A dohány védelmezői felbocsátják hőlégballonjaikat
LONDON ostrom alatt álló város volt az 1940-es években. A német vadászrepülőgépek és a szárnyas bombák rémülettel és pusztítással árasztották el a várost. De ha a helyzet nem lett volna ennyire borzalmas, bizarr látvány kötötte volna le a város lakóinak figyelmét.
Hosszú kábelekre kötve hatalmas léggömbök lebegtek a magasban. Az volt a céljuk, hogy megakadályozzák az alacsonyan végbemenő légitámadásokat, és lehetőleg elkapjanak néhány szárnyas bombát a levegőben. A léggömbzár azonban, bármennyire ötletes volt is, nagyon kevés sikert ért el.
A cigarettagyártó cégek ugyancsak ostrom alá kerültek. Az elterpeszkedő dohánybirodalmakat, amelyek valamikor a politikai és gazdasági hatalom bevehetetlen fellegvárai voltak, most minden oldalról támadások érik.
Az orvostársadalom egymás után készíti el a terhelő bizonyítékokkal teli tanulmányok oldalait. A dohány ellen küzdő egészségügyi tisztviselők a saját malmukra hajtják a vizet. A felbőszült szülők amiatt panaszkodnak, hogy rászedik a gyerekeiket. A céltudatos törvényhozók kiüldözték a cigarettafüstöt a hivatali épületekből, az éttermekből, a katonai létesítményekből és a repülőgépekből. Sok országban betiltották a televíziós és rádiós dohányreklámokat. Az Egyesült Államokban egész államok az egészségügyi ellátás több milliós költségei miatt pereskednek. Sőt, ügyvédek is bekapcsolódnak a küzdelembe.
Ezért a dohánygyártó cégek felbocsátottak néhány védekezésre szolgáló léggömböt, hogy megpróbálják elhárítani az őket ért támadásokat. Azonban úgy tűnik, hogy csak a levegőbe beszélnek.
Az Egyesült Államok nyilvánossága az elmúlt év folyamán közelről szemlélhette, amint a felháborodott törvényhozók és az egészségügyi kormánytisztviselők erőteljes támadást indítottak a dohányipar ellen. Az amerikai kongresszus egyik bizottsága előtt tartott meghallgatásokon 1994 áprilisában hét nagy amerikai dohánygyártó cég igazgatóját szembesítették ezekkel a sokatmondó statisztikákkal: évente több mint 400 000 amerikai hal meg, további milliók pedig megbetegszenek, haldokolnak és függőségbe kerülnek.
Mit tudtak felhozni a maguk mentségére? A küzdelemben részt vevő ügyvezetők néhány érdekes kijelentést tettek a maguk védelme érdekében: „A dohányzásról . . . még nem bizonyították be, hogy a betegségek kifejlődését okozó tényező” — jelentette ki az egyik dohánnyal foglalkozó intézet szóvivője. Azonkívül azt állították, hogy a dohányzás semmivel sem ártalmasabb, mint egyéb élvezetes tevékenységek, például az, ha az ember édességet eszik vagy kávét iszik. „A nikotin miatt a cigaretta még nem válik droggá, és a dohányzás sem válik függőséggé” — jelentette ki az egyik dohánygyártó cég vezérigazgatója. „Helytelen az a feltételezés, hogy a cigarettában található nikotin bármilyen mennyiségben függőséghez vezet” — erősítette meg az egyik dohánygyártó cégnél dolgozó tudós.
A bizottság azzal vágott vissza, hogy ha a cigaretta nem vezet függőséghez, akkor miért próbálnak meg a dohánygyártó cégek manipulálni a termékeik nikotinszintjével? „Az íz fokozása végett” — magyarázta egy másik dohánygyártó cég ügyvezetője. Van-e rosszabb egy ízetlen cigarettánál? Amikor saját vállalatának az aktái közül egy csomó olyan kutatási eredményt mutattak neki, amelyek azt sugalmazták, hogy a nikotin függőséghez vezet, még mindig ragaszkodott a meséjéhez.
