Vajon helyes, ha a vallás és a politika összefonódik?

Világszerte nagyon sokan, akik Jézus követőinek vallják magukat, mélyen belefolynak a politikába. Néhányan úgy próbálják érvényre juttatni a vallásos vagy erkölcsi meggyőződésüket, hogy bizonyos politikai pártokat vagy jelölteket támogatnak. A politikusok pedig gyakran beszélnek erkölcsi vagy társadalmi kérdésekről azért, hogy megnyerjék a vallásos szavazókat. Gyakran előfordul az is, hogy vallási vezetők vállalnak politikai szerepkört. Egyes országokban bizonyos „keresztény” egyházak akkora befolyásra tettek szert, hogy államvallássá nyilvánították őket.

Mit gondolsz? Vajon helyesen teszik Jézus követői, ha belefolynak a politikába? A válaszhoz vizsgáljuk meg Jézus példáját. Ő ezt mondta: „Példát mutattam nektek, hogy ti is tegyétek meg egymással, amit én megtettem veletek” (János 13:15). Vajon hogyan állt Jézus a politikához?

Vajon Jézus foglalkozott a politikával?

Nem. Nem vett részt az akkori világ politikai életében.

Jézus nem törekedett politikai pályára. Visszautasította, amikor Sátán, az Ördög felajánlotta neki „a világ összes királyságát” (Máté 4:8–10).a Egy másik alkalommal az emberek megpróbálták rávenni, hogy folyjon bele a politikába, amikor látták, hogy milyen jó vezető lenne belőle. A Biblia ezt mondja: „Jézus, mivel tudta, hogy érte akarnak jönni, hogy megfogják, és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre egymagában” (János 6:15). Jézus nem adta be a derekát, nem engedett a nyomásnak, hogy részt vegyen a politikában.

Jézus nem foglalt állást politikai kérdésekben. Például Jézus napjaiban a zsidóknak nagyon nem tetszett, hogy adót kell fizetniük a római kormányzatnak. Igazságtalan tehernek tartották ezt. Amikor megpróbálták Jézust rávenni, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben, ő nem ment bele politikai vitákba. Ezt mondta nekik: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené” (Márk 12:13–17). Semleges maradt, ugyanakkor elismerte, hogy a római hatóságoknak, akik a császárt képviselték, joguk van adót szedni. Ugyanakkor azt is kifejezte, hogy a hatóságok hatalma korlátozott. Egy ember nem adhatja meg nekik azt, ami Istennek jár, például a teljes szívű szolgálatot (Máté 4:10; 22:37, 38).

Jézus Isten királyságát támogatta, amely egy égi kormányzat, és erről tanította az embereket (Lukács 4:43). Azért nem folyt bele a politikába, mert tudta, hogy Isten királysága lesz az, ami megvalósítja Isten szándékát a földön, és nem az emberi kormányzatok (Máté 6:10). Azt is tisztán értette, hogy Isten királysága nem az emberi kormányzatokon keresztül fog uralkodni, hanem felváltja őket (Dániel 2:44).

Vajon az első században élt keresztények belefolytak a politikába?

Nem. Jézus követői engedelmeskedtek a parancsának, és nem voltak része a világnak (János 15:19). Követték Jézus példáját, és távol tartották magukat a politikától (János 17:16; 18:36). Ahelyett, hogy részt vettek volna benne, azt tették, amit Jézus kért tőlük, prédikáltak, és tanították az embereket Isten királyságáról (Máté 28:18–20; Cselekedetek 10:42).

Az első században élt keresztényeknek az volt a legfontosabb, hogy engedelmeskedjenek Istennek, de emellett tisztelték az emberi intézményeket (Cselekedetek 5:29; 1Péter 2:13, 17). Engedelmeskedtek a törvényeknek, és befizették az adót (Róma 13:1, 7). Bár nem politizáltak, de kihasználták a jog adta lehetőségeket és az állam által biztosított szolgáltatásokat (Cselekedetek 25:10, 11; Filippi 1:7).

A keresztények napjainkban is semlegesek

A Bibliából egyértelműen láthatjuk, hogy sem Jézus, sem az első században élt követői nem politizáltak, ezért Jehova Tanúi, akik keresztények, bárhol éljenek is a világon, teljes mértékben semlegesek. Az első században élt keresztényekhez hasonlóan azt a munkát végzik, amivel Jézus bízta meg őket, vagyis prédikálják „a királyságról szóló jó hírt” (Máté 24:14).