékrend miatt egyenlőségjel van az egyéni boldogulás, valamint a vagyon, jó megjelenés és hatalom között.” A The Futurist című folyóirat ezenkívül még ezt mondja: A fiatalok „nagyon is hajlanak arra, hogy azonnali kielégülést keressenek; mindent akarnak, méghozzá gyorsan. A szappanoperák a kedvenc tévéműsoraik. Szeretnék, ha a saját világukban ők is körül lennének véve ugyanazokkal a jó kinézetű, utolsó divat szerint öltöző emberekkel, akiknek túlságosan kemény munka nélkül is sok pénzük és nagy tekintélyük van.” Úgy látszik, hogy az ilyen valószerűtlen, teljesíthetetlen elvárások összessége bizonyos fokú kétségbeesést idéz elő, és öngyilkossághoz is vezethet.

Életmentő tulajdonság?

Shakespeare ezt írta: „A Szerelem [szeretet]: eső utáni nap.” A Biblia ezt mondja: „A szeretet soha el nem fogy” (1Korinthus 13:8). Ez a tulajdonság jelenti a megoldást az öngyilkosságra hajlamos fiatalok nehézségeire — a szeretet és gondolatcsere utáni sóvárgásukra. A The American Medical Association Encyclopedia of Medicine kijelenti: „Az öngyilkosok általában szörnyen egyedül érzik magukat, és ha lehetőségük van beszélgetni egy együtt érző, megértő hallgatóval, ez néha elég ahhoz, hogy visszatartsa őket a kétségbeesett tettől.”

A fiataloknak gyakran rendkívüli igényük van a szeretetre és arra az érzésre, hogy tartoznak valahova. Ebben a szeretet nélküli, romboló világban — melyet ezek a fiatalok csak kicsit vagy egyáltalán nem tudnak befolyásolni — minden egyes nappal egyre nehezebbé válik ennek az igénynek a kielégítése. A kamaszkori öngyilkosságokhoz hozzájárulhat még, ha a szülők elutasítóan viselkednek a család felbomlása és a válás miatt. Ez a visszautasítás sokféleképpen kifejeződésre juthat.

Gondolj azoknak a szülőknek az esetére, akik ritkán vannak otthon gyermekeikkel. Az anya és az apa talán teljesen el van foglalva a munkájával, vagy a kikapcsolódásnak néhány olyan formáját gyakorolja, melyből ki vannak zárva a gyermekek. Ez a gyermekekkel közvetve azt az üzenetet közli, hogy nyíltan visszautasítják őket. Az ismert újságíró és kutató, Hugh Mackay megjegyzi, hogy „a szülők egyre énközpontúbbá válnak. Magukat teszik első helyre azért, hogy megmaradhassanak az életmódjuk mellett . . . Nyersen fogalmazva, a gyermekek kimentek a divatból . . . Az élet nehéz, és ezért az emberek egy kissé önmagukkal vannak elfoglalva.”

Ezenkívül néhány kultúrában azok a férfiak, akik férfiasnak gondolják magukat, talán azt kívánják, hogy ne lássák őket a gondoskodó szerepében. Kate Legge újságírónő találóan fogalmazza ezt meg: „Azok a férfiak, akik szívesen végeznek közszolgálatot, általában úgy döntenek, hogy életeket mentenek vagy tüzet oltanak, ahelyett hogy ellátnák a gondoskodással járó feladatokat . . . Jobban szeretnek erős, feltűnés nélküli hősök lenni, akik külső erőkkel küzdenek, mint olyan személyek, akik elvégzik az emberközpontú feladatokat.” Napjainkban persze a legemberközpontúbb feladatok egyike, hogy valaki szülő lesz. A gyatra szülői nevelés egyenértékű a gyermek visszautasításával. Emiatt fiad vagy lányod kedvezőtlen képet alakíthat ki magáról, és talán nem nagyon tud majd beilleszkedni mások közé. A The Education Digest című folyóirat kijelenti: „Ha a gyermekeknek nincs kedvező képük magukról, akkor nincs meg az alapjuk arra, hogy olyan döntéseket hozzanak, mely a legjobb érdeküket szolgálja.”