Úgy látszik, hogy ez a férfi másokkal együtt ragaszkodni fog ehhez a véleményhez, akármennyire megtelnek is a temetők a dohány áldozataival. Dr. Lonnie Bristow, az Amerikai Orvosi Egyesület Igazgatóságának elnöke egy érdekes kihívással állt elő. A The Journal of the American Medical Association így tudósít: „Meghívta az Egyesült Államok főbb dohánygyártó cégeinek ügyvezetőit, hogy menjenek vele végig a kórtermeken, és nézzék meg a dohányzás egyik eredményét: a tüdőrákos betegeket, és olyanokat, akik légzési nehézségeik miatt mozgáskorlátozottak. Senki nem válaszolt a kihívásra.”
A dohányipar azzal kérkedik, hogy jó állásokról gondoskodik a világ növekvő munkanélküliséggel küzdő gazdasági helyzetében. A dohányipar Argentínában például egymillió állást teremt, és további négymillió állás van vele közvetett kapcsolatban. A nagy adóbevételek által a dohánygyártó cégek sok kormány kegyeit nyerték el.
Az egyik dohánygyártó nagyvállalat kifejezetten a kisebbségi csoportokat részesíti nagylelkű adományokban az emberbaráti gondolkozás látszólagos megnyilvánulásaként. A vállalat bizalmas dokumentumai azonban feltárták, hogy mi a „vevőkör fejlesztésére szánt összeg” mögött meghúzódó igazi indíték: a lehetséges szavazók jóindulatának elnyerése.
Ugyanaz a dohánygyártó cég művészeti körökben is szerzett barátokat azzal, hogy múzeumoknak, iskoláknak, tánciskoláknak és zenei intézményeknek nagy összegű hozzájárulásokat adott. A művészeti szervezetek tisztviselőinek meg kell keményíteniük magukat ahhoz, hogy elfogadják a dohányipartól a pénzt, amire annyira szükségük van. New York művésztársadalmának tagjai nemrégiben kellemetlen dilemma elé kerültek, amikor ugyanez a dohánygyártó cég felkérte őket arra, hogy támogassák lobbyzási törekvéseit a dohányzás elleni törvény meghozatalával szemben.
És persze a vagyonos dohányóriások nem szégyenlősek, ha arról van szó, hogy olyan politikusoknak kell pénzt osztogatni, akik latba tudják vetni a befolyásukat minden olyan javaslat ellen, amely nem kedvez a dohányérdekeltségeknek. A dohánygyártó cégek ügyét magas rangú kormánytisztviselők támogatják. Néhányan közülük pénzügyi kapcsolatban állnak a dohányiparral, vagy arra érzik magukat kényszerítve, hogy meghálálják a választási kampányok idején nyújtott bőkezű anyagi támogatást.
Az egyik képviselő az USA-ban állítólag több mint 21 000 dollárnyi adományt kapott a cigarettagyártó cégektől, s ezt követően számos dohány elleni kérdésben ellenszavazatot adott le.
Egy korábbi jól fizetett lobbysta, aki egyszerre volt állami szenátor és erős dohányos, a közelmúltban megtudta, hogy torok-, tüdő- és májrákja van. Most már keservesen megbánta a dolgot, és azon siránkozik, hogy „ha az ember olyan dolog miatt nyomja az ágyat, amiről saját maga tehet”, akkor nagyon ostobának érzi magát.
A reklámokra költött dollárokkal megvásárolható hatalom birtokában a dohányóriások erőteljesen támadták a szembenállókat. Az egyik reklám a szabadság zászlaja alatt komolyan figyelmeztet: „Ma a cigaretta. És holnap?” Ezzel arra céloz, hogy legközelebb a koffein, az alkohol és a hamburger esik majd a tilalmak állítólag fanatikus híveinek áldozatául.
