A jó hír felkínálása — Rokonoknak és személyes ismerősöknek

¹ Az csak természetes, hogy ha valaki elfogadja az igazságot, buzgalmat érez arra, hogy másokkal — különösen rokonokkal és közeli ismerősökkel — szintén megossza a tanultakat. Miután Jézus elhívta Andrást és az követőjévé lett, ez utóbbi „kora reggel” felkereste fivérét és kijelentette neki: „Megtaláltuk a Messiást.” Ugyanúgy Fülöp is felkereste késedelem nélkül a barátját, Natanáelt és arra buzdította, hogy ’jöjjön és lásson’ (János 1:41, 45, 46; Cselekedetek 10:24).

² De mi a helyzet veled? Te vajon keresed-e a lehetőséget arra, hogy beszélj az igazságról a rokonaidnak és az ismerőseidnek? Eddig talán vonakodtál megtenni attól való félelemből, hogy esetleg visszautasítják az üzenetet és megváltozik az irántad tanúsított érzelmük. De ne tartsd vissza magad. A felebaráti szeretet megkívánja, hogy örömmel és félelem nélkül beszélj az igazságról (Lukács 10:27). Mivel már ismernek, a rokonaid talán készségesebben meghallgatnak, mint egy idegent, aki becsönget hozzájuk.

MIÉRT? HOGYAN?

³ Ne feledd: a Jehovát nem szolgáló egész emberiség „elidegenedett” Istentől, ezért „ellenségnek” tekinthető. Az életük veszélyben van (Kol 1:21). Jehova hőn óhajtja, hogy mindenki halljon az igazságról és „bűnbánatra jusson” (2Pét 3:9). Komoly felelősség hárul ránk: mindenkinek el kell mondanunk, hogy mit tartogat a jövő (Ez 33:7–9). Gondoltál-e már arra, hogy miként lehetne segíteni a családodnak és ismerőseidnek abban, hogy megismerjék az igazságot? A kitartó s tapintatos erőfeszítések gyakran meghozzák a kellő eredményt.

⁴ Az 1985-ös Évkönyv egy japán nő tapasztalatáról számol be, aki úgy került az igazsághoz, hogy egy különleges úttörő türelmesen végzett nála újralátogatásokat. A hölgy elég tevékeny volt korábbi vallásában és számos rokona élt még abban a vallásban. Elkezdett bizonyságot tenni nekik és öt év alatt több mint ötvenen lettek közülök Jehova Tanúi.

⁵ Ne keseredj el, ha kezdeti erőfeszítéseid csak kevés eredménnyel járnak vagy esetleg eredmény nélkül maradnak! Sok esetben csak hosszú hónapokig, sőt évekig tartó próbálkozás után jelentkezik az első kedvező reagálás. Jézus azt mondta, hogy az ő juhai meghallják az ő hangját. De nem várhatjuk el, hogy ez mindjárt az első látogatásnál így legyen (János 10:16). Ez a régi világ talán hosszú évekig bántalmazta őket és mielőtt kedvezően reagálnának, arra van szükségük, hogy a bibliai igazságok lágyító olajával bőségesen kenegessék őket.

⁶ A Filippi 2:15 azt mutatja, hogy ha „világítótestekként” akarunk ragyogni, „feddhetetleneknek, ártatlanoknak, Isten szeplőtelen gyermekeinek” kell lennünk. A családunk tagjai és a rokonaink ezért lássák meg, hogy az igazság nagy változást idézett elő az életünkben. Péter apostol is ezt hangsúlyozta (1Pét 2:12).

⁷ Annál többre van azonban szükség, hogy egyszerűen csak jó példák legyünk, ha azt akarjuk, hogy a rokonaink indíttatva érezzék magukat Jehova szolgálatára. Tanúskodni kell nekik (Róma 10:14; Csel 8:31). Hogy a tőlünk messze élő családtagokat elérhessük, a jól megfogalmazott és tisztán megírt levelek igen hatásosak lehetnek a jó hír közlése tekintetében. A leveleink hangja ne legyen bíráló, hanem inkább buzdító, építő, barátságos. Sugároznia kell a szívünkben érzett örömet és reménységet, amit az igazság tanulása nyújt.

LÉGY HATÁROZOTT!

⁸ Némelyek a testvérnők közül attól féltek, hogy a férjük erős ellenállást fejt majd ki, ezért nem merték nekik elmondani, hogy mit tesznek a gyülekezettel kapcsolatban. Ebben a kérdésben természetesen mindenkinek személyesen kell dönteni. De sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a Jehovához intézett buzgó imák értékét, amikor arról van szó, hogy lehetőségünk nyílna családtagoknak vagy ismerősöknek tanúskodni (Fil 4:6; 1Tim 2:1). Légy határozott! Jehova biztosan megáldja őszinte erőfeszítéseidet, amelyekkel igyekszel felkínálni a jó hírt rokonaidnak és személyes ismerőseidnek.