Segítsünk a rendszertelen hírnököknek
1 Jézus azt mondta: „Mindaz, aki hallja ezeket a beszédeimet és cselekszi azokat, hasonló az értelmes emberhez, aki kősziklára építette a házát” (Máté 7:24). Aki megérti Jézus szavainak értelmét és helyes indítékból cselekszi azokat, jó munkát végez, a jó hír prédikálását is beleértve. Az ilyen helyes indítékból fakadó engedelmesség sziklaszilárd alapot képez, amelyet nem fog elsöpörni a nehézségek vihara.
2 Jó okunk van arra, hogy segítsünk egymásnak a lehető legnagyobb mértékben részt venni a prédikáló munkában, amennyire az egyéni körülményeink megengedik. Némelyek közülünk rendszertelen hírnökök, és ez igen nagy figyelmet érdemlő jelenség. Vajon mi lehet az oka annak, hogy valaki egy egész napon át nem törődik azzal, hogy részt vegyen a létfontosságú prédikáló munkában és a tanítványképzésben?
3 Lehet, hogy valaki súlyos beteg, mások viszont a hónap végéig halogatták a szántóföldi szolgálatot és egyszer csak azt vették észre, hogy váratlan, előre nem látható körülmények megakadályozzák őket abban, hogy kimenjenek a szolgálatba. Vannak olyanok is, akik nem úgy értékelik a szolgálatot, mint valami kincset, aminek elsőbbséget kell adni (2Kor 4:7). Néha a hitetlen házastárstól vagy más rokontól jövő nyomás jelenti az elbátortalanító tényezőt. Ha hiányzik a jó személyes tanulási szokás fenntartásához szükséges erő, vagy ha valaki nem rendszeres az összejövetelek látogatásában, könnyen elveszíti a sürgősség iránti érzékét a Sátán világa végének közelsége tekintetében (2Pét 3:11, 12). Valami rossz hatással volt a szívükre. Ezért nem éreznek indíttatást arra, hogy a szívük bőségéből szóljon a szájuk (Máté 12:34). Bármi legyen is az ok, mi segíteni szeretnénk nekik.
Mit tehetnek a vének?
4 A vének igyekezzenek megismerni a gyülekezetben levő összes személy körülményeit és szükségleteit, hogy szeretetteljes segítséget nyújthassanak nekik. A vének összejövetelén meg kell jegyezniük, hogy ki az, aki rendszertelen hírnökké lett és el kell dönteniük, hogy ki tudna segíteni neki és milyen módon. Amikor a helyi szükségletek megbeszélésére kerül sor a Szolgálati összejövetelen, felvethetik ezt a gondot is. A titkárnak, amikor kitölti a gyülekezeti hírnökkártyák ide vonatkozó rovatait, fel kell jegyeznie minden olyan jelenséget, ami azt mutatja, hogy valaki a rendszertelen szántóföldi szolgálat felé hajlik.
Mit tehetnek a könyvtanulmányozás-vezetők?
5 A titkár minden hónapban adja át a gyülekezeti könyvtanulmányozás-vezetőnek azoknak a névsorát, akik nem jelentettek szántóföldi tevékenységet, hogy az ilyenek gyors segítséget kapjanak. (Lásd: Az 1984. szeptemberi Kir. szolgálat 5, 6. old. A rendszeresség a szolgálatban áldásokkal jár.) A tanulmányozásvezető kedvesen közeledjen a rendszertelenekhez, hogy megtudja, mi az, ami akadályozta őket és hogyan lehetne segíteni az ilyen személyeknek (Péld 27:23). A legtöbb rendszertelen hírnök nagyra értékeli a segítséget. Miután megismerte az illető körülményeit, a tanulmányozásvezető határozottan intézkedjen, hogy személyesen munkálkodjon az ilyen személlyel vagy egy másik érett hírnökre vagy úttörőre bízza őt. Ha gyakorlati javaslatokkal látjuk el a tétleneket arra vonatkozóan, hogy milyen módon készítsenek a körülményeiknek megfelelő munkatervet, szintén segítséget jelenthet a számukra. Talán azt tervezhetnék, hogy minden hónap első vasárnapján részt vesznek a szántóföldi szolgálatban, vagy a második és negyedik vasárnap. Ha a közlekedés okoz gondot, vagy kiskorú gyermekekről kell gondoskodniuk, a tanulmányozásvezető névjegyzékbe vehet más, önként jelentkező testvéreket is, akik hajlandók segíteni ebben.
6 Amikor a szolgálatfelvigyázó meglátogatja a könyvtanulmányozási csoportokat, gondoskodhat arról, hogy a könyvtanulmányozás-vezetővel együtt meglátogassák a rendszerteleneket. Ez a két érett testvér képes lesz jó tanácsot adni, azután pedig segíteni a rendszerteleneknek abban, hogy sziklaszilárd alapot rakjanak le maguknak a Krisztus azon parancsa iránti engedelmességhez, amely előírja a prédikálást és a tanítványképzést. Ezáltal az ilyen személyek indíttatást kapnak arra, hogy a prédikálás munkáját jó előre tegyék a fontossági sorrendben (Róma 10:10). Ebben az irányban tegyünk tehát erőfeszítéseket, hogy szeretetet mutassunk azok iránt, ’akik kapcsolatban vannak velünk a hitben’ (Gal 6:10).