Az újsághirdetések megpróbálták lerontani a hitelét annak az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala által kiadott és sokszor idézett tanulmánynak, amely a passzív dohányzást rákkeltőnek minősítette. A dohányipar bejelentette, hogy törvényes küzdelmet tervez. Egy televíziós program azzal vádolta az egyik céget, hogy manipulál a nikotinszinttel a függőség elősegítése végett. Az adást sugárzó társaság azonnal egy tízmilliárd dolláros perrel találta szembe magát.
A dohánygyártó cégek hevesen harcoltak, a levegő mégis egyre fojtogatóbb a vádaktól. Az utóbbi négy évtizedben mintegy 50 000 tanulmány készült, ami a dohányzás kockázataira utaló bizonyítékok egyre növekvő halmazát eredményezte.
Hogyan próbálnak a cigarettagyártó cégek kitérni az ellenük felhozott vádak elől? Makacsul kitartanak a mellett az állítólagos tény mellett, hogy vannak olyan dohányosok, akik igenis leszoknak. Ezért azt állítják, hogy a nikotin nem okoz függőséget. Azonban a statisztikák mást mutatnak. Igaz, hogy 40 millió amerikai leszokott a dohányzásról. De 50 millióan még mindig dohányoznak, és ezeknek a 70 százaléka azt mondja, hogy szeretne leszokni. Évente 17 millió ember próbál meg leszokni, de a 90 százalékuk egy éven belül visszaesik.
A tüdőrákműtét után az amerikai dohányosok 50 százaléka visszatér a szokásához. A szívrohamot kapott betegek 38 százaléka rágyújt, még mielőtt elhagyná a kórházat. Azok közül a dohányosok közül, akiknek eltávolítják a rákos gégefőjüket, 40 százalék újra megpróbál dohányozni.
Az Egyesült Államokban élő több millió tizenéves dohányos háromnegyed része azt állítja, hogy már legalább egyszer komoly kísérletet tett a leszokásra, de nem járt sikerrel. A statisztikák arra is rámutatnak, hogy sok fiatal számára a dohány szívása egy lépcsőfok a keményebb drogok felé. A serdülőkorú dohányosok 50-szer nagyobb valószínűséggel használnak kokaint, mint azok, akik nem dohányoznak. Egy 13 éves dohányos egyetért ezzel. „Semmi kétségem afelől, hogy a cigaretta bevezető drog — írta. — Szinte mindenki, akit ismerek (három személy kivételével) már elkezdett dohányozni, mielőtt drogokat használt volna.”
Mi a helyzet az alacsony kátránytartalmú cigarettákkal? A kutatások azt mutatják, hogy ezek valójában még veszélyesebbek lehetnek, két okból is: először is azért, mert a dohányos gyakran mélyebben szívja le a füstöt, hogy hozzájusson a szervezete által követelt nikotinhoz, s így a tüdejében több szövetet tesz ki a füst mérgező hatásainak; másodszor pedig azért, mert az a tévképzet, hogy ő most „egészségesebb” cigarettát szív, visszatartja a dohányost attól, hogy erőfeszítést tegyen a végleges leszokásra.
Egyedül a nikotinról több mint kétezer tanulmány készült. Ezek feltárják, hogy a nikotin azok közé az ember által ismert anyagok közé tartozik, amelyek a legnagyobb mértékű függőséghez vezetnek, és az egyik legkárosabb anyag. A nikotin gyorsítja a szívműködést és szűkíti a véredényeket. Hét másodperc alatt felszívódik a vérkeringésbe — még egy vénás injekciónál is gyorsabban. Arra utasítja az agyat, hogy többet követeljen, s ez egyesek szerint a heroinfüggőségnél kétszer nagyobb mértékű vágy.
