Akvakultúra — A hal mint „haszonállat”

AZ ÉBREDJETEK! NORVÉGIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

TÖBB ezer évvel ezelőtt a kínaiak és az egyiptomiak édesvízi tavakat készítettek, ahol élő halakat tartottak, és talán etettek is. Manapság a haltartás ipari méreteket öltött. Ezt akvakultúrának hívják. A Környezetvédelmi Lexikon úgy határozza meg, mint ami az „élővizek gyakorlati felhasználásának egyik módja”. Ez magában foglalja azt is, hogy a tengervízben és az édesvízben létrehozzák a víziállatok, vízinövények növekedéséhez szükséges megfelelő feltételeket, tenyésztik őket és gazdálkodnak velük.

Ez ideig az akvakultúra legáltalánosabb formája a belterjes halgazdálkodás és -tenyésztés. Sok országban, különösen ahol az édesvizek hőmérséklete viszonylag magas, az édesvízi halakkal való gazdálkodás kádakban és tavakban terjedt el széles körben. Más országok tengeri területeik hasznosítására összpontosítanak. Norvégia ez utóbbira példa. Mivel a világon itt van az egyik leghosszabb partvidék, megfelelő a tenger hőmérséklete, és aránylag tiszta a víz, ennek az országnak természet nyújtotta előnye van arra nézve, hogy a tengervízben foglalkozzon halgazdálkodással. Norvégia úttörő volt ebben, különösen a lazac és a pisztráng tengeri gazdálkodásában.

A halikrától a piacra kész halig

A termelés ősszel kezdődik a haltenyésztő állomáson. A nőstényeket „megfejik” az ikráikért, és az ikrákat kiválasztott hímektől származó spermiummal termékenyítik meg. A megtermékenyített ikra a telet gondos felügyelet alatt a haltenyésztő állomáson tölti, és a kikelés hat hónapon belül történik. Az első néhány hétig az apróhal a gyomrán lévő szikzacskón keresztül táplálkozik; azután elkezdődik az első gondos etetés. Természetes körülmények között a fiatal lazac 2-5 évet tölt abban a folyóban, amelyikben kikelt, mielőtt a táplálóbb tengerbe vándorolna legelni. A haltenyésztő állomáson az apróhal egy-másfél évig fejlődik (ilyenkor a lazacfélék már alkalmasak a vándorlásra).

Akkor a halakat az édesvízből a tengervízbe viszik. Általában a tengerben lévő berendezésekbe, lebegő ketrecekbe helyezik őket. A tengeri gazdaságban eltöltött egy vagy két év múlva a lazacok elérik megfelelő méretüket és feldolgozásra kerülnek. Mindez nagyon egyszerűnek és könnyűnek hangzik. A hal „haszonállatként” való tartása azonban számos kihívást jelent.a

Biológiai rejtélyek és változások

Az első halgazdálkodók a semmiből kezdték, és alapos ismeretet kellett szerezniük a szaporítással, a kedvező takarmánnyal és a különböző fajták ösztöneivel kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy végtelen sok megoldatlan biológiai rejtély és olyan dolog van, ami rosszul sülhet el. Lehetséges lesz valaha is, hogy kielégítsék az apróhalnak és a halnak a víz minőségére, hőmérsékletére, a takarmányra és a fényre vonatkozó, mindig változó szükségleteit?

Ezek közül a gondok közül sokat már rég megoldottak. Manapság több kutatási program arra összpontosul, hogyan lehet szabályozni a különféle fajták növekedését és viselkedését olyan tényezők által mint a mozgás, a fénykezelés, valamint az elegendő mennyiségű és minőségű takarmány.

Szennyezettség és algainváziók

A halgazdálkodásban nagyon fontos a tiszta környezet. Az ökoszisztéma egyensúlyának felborulása és a szennyezettség különféle szintjei gondokat okoznak az akvakultúra-iparnak. A természetes körülmények között élő halak észlelik, ha mérgező anyag van a vízben, és megpróbálják elkerülni a veszélyt. A halgazdaságokban nevelt halak viszont nem tudják elkerülni, mert ketrecekbe vannak zárva. Ezért a kiömlött olaj vagy a mérgező vegyi anyagok kiömlése katasztrofális lehet a halgazdaságok számára.

Egyesek igencsak megijedtek 1988-ban, amikor Svédország dél-nyugati és Norvégia déli partjai mentén a mérgező algák iszonyúan elszaporodtak. Az algák hatalmas területen elpusztították a halakat és más, tengerben élő vízi élőlényeket. Több halgazdaság megüresedett, részben maguk az algák miatt, részben a sürgős levágás miatt. A legtöbb berendezést azonban megvédték az algák okozta pusztulástól, mivel a halgazdálkodók a fjordok biztonságába vontatták a ketreceket. Egyesek „tengeri Csernobilnak” hívták ezt az algakatasztrófát, és a szakemberek állítása szerint valószínűleg a növekvő szennyeződés is közrejátszott az elburjánzásban.

