Az 1990-es Emlékünnep
1 1990. április 10-e, kedd Krisztus halála Emlékünnepének 1957. évfordulóját jelzi. Amikor a részvételünket tervezzük, fontos, hogy másokra is gondoljunk, akiket meg lehetne hívni, vagy akiknek szükségük van a személyes segítségünkre bizonyos dolgokban. Most van itt az ideje annak, hogy elkezdjünk előkészületeket tenni az Emlékünnepre, és hogy mások meghívására gondoljunk. (Kérünk nézd meg a „Segítség az emlékünnepi előkészületekhez” című cikket ennek a cikknek a végén.)
2 Hogyan tekintsük az Emlékünnepen való részvételünket? Tekintsük kiváltságnak és kedvező alkalomnak arra, hogy kimutassuk értékelésünket Krisztus áldozatáért. Ha tudod, hogy távol leszel az otthoni gyülekezetedtől, légy biztos abban, hogy rendelkezel a Királyság-terem pontos címével azon a területen, ahová ellátogatsz, hogy jelen tudj lenni.
3 Április elején törekedj arra ha lehetséges, hogy tölts egy kis időt azokkal a személyekkel, akiket meghívsz és segíts nekik, hogy teljesen megértsék az Emlékünnep jelentőségét. Az új érdeklődők esetleg vonakodnak attól, hogy egyedül menjenek a Királyság-terembe. Talán felajánlhatnád, hogy gondoskodsz a szállításukról, vagy megbeszélhetnél egy találkozót velük a Királyság-terem előtt? Ez többletidőt és erőfeszítést fog megkövetelni tőled, de értékelni fogják segítségedet. Azirányban is különleges erőfeszítést kell tenned, hogy segíts olyanoknak, akik már több éve ismerik az igazságot, de tartózkodnak attól, hogy rendszeresen részt vegyenek az összejöveteleken (Luk 11:23; Ján 18:37b).
Nélkülözhetetlenül szükséges előkészületek
4 A gyülekezeti vének bizonyára biztosak akarnak lenni abban, hogy az Emlékünneppel kapcsolatos intézkedések rendben megtörténtek. Ne felejtsenek el jó képességű testvéreket kiválasztani a jelképek felszolgálására. Ezek a testvérek legyenek vének, vagy kisegítőszolgák, ha ilyenek rendelkezésre állnak. Legyen elegendő számú testvér erre a feladatra, hogy a jelképek felszolgálása ne tartson szükségtelenül sokáig. Miután ezek a testvérek felszolgálták a jelképeket a hallgatóságnak üljenek le a sor elejére, és az előadó szolgálja fel nekik. Végül egy közülük szolgálja fel az előadónak.
5 Minden elmúlt évvel közelebb kerülünk ahhoz a naphoz, amikor az Úr Vacsoráját nem kell tovább ünnepelnünk. Már viszonylag kicsi Krisztus felkent testvérei maradékának a száma. Jézus megparancsolta, hogy emlékezzünk az ő halálára addig, míg az összes testvére vele nem lesz a Királyságban (Luk 22:19; 1Kor 11:25). Addig engedelmesen és hűségesen összejövünk minden évben az Emlékünnep megünneplésére a legnagyobb örömmel és étékeléssel.
[Kiemelt rész a 2. oldalon]
(Lásd Az Őrtorony 1985/5 20, 21. oldalát.)
1. Informálva van-e mindenki, az előadót is beleértve, az ünnep pontos idejéről és helyéről? Rendelkezik-e az előadó szállítóeszközzel?
2. Biztosan megtörtént-e a jelképekről való gondoskodás?
3. Megszervezték-e, hogy valaki hozzon egy tiszta asztalterítőt és kellő számú poharat és tányért?
4. Milyen intézkedés történt a terem kitakarításával kapcsolatban?
5. Kijelölték-e a rendezőket, és a felszolgálókat? Megtervezték-e velük az összejövetelt, hogy megbeszéljék velük a szolgálatukat az Emlékünnepre vonatkozóan? Mikor? Milyen eljárást kell követni annak biztosítása érdekében, hogy mindenki eredményesen ki legyen szolgálva?
6. Pontosan megszervezték-e a segítségnyújtást az időseknek és a beteg testvéreknek, testvérnőknek? Megszervezték-e a jelképek felszolgálását azoknak a felkenteknek, akik korlátozva vannak és nem képesek jelen lenni a Királyság-teremben?