Kedvesen érdeklődjünk mások iránt!
1 Egy hölgy, aki előítélettel viseltetett Jehova Tanúi iránt, így emlékszik vissza arra az alkalomra, amikor először találkozott egy Tanúval: „Valójában nem emlékszem már arra, miről beszélgettünk, de arra emlékszem, milyen kedvesen, mennyire vendégszeretően és alázatosan bánt velem. Nagyon rokonszenves volt.” Az ilyen tapasztalatok kiemelik, hogy mennyire fontos őszintén törődnünk azokkal, akiknek prédikálunk (Fil 2:4).
2 A szeretet kedves: Többek között úgy tudjuk kimutatni a mások iránti szeretetünket, ha kedvesek vagyunk velük (1Kor 13:4). A kedves személy tevékenyen törődik másokkal, és igyekszik segíteni nekik. Természetesen a prédikálómunka már önmagában is kedves cselekedet. De az emberek iránti őszinte törődésünk másban is visszatükröződik, nemcsak egyszerűen abban, hogy prédikálunk nekik. Az egész viselkedésformánk — az, hogy barátságosak vagyunk, jó modort tanúsítunk, ahogyan hallgatunk, amiket mondunk és ahogyan mondjuk azokat, sőt még az is, ahogyan másokra nézünk — elárulja, hogy valóban törődünk velük (Máté 8:2, 3).
3 A szerető törődés még arra is indít minket, hogy gyakorlati segítséget nyújtsunk másoknak. Miközben egy úttörő testvér ajtóról ajtóra prédikált, egy idős özvegyasszony kurtán elutasította őt, amikor megtudta, hogy ki keresi. Amikor a testvér becsengetett hozzá, a hölgy kikiabált, hogy éppen a létrán áll a konyhában, és próbálja kicserélni a villanykörtét. A testvér így válaszolt: „Nem biztonságos ilyesmit egyedül csinálni.” Erre a hölgy behívta. A testvér kicserélte az izzót, és elment. Amikor kis idő múlva a hölgy fia megérkezett, hogy megnézze, hogy van az édesanyja, az asszony elmesélte neki a történteket. Mindez olyan nagy hatással volt a fiára, hogy elhatározta, megkeresi a testvért, és kifejezi neki az értékelését. Ebből aztán nagyszerű beszélgetés lett, és végül elkezdte tanulmányozni a Bibliát.
4 Ha kedvesek vagyunk, visszatükrözzük azt a szeretetet, amelyet Jehova az emberek iránt érez, és ékesítjük a Királyság-üzenetet. Igyekezzünk tehát mindig ’kedvesen Isten szolgáiként ajánlani magunkat’! (2Kor 6:4, 6).