1986. évi „Isteni Béke” Kerületkongresszus
1 Jehova Tanúi nagy várakozással tekintenek előre az 1986. évi „Isteni Béke” Kerületkongresszusra, amelyet az idén július 10—13-ig Bécsben a Hanappi Stadionban tartunk meg. Szeretnénk mindannyian tervet készíteni, hogy ott lehessünk a kongresszuson.
2 Jehova népe régtől kezdve részt vesz nagy összejöveteleken és kongresszusokon. Például, amikor az izraeliták Egyiptomban voltak, Mózes és Áron egybehívta az idősebb férfiakat, hogy különleges utasításokkal lássa el őket (2Móz 4:27–31). Azután, Isten rendeletére, az izraeliták egybegyűltek a Sínai-hegy lábánál. Ennél az alkalomnál tanúi lehettek Jehova hatalma félelmetes megnyilvánulásának és megkapták parancsolatait (2Móz 19:10–19). Később, a templom felépítése után, Salamon egybegyűjtötte a népet Jeruzsálemben az épület felavatására. Ez a kongresszus több napig tartott, s amikor a nép hazatért, mindannyian „örültek és jókedvűek voltak azért, mert jót cselekedett Jehova Dáviddal, Salamonnal és népével, Izraellel” (2Krón 5:1—7:10). A nép rendszeresen összejött az évenkénti ünnepek megtartására és ennek eredménye az lett, hogy sok áldásban részesültek.
3 Az első keresztények is ezt a mintát követték. Hatalmas tömegek gyűltek egybe számos alkalommal, hogy meghallgassák Jézus beszédét. Képzeld el, milyen áldások származtak azok számára, akik abban a kiváltságos helyzetben voltak, hogy jelen lehettek, amikor Jézus megtartotta a Hegyi beszédet! (Máté 5:1—7:29). Jézus halála után a követői továbbra is összejöttek, például i. sz. 33. pünkösdjén, amikor a szent szellem kiáradt rájuk (Csel 2:1–4). Pál apostol így figyelmeztetett: „Ügyeljünk egymásra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk, el nem hagyva összejöveteleinket, miként az szokásuk egyeseknek, hanem bátorítsuk egymást, annál is inkább, mivel látjátok, hogy az a nap közeledik” (Zsid 10:24, 25).
4 A mi időnkben is sajátos helye van a kongresszusoknak a teokratikus elrendezésünkben. Ezek nem csupán társas összejöveteli alkalmak, hanem Jehova szolgáinak oktatására és egybekovácsolására szolgálnak. Minden jelenlevő egyidejűleg ugyanabban az oktatásban részesül. Ez előmozdítja a békét és az egységet. Jehova Szavát olvassák és vizsgálják, világos útmutatást kapnak. Ezek az összejövetelek gazdag szellemi áldásokkal járnak és nagyon vidám, örömteli alkalmak.
Legyünk jelen minden programon!
5 Az idei nyárra tervezett kongresszusok az „Isteni Béke” témát emelik ki. Jehova a béke Istene, s békével áldotta meg az ő népét is (Zsolt 29:11). Minden egyes napon ennek a témának különféle vonatkozásai kerülnek megvizsgálásra.
6 Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy mind a négy napon jelen lehessetek. A megnyitó program csütörtökön délután kezdődik. Ez lehetővé teszi, hogy a testvérek túlnyomó többségének elegendő ideje legyen arra, hogy a kongresszus színhelyére utazzanak csütörtök délelőtt.
Alámerítkezési intézkedések
7 Az alámerítkezés mindenkor a kongresszus kiemelkedő programpontja. A legtöbb színhelyen az alámerítkezők számára megtartott beszéd hangzik el. Akik alámerítkezni szándékoznak, azoknak előzőleg át kell venniük a kérdéseket a helyi vénekkel a Szolgálatunk könyvben levő utasításnak megfelelően a 102—103. oldalon. Minden alámerítkező hozzon magával szerény, illedelmes fürdőruhát és törülközőt.
Légy jó hallgató!