Vajon a dohánygyártó cégek tudatában vannak a nikotin függőséghez vezető természetének, annak ellenére, hogy tagadják azt? A jelek szerint már régen tudnak erről. Egy 1983-as jelentés például rámutat, hogy az egyik dohánygyártó cég kutatója megfigyelte a laboratóriumi patkányoknál a függőség klasszikus tüneteit, miközben az állatok rendszeresen gondoskodtak a nikotinadagjukról úgy, hogy működésbe hoztak egy emelőkart. Azt mondják, hogy a tanulmányt gyorsan betiltotta a dohányipar, és csak mostanában került napvilágra.
A dohányóriások nem ülnek ölbe tett kézzel, mialatt az ágyúk minden irányból sortüzet bocsátanak rájuk. New York Város Dohánykutatási Tanácsa vezeti azt a hadjáratot, amit a The Wall Street Journal „az Egyesült Államok üzleti életének történelmében előforduló leghosszabb távú félrevezető kampánynak” nevez.
A független kutatások végzése címén a tanács több millió dollárt fektetett a támadói elleni küzdelembe. Ez az egész 1953-ban kezdődött, amikor dr. Ernst Wynder, a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center munkatársa felfedezte, hogy a dohányban található kátrány, amivel bekenték az egerek hátát, daganatokat okozott. A dohányipar azért hozta létre a tanácsot, hogy megsemmisítse a termékük ellen összegyűlt bizonyítékokat, azáltal hogy a saját tudományos bizonyítékaikkal érvel.
Mégis hogyan voltak képesek a tanács tudósai olyan eredményeket kihozni, amelyek ennyire ellentmondanak a kutatóközösség többi tagja felfedezéseinek? A közelmúltban közzétett dokumentumok alaposan kidolgozott fondorlatszövevényre derítettek fényt. Sokan a tanács kutatói közül, akiket írásos megállapodások kötnek és éles szemű ügyvédek ellenőriznek, úgy találják, hogy az egészséggel kapcsolatos növekvő félelmek megalapozottak voltak. Ám amikor a tanács szembekerült a tényekkel, a The Wall Street Journal szerint „néha figyelmen kívül hagyta vagy leállította a saját kutatásait, amelyek úgy utaltak a dohányzásra mint ami veszélyes az egészségre”.
Egy biztonságosabb cigaretta utáni kutatás évekig folytatódott titokban. Ha nyilvánosan kutattak volna, azzal hallgatólagosan elismerték volna, hogy a dohányzás igenis veszélyes az egészségre nézve. Az 1970-es évek végére az egyik dohánygyártó cég rangidős ügyvédje azt javasolta, hogy hagyjanak fel a „biztonságos” cigaretta előállítására irányuló reménytelen próbálkozással, és rakjanak félre minden ehhez kapcsolódó dokumentumot.
Az évekig tartó kísérletezés két dolgot világossá tett: a nikotin igenis függőséghez vezet, a cigarettázás pedig valóban öl. Bár a dohánygyártó cégek hevesen tagadják ezeket a tényeket a nyilvánosság előtt, a tetteikkel kimutatják, hogy nagyon is jól ismerik a tényeket.
David Kessler, az Egyesült Államok Élelmezési és Drog Hivatalának (FDA) munkatársa szándékos manipulációt hozva fel vádként kijelentette: „Néhány jelenlegi cigarettafajta valójában csúcstechnológiával elkészített nikotinfelszabadító rendszernek bizonyul, amely pontosan kiszámított mennyiségű nikotint szabadít fel . . . elegendőt ahhoz, hogy kialakítsa és fenntartsa a függőséget.”
