Hogyan bánnak Jehova Tanúi azokkal, akik már nem tartoznak a gyülekezetükhöz?

Mindenkivel igyekszünk szeretettel, kedvesen és tisztelettel bánni. Ha valaki, aki Jehova Tanúja, már nem veszi ki a részét olyan aktívan a gyülekezet tevékenységéből, vagy teljesen felhagyott ezzel, akkor igyekszünk segíteni neki. Biztosítjuk arról, hogy szeretjük, és arra ösztönözzük, hogy kerüljön újra közel Istenhez (Lukács 15:4–7).

Előfordul, hogy valaki olyat tesz, ami miatt eltávolítják a gyülekezetből (1Korintusz 5:13). De mivel nagyon szeretjük a hittársainkat, nem szeretnénk, hogy idáig jusson a helyzet. Ezért már előtte próbálunk segíteni. És még ha el is távolítanak valakit, akkor is kedvesen és tisztelettel bánunk vele, mivel a Biblia erre ösztönöz minket (Márk 12:31; 1Péter 2:17).

Mi lehet az oka annak, hogy valakit eltávolítanak a gyülekezetből?

A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy ha valaki súlyos bűnt követ el, és nem hajlandó megváltozni, akkor el kell távolítani a gyülekezetből (1Korintusz 5:11–13).a A Biblia azt is leírja, mi számít ilyen bűnnek. Például az, ha valaki megcsalja a házastársát, lop, részeges, bántalmazza a családtagjait vagy megöl valakit (1Korintusz 6:9, 10; Galácia 5:19–21; 1Timóteusz 1:9, 10).

De nem feltétlenül távolítják el a gyülekezetből azt, aki ilyesmit követett el. A vénekb megpróbálnak segíteni neki, hogy megváltozzon (Róma 2:4). Kedvesen és tapintatosan igyekeznek hatni rá (Galácia 6:1). Ez arra indíthatja, hogy elismerje, hibázott, és megbánja a bűnét (2Timóteusz 2:24–26). De ha annak ellenére, hogy többször is megpróbáltak neki segíteni, továbbra is szembemegy a Biblia erkölcsi mércéjével, és nem bánja meg a bűnét, el lesz távolítva a gyülekezetből. A vének csak annyit jelentenek be a gyülekezetben, hogy az illető már nem Jehova Tanúja.

Miért jó, ha eltávolítják a gyülekezetből azt, aki nem hajlandó megváltozni? Egyrészt, nem lesz rossz hatással a többiekre, és így a gyülekezet ragaszkodni tud ahhoz, amit Isten erkölcsösnek tart (1Korintusz 5:6; 15:33; 1Péter 1:16). Másrészt, akit eltávolítottak a gyülekezetből, talán rájön, hogy hibázott, és hogy meg kell változnia (Héberek 12:11).

Hogyan bánnak Jehova Tanúi azokkal, akiket eltávolítottak a gyülekezetből?

A Biblia azt írja, hogy a keresztények nem tarthatnak kapcsolatot senkivel, akit eltávolítottak a gyülekezetből, még csak együtt sem ehetnek vele (1Korintusz 5:11). Ezért nem töltünk időt az ilyen személyekkel, de nem is nézzük őket levegőnek. Tisztelettel bánunk velük. Eljöhetnek a gyülekezeti összejöveteleinkre, ahol üdvözölhetjük őket.c Segítséget is kérhetnek a vénektől, hogy újra a gyülekezethez tartozhassanak.

Mi van akkor, ha annak, akit eltávolítottak a gyülekezetből, a házastársa és a kiskorú gyerekei Jehova Tanúi? Bár már nem imádják együtt Jehovát, a családi kapcsolatok megmaradnak. Mivel továbbra is együtt laknak, a házastársa és a gyerekek szeretettel bánnak vele.

Az, akit eltávolítottak a gyülekezetből, kérheti, hogy a vének látogassák meg. Ők kedvesen tanácsot adnak neki a Bibliából, és arra ösztönzik, hogy bánja meg, amit tett, és térjen vissza Istenhez (Zakariás 1:3). Ha változtat az életén, és kifejezi, hogy a Biblia erkölcsi mércéje szerint szeretne élni, újra a gyülekezethez tartozhat. Ilyenkor a gyülekezet megfogadja a Biblia ösztönzését: „kedvesen bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg” (2Korintusz 2:6–8). Ezzel az első századi korintuszi keresztények példáját követik, akik ugyanígy fogadtak egy bűnbánó vétkest.

Hogyan éreznek azok, akik már visszatértek a gyülekezetbe?

Nézzük meg, mit mondott néhány Jehova Tanúja, akit korábban eltávolítottak a gyülekezetből, de visszatért.

„Amikor úgy döntöttem, hogy újra a gyülekezethez szeretnék tartozni, azt hittem, hogy a vének majd tudni szeretnék, hogy mit tettem az elmúlt évtizedekben. De ők csak ennyit mondtak: »Ne azzal foglalkozzunk, hogy mit tettél, hanem hogy most mit fogsz tenni.« Nagy kő esett le a szívemről” (Maria az Egyesült Államokból).

„A gyülekezet már alig várta, hogy visszatérjek. Éreztették velem, hogy értékesnek tartanak, és megbocsátottak. Az, ahogy bántak velem, megerősítette bennem, hogy Jehova is megbocsátott, és könnyebben tovább tudtam lépni. A vének mindig készek voltak segíteni. Megvigasztaltak, és biztosítottak róla, hogy Jehova még mindig értékesnek tart, és szeret engem” (Malcom Sierra Leonéból).

„Nagyon örülök, hogy Jehova tisztán tartja a szervezetét. Ez bizonyítja nekem, hogy nagyon szereti a népét. Ami egy kívülállónak talán szívtelenségnek tűnik, az valójában szükséges, és a szeretet áll mögötte. Hálás vagyok égi Atyánknak, amiért szeret minket és készségesen megbocsát” (Sandi az Egyesült Államokból).