8 Mindannyian szeretnénk jó hallgatók lenni. Az ókori Izraelben ez volt a parancs: „Gyűjtsd egybe a népet, férfiakat és nőket, kicsinyeket . . ., hogy meghallgassák és megtanulják . . ” (5Móz 31:12). Mi azért jövünk össze, hogy Jehova tanítson minket. A Példabeszédek 1:5 kijelenti: „A bölcs hallja és gyarapítja tudását.”
9 Az Őrtorony 1986. február 1-i (angol) számában a 30. oldalon kitűnő útmutatást olvashattunk arról, hogyan kell figyelmesen hallgatni, amikor jelen vagyunk a kongresszuson. A cikk a többi között kijelentette: „Sokan közülünk jelentős időbeni és pénzbeli áldozat árán jutunk el a kongresszusra. Igyekezzünk azért pontosaknak lenni és jó fizikai állapotban megmaradni. Ez azt jelenti, hogy ne együnk és igyunk túl sokat és ne maradjunk fenn nagyon későig. Inkább legyünk mértékletesek és feküdjünk le időben, hogy frissek és kipihentek legyünk a felszolgált szellemi eledel elfogyasztására. Míg tart a program, maradjunk a helyünkön és figyelmesen hallgassunk, ne járkáljunk, ne beszélgessünk . . . A program előtt és után van az ideje annak, hogy barátainkkal beszélgessünk. Igen, legyünk teljesen eltökéltek, hogy valóban épüljünk szellemi téren.” Igyekezzünk hát alkalmazni ezt a jó tanácsot.
10 Nagy örömünkre szolgál, hogy a kongresszusi küldöttek túlnyomó többsége komolyan arra törekszik, hogy figyelmesen végighallgassa a programot. Megfigyelték, hogy a családok együtt ülnek, komoly jegyzeteket készítenek, figyelemmel kísérik a bibliaszövegek felolvasását a saját Bibliájukban. Egy újságíró, aki jelen volt az egyik kongresszusunkon a kenyai Nairobiban, ezt az észrevételt tette: „Mindannyian szemlátomást nagy tiszteletet tanúsítottak Jehova iránt. Mindenki, a gyermekek is, türelmesen hallgatták egyik előadót a másik után. Délután 1,30-tól 5,10-ig nyugodtan ültek.” Afrikai testvéreink és testvérnőink követésre méltó szép példát mutattak ebben. Egy újság Argentínában azt közölte, hogy a Buenos Airesben nemrég megtartott kongresszus résztvevői „rendben, tisztán és figyelemre méltó csendben” kísérték végig az előadásokat. Az abban az országban élő testvéreink különösen nagyra értékelik azt a kiváltságot, hogy összegyülekezhetnek, mivel a munkánk sok éven át be volt tiltva abban az országban.
11 Amint már korábban is megemlítettük, nem szeretnénk másokat zavarni azzal, hogy beszélgetünk, ide-oda járkálunk, vagy szükségtelenül igénybe vesszük a pihenőszobákat a program közben. Egy vén az Egyesült Államokból, aki a múlt nyáron részt vett egy nagy kongresszuson, arról számolt be, hogy minden ülésidő kezdetén ő és a felesége nehezen hallották a programot az állandó mozgás, beszélgetés és a későn jövők helykeresgélése miatt. Kijelentette, hogy a program hátralevő ideje alatt is tartott a mozgás és sokan beszélgettek a lelátókon és a folyosókon.
12 Azok a szülők, akik szeretnék helyesen ellátni a családjuk feletti elnöklés feladatát, azon igyekezzenek, hogy a gyermekeik is figyeljenek és tanuljanak. Azt javasoljuk, hogy a családfők vegyék át a családtagjaikkal az ebben a betétlapban foglalt javaslatokat és rendelkezéseket, mielőtt elutaznának a kongresszusra. Azután mindannyian igyekezzenek személy szerint alkalmazni a kapott információt. Ez jó példa lesz mások számára, különösen azoknak a családoknak, akik talán csak nemrég kerültek kapcsolatba Jehova Tanúival. Az egyik kongresszuson megfigyelték tizenéves fiatal testvérnők egy csoportját, akik együtt ültek, a szüleiktől távol. Nem a programra figyeltek, mégcsak nem is énekeltek és nem vettek részt az imában. Egymással beszélgettek és az egész program alatt csemegéket ettek, vajmi kevés érdeklődést tanúsítva az iránt, ami az emelvényen történt. Viselkedésük kellemetlenül zavarta a körülöttük levőket. Ez jól szemlélteti, hogy milyen kellemetlenséget okozhat, ha a szülők túl engedékenyek és nem ültetik maguk mellé a gyermekeiket és nem felügyelnek rájuk.