Kessler rávilágított, hogy a dohánygyártó cégeknek számos olyan szabadalmazott találmány van a birtokában, amely elárulja a szándékukat. Az egyik egy genetikailag megváltoztatott dohányfajta, amely az eddig ismert legnagyobb nikotinhozamot biztosítja. Egy másik eljárás során a szűrőket és a cigarettapapírt nikotinnal kezelik, hogy további mennyiségbeli növekedést érjenek el. Egy újabb módszer pedig több nikotint juttat a dohányos által először kifújt füstbe, mint abba, amit utoljára fúj ki. Továbbá a dohányipari dokumentumok azt mutatják, hogy ammóniavegyületeket adnak a cigarettákhoz, hogy ezáltal több nikotint szabadítsanak fel a dohányból. „A szokottnál majdnem kétszer nagyobb mennyiségű belélegzett nikotin került bele a dohányos vérkeringésébe” — közli egy jelentés a New York Times-ban. Az FDA kijelentette, hogy a nikotin függőséghez vezető kábítószer, és hogy a hivatal célja a cigaretta szigorúbb szabályozása.
A kormányzatok is függnek a cigarettától a maguk módján. Az Egyesült Államok kormánya például 12 milliárd dollár állami és szövetségi adót szed be évente a dohányárukból. Az Egyesült Államok Technológia Felmérési Irodájának számítása szerint azonban a dohányzás 68 milliárd dolláros veszteséget okoz évente az egészségügyi ellátás költségei és a termeléskiesés miatt.
Állítólagos gazdasági előnyök és bőséges álláslehetőség, a művészetek jótékony támogatása, az egészséget érintő kockázat heves tagadása — a dohányipar valóban felbocsátott néhány sajátos külsejű léggömböt a saját védelme érdekében. Majd kiderül, hogy hatékonyabbak lesznek-e ezek a londoni léggömbzárnál vagy sem.
De az világos, hogy az óriásvállalatok nem tudják tovább rejtegetni az igazi természetüket. Milliókhoz jutottak, és milliókat megöltek, de érzéketlennek tűnnek azt illetően, hogy a végeredmény iszonyatos emberáldozat.
[Oldalidézet a 8. oldalon]
Úgy tűnik, hogy csak a levegőbe beszélnek
[Oldalidézet a 9. oldalon]
Egy kormány által készített tanulmány a passzív dohányzást rákkeltőnek minősítette
[Oldalidézet a 10. oldalon]
A nikotin azok közé az ismert anyagok közé tartozik, amelyek a legnagyobb mértékű függőséget alakítják ki
[Oldalidézet a 11. oldalon]
Milliókhoz jutottak; milliókat megöltek
[Kiemelt rész a 10. oldalon]
50 000 tanulmány — mire mutat?
Íme egy kis ízelítő a dohányzással összefüggő egészségi ártalmakból, amelyeket a kutatók gyűjtöttek össze:
TÜDŐRÁK: A tüdőrák miatti halálesetek 87 százaléka dohányosoknál következik be.
SZÍVBETEGSÉG: A dohányosoknak 70 százalékkal nagyobb az esélyük a szív- és érrendszeri megbetegedésekre.
MELLRÁK: Azoknak a nőknek, akik naponta 40 vagy annál több cigarettát szívnak el, 74 százalékkal nagyobb az esélyük arra, hogy mellrákban halnak meg.
CSÖKKENT HALLÓKÉPESSÉG: A dohányos anyák csecsemőinek nagyobb nehézséget jelent a hang feldolgozása.
KOCKÁZATOK A CUKORBETEGEK ESETÉBEN: Azoknál a cukorbetegeknél, akik dohányt szívnak vagy rágnak, nagyobb a vesekárosodás veszélye, és gyorsabban fejlődő recehártya-betegségük van (retinabántalom).
VASTAGBÉLRÁK: A 150 000 emberre kiterjedő kutatások rámutatnak a dohányzás és a vastagbélrák közötti világos összefüggésre.
ASZTMA: A passzív dohányzás súlyosbíthatja az asztmát a fiatalok esetében.
DOHÁNYZÁSRA VALÓ HAJLAM: A terhesség alatt dohányzó nők lánygyermekeinek négyszer akkora az esélyük arra, hogy szintén dohányozni fognak.
