Mit jelent az, hogy „szeressétek az ellenségeiteket”?
A Biblia válasza
Jézus a híres hegyi beszédében a következőt mondta: „szeressétek az ellenségeiteket” (Máté 5:44; Lukács 6:27, 35). Ezzel arra utalt, hogy szeretettel kell bánnunk azokkal, akik gyűlölnek minket, vagy igazságtalanok velünk.
Ez a tanítás összhangban van azzal, amit a Héber iratokban vagy ismertebb nevén, az Ószövetségben olvasunk (2Mózes 23:4, 5; Példabeszédek 24:17; 25:21). Jézus maga is jó példát mutatott ebben, hiszen megbocsátott azoknak, akik rosszul bántak vele (Lukács 23:33, 34).
„Szeressétek az ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44).
Ebben a cikkben a következőkről lesz szó:
Miért szeressük az ellenségeinket?
Isten példát mutat nekünk. „Ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is” (Lukács 6:35). „Felhozza a napot a gonoszokra is” (Máté 5:45).
Ez megenyhítheti az ellenségeinket. A Biblia azt mondja, hogy ha kedvesek vagyunk azzal, aki rosszul bánik velünk, az olyan, mintha izzó szenet gyűjtenénk a fejére (Példabeszédek 25:22). Ez a szókép arra a folyamatra utal, mely során az ércet felhevítik, hogy kinyerjék belőle a nemesfémet. Ehhez hasonlóan, ha kedvesek vagyunk azokkal, akik gyűlölnek minket, akkor talán lecsillapodik a haragjuk, és felszínre jönnek a jó tulajdonságaik.
Hogyan fejezhetjük ki, hogy szeretjük az ellenségeinket?
„Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket” (Lukács 6:27). A Biblia ezt írja: „ha éhes az ellenséged, adj neki enni, ha szomjas, adj neki inni” (Róma 12:20). Más módokon is kifejezhetjük, hogy szeretjük az ellenségeinket. Ebben segít, ha alkalmazzuk az úgynevezett aranyszabályt, amely így szól: „ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek bánjanak, ugyanúgy bánjatok ti is velük” (Lukács 6:31).
„Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket” (Lukács 6:28). Ez azt jelenti, hogy tapintatosak vagyunk, és kedvesen beszélünk még azokkal is, akik durván beszélnek velünk. A Biblia ezt mondja: „Ne fizessétek vissza… sértegetéssel a sértegetést. Inkább áldással viszonozzátok” (1Péter 3:9). Ha így teszünk, azzal véget vethetünk a gyűlöletnek.
„Imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket” (Lukács 6:28). Ne viszonozzuk rosszal a rosszat! (Róma 12:17). Inkább imádkozzunk Istenhez, hogy bocsásson meg annak, aki bánt minket (Lukács 23:34; Cselekedetek 7:59, 60). Ahelyett, hogy bosszút állnánk, bízzuk Istenre a dolgot, hiszen ő tökéletesen igazságos (3Mózes 19:18; Róma 12:19).
„Szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket” (Lukács 6:27, 28).
Legyünk türelmesek és kedvesek! (1Korintusz 13:4). Pál apostol a szeretet himnuszának nevezett bibliai részben ugyanannak a görög szónak az egyik alakját használja a szeretetre (a·gaʹpe), mint amit a Máté 5:44-ben és a Lukács 6:27, 35-ben olvashatunk. Tehát keresztényekként még az ellenségeinkkel is türelmesnek és kedvesnek kell lennünk. Nem lehetünk féltékenyek, arrogánsnak vagy durvák.
„A szeretet türelmes és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet. Nem az igazságtalanságnak, hanem az igazságnak örül. Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartóan tűr. A szeretet soha nem múlik el” (1Korintusz 13:4–8).
Vajon egy háború felülírja ezt az elvet?
Nem, hiszen Jézus azt tanította a követőinek, hogy ne harcoljanak az ellenségeik ellen. Például amikor figyelmeztette őket, hogy Jeruzsálemet meg fogják támadni, nem azt mondta a tanítványainak, hogy maradjanak a városban, és harcoljanak, hanem hogy meneküljenek el (Lukács 21:20, 21). Sőt, Péter apostolnak ezt mondta: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:52). A Biblia és a történelmi feljegyzések szerint Jézus első századi követői nem vettek részt a háborúkbana (2Timóteusz 2:24).
Téves elképzelések
Téves elképzelés: Isten törvénye megkövetelte az izraelitáktól, hogy gyűlöljék az ellenségeiket.
Tény: A mózesi törvény nem tartalmazott ilyen parancsot. Sőt, arra utasította az izraelitákat, hogy szeressék az embertársaikat (3Mózes 19:18). Bár az „embertárs” szó egyszerűen annyit jelent, hogy a ’másik ember’, néhány zsidó leszűkítette az értelmét, és csak a zsidó társait értette alatta, valamint azt gondolta, hogy a nem zsidókat ellenségnek kell tekinteni, és gyűlölni kell őket (Máté 5:43, 44). Jézus azonban az irgalmas szamáriairól szóló példázatával rámutatott, hogy ez a gondolkodásmód helytelen (Lukács 10:29–37).
Téves elképzelés: Ha szeretjük az ellenségeinket, az azt jelenti, hogy egyetértünk a helytelen tetteikkel.
Tény: A Bibliából kiderül, hogy ez nem így van. Jézus például elítélte az erőszakot, de imádkozott azokért, akik kivégezték (Lukács 23:34). Gyűlölte a törvénytelenséget, vagyis a bűnt, mégis az életét adta a bűnös emberekért (János 3:16; Róma 6:23).
a Egy könyv ezt írja: „A rendelkezésre álló összes ismeretanyag gondos átvizsgálásából kiderül, hogy Marcus Aurelius idejéig [római császár, uralkodott i. sz. 161–180.] egyetlen keresztény sem lett katona, és a kereszténnyé válása után egyetlen katona sem maradt a hadsereg kötelékében” (E. W. Barnes: The Rise of Christianity).