Ülőhelyek lefoglalása
13 Az ülőhelyek lefoglalásával kapcsolatban egy kis helyreigazítást közölt A mi Királyság-szolgálatunk 1985. májusi száma, angolban. A betétlap 5. oldalán ez állt: „ÜLŐHELYET CSAK KÖZVETLEN CSALÁDTAGJAID ÉS AZOK SZÁMÁRA FOGLALHATSZ, AKIK VELED EGYÜTT UTAZTAK A SAJÁT GÉPKOCSID CSOPORTJÁBAN.” Ezért kérünk, hogy ne helyezz el különböző tárgyakat más ülőhelyekre. Ez lehetővé teszi azok számára, akik szabad ülőhelyet keresnek, hogy könnyebben találhassanak. Nagyra értékeljük, hogy sokan igyekeztek ehhez tartani magukat. Hasonlóképpen, az idén is szeretnénk nemcsak a saját szükségleteinkkel törődni, hanem másokéval is (Gal 6:10; 1Kor 13:5).
14 Nagyon sajnáljuk, hogy még mindig kapunk negatív jelzéseket is erről a területről. Az egyik kongresszusi helyszínen néhányan, a jelentés szerint még hálóöltözetben reggel 4,30 körül megjelentek a kongresszusi teremben és törülközőket, pokrócokat és elektromos hosszabbító zsinórokat helyeztek el több száz ülőhelyen. Tették ezt annak ellenére, hogy elegendő ülőhely állt rendelkezésre az összes résztvevő számára. Egy másik kongresszusi helyszínen — egy külső stadionban — egy testvér jelentése szerint néhány küldött területi jogokat tulajdonítva magának feliratokat helyezett el egész szektorokban. A lefoglalt ülőhelyek közül sok nem is került felhasználásra. Egy sor ülőhelyet kosarakkal, hűtőtáskákkal foglaltak le az egész program alatt. Ugyanakkor sok idős személynek ülőhely után kellett néznie és nem találtak ülőhelyet maguknak.
15 Nem kellene-e, hogy az ilyen beszámolók elszomorítsanak minket? Hogyan viselkedünk mi és a családunk ebben a tekintetben? (Luk 14:7–11; Fil 2:3; 1Pét 3:8).
Ruházat és ápoltság
16 Tekintet nélkül arra, hogy milyen épületet vagy létesítményt használunk, a kongresszus idejére az a mi „Királyság-termünk”, ezért ennek megfelelően kell viselkednünk és öltözködnünk. Testvéreink és testvérnőink helyesen jártak el ebben a tekintetben, és kitűnő tanúskodást végeztek a viselkedésükkel is. Vegyük például a következő esetet Kanadában. Egy testvérnő egy rokonát várta, aki úton volt a kongresszusra. Észrevette, hogy a közelében várakozik egy másik hölgy is, nyilvánvalóan figyelve azokat, akik a stadion felé tartottak. Ez a hölgy nemsokára megszólította a testvérnőt és ezt mondta: „Ezek az emberek olyan kiválóan vannak felöltözve, amikor a kongresszusra mennek. Oly csinosan, oly tisztán és az alkalomnak megfelelően öltözködtek. És milyen meglepő, ahogyan a fiatalok kinéznek. Egyetlen farmernadrágot sem látni közöttük! Ez igazán meglepő fiataloknál!” Az illető hölgy hamar meghívást kapott a kongresszusra, amit el is fogadott. Nagy benyomást tett rá az, amit látott.