LEUKÉMIA: Úgy tűnik, hogy a dohányzás mieloid leukémiát okoz.
SÉRÜLÉSEK TESTMOZGÁS KÖZBEN: Az USA hadseregének egyik tanulmánya szerint a dohányosok nagyobb valószínűséggel sérülnek meg testmozgás közben.
EMLÉKEZŐTEHETSÉG: A nagy nikotinadagok csökkenthetik a szellemi frissességet, mikor az ember egy összetett feladatot old meg.
DEPRESSZIÓ: Az elmeorvosok arra keresnek bizonyítékot, hogy kapcsolatban áll-e egymással a dohányzás és a nagyfokú depresszió, valamint a skizofrénia.
ÖNGYILKOSSÁG: Egy ápolónők körében végzett kutatás kimutatta, hogy a dohányzó ápolónők között kétszer nagyobb volt az öngyilkosság valószínűsége.
Egyéb veszélyek, amelyeket hozzátehetünk a felsoroláshoz: szájüregi rák, gége-, torok-, nyelőcső-, hasnyálmirigy-, gyomor-, vékonybél-, húgyhólyag-, vese- és méhnyakrák; agyérkatasztrófa, szívroham, krónikus tüdőbetegség, keringési betegség, emésztéses fekély, cukorbaj, meddőség, alacsony születési súly, csontritkulás és fertőzés a fülben. A tűzveszélyt is hozzáadhatjuk, hiszen az otthonok, a szállodák és a kórházak kigyulladásának is a dohányzás a fő okozója.
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
Füstmentes dohány — veszélyes helyettesítő
Az 1,1 milliárd dolláros tubákipar legsikeresebb cégje ravasz módon ízesített csalival fogja ki a halacskákat. Ízesített márkái népszerűek. Az a „kis dohánymámor”, amit biztosítanak, kielégítő, de nem tart sokáig. Ennek a dohánygyártó cégnek a volt alelnöke így nyilatkozott: „Lehet, hogy sok ember az erősebben ízesített termékekkel kezdi, de végül is a [legerősebb márkánál] fog kikötni.” Ez a reklámja: „Erős bagó erős férfiaknak”, „Ez kielégítő”.
A The Wall Street Journal, amely beszámolt a cég stratégiájáról, idézte annak visszautasítását azzal kapcsolatban, hogy „meghamisítják a nikotinszintet”. A Journal azt is kijelentette, hogy a dohánygyártó cég két korábbi vegyésze viszont, először nyilatkozva a témával kapcsolatban, azt mondta, hogy „bár a cég nem manipulál a nikotinszinttel, de igenis manipulál a felhasználók által beszívott nikotin mennyiségével”. Azt mondják, hogy a cég olyan vegyi anyagokat ad hozzá a tubákjához, amelyek növelik annak lúgosságát. Minél lúgosabb a tubák, „annál több nikotin szabadul fel”. A Journal a tubákkal és a bagóval kapcsolatban ezeket a tisztázó megjegyzéseket teszi: „A tubák, amit gyakran összekevernek a bagóval, apróra vágott dohány, amit a fogyasztói szívnak, de nem rágnak. A felhasználók vesznek egy »csipetnyit«, beteszik az arcuk és a fogínyük közé, a nyelvükkel mozgatják, és néha köpnek egyet.”
Az ízesített márkák, amelyeket kezdők számára gyártanak, a nikotintartalmuknak csak 7-22 százalékát szabadítják fel, hogy a véráramba felszívódhasson. A legerősebb márka az új fogyasztóknál émelygést idézhet elő. Ez egy finomra aprított fajta az „igazi” férfiak számára. Nikotintartalmának hetvenkilenc százaléka „szabad”, vagyis azonnal képes felszívódni a véráramba. Az Egyesült Államokban a fogyasztók átlagosan kilencéves korukban kezdenek el tubákolni. És vajon melyik kilencéves gyerek bír sokáig ellenállni annak, hogy előrelépjen az erősebb márkák használatáig, és így felzárkózzon az „igazi” férfiak sorába?