A tengerben lévő halasketrecek ki vannak téve mindenféle időjárásnak, és ellen kell állniuk a jégnek, a dühöngő tengernek és a viharoknak. Amikor egy berendezés tönkremegy és a halak kiszabadulnak, a halgazdálkodó értékes vagyont veszít el. Azonkívül lehet, hogy az elszabadult halak betegséget adnak át a természetes körülmények között élő halaknak, ez pedig komoly gond. Az elszabadult halak versenyezni is fognak a természetes körülmények között élő halakkal az élelemért és az ívóhelyért, és félő, hogy ez rossz hatással lehet a helyi állatállományokra.

Tehát nem fér hozzá kétség, hogy a tengerben lévő berendezéseket jobban meg kell védeni, hogy megelőzzék a halak kiszabadulását. Ezen a területen is történtek már előrelépések. Az Aquaculture in Norway című füzet elmondja, hogy az elmúlt években „rengeteget [értek el], már ami azt illeti, hogy az akvakultúrás berendezések képesek legyenek ellenállni a rendkívüli időjárásnak”.

Betegségek kezelése

Minden, ami ellenkezik a halak természetével, vagy eltér a természetes környezetüktől, stresszt okoz, és ez káros hatással van az immunrendszerükre. Egy tényezőegyüttes, mint amilyen a halak összezártsága, az alapos etetés, a szerves dolgok felhalmozása, és a halak számára növekvő számban jelentkező különféle kórokozók, a tenyésztett halaknál súlyosabb gondokat idéznek elő a betegségeket tekintve, mint azoknál a halaknál, amelyek természetes körülmények között élnek. Ez óriási veszteségeket okozott az iparnak.

Valójában a halbetegségek közül sokat például antibiotikumokkal kezelhetnek, de az antibiotikumok huzamosabb ideig tartó alkalmazása veszélyes a környezetre nézve, elsősorban azért, mert ellenálló baktériumokat hoz létre, ami új gyógyszerek kifejlesztését teszi szükségessé. Az orvosságok gyengíthetik is a halakat, s ezáltal sebezhetőbbek lesznek a többi betegséggel szemben. Természetesen a halgazdálkodók meg akarnak szabadulni ettől az ördögi körtől.b

Ezért a régi mondás, hogy jobb a megelőzés, mint a gyógyítás, a halgazdaságokra is érvényes. Nagy erőfeszítést tesznek, hogy több ismeretet szerezzenek arról, hogyan tudnák megerősíteni a halak természetes ellenállóképességét. Ez a kutatás olyan területekre irányul mint az etetés javítása, a környezet, amelyben nevelik őket, a munkatervek, betegségeknek különösen ellenálló halak tenyésztése, valamint hatékony védőoltások és oltási módszerek kifejlesztése. Ez a munka eredményekkel jár, és úgy tűnik, a halgazdálkodási ipar úrrá lesz a helyzeten a betegségek elleni harcban.

Az ipar növekedése

Az akvakultúra több part menti település számára nagy fontossággal bíró, jellegzetes helyi iparág. Mióta létrejött az akvakultúra-ipar, bámulatos növekedés ment végbe. 1990-ben a világviszonylatban vett termelés összesen több mint 23 milliárd amerikai dollár értékű volt. A világon gazdálkodással tenyésztett lazacoknak több mint a felét Norvégia szállítja, és a föld kilencvennél is több országába exportál lazacot.

Jóllehet eddig a lazac volt a tengeri gazdálkodásból származó fő termék, korlátozott mennyiségben már más, gazdálkodással tenyésztett halak is vannak a piacon, mint a közönséges tőkehal és az óriás laposhal. Az akvakultúra-ipar szeretne a friss, minőségi halak megbízható szállítójának bizonyulni egész éven át.

Sajnálatos módon az emberek gyakran megengedik, hogy a kapzsiság ösztönözze őket, és ez olykor az akvakultúra-iparban is megtörtént. Néhány esetben a környezeti szempontokat feladják a gyors haszonszerzés vágya miatt. Az ilyen gondolkodású, akvakultúrával foglalkozó embereknek meg kellene tanulniuk, hogy a természet milyen gyorsan visszaüt; fel kellene ismerniük, hogy a környezettel való törődés a saját érdekük is. Előbb vagy utóbb mindig bölcsnek bizonyul a Teremtő eredeti szándékával összhangban igazgatni a föld erőforrásait — összhangban a természettel és a bonyolult ökoszisztémákkal.

[Lábjegyzetek]

[Képek a 15. oldalon]

A halakat a tengerben lévő, lebegő ketrecekbe helyezik

A nőstényeket „megfejik” az ikrákért

Amikor a halak elérik megfelelő méretüket, elviszik és feldolgozzák őket

[Forrásjelzés]

Fotók: Vidar Vassvik/Norwegian Seafood Export Council