Reménytelenségből is fakadhat

A kutatók úgy vélik, hogy a reménytelenség nagymértékben hozzájárul az öngyilkosságokhoz. Gail Mason, aki az ausztráliai fiatalkori öngyilkosságokról ír, kijelentette: „A reménytelenségről úgy tartják, hogy sokkal inkább összefüggésben van az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal, mint a depresszió. A reménytelenséget néha úgy határozzák meg, hogy a depresszió egyik tünete . . . Ez rendszerint abban mutatkozik meg, hogy a fiatalokon úrrá lesz a jövőjük miatti általános kétségbeesés és csüggedés, különösen az aggasztja őket, hogyan fognak megélni, s némiképp a világ helyzete is reménytelenséggel tölti el őket.”

A polgári vezetők gyatra példamutatása a becsületességben nem ösztönzi a fiatalokat arra, hogy magasabb legyen az erkölcsi szintjük. Majd ilyen gondolkodásmód alakul ki: „Miért izgassam magamat?” A Harper’s Magazine észrevételeket fűzve a fiatalok azon képességéhez, hogy rájönnek a képmutatásra, ezt mondja: „A fiataloknak jó érzékük van ahhoz, hogy észrevegyék a képmutatást, s valójában ügyesen olvasnak — de nem a könyvekben. Annak a világnak a társadalmi jeleiből olvasnak olyan ügyesen, melyben meg kell majd élniük.” És mit tesznek egyértelművé ezek a jelek? Stephanie Dowrick írónő megjegyzi: „Még sohasem árasztottak el minket ennyi információval arról, hogyan éljünk. Az emberek még sohasem voltak ennyire gazdagok és műveltek, mégis mindenütt kétségbeesés tapasztalható.” Továbbá túl kevés jó példakép van a politikai és a vallási társadalom ranglétrájának a felsőbb fokain. Dowrick feltesz néhány találó kérdést: „Hogyan tanuljunk bölcsességet és rugalmasságot az értelmetlen szenvedésből, sőt hogyan találjunk értelmet benne? Hogyan ápoljuk a szeretetet egy önzéstől, ingerültségtől és kapzsiságtól áthatott légkörben?”

Ezekre a kérdésekre a következő cikkünkben találod meg a válaszokat, s ezek a válaszok talán a meglepetés erejével hatnak majd rád.

[Oldalidézet a 6. oldalon]

„A fiatalok nagy része félve és reszketve gondol a maga és a világ jövőjére”

[Oldalidézet a 7. oldalon]

„Ha lehetőségük van beszélgetni egy együtt érző, megértő hallgatóval, ez néha elég ahhoz, hogy visszatartsa  őket a kétségbeesett tettől”

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Néhány öngyilkossági szándékra utaló jel

• Gondok az alvással, étvágytalanság

• Elszigeteltség és visszahúzódás, könnyen balesetet szenved

• Elszökés otthonról

• Drámai változás a megjelenésben

• Kábítószerrel és/vagy alkohollal való visszaélés

• Izgatottság és erőszakosság

• Beszélgetés a halálról; önpusztítással kapcsolatos írott üzenetek; illusztrációk, melyek erőszakot ábrázolnak, különösen olyanok, amelyeken valaki önmaga ellen követ el erőszakot

• Bűntudat érzése

• Reménytelenség, aggódás, depresszió, síró­görcsök

• Személyes tárgyak elajándékozása

• Rövidebb ideig tartó koncentrálóképesség

• Érdeklődés elvesztése élvezetes tevékenységek iránt

• Önbírálat

• Szabados szexualitás

• Hirtelen romlás az iskolai teljesítményben, ­gondok az iskolába járással

• Tagság szektában vagy bandában

• Depresszió után eufória

Teens in Crisis (American Association of School Administrators), valamint Philip G. Patros és Tonia K. Shamoo: Depression and Suicide in Children and Adolescents alapján.

[Kép a 7. oldalon]

A bensőséges szeretet és könyörület segíthet egy fiatalnak, hogy értékelje az életet