Nyugdíjba vonulás — Fokozott tevékenységre ad lehetőséget?
1 Sok szorgalmas ember alig várja már, hogy nyugdíjba mehessen, és megszabaduljon a munkahelyi fáradozástól és stressztől. De számos nyugdíjas fásulttá válik, unatkozik, és felgyorsul náluk az öregedési folyamat. Ha az embernek nincs céltudatos elfoglaltsága, a gondolatait teljesen lekötheti a saját helyzete miatti aggodalmaskodás. Egy brazíliai újság beszámolója szerint a nyugdíjazott közalkalmazottak kisebb-nagyobb nehézségekre panaszkodtak, például elégedetlenségre, ingerlékenységre, bizonytalanságra, céltalanságra, depresszióra és arra, hogy mintha szétesett volna az életük.
2 Ezzel szemben számos keresztény úgy tekinti életének ezt az új fejezetét, mint amely fokozott tevékenységre ad lehetőséget. Egy testvér, aki két héttel a 65. életévének betöltése után kezdte az úttörőszolgálatot, ezt mondta: „Nem volt még egy olyan szakasz az életemben, amely annyira áldásos lett volna, mint az elmúlt tíz év az úttörőszolgálatban.” Egy házaspár így írt: „Életünk alkonyának legszebb évei akkor kezdődtek, amikor elkezdtük az úttörőszolgálatot.” Igen, a nyugdíjba vonulás sokaknak nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy fokozzák a szolgálatukat, és Jehovától jövő gazdag áldásokban legyen részük.
3 Maradj tevékeny és eredményes! A mostani nyugdíjasok közül sokan a ma már megszokottnak számító kényelem nélkül nőttek föl, és már egészen fiatalon megtanultak keményen dolgozni. Talán már nem olyan energikusak, mint fiatalkorukban, de még mindig nagyon eredményes munkások. Az egyik fiókhivatal területén az úttörők 22 százaléka, vagyis körülbelül 20 000 testvér és testvérnő, legalább 60 éves. Ezek az idősebbek tekintélyes részt vállalnak a prédikálómunkából. Tapasztalatukkal és Istennek tetsző tulajdonságaikkal gazdagítják a gyülekezetüket (Jak 3:17, 18).
4 A keresztény szolgálatban való szorgalom megőrzése használ az ember egészségének, és tartalmasabbá teszi az életét. Egy 84 éves testvérnő, aki a nyugdíjba vonulásakor kezdte el az úttörőszolgálatot, ezt mondta: „Sok bibliatanulmányozást folytatok az érdeklődő emberekkel, ami frissen tartja az elmémet. Nincsen kocsim, ezért sokat gyalogolok. Ez segít, hogy megőrizzem az egészségemet.” Egy koros úttörő házaspár megjegyezte: „A szolgálat fitten tart bennünket szellemileg és fizikailag egyaránt. Mindig együtt vagyunk. Sokat nevetünk, és örülünk az életnek.”
5 Ott szolgálnak, ahol nagyobb a szükség: Némelyik nyugdíjas keresztény, akinek az anyagi helyzete lehetővé teszi, olyan helyre költözik, ahol nagyobb szükség van Királyság-prédikálókra. Mások úgy terjesztik ki a szolgálatukat, hogy idegen nyelvű területen prédikálnak. Pál apostolhoz hasonlóan ezek a buzgó hírnökök ’mindent a jó hírért tesznek, hogy másokkal együtt részesei legyenek’ (1Kor 9:23).
6 Egy házaspár azután kezdte el az úttörőszolgálatot, hogy felnevelte két fiát. Többévi úttörőszolgálat után elkezdtek kínaiul tanulni. Most már mindketten a 70-es éveik második felében járnak, és nemrégiben az az öröm érte őket, hogy gyülekezetté vált a kínai csoport, amelyet támogattak. Micsoda áldás, hogy ilyen házaspárok vannak közöttünk!
7 A szolgálatból nem lehet nyugdíjba vonulni: A legtöbben nyugdíjba mennek a munkahelyükről, de a keresztények nem vonulhatnak nyugdíjba Isten szolgálatából. Mindannyiuknak hűségesen ki kell tartania „mindvégig” (Máté 24:13, 14). Persze a kor előrehaladtával sokan már nem tudnak annyit tenni Jehova szolgálatában, mint korábban. De milyen buzdító látni őket, amint teljes szívből megteszik a tőlük telhetőt! Isten Szava arról biztosítja őket, hogy Jehova nem felejtkezik el a munkájukról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítanak (Luk 21:1–4; Héb 6:10).
8 Ha közeledik a nyugdíjba vonulásod, imákkal kísérve gondold át, hogyan használhatnád ki legjobban a körülményeid megváltozását. Isten segítségével azt tapasztalhatod, hogy a nyugdíjba vonulás fokozott tevékenységre ad lehetőséget, és ez dicséretet szerez Jehovának, továbbá sok áldással jár (Zsolt 148:12, 13).