A tubákból származó nikotinadag valójában hatékonyabb, mint az, amelyik egy cigarettából származik. Fogyasztóinak négyszeres az esélyük a szájrákra, és ötvenszer nagyobb náluk a torokrák kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik nem tubákolnak.
Az Egyesült Államokban átmeneti közfelháborodás tört ki, amikor egy volt főiskolás lovaglócsillag édesanyja beperelte az egyik dohánygyártó céget, mivel a fia meghalt szájrákban. A fiú egy lovasbemutatón kapott egy doboz ingyenes tubákot 12 éves korában, és később négy dobozzal használt hetente. Miután számos fájdalmas műtéten ment keresztül, melyek során felvágták a nyelvét, az állkapcsát és a nyakát, az orvosai feladták. A fiatalember 19 éves korában meghalt.
[Kiemelt rész a 13. oldalon]
Hogyan lehet leszokni?
Emberek milliói szabadultak ki a nikotinfüggőségből. Te is levetkőzheted ezt a káros szokást, még akkor is, ha már régóta dohányzol. Íme néhány javaslat, amely segíthet:
• Előre légy tudatában annak, hogy mi várható. Az elvonási tünetek magukban foglalhatnak nyugtalanságot, ingerlékenységet, szédülést, fejfájást, álmatlanságot, zavarokat a gyomorban, éhségérzetet, nikotinéhséget, csökkent koncentrálóképességet és remegést. Biztos, hogy nem valami kellemes kilátások, de a leghevesebben jelentkező tünetek csak néhány napig tartanak, és fokozatosan gyengülnek, amint a test megszabadul a nikotintól.
• Ezután komolyan elkezdődik az elmebeli harc. Nemcsak a tested követelte a nikotint, de az elméd is függött a dohányzással kapcsolatos magatartásformáktól. Elemezd a mindennapi foglalatosságaidat, hogy rájöhess, mikor szoktál ösztönösen cigaretta után nyúlni, és változtass ezen a megszokáson. Ha például mindig rögtön étkezés után dohányoztál, határozd el, hogy azonnal felállsz, és elmész sétálni, vagy elmosogatsz.
• Ha hirtelen egy heves vágy tör rád, esetleg egy feszült pillanatban, ne felejtsd el, hogy ez az érzés általában öt percen belül elmúlik. Készülj fel arra, hogy lekösd a gondolataidat levélírással, mozgással vagy egy pár egészséges falat elfogyasztásával. Az ima erőteljes segítség az önuralom gyakorlásában.
• Ha elkeseredsz, mert nem sikerülnek a leszokásra irányuló próbálkozásaid, szedd össze a bátorságod. Az a fontos, hogy továbbra is próbálkozz.
• Ha visszatart az a lehetőség, hogy meghízol, tartsd észben, hogy a dohányzásról való leszokásból eredő előnyök sokkal többet nyomnak a latban, mint azok a veszélyek, amelyek néhány többletkiló felszedésével járnak. Talán segít, ha van elérhető helyen gyümölcs vagy zöldség. Valamint igyál sok vizet.
• Abbahagyni a dohányzást — ez egy dolog. Folyamatosan tartózkodni tőle viszont teljesen más. Tűzz ki célul különböző határidőket, ameddig nem gyújtasz rá — egy napig, egy hétig, három hónapig, soha többé.
Jézus ezt mondta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Márk 12:31). Ha szereted a felebarátodat, abbahagyod a dohányzást. Ha szereted magadat, abbahagyod a dohányzást. (Lásd még a „Dohányzás — a keresztényi nézőpont” című cikket az Ébredjetek! 1989. július 8-i számának 13—15. oldalán [ang.].)