„Sokakat az igazságosságra hoznak” 1945–1990 (Dán 12:3) (1. rész)

Misszionáriusok jönnek a Gileád Iskoláról

Charles Fitzpatrick, George Richardson és Hubert Gresham 1947 júniusában érkezett Freetownba az Őrtorony Gileád Bibliaiskoláról. Később még több misszionárius jött a városba.

A helyi hírnökök nagyon szerették a prédikálómunkát, de képzésre volt szükségük, hogy hatékonyabb tanítók legyenek (Máté 28:20). Ezért a misszionáriusok megtanították nekik, hogyan végezzenek újralátogatásokat, és hogyan vezessenek bibliatanulmányozásokat. Naprakész irányelveket mutattak nekik a gyülekezet és a szervezet működéséről. Oly sok év után először megtartottak egy összejövetelt a Wilberforce Memorial Hallban. A misszionáriusok nagy örömére 450-en jöttek el! Később bevezettek minden hétre egy folyóiratnapot. A sok képzés fellelkesítette a gyülekezetet, és jó alapot adott a jövőre.

Ám a misszionáriusoknak igazi küzdelem volt megszokni az éghajlatot. A fiókhivatal ezt írta 1948-ban: „A Sierra Leone-i éghajlat komoly erőpróbát jelent. Hat hónapig tart az esős időszak. Ilyenkor egyfolytában szakad az eső, van, amikor két hétig megállás nélkül. A száraz időszakban pedig óriási a hőség, és nagyon magas a páratartalom.” Akik korábban ide utaztak Európából, a fehér ember temetőjének tartották ezt a helyet. A malária, a sárgaláz és más trópusi betegségek nagyon sok áldozatot szednek. A misszionáriusok egymás után betegedtek meg, és el kellett hagyniuk Sierra Leonét.

Érthető, hogy a helyi testvéreket megijesztette ez a sok nehézség. De nem adták fel. 1947 és 1952 között a hírnökök száma 38-ról 73-ra nőtt. Egy Freetownhoz közeli kisvárosban, Waterlooban megalakult egy új gyülekezet, hála a szorgalmas úttörőknek. Új csoportok is létrejöttek Kissyben és Wellingtonban, Freetown külterületein. Úgy tűnt, hogy Sierra Leone készen áll a fejlődésre. De vajon hogyan fog végbemenni?

Egy erősítő látogatás

1952 novemberében egy vékony, magas amerikai férfi szállt partra Freetown nyüzsgő kikötőjében. A 30 év körüli férfi Milton G. Henschel volt a főhivatalból. Így emlékszik vissza: „Teljesen lenyűgözött, hogy ez a modern nagyváros mennyivel tisztább volt, mint sok másik a világ többi táján . . . Kövezett utcákat, zsúfolt boltokat, új autókat és rengeteg embert láttam.”

Henschel testvér elsétált a freetowni misszionáriusotthonhoz, mely kétutcányira volt a híres gyapotfától. Elmondta a testvéreknek a hírt, hogy segítséget fognak kapni a Sierra Leone-i prédikálómunkához. A következő vasárnap 253-an zsúfolódtak be a Wilberforce Memorial Hallba, hogy meghallgassák az izgalmas bejelentéseket. Sierra Leonénak saját fiókhivatala, körzetfelvigyázója és körzetkongresszusai lesznek. Egy új gyülekezet fog alakulni Kissyben, és a prédikálómunka még jobban ki fog terjedni vidékre is. A hallgatóság le volt nyűgözve!

Még ezt fűzi hozzá Henschel testvér: „Folyton azt mondogatták, hogy kusheh, ami jól kifejezi, mennyire hálásak és elégedettek. A testvérek nagyon lelkesek voltak. Egészen sötétedésig maradtak a teremben. . . és sokan énekeltek hazafelé.”

Az új fiókhivatal felvigyázója William Nushy lett, egy nemrég érkezett misszionárius. Korábban jó néhány kaszinóban osztó volt az Egyesült Államokban. Miután megismerte az igazságot, otthagyta a munkáját, és szilárdan ragaszkodott a bibliai alapelvekhez. Emiatt nagyon szerették és tisztelték a Sierra Leone-i testvérek.