17 Az öltözékünk ne csak szerény és jó ízlésű legyen, de egyben gyakorlatias is, az alkalomhoz mérten. Például, ha a kongresszus légkondicionált helyiségben van megtartva, jó, ha egy zakót vagy szvettert is hozunk magunkkal. Ha stadionban, vagy külső helyszínen folyik a program, jó, ha hosszú ujjú ruhát, kalapot, stb. is viszünk magunkkal, a nap ellen vagy a hűvösebb idő ellensúlyozására. Hasznos lehet az ernyő és az esőkabát is, ha esősre fordul az idő. Minderre jó előre kell gondolni.
18 S mit szóljunk a külső megjelenésünkről a szálláshelyünkön, vagy az utazás alatt? Egy utazófelvigyázó megfigyelte, hogy amikor néhány testvér a szálláshelyére tartott a program után, gyorsan ruházatot váltottak, mintha éppen utazáson vagy kiránduláson lennének. Néhányan még ízléstelen és feltűnő külső megjelenésűekké is lettek, és nehezen lehetett volna felismerni bennük Jehova Tanúit. Mi szeretnénk értelmesen viselkedni, hogy senkinek ne adjunk okot a botlásra (2Kor 6:3).
Önkéntes szolgálat
23 A kongresszus lebonyolítása mindig sok munkával jár, mivel gondoskodni kell a résztvevők sokféle szükségletéről. A gyülekezeti kongresszusi koordinátor megkapja azt a jegyzéket, amely felsorolja, hogy milyen részlegek igényelnek önkénteseket és a koordinátor közölni fogja ezt. A koordinátor útján lehet jelentkezni önkéntes szolgálatra. A 16 éven aluli gyermekek mindenkor csak szülővel vagy más felnőttel együtt dolgozhatnak. Arra buzdítjuk a szülőket és a gyermekeiket, hogy lehetőleg együtt jelentkezzenek és együtt végezzenek munkát.
24 Szükség lehet soron kívüli, az utolsó pillanatban felmerülő munkára is. Ha segíteni akarsz, jelentkezhetsz az Önkéntes szolgálat osztályán, amikor megérkezel a kongresszus színhelyére. Igen nagyra értékeljük önkéntes szolgálatodat és az nagyban hozzájárul a kongresszus sikeréhez (Zsolt 110:3).
Élelmiszer szükséglet
25 Az utóbbi évek gyakorlatához hasonlóan az idén is különleges intézkedés történik fizikai szükségleteinkről, kellő élelemről és innivalóról. Vajon nem vagyunk-e hálásak az Élelmezési Osztályon keményen fáradozó testvéreinknek, akik megfelelő élelemről gondoskodnak számunkra?
Befejezés
26 Mi és a családunk is határozzuk el, hogy jelen leszünk az 1986. évi „Isteni Béke” Kerületkongresszus minden programján és teljes figyelmünket a programra összpontosítjuk. Nem fogunk csalódni. Azonkívül, legyünk tudatában a testvéreink és a testvérnőink szükségleteinek, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy figyelmet és keresztény szeretetet tanúsíthassunk irántuk (Gal 6:10). Ebben a harcokkal és erőszakkal teli világban igen nagy kiváltság számunkra, hogy a béke Istenét imádhatjuk és békességben összejöhetünk testvéreinkkel és testvérnőinkkel. Ezért ezután is igyekezzünk „megőrizni a szellem egységét a béke egyesítő kötelékében”! (Ef 4:3).
FIGYELMEZTETÉS: Tekintet nélkül arra, hogy hol parkolsz, minden időben jól zárd be a gépkocsidat és sohase hagyj benne látható helyen semmiféle tárgyat. Lehetőleg zárj el mindent a csomagtartóban. Óvakodj azonkívül a zsebtolvajoktól és a tolvajoktól, akiket vonzanak a nagyszabású összejövetelek. Ez azt is jelenti, hogy semmilyen értékes tárgyat ne hagyj az üléseken a kongresszus alatt. Azonkívül a tudósítások szerint nagyobb az elesés veszélye a lépcsőkön és az emelkedőkön, ha a testvérnők magas sarkú cipőt hordanak.